Szerző szerinti böngészés "Penke, Olga"
Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 5)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Etelka(Kossuth Egyetemi Kiadó, 2002) Dugonics, András; Penke, Olga; Debreczeni, Attila; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Szilágyi, MártonDugonics András Etelkája az első eredetinek tekinthető magyar regény, amely a nagy közönségsikernek köszönhetően az 1788-as első kiadást követően rövid időn belül újra megjelent 1791-ben. Harmadik kiadására, amelyet szerzője szegedi nyelvjárásba írt át, még az író életében, 1805-ben került sor. Kétszáz éve azonban nem jelent meg új kiadása, csak egy kivonatos változat a XX. század elején. Az Etelka témaválasztása, műfaja, eszmetörténeti háttere, nyelve, fogadtatása és utóélete ugyanakkor irodalomtörténetünk és művelődéstörténetünk izgalmas és sokat vitatott kérdései közé tartoznak. A regény a honfoglalás utáni időszak mitikus történelmének keretébe illeszti a fejedelmi származású fiatal pár szerelemre lobbanásának és házassága megvalósulásának történetét. Az Etelka ugyanakkor kulcsregény, amely tanítást tartalmaz az uralkodás módjáról és a korabeli politikai és társadalmi problémák megoldásának lehetőségeiről. Az olvasók számára azonban a regényhez fűzött nagyszámú jegyzet is fontos volt. A jegyzeteknek a regény világának gazdagítása mellett Dugonics a nemzeti értékek megőrzésében is jelentőséget tulajdonított. A történeti jegyzeteknek köszönhetően számos dokumentum lett ismertté magyar nyelven a regény által meghódított széles közönség előtt. Könyvünk az 1791-es kiadás szöveghű közlése. A regény szövegén kívül tartalmazza a bevezetőt, a mottókat, a jegyzeteket, az illusztrációkat. A másik két kiadás szövegváltozatait jegyzetek formájában követheti az olvasó. Függelékként az Etelka kézirataiból és kiadásaiból közlünk szövegváltozatokat. Kéziratból adjuk ki az Etelkának Kulcsa című írást, amelyben a szerző kommentálja a mű célzatosságát. Kiadásunk kritikai igénnyel készült: szövegkritikai, a forrásokat kommentáló jegyzetek, szómagyarázatok, valamint az Etelka történetét és sajátosságait elemző tanulmány segítik a mű gazdag jelentésének megértését.Tétel Szabadon hozzáférhető Folytonosság vagy fordulat?(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996) Bitskey, István; Csetri, Lajos; Vajda, György Mihály; Debreczeni, Attila; Taxner-Tóth, Ernő; Pavercsik, Ilona; Penke, Olga; Fekete, Csaba; Csorba, Sándor; Csetri, Elek; Egyed, Emese; Vörös, Imre; Madarász, Imre; Sárközy, Péter; Szilágyi, Ferenc; Kiss, Sándor; Földvári, Sándor; Kókay, György; Margócsy, István; Kecskés, András; Szilágyi, Márton; Fábri, Anna; Zentai, Mária; Szajbély, Mihály; Nagy, Imre; Borbély, Szilárd; Dávidházi, Péter; Nagy, Miklós; D. Molnár, István; Fried, István; Mezei, Márta; Bíró, Ferenc; Debreczeni, Attila; Bitskey, István; Görömbei, András; Hopp, Lajos; Jászberényi, JózsefAligha vitatható, hogy a magyarországi felvilágosodás korában Csokonai Vitéz Mihály életműve az az etalon, amely összevetési alapul, zsinórmértékül szolgál eszmei és művészi teljesítmények megközelítéséhez, mérlegeléséhez, minősítéséhez. Ez pedig kellő indokot szolgáltat arra, hogy a felvilágosodás kutatásának aktuális kérdéseit épp Csokonai szülővárosában tekintsék át a kutatók, s épp Debrecenben kerüljön sor országos méretű, interdiszciplináris konferenciára, amelyik a korszak vizsgálatának újabb eredményeit összegzi, a különféle nézeteket egymással szembesíti, a továbblépés útjait megkísérli felderíteni, betájolni. Nem kötődött a rendezvény jubileumhoz, legfeljebb annyiban, hogy 1995-ben vetette fel a kérdést: jelentett-e az 1795-ös év valamilyen alapvető cezúrát a magyar - vagy az európai - irodalom történetében? Folytonosság vagy változás - netán épp fordulat - jellemzi-e erősebben az 1790-es éveket? Milyen eszmei, esztétikai erővonalak határozták meg a Martinovics-összeesküvés évtizedének összképét? Mennyire kell a magyar irodalom történeti periodizációjának mindezt figyelembe vennie? Mit mutat Csokonai példája: lehetett-e számára különös jelentősége az 1795-ös évnek? Ilyenféle kérdésekre keresett választ a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában, 1995 márciusában rendezett konferencia, amelynek anyagát - tematikus egységekbe rendezve - adja közre kötetünk. A hazaiak mellett a közép-európai jelenségek is szerepelnek a témák között, jelezve, hogy a magyar felvilágosodás elválaszthatatlan az európaitól, szerves része annak, s a komparatisztika szempontját még a korábbiaknál is erősebben érdemes érvényesíteni a jövőben. A magyar és európai helyzet együttes elemzése, a részletek feltárása talán már e kötetben is elősegíti a felvilágosodásról kialakult kép árnyalását, gazdagítását.Tétel Szabadon hozzáférhető Könny és tinta(Debreceni Egyetemi Kiadó, 2010) Bódi, Katalin; Bitskey, István; Görömbei, András; Penke, OlgaA XVIII. század végi írásbeliségben a levél az egyik legfontosabb kommunikációs médium. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy ez idő tájt számos korszakspecifikus szépirodalmi műfaj mintájává válik, így a levélregény és a heroida alapjává. Bácsmegyey „haszontalan fityogása", ahogy Kazinczy a sárospatakiak becsmérlő véleményét idézi egyik levelében, különösen fontos megnyilatkozás, hiszen a szerelemről való beszéd új lehetőségeinek kidolgozása felé mutat, s egyúttal a magyar irodalomban eladdig kevésre tartott műfaj másik korabeli olvasatát is rögzíti. Ennek az időszaknak a levélregényei olyan olvasási tapasztalatot rögzítenek, amelyre általában a regénnyel kapcsolatban hajlamosak vagyunk vakok maradni. Ugyanis ezek a szövegek saját textuális megalkotottságukkal az olvasás lassúságában megtapasztalható, jellemzően szokatlan élményt teszik átélhetővé. Jelen kötet a XVIII-XIX. század fordulóján megjelent magyar levélregények és heroidák poétikai-narratológiai, illetve történeti poétikai, eszmetörténeti és regénytörténeti tanulmányozásával foglalkozik.Tétel Szabadon hozzáférhető Műfaji kísérletek Bessenyei György prózájában(Kossuth Egyetemi Kiadó, 2008) Penke, Olga; Bitskey, István; Görömbei, AndrásA XVIII. század folyamán az európai filozófiában és esztétikában jelentős fordulat következik be: a filozófiai gondolatok radikalizálódása és a világ értelmezésében korábban biztosnak vélt elméletek megkérdőjelezése új irodalmi kifejezési formákat kíván. A magyar felvilágosodás irodalmában a Bessenyei-életműre a legjellemzőbbek ezek a változások. Filozófiájának, irodalmi és nyelvi programjának része az új prózai műfajok kipróbálása, amelyeket koncepciójának és egyéniségének megfelelően alakít. Első alkotói korszakát a rövid műfajok jellemzik: az esszé, a dialógus, a levél, a röpirat. A vegyes műfajú írásokat összefogó kötet és a „polgári dráma" érdekes magyar nyelvű változatait valósítja meg. Az időskori próza kevésbé változatos műfaji szempontból. Regénye, társadalombölcseleti prózája, történetírása, a személyes irodalom sajátos műfajában készült művei gondolkodása „summájának" megfogalmazását kísérelik meg. A műfaji kísérletek között sajátos szerepet kapnak a más szövegek függésében létrejövő írások: a bevezetők, az ajánlások és a jegyzetek. Bessenyei György Összes művei kritikai kiadásának tizedik kötete megjelenése után érdemes elgondolkodni az életmű egészét érintő kérdéseken. Ilyen problémakört jelent a prózai írások műfajának kérdése, amelyet a könyv fejezetei bemutatnak.