Szerző szerinti böngészés "Hajba, Andrea"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A polgári jog tulajdonvédelmi eszközei
    Hajba, Andrea; Matúz, György; DE--Állam- és Jogtudományi Kar
    A tulajdon védelmét a jogrend két irányban is biztosítja, és ennek megfelelően kell különbséget tennünk a tulajdonnak az állammal szemben és a magánjogi jogalanyokkal szemben biztosított védelméről. A tulajdonvédelem e két irányának megértése gyökeresen eltérő megközelítést igényel. A tulajdonnak az állammal szembeni védelmét az alkotmányos tulajdonvédelem és a tulajdonnak, mint emberi jognak a védelme biztosítja, míg a tulajdonnak a magánjogi jogalanyokkal szembeni védelme elsősorban a polgári jogi szabályozás feladata. Dolgozatomban - a terjedelmi korlátokra is tekintettel – a tulajdonjog védelmének kizárólag a polgárjogi eszközeit veszem részletesen sorba, azonban szakdolgozatom bevezető részében rövid kitekintést teszek a tulajdon alkotmányjogi védelme kapcsán. A tulajdonjog megsértése, a tulajdonos zavarása jogai gyakorlásában nem akadályozható meg pusztán e jogok jogszabályi rögzítésével, biztosítani kell megfelelő, hatékony eszközöket arra, hogy a tulajdonos esetleges jogsértés esetén tulajdoni igényét érvényesíthesse. Tulajdoni igényen azt a helyzetet értjük, ami a tulajdonjog megsértése következtében előáll. E tulajdoni igények nem évülnek el, vagyis korlátlan ideig érvényesíthetők, önmagában az időmúlás az igényérvényesítés lehetőségét nem szünteti meg. Ha azonban az időmúláshoz egyéb tények is kapcsolódnak, bekövetkezhet a tulajdonjog elbirtoklás útján való megszűnése. Az abszolút szerkezetű tulajdoni jogviszonnyal szemben a tulajdoni igény relatív, hiszen kizárólag a jogsértő személlyel szemben alkalmazhatja a tulajdonos a tulajdonjog védelmére szolgáló eszközöket.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A személyiségi jogi perek
    Hajba, Andrea; Pribula, László; DE--Állam- és Jogtudományi Kar
    Dolgozatomban a személyiség polgári jogi védelmével foglalkozom, illetve annak főbb aspektusaival, hiszen számos védendő jog tartozik ebbe a körbe, melyek taxatív felsorolására sem az Alaptörvény, sem a Ptk. nem vállalkozik. Az új Ptk. az emberi méltóság és az abból eredeztetett személyiségi jogok kapcsán abszolút követelményt fogalmaz meg, azokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Az emberi méltóságot a Ptk. a nevesített személyiségi jogok köréből kiemelte és az általános jogvédelemnél szerepelteti. Ez a megoldás nem véletlen, hiszen az emberi méltóságnak a jogalkalmazásban különösen fontos szerepe van. Ez abban áll, hogy a személyiségi jog anyajoga olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Amellett, hogy a téma talán mindig aktuális, az Alaptörvény által hozott újítások, illetve az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény, a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15. napi hatályba lépésével felmerült jogi változások számos kérdést vetnek fel. A dolgozat ezek szegmenseit járja körül és vizsgálja meg az anyagi jogot és annak változásait, hiszen az elméleti megalapozást mindenképpen szükségesnek tartom a gyakorlati változások bemutatása előtt. Dolgozatomhoz felhasználtam a szakterülten kiemelkedő magyar szerzők munkáit, illetve AB határozatokat, jogegységi döntéseket, kollégiumi állásfoglalásokat, egyedi határozatokat, továbbá a bírósági joggyakorlatot. Hangsúlyoznom kell, hogy a személyiségvédelemre vonatkozó elméleti és gyakorlati megalapozás nem fogja át kimerítően az ide kapcsolódó bőséges szakirodalmat, hiszen az meghaladta volna szakdolgozatom kereteit. A dolgozat első fejezetében az volt a célom, hogy a személyiség fogalmát feltárva egy olyan definíció-rendszert és kontextust vázoljak fel, amelyben el tudom helyezni a személyiségvédelmet garantáló magyar jogszabályokat. A második fejezetben a személyiségvédelem tartalmát biztosító jogok, nevesített személyiségi jogok bemutatásával foglalkozom. A harmadik fejezetben a személyiségvédelem objektív és szubjektív szankciói kerülnek górcső alá. Ebben a fejezetben külön foglalkozom a személyiségvédelem szankciójaként szolgáló nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj, mint új jogintézmény szabályozásával. Ennek kapcsán kitérek a változásokra és a védelem szintjére. A negyedik fejezetben az általános személyiségvédelmi perről, mint a személyiségi jog megsértése esetén alkalmazható eljárásról esik szó. Az ötödik fejezetben a sajtószabadság és a közszereplők személyiségvédelme, ezek ütköztetése történik meg. A következő fejezetben a jogalkalmazás kap kitüntetett szerepet, különös hangsúlyt fektetve a sajtó-helyreigazítási per, mint a Polgári perrendtartás által szabályozott különleges eljárás szabályaira tekintettel. Végül az utolsó fejezetben a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránt indított perek, illetve a „gyűlöletbeszéd klauzula”, mint a Ptk. által szabályozott és sokak által vitatott új jogintézmény kerül megvizsgálásra. Dolgozatomban arra a kérdésekre kerestem a választ, hogy hogyan teremti meg a jogalkotó a személyiségi jogi védelem polgári jogi garanciáit, a jogalkalmazáson keresztül miként és hogyan valósul meg az elérni kívánt védelem jogsértés esetén. A jogrendszer eszközei, jogintézményei, az ezeket ért változások ellenére megfelelően betöltik-e a személyiségvédelemi funkciójukat.