Fogorvostudományi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/101848

Általános Orvostudományi Kar

Fogorvostudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Nánási Péter)

tudományág:
- klinikai orvostudományok

Böngészés

Fogorvostudományi Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "anti-F-aktin antitest"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Szerológiai tényezők szerepe a krónikus májbetegségek progressziójának előrejelzésében
    Pályu, Eszter; Tornai, István; Fogorvostudományi doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Gastroenterológiai nem önálló Tanszék
    A krónikus májbetegségek, éveken keresztül fennállva, májcirrózishoz vezetnek. A kórlefolyás rendkívül heterogén, nem könnyű a prognózis előrejelzése sem a bevezető krónikus betegség, sem pedig a már kialakult cirrózis stádiumában. Munkánkban két betegcsoportban vizsgáltuk néhány lehetséges prognosztikai marker jelentőségét. Primer szklerotizáló kolangitiszben szenvedő gyermek és felnőtt betegekben vizsgáltuk a bélbarrier kóros működését jelző szerológiai markerek jelenlétét és ezek összefüggését a betegség kimenetelével. A másik betegcsoportba már cirrózisban szenvedő betegek kerültek, akikben a hemosztázis rendszer egyensúlyi állapotát, annak összefüggését a zajló gyulladásos folyamatokkal és ezek együttes hatását a kimenetelre vizsgáltuk. A citoszkeletális filamentózus (F) aktin fehérjék ellen kialakuló IgA izotípusú antitestválasz primer szklerotizáló kolangitiszben (PSC) a progresszív betegséglefolyás újonnan azonosított, a betegségsúlyosságtól független szerológiai markerének bizonyult, és egyben a betegség patogenezisében kulcsfontosságú bél-máj kölcsönhatás új aspektusait tárta fel. Cirrózisban jól elkülöníthetők a stabil (ST) és akut dekompenzált (AD) betegek közötti lényeges különbségek a hemosztázis rendszerben. A von Willebrand faktor (VWF) szintje a betegség súlyosságával ismert módon arányosan növekszik. A korábbi adatokkal ellentétben a VWF kollagén kötő aktivitása (VWF:CB) is arányosan emelkedik az előrehaladott betegségben, és a túlélés vonatkozásában az egyik legjobb markernek bizonyult. ST cirrózisban a kis molekulasúlyú multimerek (LMWM) aránya növekedett meg a nagyok (HMWM) rovására. Ugyanakkor az AD betegek felében, normálisan nem észlelhető ultranagy multimerek (ULMWM) is megjelentek, melyre magyarázatul szolgál a párhuzamosan észlelt alacsony VWF hasító proteáz, az ADAMTS13 aktivitás. Az alacsony ADAMTS13 pedig összefüggést mutatott a betegekben észlelt gyulladás, legtöbbször bakteriális infekció jelenlétével. Kontroll vérlemezkék adhéziója egyértelmű fokozódást mutatott a cirrózisos plazmák jelenlétében, a legmagasabb értékek ULMWM jelenlétében voltak elérhetők. A legsúlyosabb betegekben a magas VWF szintek és a megjelenő ultranagy multimerek együttesen fokozott protrombotikus hajlamot eredményezhetnek és szerepet játszhatnak a betegség progressziójában is.