A tokfélékből, köztük a kecsegéből (Acipenser ruthenus) előállított haltermékek, elsősorban a fekete kaviár iránti kereslet a világpiacon az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekedett. A tokfélék intenzív tenyésztési és nevelési technológiája már világszerte részletesen kidolgozott, azonban akadnak olyan technológiai elemek – mint amilyen a mesterséges szaporítás vagy az ivadéknevelés – melyek kivitelezése még napjainkban is nehézségeket okoz számos gyakorlott szakember számára is. A munkám célja az volt, hogy ezekre a munkafázisokra új vagy újszerű megoldásokat találjak vagy a már korábban alkalmazott, de hatékonyságában különböző módszereket összehasonlítsam. Emellett célul tűztem ki egy, a hazai halgazdálkodás számára új alfaj, a szibériai kecsege (A. ruthenus marsiglii) zárt, intenzív üzemű rendszerekben való termelési potenciáljának felmérését is. Három különböző oldat hatékonyságát teszteltem az ikra ragadósságának megszűntetésére irányuló kísérletem során, melyek a következők voltak: tehéntej-oldat, keményítő oldat és a „Woynárovich-féle” módszer. Vizsgáltam továbbá a félszáraz és a nedves termékenyítési eljárásnak a tokikra termékenyítési és kelési mutatóira gyakorolt hatásait. Mindhárom eljárás során kedvező, 60% feletti termékenyülési értékeket kaptunk. A kelés ideje a tehéntejes és a keményítő-oldatos kezelés esetében nem haladta meg a 41 órát, amin belül a lárvák legnagyobb része a 15-20. órában pattant ki az ikraszemből. Ezzel szemben azonban a Woynárovich II. oldattal kezelt csoport kelésének ideje jelentősen elhúzódott. Ennek a jelenségnek a hátterében a 60 perces sós-karbamidos duzzasztás és a csersav-oldattal történő 3 x 20 másodperces kezelés állhat. Utóbbi alkalmazása gyakorlati szempontból ezért nem javasolható. A tiszta vízzel való átöblítés kedvező hatással volt a termékenyülés hatékonyságára, azonban nem volt jelentős befolyással a kelés sikerességére. így a nedves termékenyítési módszer használata ajánlott a mesterséges szaporítás során Vizsgáltam a száraz tápra átszoktatás optimális idejét (7, 14 és 21 napos kortól), annak fokozatosságát (4 nap alatt fokozatosan vagy hirtelen váltva) és a kecsege lárvák számára optimális tápszemcse méretét (0,2-0,4 vs. 0,4-0,8 mm). Az élő táplálék alkalmazása a kecsegelárva „exogén” táplálkozásának kezdeti fázisa során kedvező hatással van a termelési paraméterek alakulására. A kecsegék átszoktatása 14. napos koruktól már javasolható. A száraz tápra történő átszoktatás fokozatosságát tekintve esetünkben nem volt jelentős befolyással a kecsegék termelési mutatóira a táplálékváltás időben történő elnyújtása. A 0,2-0,4 mm-es frakciójú tápszemcsék alkalmazása kedvezőbb megmaradást, míg a 0,4-0,8 mm-es gyorsabb növekedést eredményezett. A kecsege lárvák kezdeti táplálásához először élő táplálékot, majd akár már a lárvák 14. napos korától kezdve 0,2-0,4 mm-es frakciójú tápot érdemes használni. Vizsgáltam a frissen kelt halak életképességét és későbbi termelési adatait az első ikraszemek kipattanásától számítva 12 órás különbségekkel, 3 különböző csoport kialakításával. A korai csoport életképessége jelentősen elmaradt a közepes, de főként a kései csoport adataitól. Az előnevelés során a kecsege lárvák későbbi növekedési paramétereire azonban nem volt jelentős különbség a csoportok adatai között. A két kecsege alfaj tápra szoktatása során a megmaradási arány tekintetében szignifikánsan jobbnak bizonyult a szibériai alfaj. A napi növekedési sebesség tekintetében azonban a dunai csoport bizonyult erősebbnek. A 26°C már mindkét alfaj számára meghaladja az optimális nevelési hőmérsékletet, azonban ebben az esetben a szibériai alfaj termelési mutatói kedvezőbbnek bizonyultak. A 20°C mindkét alfaj számára elmarad a számukra optimális tartási hőmérséklet értékétől. Itt azonban a dunai alfaj mutatói alakultak kedvezőbben. Mindkét alfaj termelési paraméterei a 23°C-os nevelés során bizonyultak a legjobbnak. Összességében a kecsege szibériai alfaja akár nagyobb termelési potenciállal is rendelkezhet, mint a dunai alfaj intenzív zárt rendszerben történő tartás esetén.

In the last decades, demand for sturgeon (included the sterlet (Acipenser ruthenus)) products, above all the black caviar were continuously increasing on the wold market. The intensive breading and rearing technology of sturgeons is generally well-elaborated, however some elements of the artificial propagation and the larval nursing yet cause difficulties for the professionals. The aim of the present study was to contribute to the improvement of the propagation and larval nursing technology of sterlet by finding new solutions for these bottlenecks as well as to compare the earlier applied methods characterized by different effectiveness. The other goal of the work was to investigate the production potential of a sterlet subspecies, Siberian sterlet (A. ruthenus marsiglii) under closed RAS conditions. The effectiveness of three different methods were tested for the elimination of egg stickiness in an experiment: milk, starch solution and the “Woynárovich” method. Two types of fertilisation techniques were also investigated to assess the success of fertilisation and hatching parameters. Each of the methods resulted in above 60% fertilisation value confirming that each techniques is suitable for the egg deadhesion in sturgeon eggs. However, the hatching duration lasted less than 41 hours in case of milk and starch treatment while the highest share of larvae hatched 15-20 hours since hatching initiation. Opposite to this, the eggs treated “Woynárovich II.” solution were hatching longer time, therefore this method is not recommended from practical reasons. The egg-rinsing with clean water positively affected the fertilisation success, however there was no significant influence in terms of the hatching efficiency, therefore the wet fertilisation method is recommended for the process of artificial reproduction. The optimal weaning time (7, 14 and 21 days post hatch), weaning strategy (sudden or gradual) and applying two different particle size of starter (0.2-0.4 vs. 0.4-0.8 mm) were investigated. The hatching procedure of the sterlet larvae can last for some days. It was stated that the application of live food in sterlet larvae is necessary to achieve the optimal production parameters in the first several weeks of the exogenous feeding. The weaning of sterlet could be recommended in 14-days post-hatch larvae. The weaning strategy did not show significant influence on the production performances of sterlet. Using smaller feed particles (0.2-0.4 mm) resulted in better survival, however bigger feed (0.4-0.8 mm) led to better growth. The initiation of the exogenous feeding in sterlet should be done using live food, while already at the age of 14 days post-hatch weaning procedure can be introduced with starter feed of size 0.2-0.4 mm. The trial evaluating the performance of larvae from different periods of the hatching showed that the early-hatched fish were of significantly lower viability than the late-hatched ones had. However, during the pre-nursing phase there were no differences in production parameters of among the evaluated fish groups. The weaning success of the Siberian sterlet subspecies was significantly higher in terms of survival rate, nevertheless better specific growth rate was detected in the stocks of Daube subspecies. According to the results, the 26°C water temperature is higher than the optimal value of both subspecies, but at this degree the Siberian sterlet performed better. The water temperature of 20°C seemed suboptimal for both groups, however the data in Danube subspecies were slightly better. All of the production parameters in both subspecies were the best at 23°C. According to the results of the present study it can be stated that the Siberian subspecies has equal or higher production potential than the Danube subspecies under intensive RAS conditions.