Szerző szerinti böngészés "Madas, Edit"

Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Középkori prédikációirodalmunk történetéből
    (Kossuth Egyetemi Kiadó, 2002) Madas, Edit; Bitskey, István; Görömbei, András; Szörényi, László
    Középkori írásbeliségünk más területeihez hasonlóan prédikációirodalmunk is rendkívül forrásszegény. Az első háromszáz évből néhány egymástól elszigetelt mű maradt fenn, melyeket önállóan kellett vallatóra fogni. Összehasonlítási alapot a műfaj európai történetének hasonló emlékei nyújtanak, ezekhez viszonyítva értékelhetők saját forrásaink, és helyezhetők el egy rekonstruált fejlődési vonal mentén. A prédikációirodalom magyarországi története egy hazai szükségletre készült prédikációgyűjteménnyel kezdődik. A kötet első fejezetében három egymást kiegészítő forrás segítségével rekonstruáljuk Szent Gellért püspök elveszett homiliáriumát, tisztázva a műfaj XI. századi történetének legfontosabb kérdéseit, és újraértelmezve a Gellért-filológia néhány vitatott pontját. A püspöki prédikáció első fennmaradt emlékei a XI-XII. század fordulóján készült Hartvik-féle Agenda pontificalisban olvasható ad populum sermók. E fontos forrásanyaggal eddig nem foglalkoztak. A XII. század végén másolt Halotti Beszéd a műfaj legismertebb s nemzetközi viszonylatban is egyedülálló emléke. Ezúttal a nyelvemlék és latin előképe európai párhuzamait igyekeztük felkutatni, s a szöveg együttes műfajtörténeti helyét minél pontosabban kijelölni. A XIII. században az új egyetemi szövegelemző módszerek hatására a prédikáció stílusa alapvetően megváltozott. Az úgynevezett thematikus sermók a koldulórendek közvetítésével hazánkban is megjelentek a század folyamán. A kötetet záró tanulmány az ide tartozó források közül a Pécsi egyetemi beszédekkel és a Gyulafehérvári Sorok kódexével foglalkozik kimerítően.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Latin nyelvű forrásszövegek műfaji átalakulása a magyar nyelvű kódexirodalomban
    (2013-07-01) Madas, Edit
    La quasi-totalité des codices de langue hongroise de la fin du Moyen Âge couvre les besoins spirituels des frères laïques et des religieuses qui ne maîtrisent pas le latin, et ils sont uniquement composés de traductions des oeuvres religieuses en latin. Dans le cas des textes voués à la contemplation et à l’ enseignement, l’une des caractéristiques de ces traductions est que le choix du genre n’ est nullement déterminé par le genre des oeuvres latines originales, mais par l’ objectif du traducteur ou du copiste à l’ égard du texte. Réalisé entre 1529 et 1531 dans le couvent dominicain de l’île aux Lièvres (aujourd’hui l’île Marguerite), le Codex d’ Érsekújvár, particulièrement riche et destiné à un usage aussi bien personnel que communautaire, nous en fournit un bon exemple. L’ édition critique et la numérisation du codex ont été publiées en 2012. En écrivant la préface de l’ édition nous avons réussi à identifier quelques nouvelles sources qui, arrachées à leur contexte et à leur genre d’ origine, sont passées dans notre codex, changeant ainsi de genre et s’adaptant à leur nouveau cadre. Márta Sövényházi, rédactrice et copiste proncipale du codex, nomme prédication tout enseignement qui se rattache aux fêtes de l’ année ecclésiastique, et «enseignement» tout autre traité ou prédication. Dans la présente étude nous comparons la traduction du deuxième sermon de Hugues de Saint-Cher écrit pour le quatrième dimanche de Carême à l’ original, et nous prenons en compte les éléments grâce auxquels le traducteur transpose le sermon de tempore en un «enseignement» homogène sur la pénitence.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Religió, retorika, nemzettudat régi irodalmunkban
    (Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004) Bitskey, István; Klaniczay, Gábor; Madas, Edit; Szelestei N., László; Jankovits, László; Szilágyi, András; Ács, Pál; Őze, Sándor; Imre, Mihály; Kecskeméti, Gábor; Bartók, István; Vígh, Éva; Knapp, Éva; Di Francesco, Amedeo; Kovács, Sándor Iván; Szörényi, László; Nagy, Levente; Jankovics, József; Szabó, Péter; Oláh, Szabolcs; Hargittay, Emil; Gábor, Csilla; Fazakas, Gergely; Csorba, Dávid; Győri L., János; Tasi, Réka; Petrőczi, Éva; Szentpéteri, Márton; Blum, Paul Richard; Havas, László; Molnár, Antal; Thimár, Attila; Bitskey, István; Oláh, Szabolcs; Bitskey, István; Görömbei, András
    Az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a Debreceni Egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszéke - együttműködve a többi egyetem társtanszékével - 2002. május 23-25. között rendezte meg a régi magyar irodalmi kutatók soron következő országos konferenciáját. Religió, retorika, nemzettudat: ez a három kulcsfogalom jelölte ki az ülésszak témáját. Mivel a reneszánsz és a barokk idején mind a vallási, mind a nemzeti tudat retorikusán szerkesztett szövegekben testesült meg, fontos feladatnak látszott számbavenni azokat az elméleti szabályegyütteseket, amelyek ekkor hatottak. Vajon volt-e összefüggés a vallásos közösségtudatot kifejező formakincs és a korai nemzeti identitástudat szövegalkotó szokásai között? Miként került kapcsolatba a hitéleti szenvedélyek retorikus megjelenítése és a tételes tanközvetítés nyelvi normája a nemzeti önismeret formálódó alakzataival? Milyen műfajok és stilisztikai variációk, milyen antik tradíciók alakították a korai újkor retorikus eljárásait? Ilyen kérdésekre kereste a választ az ülésszak, amely megemlékezett az egy évtizede elhunyt kiemelkedő tudósról, Klaniczay Tibor akadémikusról, a kutatócsoport alapítójáról, tudományszakunk kiemelkedő praeceptoráról. Kötetünk az ülésszak előadásait adja közre, a három kulcsfogalom lehetséges összefüggéseit keresve, s remélve azt, hogy ilyen módon is ösztönzést adhat a korszak irodalmi műveltségének árnyaltabb megismeréséhez.