Szerző szerinti böngészés "Busi, Blanka"
Megjelenítve 1 - 4 (Összesen 4)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A PRAME kimutatás differenciál diagnosztikai jelentősége festéksejtes elváltozások eseténFekete, Judit Anna; Tóth, Teodóra; Klinikai Központ::Kenézy Gyula Campus; DE--Általános Orvostudományi Kar; Busi, Blanka; Klinikai KözpontA PRAME (preferentially expressed antigen in melanoma) fehérjét 1997-ben azonosították először metasztatikus melanoma szövetet infiltráló citotoxikus T-sejtekből. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy a PRAME immunhisztokémiai kimutatás hatékonyan alkalmazható melanoma és naevus differenciál diagnosztikai vizsgálataiban. Kutatások azt mutatták, a melanoma esetek 88-94%-a diffúz PRAME expresszióval bír, míg naevus esetén az esetek 86%-ánál negatív eredményt tapasztaltak. Vizsgálataink célja az volt, hogy a DEKK Kenézy Gyula Campus Patológián diagnosztizált festéksejtes elváltozások PRAME fehérje expressziós mintázatát feltérképezzük, differenciál diagnosztikai hatékonyságát megvizsgáljuk, valamint a festéksejtes léziók diagnosztizálása esetén jelenleg alkalmazott legfontosabb markerek (p16, MIB1 / Ki-67) immunfenotípusát összehasonlítsuk, valamint meghatározzuk a malignus melanomás esetekben az expressziók változását a folyamat előrehaladottságának függvényében. Az általunk vizsgált időszakban 20 dysplasticus naevus (kisfokú magatypiát mutató) és 20 (10 festéksejtes naevus talaján kialakult, 10 rezidualis naevust nem tartalmazó) malignus melanoma, valamint 5 in situ melanoma mintáit dolgoztuk fel immunhisztokémiai reakciókkal. A dysplasticus naevusok eseteiben a p16 átlagos festődése 85%, MIB1 / Ki-67 1%-ban, míg a PRAME 14%-ban mutatott festődést. Malignus melanoma eseteinkben a p16 31%-ban, MIB1 / Ki-67 24%-ban, PRAME 80%-ban expresszálódott a tumorsejtekben. Az általunk vizsgált malignus melanomás és low-grade dysplasiát mutató dysplasticus naevus esetekben a szakirodalmi adatokkal összevetve hasonló PRAME expressziót tapasztaltunk. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a PRAME antitest expressziója szignifikánsan magasabb a melanomában, míg a dysplasticus naevusban alacsonyan vagy egyáltalán nem expresszálódik, ami megerősíti a dysplasticus naevusok és malignus melanomák megkülönböztetésére szolgáló kiegészítő eszközként való hasznosságát. Habár megerősítheti a diagnózist egyik vagy másik irányban, azonban a diagnózis alapja továbbra is a morfológiai jellemzőkön nyugszik.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az INSM1 marker szerepe a neuroendokrin daganatok diagnosztikájábanHojsza, Boglárka; Pór , Ágnes; Általános Orvostudományi Kar; Klinikai Központ::Kenézy Gyula Campus; DE--Általános Orvostudományi Kar; Busi, Blanka; Klinikai KözpontA neuroendokrin neopláziák számos szervben kialakuló, változatos differenciáltságú elváltozások. Patológiai azonosításuk korábban a CD56, Chromogranin A és a Synaptophysin immunpanel segítségével történt, néhány éve azonban az INSM1 antitesttel bővült a neuroendokrin elváltozások diagnosztikai panelje. Diplomamunkám célja az INSM1 immunhisztokémiai reakció standardizálása, az antitest diagnosztikus hatékonyságának vizsgálata különböző neuroendokrin léziók esetén, különös tekintettel az eltérő differenciáltságú tumoroknál, továbbá a neuroendokrin markerek expressziójának vizsgálata a neuroendokrin neopláziák proliferációs rátájának függvényében, a különböző szervekben kialakuló neuroendokrin neopláziák immunfenotípusának összehasonlítása, illetve a primer és metasztatikus neuroendokrin neopláziák immunfenotípusának összehasonlító vizsgálata. Irodalmi adatok igazolják, hogy a korábban használt antitestekhez képest az INSM1 a leginkább szenzitív és specifikus marker a neuroendokrin léziók felismerére. Vizsgálataink során arra jutottunk, hogy az INSM1 neuroendokrin immunmarker bevezetése a rutin diagnosztikába könnyíti a neuroendokrin neopláziák elkülönítését, immunpanelben megbízható, könnyen reprodukálható reakciót létrehozó markernek bizonyult. Megjelenésének mértéke a grádus függvényében számottevő változást nem mutatott, valamint a proliferációs ráta értékének függvényében sem figyeltünk meg jelentős eltérést. A különböző szervekben megjelenő immunfenotípus pontos megállapítása és a primer-áttét immunfenotípus összehasonlítása során arra jutottunk, hogy több eset vizsgálatára lenne szükség a pontosabb immunfenotípus meghatározás érdekében, a kis esetszám miatt nem kaptunk pontos képet az eltérések mértékéről.Tétel Szabadon hozzáférhető Clinicopathological Observations in Acute Stroke Patients Treated with Intravenous Thrombolysis(2024) Hudák, Lilla; Kovács, Kitti Bernadett; Bagoly, Zsuzsa; Szegedi, István; Bencs, Viktor; Lóczi, Linda; Orbán-Kálmándi, Rita Angéla; Péter-Pakó, Henrietta; Fülesdi, Zsófia; Busi, Blanka; Nagy, Attila Csaba; Perjési-Kiss, Beáta; Oláh, László; Csiba, LászlóTétel Korlátozottan hozzáférhető A Turner szindróma és komplex kezeléseBusi, Blanka; Juhász, Éva; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Káposzta, Rita; Berta, Eszter; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetA Turner szindróma a gyakoribb genetikai kórképek közé sorolható. Nagy százaléka a betegeknek már prenatalis ultrahangos vizsgálattal figyelmet felkeltő jegyeket mutat. A születés előtti diagnosztika legfontosabb eszközei az invazív módszerek közé tartoznak, ezeknek a legnagyobb a szenzitivitásuk és specificitásuk. Prenatalisan nem diagnosztizált újszülött klinikai tüneteit mihamarabb fel kell tudni ismerni a neonatológusnak/ gyermekgyógyásznak és genetikai szakrendelésre irányítani, ahol elvégzik a speciális teszteket. A kórkép szinte valamennyi szervrendszert érint, a legkülönbözőbb betegségek társulhatnak hozzá. A specifikus fenotípus mellett szív- és érrendszeri anomáliák, autoimmun betegségek, vázrendszeri eltérések és érzékszervi elváltozások uralják a kórképet. A szervi elváltozások mellett a kognitív funkciók és a szociális készség is sérült a betegeknél. A szindróma súlyosságát és a társult betegségeket a kromoszomális hiba típusa befolyásolja. A diagnózis idejében a leggyakrabban érintett szervek vizsgálata kötelező. A pontos kezelési tervet, akár gyógyszeres, akár műtéti, multidiszciplinárisan kell elkészíteni.