A xenoösztrogének, mint pl. a ZEA (mikotoxin) vagy a BPA (műanyag adalékanyag) a fiziológiás ösztrogénekhez (pl. E2, ösztradiol) hasonló hatás kifejtésére képesek, ezáltal növelhetik egyes hormonfüggő daganatok, tk. a petefészekrák kialakulásának a kockázatát. Munkánk során célunk a ZEA és a BPA hatásának az összehasonítása volt a fiziológiás E2 által kiváltott változásokkal humán ovárium sejtvonalak (PEO1 [ERα+] és A2780[ERα-]) felhasználásával. Transzkriptomikai analízisünk alapján ezen molekulák alacsony dózisban több, a sejtproliferációhoz és RNS metabolizmushoz köthető gén indukcióját okozták, mely hatás az E2 és a ZEA esetében hangsúlyosabbnak bizonyult, mint a BPA alkalmazásakor. Emellett sikerült azonosítanunk 27 miRNS-t, melyek szintén elmozdulást mutattak a kezelések hatására, és feltehetően fontosak lehetnek az ovárium sejtek ösztrogén válaszában. A nagy dózisú E2, ZEA és BPA kezelések ugyanakkor csökkentették a sejtek életképességét és sejthalált indukáltak, mely hatás intenzívebb volt az ERα-val nem rendelkező A2780 sejtvonalban, vagy ha az ezen receptor általi jelátvitelt MPP-vel blokkoltuk a PEO1 sejtvonalban. Ez arra utal, hogy az ERα mediált ösztrogén válasz központi szerepet tölthet be a sejtek proliferációs kapacitásának fenntartásában, ezáltal a sejtek toleranciájának meghatározásában nagy dózisú ösztrogén kezelés hatására. Ugyancsak fontos lehet a PI3K/AKT útvonal működése, ugyanis, ha ezen útvonalat AZD8835, vagy miR-30d-5p mimik alkalmazásával gátoltuk, ugyancsak csökkent a PEO1 sejtek toleranciája. A miR-30d-5p önmagában, vagy tamoxifénnel kombinálva csökkentette a sejtek proliferációs kapacitását, mely felveti ezen molekula alkalmazásának lehetőségét a petefészekrák jövőbeli terápiájában.

Xenoestrogens are natural (e.g. zearalenone [ZEA]: mycotoxin) or synthetic (e.g. bisphenol A [BPA]: plastic additive) compounds that mimic the effect of physiological estrogens (e.g. estradiol [E2]) and increase the progression of hormone-dependent cancers, such as ovarian cancer. Our aim was to compare the effect of ZEA and BPA with E2 in the human ovarian cell lines PEO1 [ERα+] and A2780[ERα-]. According to transcriptomic analysis, low dose of estrogen exposure induced the expression of genes related to cell proliferation and RNA metabolism in PEO1, that was more comparable in the case of E2 and ZEA. Furthermore, we identified 27 miRNAs, which might be important in the estrogen response of ovarian cells. However, high-dose E2, ZEA and BPA treatments decreased cell viability and induced cell death instead, which effect was more intensive in the case of the A2780, that lacks ERα, or in PEO1 when ERα signaling was blocked by MPP (ERα antagonist). This suggests that the ERα-mediated estrogen response might determine the tolerance of ovarian cells to high-dose estrogen treatment by supporting cell proliferation. Furthermore, inhibiting the PI3K/AKT pathway by AZD8835 (PI3K inhibitor) or by miR-30d-5p mimic decreased the tolerance of PEO1 cells to high dose estrogen. The miR-30d-5p alone or in combination with tamoxifen reduced the cell proliferation of ovarian cells, which suggests its application in the therapy of ovarian cancer in the future.