Fogorvostudományi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/101848

Általános Orvostudományi Kar

Fogorvostudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Nánási Péter)

tudományág:
- klinikai orvostudományok

Böngészés

Fogorvostudományi Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "10-MDP"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Nanohibrid és bulk-fill kompozit javítására alkalmazható univerzális adhezívek és kompozitok in vitro vizsgálata
    Martos, Renáta; Hegedűs, Csaba; Martos, Renáta; Fogorvostudományi doktori iskola; DE--Fogorvostudományi Kar -- Konzerváló Fogászat nem önálló Tanszék
    A gyanta bázisú kompozitok napjaink legmeghatározóbb tömőanyagai, melyek az elmúlt 50 évben jelentős fejlesztéseken estek át. Esztétikai és mechanikai tulajdonságaik optimalizálása a fogszövetekkel harmonizáló biomechanikai egységként funkcionáló restauráció kialakítását teszik lehetővé. A minimálinvazív koncepcióba illeszkedő mikromechanikai és kémiai kapcsolaton alapuló adhezív technika révén egyidőben megvalósulhat az egészséges foganyag maximális védelme és a maradék foganyag erősítése is. A monomerek polimerizációja következtében fellépő zsugorodás, a szuboptimális konverzió, a szerves és szervetlen komponensek arányának és összekapcsolásának problematikája azonban életidejüket korlátozza. Sikertelenségük, melynek két legfontosabb tényezője a törés és a szekunder kariesz ismételt beavatkozást tesznek szükségessé, mely lehet a restauráció teljes, vagy részleges cseréje. Ez utóbbit a kompozit javításhoz sorolhatjuk. A javítás lehetőségének feltételét a gyantában jelen lévő még reagálatlan monomerek jelenléte, az exponált töltőanyag felszínhez történő kémiai kapcsolódás, valamint a felszínkezelések által eredményezett retenció és mikromechanikai retenció biztosíthatja. Az anyagcsoport diverzitása miatt a garantált sikerességű kompozit javítási protokoll még nem ismert. Kutatásom során célkitűzésem a nanohibrid és bulk-fill kompozit javítási lehetőségeinek vizsgálata univerzális adhezívek és különböző felületkezelési módszerek alkalmazásával. A vizsgálatok korlátait figyelembe véve a következő megállapításokat tehetjük: 1. Nanohibrid (TEC) kompozit javítás során a homokfújás szignifikánsan magasabb nyírószilárdságot eredményez, mint az 500 grit szemcseméretig történő polírozás. 2. A homokfújt felszínen alkalmazott 10-MDP tartalmú univerzális adhezív (TBF II) eredményezte a legmagasabb nyírószilárdságot, ami így javasolt lehet a nanohibrid kompozit javítás esetén. 3. A homokfújt felszínen alkalmazott 10-MDP tartalmú univerzális adhezív (TBF II) nyírószilárdság értékei a pozitív kontroll nyírószilárdság értékeivel összemérhetőek. 4. Bulk-fill kompozitok (SDR, TECBF) javítása esetén a 10-MDP funkcionális monomert tartalmazó adhezívek (TBF II, SU) alkalmazása szignifikánsan magasabb szakításiszilárdságot eredményez. 5. A bulk-fill kompozitok (SDR, TECBF) viszkozitása nem befolyásolja a funkciós molekulát tartalmazó univerzális adhezívvel (TBF II, SU) történő javítás sikerességét. 6. Bulk-fill kompozitok (SDR, TECBF) szakítószilárdsága 10-MDP tartalmú univerzális adhezívvel (TBF II, SU) a pozitív kontroll szakítószilárdságával összemérhető. Advancement of adhesive technology and introduction of minimalinvasive concept resulted more conservative treatment modalities in restorative dentistry. In recent years there has been a paradigm shift towards the use of resin-based composites (RBCs) for the direct restoration of both anterior and posterior teeth. RBCs became the most popular restorative material of choice due to the improvements in their compositions and placement techniques resulting a well-balanced tooth-restorative biomechanical unit paralel with strenghtening the remaining tooth structure. However several drawbacks as polymerization shrinkage, limited degree of conversion and limitation in fracture strenght associated with reduced lifespan of resin based restorations in hostile oral environment. Fractures, secondary decay are the two main cause of failures leading to the replacement of restorations in everyday clinical practice. Nowdays a widely accepted protocol is the repair of failing restorations based on the micromechanical roughening of the surface, the presence of unreacted monomers and possibilities of chemical bonding to the exposed filler particles. Due to the diversity of RBCs ideal repair protocol still not exist. The aim of the study was to evaluate the effects of different surface treatment and conditioning methods on the repair bond strength of a nanohybrid and bulk fill resin composite material. Within the limitations of this study, the following conclusions can be drawn: 1. Nanohybrid composite (TEC) substrate treated with sandblasting yielded statistically higher bond strength values when compared to non-sandblasted polished up to 500 Grit substrate surfaces. 2. The use of sandblasting followed by the application of TBF II containing universal adhesive (TBF II) yielded the statistically highest repair bond strength values, suggesting that this repair protocol may be recommended to achieve the best outcome for nanohybrid composite repairs. 3. The bonding performance observed in nanohybrid composite (TEC) repairs treated with sandblasting and the 10-MDP containing universal adhesive system (TBF II) is comparable to the bond strength values of cohesive composites. 4. Bulk-fill RBC (SDR, TECBF) treated with universal adhesive systems containing a functional monomer 10-MDP (TBF II, SU) yielded statistically higher bond strenght values when compared to non-functional containing adhesive. 5. The viscosity of bulk-fill RBC (SDR, TECBF) does not influence repair bond strenght values, suggesting both low and high viscosity RBCs are amenable to successfull repair using functional monomers to achieve the best outcome. 6. The repair bond strenghts obeserved in bulk-fill RBC (SDR, TECBF) repairs treated with the 10-MDP containing universal adhesive systems (TBFII, SU) is comparable to the bond strenght values of cohesive RBCs.