Szerző szerinti böngészés "Oláh, Ildikó"
Megjelenítve 1 - 6 (Összesen 6)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az iskolai zaklatásOláh, Ildikó; Buda, Mariann; DE--Bölcsészettudományi KarSzakdolgozatomban részletesen bemutatom az iskolai zaklatás jelenségét. Kitérek a zaklatás típusaira, szereplőire, okaira, társadalmi hátterére. A szakirodalom alapján, feltérképezem mindazokat az iskolában alkalmazható módszereket, melyek bevezetése jelentősen visszaszoríthatja az iskolákban előforduló zaklatásokat. A dolgozatom fő célja azonban az, hogy feltárjam, tanárként milyen nehézséget okoz ennek felszámolása, és mennyire fontos lenne, felvállalni és szembenézni mindazokkal a szakmai hiányosságokkal, elavult szemlélettel, melyek sajnos a mai napig jelen vannak a tanítási gyakorlatban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az iskolai zaklatásOláh, Ildikó; Buda, Mariann; DE--Bölcsészettudományi KarSzakdolgozatomban részletesen bemutatom az iskolai zaklatás jelenségét. Kitérek a zaklatás típusaira, szereplőire, okaira, társadalmi hátterére. A szakirodalom alapján, feltérképezem mindazokat az iskolában alkalmazható módszereket, melyek bevezetése jelentősen visszaszoríthatja az iskolákban előforduló zaklatásokat. A dolgozatom fő célja azonban az, hogy feltárjam, tanárként milyen nehézséget okoz ennek felszámolása, és mennyire fontos lenne, felvállalni és szembenézni mindazokkal a szakmai hiányosságokkal, elavult szemlélettel, melyek sajnos a mai napig jelen vannak a tanítási gyakorlatban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Településfejlesztési koncepció megalapozása OszláronOláh, Ildikó; Godáné Sőrés, Anett; DE--Gazdaságtudományi KarDolgozatomban egy településfejlesztési koncepció megalapozásának elkészítésére vállalkoztam, melyet egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő kis településen végeztem. A település méretéből, természeti adottságaiból adódóan inkább sorolható a „hátrányos helyzetű”, mint a „fejlett” települések közé. A diplomadolgozatom szakirodalmi részében a terület- és településfejlesztés fogalmát, célját boncolgattam, majd a terület-, a település-, és a vidékfejlesztés között lévő kapcsolatot vizsgáltam. A dolgozat végén pedig a fejlesztési koncepció készítésének fontosságával foglalkoztam. A településfejlesztési koncepció készítésének legfontosabb szakaszát, a helyzetelemzés lépéseit fogalmaztam meg az anyag és módszer fejezetben. A választott település vizsgálatán belül bemutattam az ökológiai (természeti) sajátosságait, kitértem a társadalmi-, és gazdasági jellemzőire, majd elkészítettem egy SWOT-analízist, melyek részletes elemzése rávilágíthat, milyen irányba kellene folytatni a település fejlesztését. A primer kutatásom eredményeit három nagyobb csoportra bontottam, mint például demográfiai adatok (életkor, nem, iskolázottság), a település fejlesztésére vonatkozó kérdések (munkalehetőség, lakóhely, stb.) és a jövőbeni elképzeléseik (hogyan látják helyzetüket). Az eredmény saját kutatáson alapul, a felmérést kérdőíves válaszok, valamint a település polgármesterével készített mélyinterjú segítségével végeztem. A kérdőíves felmérésbe a falu lakosságának valamivel több, mint egynegyedét vontam be. A kérdések összeállításánál fő szempont a dolgozat témája volt és elsősorban arra voltam figyelemmel, hogy azok könnyen értelmezhetők legyenek, a megjelölhető válaszok pedig egyértelműek. A kutatás legfontosabb eredménye számomra, hogy az itt élő lakosoknak fontos a település fennmaradása, nagyobb részének a fennálló nehézségek ellenére sincs szándéka elhagyni a települést, ennek viszont elengedhetetlen feltétele a település társadalmának fiatalítása. Dolgozatom végén a település olyan irányú fejlesztésére tettem javaslatokat, amelyek a közösség legnagyobb részét érintik, amit legtöbben szeretnének, ha megoldódna, itt azonban figyelemmel kellett lennem arra, hogy olyan javaslatokat fogalmazzak meg, melyek megvalósítása nem haladja meg túlzott mértékben a település képességét, és a község lakosai is szívesen közreműködnek a megvalósításban. Fontosnak tartom tudatosítani az egyén felelősségét, ezért a lehető legszélesebb kört kell bevonni a településfejlesztésbe. Úgy gondolom, ahhoz, hogy az itt élők számára egy még jobban „élhető” vidéki társadalom kialakításra kerülhessen, mindenképp összefogásra van szükség az önkormányzat és a lakosság részéről egyaránt.Tétel Szabadon hozzáférhető The 'Oecumenical Schools': A Forgotten Civic Initiative in Hungary(2016) Hideg, Gabriella; Jankó, Krisztina; Kozma, Tamás; Oláh, IldikóTétel Korlátozottan hozzáférhető A vidéki élet jellemzőinek bemutatása OszláronOláh, Ildikó; Godáné Sőrés, Anett; DE--Gazdaságtudományi KarDolgozatomban a vidéki életminőség bemutatására vállalkoztam, melyet egy olyan borsod megyében fekvő kis településen végeztem, ahol a vidékre jellemző szinte minden tulajdonság megtalálható. A település méretéből, természeti adottságaiból adódóan inkább sorolható a „hátrányos helyzetű”, mint a „fejlett” települések közé. Szerettem volna minél pontosabb képet kapni arról, mi jellemző az itt élő emberekre, hogyan látják jelenlegi, illetve jövőbeni helyzetüket. Az eredmény saját kutatáson alapul, a felmérést kérdőíves válaszok segítségével végeztem, amelybe a falu lakosságának közel egynegyedét vontam be. A kérdések összeállításánál elsősorban arra voltam figyelemmel, hogy azok könnyen értelmezhetőek legyenek, a megjelölhető válaszok pedig egyértelműek. Természetesen fő szempont a dolgozat témája volt, ennek megfelelően a kérdéseket három nagyobb csoportra bontottam, mint például demográfiai adatok (életkor, nem, iskolázottság), életminőséggel kapcsolatos kérdések (jövedelem, munkalehetőség, lakóhely, stb.) a jövőbeni elképzeléseik (hogyan látják helyzetüket,), illetve mennyire érzik magukat elégedettnek. A válaszok elemzése során, néhány esetben, számomra elég meglepő eredmény született. A demográfiai adatokat vizsgálva az iskolázottság területén tapasztaltam, ha nem is meglepő, de mindenképp figyelmet igénylő eredményt, mely alapján ugyan közepes képzettségűnek mondható a válaszadók nagyobb része, de a mai munkaerő piaci elvárások miatt ez nem elegendő, ami viszont nehezíti az életminőségük javításában történő előremozdulást. Az életminőséget befolyásoló tényezők elemeinek vizsgálatánál kapott adatok szerint, legfontosabb életminőséget befolyásoló tényezőnek az anyagi jólét-et tartotta a válaszadók többsége, ezt követte az egészségi állapot tényező a második helyen, a munkalehetőség tényező csak az ötödik helyre került (a személyes biztonság és a személyes kapcsolatok után), pedig én úgy gondolom, az anyagi jólét biztosításának mindenképp fontos feltétele a megfelelő munkahely. A munkalehetőségre vonatkozó kérdéseket elemezve azt tapasztaltam, hogy a megkérdezettek 44%-a van csak jelen aktívan a munkaerő piacon, ami a jelenleg fennálló magas munkanélküliség mellett, a nem megfelelő iskolai végzettségnek tudható be. Azokra a szakmunkákra, melyekre korábban nagy volt a kereslet (pl. mezőgazdasági-, illetve építőipari szakmunkások), mára csak kevés létszámban van igény. Úgy gondolom ennek kihatása érezhető a jövedelemre vonatkozó kérdésekre kapott válaszoknál, melynek alapján a válaszadók nagy része válaszolta azt, hogy (69%) 50 E Ft/hó/fő alatt, illetve 50-100 E Ft/hó/fő jövedelemből él, ami messze elmarad nem csak az országos-, hanem a megyei átlagtól is. A felmérésem eredményei alapján megállapíthatom, hogy az egyes életminőséget meghatározó tényezők nagy befolyással vannak egymásra. Ez tapasztalható az egészségi állapot alakulásánál is, ahol meghatározó tényező a jövedelmi helyzet, nagy részben ennek tudható be, hogy jellemzően „közepesnek” ítélték. Ugyancsak a jövedelem alakulása tekinthető befolyásoló tényezőnek a lakóhely vizsgálata során. Különös figyelmet fordítottam ennek a kérdésnek a vizsgálatára, mert ez alapján kaptam választ arra, mennyire tartják „élhetőnek”, mennyire fontos számukra ez a település. A kapott válaszok alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a válaszadók közül vannak (29%) akik jelenleg úgy érzik, csak azért laknak ezen a településen, mert anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy más településre (kisváros, esetleg nagyobb város) költözzenek. A jövőbeni elképzeléseikre vonatkozó kérdéseknél, a kapott válaszok a megkérdezettek nagyobb részénél pesszimista jellegű volt (nem változik, romlani fog), nem látnak kiutat jelenlegi élethelyzetük jobb irányba fordulására. Ez tükröződik az elégedettségükre vonatkozó kérdések válaszaiból is, ahol a „közepes” értékelésű válaszok voltak túlsúlyban a teljes mértékben elégedett, illetve elégedetlenekkel szemben. A vizsgálat során arra a következtetésre jutottam, hogy a válaszok megjelölésére nem minden esetben az átgondoltság volt a jellemző, sokkal inkább a „pillanatnyi érzéseik alapján” jelölték meg a választ. Gondolom ezt azért, mert a hasonló, illetve egymással kapcsolatban lévő („hol élne szívesebben” – „tervezi-e öt éven belül, hogy elköltözik”) kérdésekre adott válaszok esetében, - nem szignifikáns -, volt némi eltérés. Dolgozatom végén azoknak a problémáknak a megoldására tettem javaslatot, amelyek a közösség legnagyobb részét érintik, amit legtöbben szeretnének, ha megoldódna, itt azonban figyelemmel kellett lennem arra, hogy olyan javaslatokat fogalmazzak meg, melyek megvalósítása nem lehetetlen, és a község lakosai is közreműködnek a megvalósításban. Összességében úgy érzem, a kutatásom eredményesnek mondhatom, hiszen a kitűzött célt, hogy jobban megismerhessem az itt élő emberek életvitelét, ezáltal életminőségét, sikerült elérnem. Megtapasztaltam, mennyire fontos az itt élő emberek számára mindaz, amit ez a település nyújt nekik, és azt, hogy képességeikhez és lehetőségeikhez mérten hogyan gazdagítják, szépítik azért, hogy minél szebbé, vonzóbbá tegyék környezetüket. Ennek köszönhetően, ma már egészen más szemmel nézem az itt zajló eseményeket, úgy a lakosság, mint a település helyzetére vonatkozóan.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Wass Albert erdélyi korszaka (1923-1944)Oláh, Ildikó; Márkus, Béla; Balázs, Ildikó; Irodalomtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi IntézetAbsztrakt Wass Albertet az egyik legígéretesebb tehetségként tartotta számon a két világháború közötti romániai magyar irodalom. Írásainak értékére már legelső kritikusai is felhívták figyelmet. A dolgozat három fejezetben ismerteti erdélyi korszakának műveit: Versek (1924-1934), Elbeszélések (1923-1944) és Regények (1935-1944). Versei (zsengéi és két verseskötete: Virágtemetés és Fenyő a hegytetőn) borongós, mélabús hangulatúak. Ezekben körvonalazódik motívumrendszere, írásainak szervező elemei: a kék hegyek-motívum, a romboló ember, a csónak-, (vezér)csillag-, fenyő-, fa-, tető-, templom- és harang-motívum, valamint a látó ember és krónikás - mint írói szerepvállalás, önkifejezés. A líráról prózára való műfajváltás küszöbén kórusjátékot ír A temető megindul címmel. Elbeszélései a századforduló rövidpróza-hagyományának jegyében fogantak. Lélekrajzi reflexiók, helyzetjelentések egy-egy hangulatról, melyet az otthon, a mezőségi táj és az elmúlás gondolata ébreszt. 1931-től szinte csak rövidprózákat ír. 1936-tól a helikoni munkaközösség tagja, s az Erdélyi Helikonban publikált elbeszélései már az érett író jegyeit mutatják. Rövidprózáit több erdélyi és anyaországi lap közölte - még német nyelven is. A Sorsvállalás, a Vaddisznós Jákob, az Udvarház a dombon és A kenyér útja című elbeszélések jeles alkotások. A titokzatos őzbak című kötetében megalkotja sajátos hangulatú, sejtelmes-borongós írói világát. E lírai novellák önéletrajzi vonatkozásúak. Életművének szervező elemét, a vadászatot és az őz-motívumot helyezik fókuszba. A Tavak könyve a magyar gyermekirodalom értékes darabjaihoz sorolható, s egyben felnőttek által is olvasható, filozófiai mélységű könyv. A természet szépségeire, gazdagságára irányítja az olvasó figyelmét. A Mezőség e könyv révén a magyar irodalom helyszíneit gazdagítja. Regényeit tematikus csoportokra osztva vizsgáltuk. Az első egység Az erdélyi arisztokrácia múltja, jelene: a Farkasverem, a Mire a fák megnőnek, A kastély árnyékában című regények, illetve egy, az utóbbiakhoz tematikusan kapcsolódó színmű, a Tavaszi szél tartozik ide. A Farkasverem meghozza a fiatal író számára az elismerést. A Mezőség egy iszapban fuldokló ember, a főhős metaforája. A Farkasverem cím pedig életcsapda. A Mire a fák megnőnek és A kastély árnyékában történelmi családregény-dilógia, mely két nemzedéken át követi a Varjassyak történetét. A Mire a fák megnőnek cselekménye a levert forradalom utáni önkényuralom idejét örökíti meg, A kastély árnyékában már a kiegyezés utáni Ausztria-Magyarország részeként létező Erdélyről ad hírt. Mindkét regényben azt vizsgálja, hogy a nemesség alkalmas-e országot irányítani. Nemleges válaszát a történelem eseményeivel támasztja alá. Erdélyi korszakából egyetlen színműve ismert, mely eszmei folytatása regénydilógiájának: a Tavaszi szél, melyben széles társadalmi, történelmi képet fest. Művét átitatja népe iránti szeretete, féltése. A regények második csoportja a Romantikus múltidézés címet kapta: ide tartozik a Csaba és a Vérben és viharban című regény, melyek a Csaba-mondát dolgozzák fel. A Csaba új utat jelöl ki, Wass Albert későbbi lebilincselő cselekményvezetése, feszültségkeltő eszközei ebben a regényben mutatkoznak meg először. A Vérben és viharban című kisregény helytállásból mutat példát. A jelenkori történelem forgatagában alcím alatt a Jönnek! című irodalmi riportkönyvet tárgyaljuk. Erős érzelmi töltésű mű, melyet a narrátor folytonos jelenléte, illetve a líraiság emel ki a publicisztikai műfajcsaládból. Két nap egybefüggő történetek füzére: a románok kivonulása Erdélyből és a magyar csapatok bevonulása, miközben a tudósító saját faluja, Szentgotthárd lakosságáról is beszámol. Utolsóként tárgyalt kisregénye, az Egyedül a világ ellen nevelődés- és fejlődésregény, akárha Grimmelshausen Simplicissimusa kelne életre erdélyi keretben. Wass Albert erdélyi korszakában prózaíróként alkotott maradandót. A Farkasverem erőteljes nyitány a regényírói pályán. Az 1940 januárjában a szerzőnek ítélt Baumgarten-díj is e műnek és rövidprózáinak köszönhető. A titokzatos őzbak, a Jönnek! és a Mire a fák megnőnek című műveket emeljük ki az erdélyi korszak jeleseiként. Wass Albert a romániai magyar, valamint az emigrációs magyar irodalom kiemelkedő alakja, s az egyetemes magyar irodalom feltétlenül megismerésre méltó képviselője. Abstract Albert Wass was acknowledged as one of the most promising talented persons of the Romanian Hungarian literature. The values of his writings were pointed out by his very first critics. Three chapters of the Thesis explore his Transylvanian works titled as Versek (Poems) (1924-1934), Elbeszélések (Short Stories) (1923-1944) and Regények (Novels) (1935-1944). His poems (the early pieces and his two volumes of poetry titled as Virágtemetés (The Burial of Flowers) and Fenyő a hegytetőn (Pinetree on the Mountains) have melancholic and gloomy overtones. In these pieces the ruling motives and the constitutive elements of his style appear, namely the motives of the blue mountains, the destructive man, the small boat, the (guiding) star, pine, tree, roof, church building and bell, as well as the seer, the chronicler, representing his pledge in his writer role and also denoting his self expression. At the transition of switching from lyrics to prose, he composes a chorus play, titled as A temető megindul (The Cemetery Gets Moving). His short stories are inspired by the short prose traditions of the turn of the 20th century. These are psychological reflections and presentations of various moods awakened by the home, the regional environment called Mezőség, and by the thought of mortality. After 1931 he composes mainly short prose. From 1936 he becomes a member of the Literary Workshop called Helikon, and, the characteristics of a mature writer appear in his short stories published in Journal Erdélyi Helikon. Pieces of his short prose were printed in several newspapers of Transylvania and Hungary, even in German language. His pieces titled Sorsvállalás (Taking Destiny), Vaddisznós Jákób (Jacob with Wild Pig), Udvarház a dombon (Mension on the Hill) and A kenyér útja (The Way of Bread) are outstanding. In his book, titled A titokzatos őzbak (The Mysterious Roebuck), he creates his special enigmatical world of a mysterious and a melancholic mood. The lyric short novels have autobiographic references. The organizing element of his life work, namely, the hunter and the deer motives are put into the focus. His book, titled Tavak könyve (The Book of the Lakes) can be listed among valued pieces of children literature, however, its philosophical flavor addresses adults, too. He draws the readers’ attention to the beauties and the riches of Nature. Through this book, his geographical environment, Mezőség, is added to the scenes in Hungarian literature. His novels are explored in thematic division. The first unit is titled Az erdélyi arisztokrácia múltja, jelene (The past and the present of the aristocracy in Transylvania) consists of his novels Farkasverem (Wolf pit), Mire a fák megnőnek (Till the Trees Grow), A kastély árnyékában (In the Shadow of the Castle) and his play Tavaszi szél (The Spring Wind) showing similarity in theme. His novel Farkasverem brings recognition to the young writer. The region Mezőség is a metaphor of main character dragged through the mud. The title Farkasverem refers to the snares in life. The novels Mire a fák megnőnek and A kastély árnyékában are series (dilogy) of a historical family saga presenting the stories of Varjassy family in two generations. The plot of the novel Mire a fák megnőnek records the tyranny after the revolution (1848), while A kastély árnyékában gives a report about Transylvania under the Austro-Hungarian monarchy after the settlement (1867). In both novels he examines if the noble class is suitable to lead the country. His negative answer is confirmed by the historical events. The only popular play of his Transylvanian epoch, titled Tavaszi szél is a sequence to the two novels (dilogy) in which he depicts a broad social and historical picture. His play is filled with passionate love and worry toward his nation. The second group of his novels is titled as Romantikus múltidézés (Romantic Evocation of the Past) containing his novels Csaba and Vérben és viharban (In Blood and Storm), both elaborating the legend of Prince Csaba of Transylvania. His novel Csaba marks out a new way: Albert Wass’ brilliant plot developing art and his literary devices in creating drama, featuring his later works, appear first in this novel. His short novel Vérben és viharban testifies to exemplary resoluteness. The next unit, titled A jelenkori történelem forgatagában (In the Whirlwind of the Contemporary History) explores his literary report book titled Jönnek! (They are coming!). This work has a strong emotional atmosphere and it becomes an outstanding piece of political journalism by the constant presence of a narrator as well as by its lyric nature. It is linked around the events during two consecutive days about the Romanians’ withdrawal out of Transylvania and the joining up of Hungarian army in Transylvania, meanwhile the narrator gives a report about the residents of his own village, Szentgotthárd. The last examined small novel titled Egyedül a világ ellen (Lonely Over Against the World) is an educational and progressive novel, as if Grimmelshausen’s Simplicissimus came alive in Transylvanian frames. In his Transylvanian epoch, Albert Wass accomplished lasting works as a prose writer. His Farkasverem is a powerful overture in his writer career. The Baumgarten award rewarded to him in January 1940 goes back to this novel and his short stories. His novels A titokzatos őzbak, Jönnek! and Mire a fák megnőnek can be pointed out as the most excellent works in his Transylvanian epoch. Albert Wass, an outstanding representative of the Hungarian literature in Romania and in the Exile, is surely worth to be recognized in his stand for the general Hungarian literature by all means.