Szerző szerinti böngészés "Varga, Orsolya Edit"

Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 5)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Dél-budai hospitális sürgősségi ellátás
    Nagy, Mónika; Varga, Orsolya Edit; DE--Népegészségügyi Kar; Korcsmáros, Ferenc; Nagy, Attila Csaba
    A sajtóban számos cikk jelent meg az elmúlt években a sürgősségi ellátás elégtelen működéséről, a sürgősségi osztályok várótermeiben töltött hosszú várakozási időkről, az ellátásba bekerülő betegek egyre növekvő számáról. Ennek következményeként a sürgősségi ellátás javítására a kormány intézkedéseket vezetett be, fejlesztési terveket hozott létre. A fővárosi sürgősségi ellátórendszernek a megreformálása is elkezdődött, a folyamatban lévő Egészséges Budapest Program (EBP) egyik fő célja, hogy sürgősségi centrumokat hozzanak létre, ebből az egyik a dél-budai centrumkórház. Ez az átalakítás ösztönzött arra, hogy diplomadolgozatom témájául a dél-budai sürgősségi ellátást válasszam. Jelenleg a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán dolgozom ápolói munkakörben. A kórház felelős a dél-budai régió kórházi ellátásáért. A dél-budai centrumkórház fogja átvenni a régió sürgősségi ellátását. Diplomamunkám célja, hogy betegforgalmi trendek vizsgálatával adatokat szolgáltassak, mely elképzeléseim szerint a hatékony dél-budai sürgősségi ellátás megszervezésében nyújthat segítséget, ezen belül is a megfelelő számú szakdolgozógárda kialakításához, diagnosztikai háttér és kórházi háttérszakmák szervezéséhez. Kutatásomban a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán öt év (2013-2017) alatt megjelent betegek adatait elemeztem. Vizsgálatom tárgyát képezi még a sürgősségi osztályok tevékenysége, működése, a múltban és a jelenben is zajló főbb egészségpolitikai törekvések feltérképezése.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Dohánypolitika és a Debreceni Egyetem egészségtudományi képzéseiben résztvevő hallgatók véleménye
    Leskovics, Enikő; Varga, Orsolya Edit; DE--Népegészségügyi Kar
    A dohányzás világszerte a legjelentősebb népegészségügyi súlyú életmódi tényező, mely milliókat érint napjainkban. Ezzel a ténnyel a világ legnagyobb egészségvédő szervei, de más ágazatok is tisztában vannak és arra törekszenek, hogy a dohányzást visszaszorítsák. A cél eléréséhez globális szintű, interszektorális összefogásra van szükség.Hazánkban 2012-ben került bevezetésre a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítása. Ezek a szigorítások felháborodást keltettek társadalmi szinten. A Debreceni Egyetem egészségtudományi képzéseiben résztvevő hallgatók véleményét érdekes megvizsgálni ebben a témában.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Magyar alkoholpolitika megítélése egyetemisták által
    Gyurcsó, Tekla; Varga, Orsolya Edit; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar::Megelőző Orvostani Intézet; DE--Népegészségügyi Kar; Pál, László; Legoza, József; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar::Megelőző Orvostani Intézet
    Diplomamunkám során a magyarországi alkoholpolitika egyetemisták által történő megítélése kerül bemutatásra. 13 egyetemistával készült, félig strukturált interjú alapján nyújt betekintést a magyar fiatalok alkoholfogyasztáshoz fűződő viszonyába. Továbbá bemutatja az interjúkban résztvevő hallgatók véleményét a hazai alkoholfogyasztásra vonatkozó aktuális szabályozásokról. Az általuk elmondott személyes beszámolók alapján kiderül, hogy valamennyien fogyasztanak rendszeresen alkoholt, s általánosnak mondható a fiatalkorúként történő szeszesital fogyasztás is. Az is előtérbe kerül, hogy a többség fölöslegesnek érzi az alkoholárusításra és fogyasztásra vonatkozó szabályok további szigorítását, helyette a jelenlegi megkötések betartatására fektetnék a hangsúlyt.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Monogénes diabéteszes vizsgálatok és azok finanszírozása a magyar egészségügyben
    Pokorádi, Gáspár Zalán; Dombrádi, Viktor; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar; DE--Népegészségügyi Kar; Varga, Orsolya Edit; Sztanek, Ferenc; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar
    Absztrakt Bevezetés: A monogénes diabétesz Magyarországon jelen ismereteik szerint nem kap kellő figyelmet, nem kerül orvosaink látókörébe. Monogénes diabéteszben szenvedők többsége 1-es típusú diabéteszesként van diagnosztizálva, ezáltal jelentős anyagi terheket rónak feleslegesen a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőre. Célkitűzés: Ezen diplomamunka célja rávilágítani arra, hogy jelen egészségügyi rendszerben milyen rendszerszintű problémák vannak a monogénes diabétesz meghatározásában, szemléltetni, hogy mekkora finanszírozási tehertől lehet megszabadítani a beteget, és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt akkor, ha időben történik egy genetikai szűrés a monogénes diabéteszre gyanús pácienseknél. Módszerek: Magyarországon a monogénes diabétesz vezető szakembereivel készült strukturált interjú, mely alapján körvonalazódott a magyarországi helyzet, annak erősségei, hiányosságai, továbbá készült nemzetközi összehasonlítás finanszírozás terén, valamint inkrementális költséghatékonysági ráta (ICER) számítást került kivitelezésre. Eredmények: Interjúk összevetése alapján kijelenthető, hogy a monogénes diabétesz jelen pillanatban alulreprezentált és félrediagnosztizálása komoly terheket ró a betegre; ellátóra; ellenben az időben történő észrevétele jelentős megtakarítást jelent a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek. Inkrementális költséghatékonysági ráta számítás eredményeként a monogénes diabétesz vizsgálata az életminőséggel korrigált életév (QALY) növekedéssel jelentős költségcsökkentést eredményezett a finanszírozónak; ICER: -2.300.000 (HUF/QALY). Következtetés: A monogénes diabéteszes betegek diagnosztizálása pénzügyi megtakarítást jelent és ezen megtakarítás annál nagyobb minél több félrediagnosztizált 1-es típusú diabéteszes betegnél sikerül megfelelően diagnosztizálni. Prioritás kell legyen, hogy az orvostársadalom látókörébe és kompetenciájává váljon a betegség felismerése, ezzel elkerülhető a beteg félrediagnosztizálása, ezzel növelhető a betegség észrevételének az esélye már gyerekkortól, valamint a beteg egészségben töltött minőségi életéveinek száma.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A természetgyógyászat integrációja a modern medicinába, különös tekintettel az orvosképzésre és a hazai jogi szabályozásra
    Varga, Orsolya Edit; Molnár, Péter; Egészségtudományok doktori iskola; DE--OEC--Népegészségügyi Kar -- Magatartástudományi Intézet
    Az értekezésben az orvosegyetemek és a természetgyógyászati ismeretek oktatásnak és szabályozásának kapcsolatát vizsgáltam. Az 1997-es természetgyógyászati rendeletek orvosi diplomához kötnek számos természetgyógyászati ágat. Vizsgálataink alapján a rendeletek, a természetgyógyászati ágak komplex rendszere nem képes garantálni a betegek fokozott védelmét, illetve ez az Európai Unió tagállamaiban nem is szokásos. Vizsgálatot végeztem, hogy az EU tagállamok orvosi karain az alternatív medicina oktatási gyakoriságát és szokását felmérjem. A növekvő számú szakmai és politikai állásfoglalás ellenére az állapítható meg, hogy az EU-ban az elmúlt öt évben nem változott a természetgyógyászatot oktatók aránya az orvosi karok között. Mivel a tagállamok oktatási gyakorlata között jelentős különbségek vannak, vizsgáltuk a társadalmi igény és a természetgyógyászat oktatásának összefüggését. A társadalmi igényt a természetgyógyászat használati gyakorisága, illetve az OTC termékek, illetve az ásványianyagok és vitaminok forgalma alapján határoztuk meg. Az oktatási gyakorlat és a társadalom ilyen irányú igénye között kapcsolat nincs, vagyis megállapíthatjuk, hogy az orvosi kurrikulum változtatásához nem elegendő, nem meghatározó tényező a fennálló társadalmi igény. Magyarországon négy orvosi karon folyik képzés, amelyek mindegyike ajánlott már, illetve ajánl valamilyen természetgyógyászati képzést a graduális képzésen belül. Az orvostanhallgatók attitűdjére vonatkozó vizsgálatom eredménye szerint a hallgatók java része érdeklődik az alternatív technikák iránt és szükségesnek tartja a kurrikulumba történő integrációját. A természetgyógyászatot a női hallgatók és a felsőbb évesek között találtam népszerűbbnek. Ezen megállapítás a nemzetközi tapasztalatoknak megfelel. Az Európai Unióban, Magyarországon jelen pillanatban nincs egységes elképzelés a természetgyógyászat oktatási integrációjának jövőjéről, az esetlegesen és lassan történik. A graduális orvosképzésbe történő integráció bár lassú, a végeredménye kétségtelen, a természetgyógyászat néhány ágának ismertetése az orvosi kurrikulum része lesz. ----- The thesis investigates the connection between education and regulation of complementary and alternative medicine (CAM). The 1997 decrees made it obligatory to have a medical degree in order to practice several branches of CAM. According to my results the present regulation along with the complexity of the different CAM branches can not ensure the protection of the patients and it is not common in the EU countries. I have conducted a survey to check the practice of CAM education in EU member state medical faculties. In spite of the increasing number of political and professional statements the number of medical faculties offering CAM education has not increased in the last 5 years. Since there are major differences between the educational practice of EU countries I have checked the relation of the presence of CAM education and social demand for CAM. Social demand was measured using the following indicators: frequency of CAM usage in the population, share of OTC drugs and minerals/vitamins in the overall drug market. I found no relation between the presence or absence of CAM education and the above mentioned indicators. Thus one can conclude that social demand on its own is not enough to shape the medical curriculum. Hungary has four medical faculties and all of them offer or offered some form of CAM training in the gradual course. My investigation of the attitude of medical students towards CAM clearly shows that most medical students are interested in CAM techniques and that they feel it important to have the teaching of these methods integrated into their curriculum. CAM is more popular among female medical students and students from upper years. This finding is in line with international data. Up to date there is no common and uniform idea in the EU and in Hungary of how to integrate CAM training in the future. The integration process is slow and confused. However, no matter how slow the integration process is, it is evident that the teaching of certain CAM branches will have to be part of the medical curriculum.