Szerző szerinti böngészés "Kiss, Dorottya"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A lymphocyta-monocyta arány prognosztikai szerepének vizsgálata akut, nem traumás agyállományi vérzett betegekben
    Kiss, Dorottya; Árokszállási , Tamás; Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar
    Az akut nem-traumás agyállományi vérzések a cerebrovascularis kórképek kevesebb, mint 20%-át adják, a klinikai eseményt követő mortalitás és a súlyos maradandó rokkantság azonban lényegesen magasabb, mint a sokkal gyakoribb akut ischemias stroke-ot követően. Az agyállomány bevérzése okozta strukturális károsodás mellett másodlagos agykárosodás jön létre részben lokális, részben szisztémás immunreakció következtében, mely gyulladásos sejtek invázióját eredményezi a perihematomalis agyszövetbe, további sejtpusztulást előidézve. A lymphocyta-monocyta arány (LMR) ennek a másodlagos gyulladásos folyamatnak lehet egy potenciális biomarkere. A kutatásunk célja volt az akut nem-traumás agyállományi vérzett betegek felvételi laborvizsgálatában fellelhető vérkép eredményeit áttekintve megvizsgálni, hogy az LMR felvételi szintje befolyásolja-e a klinikai kimenetelt. Eredmények: A kedvező és a kedvezőtlen kimenetelt mutató csoport LMR értékeit összevetve, az szignifikánsan magasabb volt a kedvező kimenetelt mutató csoportban (medián, IKT 3,06(2,53-4,52) vs 2,84(1,93-4,20); p=0,033). Többszörös logisztikus regresszióval azt találtuk, hogy az LMR érték a kedvező klinikai kimenetel független prediktora (EH: 0,657; 95%MT:0.524-0.823; p<0.001). Következtetés: Az LMR érték a rutin vérkép vizsgálat alapján meghatározható, így könnyen hozzáférhető, olcsó és egyben ígéretes biomarker, melyet már az akut, nem-traumás agyállományi vérzett beteg felvételekor használhatunk a klinikai kimenetel megítélésére.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A zenei fejlesztés hatásai és lehetőségei a tanulási zavarok csökkentésére
    Kiss, Dorottya; Szűcs, Tímea; DE--Bölcsészettudományi Kar
    Kodálynak számos gondolata volt a zene pozitív hatásairól, és ezt sok zenét tanuló ember alá tudná támasztani, miszerint „a zene nemcsak zenére tanít”. Több neves agykutató vizsgálta már az emberek zenélésre, zenehallgatásra adott agyi, testi válaszait. Mivel zenélés közben a jobb és bal kezünk egyszerre mozog, az agyban egymástól távol lévő területek is egyszerre kerülnek összeköttetésbe, s gyakorlás által e területeket összekötő utak megerősödnek. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ez történik egy egészséges ember, akkor a tanulási zavarral rendelkező emberek agyában a gyengébb területeket megerősödnek zenélés és gyakorlás által? Dolgozatomban ezt egy tanulási stílust mérő teszttel vizsgáltam, melyet középiskolásokkal töltettem ki hógolyó elv alapján, online kérdőívvel. A diákokat 4 csoportra osztottam: két fő csoport a tanulási zavarral rendelkező és nem rendelkező diákok, és további alcsoport, ahol a főbb szempont a zenetanulás megléte vagy éppen hiánya volt. A tesztben feltüntetett érzékleti modalitásokon alapuló tanulási stílusokat (vizuális; auditív, taktilis/mozgásos) zenélés közben egyszerre használjuk, hisz látjuk a kottát, ahhoz, hogy megszólaltassuk a hangszert mozognia kell az ujjainknak, és mozgás által kapjuk meg a hangot, ami visszacsatolás, és egyfajta ellenőrzés arra, amit játszunk a kottából éppen helyes, vagy helytelen. A társas környezet szerinti tanulásnál egy zenét tanuló gyerek egyedül is tanul, hiszen a hangszer órákon egy tanulóval foglalkozik a tanár, egyedül történik a gyakorlás, viszont a kamarazenélés már közösségi tevékenység, ahol alkalmazkodnia kell. Reagálási típus szerint lehet értelmes a tanulás, melyben a logikának van nagy szerepe, a diák el tudja mondani, hogy, s milyen úton jutott el egy megoldáshoz, valamint lehet intuitív, ahol ez nem jellemző a tanulóra. Feltételezésem az volt, hogy mivel a zenetanulás hozzájárul a legtöbb tanulási stílus gyakorlásához, a tesztben a zenét tanulók több tanulási stílust fognak preferálni, mint zenét nem tanuló társaik, valamint a teszt ki fogja mutatni a zenét tanuló tanulási zavarosok csoportjánál a gyengébb területeken elért fejlődést, ami a zenei fejlesztésnek köszönhető. Dolgozatomban tehát bemutattam a tanulási zavarokat, írtam a zene transzfer hatásáról, és bemutattam a középiskolásokkal felvett kérdőívet, ismertettem a tanulási stílust mérő tesztek eredményeit, végezetül pedig a zavarok enyhítésére fejlesztési feladatokat javasoltam.