Szerző szerinti böngészés "Kunkli, Emese"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Erkölcsi utazások Középföldén
    Kunkli, Emese; Tánczos, Péter; DE--Bölcsészettudományi Kar
    A Gyűrűk Ura több, mint hatvan éve a fantasy irodalom meghatározó alkotása. Bár már 1973-ban elhunyt Tolkien, de a huszonegyedik században is tovább élnek a könyvei, sikerük pedig folyamatosan növekedik, és újabbnál-újabb generációkat varázsol magával a világa, amihez hozzájárultak a Peter Jackson által készített A Gyűrűk Ura és A hobbit filmtrilógiák is. Tolkien irodalomszemléletének egyik sarkalatos pontja volt, hogy számára fontos morális elveket jelenítsen meg az írásaiban. Úgy próbálta meg az embereket rávenni mélyebb gondolkodásra, hogy általuk jól ismert és érdekelt dolgokról írt. A következő gondolatokat olvashatjuk Tolkientól a Szörnyek és Ítészek című tanulmánykötetében: „A fantázia emberi szabadságjog: saját mértékünk szerint alkotunk, és saját, nem teljesen önálló módunkon, mert mi magunk is teremtett lények vagyunk; és nemcsak hogy teremtett lények, hanem egy Alkotó képére teremtettek.” A tündérmesében a vágyaink kielégítésének egy módját látja: „Tündérország varázslata nem öncélú, ereje a működésében áll: egyik működése pedig bizonyos ősi emberi vágyak kielégítése.” Itt példaként hozza fel az idő és tér mélységeire való nagyobb rálátást, valamint azt, hogy más élőlényekkel kommunikálni tudjunk. A Gyűrűk Urát olvasva akaratlanul is elgondolkodunk az élet nagy kérdésein. Azáltal, hogy mentális és szellemi utakat járunk be a főhősökkel, saját elménket is egy igen kalandos és tanulságos útra invitáljuk. A dolgozatomban igyekszem kifejteni, miért gondolom elválaszthatatlannak egymástól Tolkien karaktereinek fizikai és lelki utazásait, amelyeket mind az Egy Gyűrű idézett elő, még azok esetében is, akik soha nem kerültek közvetlen kontaktusba vele. Tolkien történetében az egyes karakterek individuális döntései és a bennük lezajló lelki folyamatok, mind egy-egy apró részét képezik Középfölde végső megmentésének. Ezen döntésekre, valamint számos karakterfejlődésre szeretnék reflektálni az erkölcsösség kérdését középpontba helyezve. Emellett be szeretném mutatni, miként tudtak a történet egyes szereplői ellenállni az Egy Gyűrű általi korlátlan hatalomnak, és akinek nem sikerült, annak az életében ez milyen súlyos következményekkel járt. Valamint Gollam és Samu történetének eltérő végkimenetelére is igyekszem válasszal szolgálni, és a más népek mellett eltörpülő hobbitok kiemelkedő szerepére is reflektálni. De annak a fontosságára is igyekszem felhívni a figyelmet, hogy Tolkien mennyire realisztikusan ábrázolta azt, hogy ha érték forog kockán, akkor egyeseknek áldozatot kell hozniuk, hogy mások boldogabb életet élhessenek.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Önfejlesztés és otthonkeresés a Meggyőző érvekben és a Jane Eyre-ben
    Kunkli, Emese; Tánczos, Péter; DE--Bölcsészettudományi Kar
    Jelen dolgozatomban arra vállalkoztam, hogy áttekintést adjak arról, hogyan lettek a nők az irodalmi élet aktív részesei a tizennyolcadik század végén, és miként jelentek meg a fejlődésregényekben, valamint, hogy azoknak milyen jellegzetességei vannak. Ezek után két korabeli írónő, Jane Austen és Charlotte Brontë munkásságát mutatom be, és amennyire szükségesnek érzem, a magánéletükre is reflektálok, a továbbiakban pedig áttérek egy-egy regényük konkrét elemzésére. Austen esetében a Meggyőző érveket, míg Brontë kapcsán a Jane Eyre-t veszem górcső alá. Ezen írásokat fejlődésregényekként kezelem az elemzésem során, épp ezért első körben a hősnők önfejlesztését és önnevelését helyezem a középpontba. Igyekszem kiemelni, hogy bár teljesen különböző rangú és családi hátterű karakterekről van szó, mégis számos hasonlóságot véltem felfedezni Austen és Brontë regényében. Ennél a fejezetnél Mary Wollstonecraft, Roland Barthes és Rousseau szolgálják számomra az elméleti hátteret. A folytatásban egy külön részt szánok Jane Eyre és a schellingi zseni-fogalom kapcsolatának a boncolgatására. Az ezt követő fejezetben pedig amellett igyekszem érvelni, hogy a hosszú út során, mely ahhoz vezetett, hogy Anne Elliot és Jane Eyre megállapodjanak szerelmük oldalán, egyúttal ő maguk és párjaik is önismereti úton vettek részt, amihez az is kellett mindkét esetben, hogy bizonyos időre elszakadjanak kedveseiktől, és azt higgyék, többé nem találnak egymásra. Ebben a fejezetben Lord Shastesbury egyes gondolatmeneteit használom fel. Majd zárásként az otthon és otthontalanság problematikáját mutatom be a két főhősnő és a két főhős szempontjából.