Szerző szerinti böngészés "Feledi, Tibor"

Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 5)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Kecsege szaporítási és ivadéknevelési technológiák fejlesztésének új lehetőségei
    (2021) Feledi, Tibor; Nagy, Sándor Alex; Váradi, László; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Hidrobiológiai Tanszék
    A tokfélékből, köztük a kecsegéből (Acipenser ruthenus) előállított haltermékek, elsősorban a fekete kaviár iránti kereslet a világpiacon az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekedett. A tokfélék intenzív tenyésztési és nevelési technológiája már világszerte részletesen kidolgozott, azonban akadnak olyan technológiai elemek – mint amilyen a mesterséges szaporítás vagy az ivadéknevelés – melyek kivitelezése még napjainkban is nehézségeket okoz számos gyakorlott szakember számára is. A munkám célja az volt, hogy ezekre a munkafázisokra új vagy újszerű megoldásokat találjak vagy a már korábban alkalmazott, de hatékonyságában különböző módszereket összehasonlítsam. Emellett célul tűztem ki egy, a hazai halgazdálkodás számára új alfaj, a szibériai kecsege (A. ruthenus marsiglii) zárt, intenzív üzemű rendszerekben való termelési potenciáljának felmérését is. Három különböző oldat hatékonyságát teszteltem az ikra ragadósságának megszűntetésére irányuló kísérletem során, melyek a következők voltak: tehéntej-oldat, keményítő oldat és a „Woynárovich-féle” módszer. Vizsgáltam továbbá a félszáraz és a nedves termékenyítési eljárásnak a tokikra termékenyítési és kelési mutatóira gyakorolt hatásait. Mindhárom eljárás során kedvező, 60% feletti termékenyülési értékeket kaptunk. A kelés ideje a tehéntejes és a keményítő-oldatos kezelés esetében nem haladta meg a 41 órát, amin belül a lárvák legnagyobb része a 15-20. órában pattant ki az ikraszemből. Ezzel szemben azonban a Woynárovich II. oldattal kezelt csoport kelésének ideje jelentősen elhúzódott. Ennek a jelenségnek a hátterében a 60 perces sós-karbamidos duzzasztás és a csersav-oldattal történő 3 x 20 másodperces kezelés állhat. Utóbbi alkalmazása gyakorlati szempontból ezért nem javasolható. A tiszta vízzel való átöblítés kedvező hatással volt a termékenyülés hatékonyságára, azonban nem volt jelentős befolyással a kelés sikerességére. így a nedves termékenyítési módszer használata ajánlott a mesterséges szaporítás során Vizsgáltam a száraz tápra átszoktatás optimális idejét (7, 14 és 21 napos kortól), annak fokozatosságát (4 nap alatt fokozatosan vagy hirtelen váltva) és a kecsege lárvák számára optimális tápszemcse méretét (0,2-0,4 vs. 0,4-0,8 mm). Az élő táplálék alkalmazása a kecsegelárva „exogén” táplálkozásának kezdeti fázisa során kedvező hatással van a termelési paraméterek alakulására. A kecsegék átszoktatása 14. napos koruktól már javasolható. A száraz tápra történő átszoktatás fokozatosságát tekintve esetünkben nem volt jelentős befolyással a kecsegék termelési mutatóira a táplálékváltás időben történő elnyújtása. A 0,2-0,4 mm-es frakciójú tápszemcsék alkalmazása kedvezőbb megmaradást, míg a 0,4-0,8 mm-es gyorsabb növekedést eredményezett. A kecsege lárvák kezdeti táplálásához először élő táplálékot, majd akár már a lárvák 14. napos korától kezdve 0,2-0,4 mm-es frakciójú tápot érdemes használni. Vizsgáltam a frissen kelt halak életképességét és későbbi termelési adatait az első ikraszemek kipattanásától számítva 12 órás különbségekkel, 3 különböző csoport kialakításával. A korai csoport életképessége jelentősen elmaradt a közepes, de főként a kései csoport adataitól. Az előnevelés során a kecsege lárvák későbbi növekedési paramétereire azonban nem volt jelentős különbség a csoportok adatai között. A két kecsege alfaj tápra szoktatása során a megmaradási arány tekintetében szignifikánsan jobbnak bizonyult a szibériai alfaj. A napi növekedési sebesség tekintetében azonban a dunai csoport bizonyult erősebbnek. A 26°C már mindkét alfaj számára meghaladja az optimális nevelési hőmérsékletet, azonban ebben az esetben a szibériai alfaj termelési mutatói kedvezőbbnek bizonyultak. A 20°C mindkét alfaj számára elmarad a számukra optimális tartási hőmérséklet értékétől. Itt azonban a dunai alfaj mutatói alakultak kedvezőbben. Mindkét alfaj termelési paraméterei a 23°C-os nevelés során bizonyultak a legjobbnak. Összességében a kecsege szibériai alfaja akár nagyobb termelési potenciállal is rendelkezhet, mint a dunai alfaj intenzív zárt rendszerben történő tartás esetén.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Preliminary results of intraspecific sterlet hybrid (Siberian sterlet × sterlet) rearing under intensive conditions
    (2012-07-31) Feledi, Tibor; Lengyel, Svetlana; Rónyai, András
    Due to early maturation and a small size, sterlet (Acipenserrut-henus) is a very advantageous fish for intensive sturgeon farming with regard to caviar production. According to our previous observations, the growth potential of Siberian sterlet (A.ruthenusmarsiglii) is higher than that of the European one. In our experiment, sterlet and an intraspecific hybrid (Siberian sterlet × sterlet) were tested under intensive tank conditions. During the 8 weeks of the experiment, survival, growth and size heterogeneity were investigated. According to the results, there were no significant differences in survival and growth but the size heterogeneity was higher in the hybrid. It is supposed that, in our trial, the applied water  temperature range (24.0–25.5 °C) was optimal for sterlet, but was probably above the optimal range for the hybrid.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Preliminary results on Siberian sterlet (Acipenser ruthenus marsiglii) fries rearing under intensive conditions
    (2013-02-10) Feledi, Tibor; Rónyai, András
    In our experiments production performances of Siberian sterlet were tested under intensive tank conditions. During the 25 days long experiment effectiveness of weaning to artificial diet of the fish was investigated. Production performances of fish fed on exclusively dry diet from the beginnings were lower than the other two groups. Between the values of sterlets fed on live food also then suddenly vs. continuously were weaned to dry diet there were no significant differences. Based on our results live food feeding could be suggested for the Siberian sterlet larvae for some days but the method of the weaning to dry diet has no significant influence to the production performances. In 21 days long experiment four different feeding frequencies were tested in Siberian sterlet (~13 g) fingerlings. Dry feed was offered for the fish continuously, 2, 3 and 4 times per day. There were no significant differences between the values of the four treatments. Based on our results there is no high influence of feeding frequency in case of this size group of Siberian sterlet. During the nursing in two different size groups of Siberian sterlet the optimal daily amounts of feed were aimed to determine. In case of growth values of the group fed at 7% of the total biomass were higher than the other two groups (3 and 5%). Feeding performances of fish fed at 5% were significantly better than fish fed at 7%. Based on our results for ~20 g size of the subspecies at least 5% of total body weight could be suggested. In case of ~150 g size of the fish the production performances of fish fed at 1% were lower than the other two groups (2 and 3%). Between the values of stocks fed at 2 and 3% there were no significant differences. Based on these results 2% of total body weight of dry feed could be suggested for the Siberian sterlet with ~150 g body weight.