Fogorvostudományi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/101848

Általános Orvostudományi Kar

Fogorvostudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Nánási Péter)

tudományág:
- klinikai orvostudományok

Böngészés

Fogorvostudományi Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "aerogél"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Fogászatban potenciálisan alkalmazható új szintetikus csontpótló anyagok vizsgálata
    Hegedűs, Viktória; Dezső, Balázs; Hegedűs, Viktória; Fogorvostudományi doktori iskola; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar
    Munkánk során fogászati felhasználásra potenciálisan alkalmas szilika aerogél (AE) és b-trikálcium foszfát aerogél (b-TCP-AE) csontpótló anyagok sikeres előállitása történt. In vitro vizsgálatokkal kimutattuk, hogy a fenti anyagok nem mutatnak citotoxicitást, ugyanakkor képesek SAOS-2 sejtvonalban oszteoblasztos differenciációt indukálni. In vivo vizsgálatokat követően bizonyítottuk, hogy mindkét csontpótló, de különösen a b-TCP-AE képes prominens csontosodási folyamatot beindítani osszeokonduktív és osszeoinduktív módon. A szövettani-morfológiai eredmények arra utalnak, hogy mindkét mezoporózus csontpótló optimális “scaffolding”-gel, azaz vázképző tulajdonsággal rendelkezik. Vékony-csiszolat metszet készítéssel kapcsolatos kutatási eredmények szerint, az érdesített protonált üvegfelszín MDP tartalmú adhezív anyaggal biztosíthatja az eredményes keményszövetből vékony csiszolat készítését, akkor is, ha titán implantátumot tartalmaz. In our studies, silica aerogel (AE) and β-tricalcium phosphate aerogel (β-TCP-AE) could be produced successfully with optimal mesoporosous physico-chemical properties to be suitable as bone grafting materials, potentially useful in dentistry practices. Based on the in vitro experiments, these materials could induce the osteoblastic differentiation of immature osteosarcoma cell-lines. According to the in vivo experiments, the histopathological results proved that both the aerogel but even more the β-TCP aerogel could generate a reparative ossification by osteoconduction and osteoinduction. According to the morphology and histopathology, both the mesoporous AE and the β-TCP-AE grafts appear provide an optimal scaffold for bone defect’s repair. Based on the hard tissue section preparation, our results showed that the protonated glass surface with MDP adhesive could ensure the success in hard tissue preparation technique, even if contained other kinds of hard materials, like the titanium implant.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Funkcionalizált hibrid aerogél mikrorészecskék tumorellenes hatásának vizsgálata nyirokutakon terjedő tumor sejteken
    Király, Gábor; Juhász, István; Szemán-Nagy, Gábor György; Fogorvostudományi doktori iskola
    A metasztázisos tumor növekedés és terjedés útvonalai nem tisztázottak, pedig az orvostudomány egyik kritikus kérdései közé tartoznak. Dagnatos áttét kialakulásához a tumor sejtnek le kell válnia az elsődleges tumorból, és be kell lépnie a vér-vagy nyirokkeringésbe. A nyirokutakon történő metasztázis esetén a daganatos sejtek az elsődleges tumorból a legközelebbi nyirokcsomókba jutnak, és ott képeznek áttétet. A tumor sejteknek a nyirokutak közvetítésével nyirokcsomókba történő jutása az őrszem nyirokcsomó elméletet hozta létre. A hasüregi tumorok esetén a szóba jöhető őrszem nyirokcsomók a főbb hasüregi szervekhez asszociáltak, azonban peritoneális tumorok esetén nem csak a daganat közelében, hanem a test távolabbi részeiben is kialakulhat őrszem nyirokcsomó. Leginkább gyomordaganat esetén megfigyelhető, hogy a daganatos sejtek a hasüregből a mediastinalis régióban lévő nyirokcsomókba jutnak, és ott képeznek áttétet. Számos állatmodellben leírták már a hasüregi nyirokelfolyási utakat, azonban továbbra is vita tárgyát képezi az a megállapítás, hogy a hasüregnek van-e előre meghatározott nyirokelfolyási mintázata. Állatmodellben a hasüregből 3 fő nyirokutat írtak le, melyekben a hasüregből a különböző kolloid, illetve festék részecskékhez hasonlóan a tumor sejtek is a diafragmán keresztül mediastinalis irányba jutottak tovább, és parasternalis nyirokereken keresztül a paratimikális nyirokcsomókba jutottak el. A daganatos megbetegedések kezelésében nagyrészt olyan mellékhatásokkal és korlátozott hatékonysággal rendelkező toxikus gyógyszereket alkalmaznak, melyek legnagyobb hátránya a célspecifikusság hiánya. A konvencionális daganatterápiában a metotrexát (MTX) egy hatékony daganatellenes szer, azonban számos mellékhatással rendelkezik. A MTX felszívódása a növekvő koncentrációval telítődési kinetikát követ a gyomor-bél traktusban, biológiai hozzáférhetősége a tumorhoz dózis függő, nagy MTX dózisok alkalmazása esetén a beadott MTX nagy részét a vesék rövid időn belül kiszűrik. A MTX leadásának célzottá tételéhez a gyógyszer hordozórendszerhez való kötése segít a hatóanyag specifikus helyen való felszabadulásához. Az aerogélek, mint porózus rendszerek a nagy belső felületük, felület/térfogat arányuk, nagy pórus térfogatuk és egységes pórusméretük miatt ideális jelöltek gyógyszerhordozó anyagként történő alkalmazáshoz. Számos közleményben a gyógyszermolekulák aerogélekből történő felszabadulását a célzott szövetnek a normálistól való eltérő tulajdonságaira alapozták. Ilyen lehet a cél szövet megváltozott pH-ja, megnövekedett enzimműködés, redox változások vagy kompetitív gátlás. Munkánk első részében egér állatmodellben vizsgáltuk a hasüregből, nyirokutakon keresztül történő metasztázis kialakulását a felső mediastinalis nyirokcsomókban. Kimutattuk, hogy az intraperitoneálisan oltott tus szemcsékhez hasonlóan az egér daganatos sejtek is a diafragmán keresztül jutottak át, és megjelentek a paratimikális nyirokcsomókban. A kutatás második részében metotrexát (MTX), mint modell citosztatikum hatását vizsgáltuk az egérmodellben alkalmazott SCC VII dagantos sejtek kromatin kondenzálódási folyamataira. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy alacsony koncentrációban (0,1-1 µM) kis méretű mikronukleuszok képződtek, magasabb koncentrációk esetén pedig apoptotikus (1-10 µM) és nekrotikus (100 µM) elváltozásokat tapasztaltunk. Vizsgálataink harmadik részének célja az volt, hogy az újonnan szintetizált H-AG mikrorészecskéket, mint gyógyszerleadó anyagokat vizsgáljuk. A biokompatibilitási eredmények alapján elmondható volt, hogy a H-AG mikrorészecskék serkentették a sejtek osztódását, a tumor sejtek kitapadtak a részecskék felszínére és migrációs vizsgálatokban a daganatos sejtek a részecskék felé mozogtak. Ezek alapján célszerűnek tűnt egy olyan aerogél alapú rendszer létrehozása, amely tumorellenes hatóanyagot tartalmaz. Az aerogél részecskéket MTX-al funkcionalizáltuk (MFH-AG), és különböző kollagenáz aktivitású sejtvonalakon teszteltük a részecskék citotoxikus hatását. A közel sejtméretű MFH-AG részecskék (2 mg/ml-es koncentráció esetén) a szabad, vizes közegben lévő 0,2 mg/ml-es koncentrációjú MTX-al ekvivalens hatást mutatott, a gyógyszer felszabadulás feltétele pedig a sejtek eltérő kollagenáz enzim aktivitása volt.