DUPress elektronikus jegyzetek

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

A Debreceni Egyetem karainak nyílt hozzáférésű, Creative Commons licenc védelem alatt álló e-jegyzetei: e-jegyzetek

Böngészés

legfrissebb feltöltések

Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 43)
  • Tétel
    Korlátozottan hozzáférhető
    Téralakítás módszertana
    (Debrceni Egyetemi Kiadó, 2022-10) Vági, János
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Fajtahasználat a gyümölcstermesztésben
    (Debreceni Egyetemi Kiadó, 2022-10) Csihon, Ádám
    A művelési rendszer elemei közül (alanyhasználat, fajtahasználat, koronaformák, térállás, metszés) a leginkább változékonynak a fajtahasználat tekinthető, ami megmutatkozik az évente újonnan megjelenő fajták magas számában. Nemesítési programok világszerte törekszenek arra, hogy a jelenleg termelt fajtákhoz képest termékenyebb, nagyobb termésbiztonságú, időjárásnak és károsítóknak ellenállóbb, tetszetősebb gyümölcsű, stb. változatok szülessenek. Az így kialakuló választék egyes fajoknál már szinte áttekinthetetlennek tűnik, nehéz döntés elé állítva ezáltal a termelőket. Az eligazodást a fajták útvesztőjében nagyban segíti, ha ismerjük a nemzetközi és hazai fajtahasználati irányvonalakat, trendeket, a fajtákkal szemben támasztott fogyasztói, termelői elvárásokat, a fajták fontosabb tulajdonságait. Kiadványunkban ezen szempontokhoz igyekszünk támpontot adni. A bevezető fejezetekben áttekintjük a fajtaválasztás általános szempontjait, a nemesítés módszereit, a termékenyülési viszonyokat és a fajtatársítás kérdéseit. Ezt követően fajokként külön-külön bemutatjuk azok szerepét a hazai gyümölcságazatban, valamint a származási helyüket, mely alapvetően meghatározza a termesztés biztonságát, ezáltal a fajtaválasztást is. Magyarország a fajtanemesítésben nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményt ért el az utóbbi évtizedekben, kitérünk ezen eredmények ismertetésére is. Részletesen bemutatjuk a fajtákkal szembeni követelményeket, divatirányzatokat, valamin megemlítjük a fontosabb termesztett, vagy termesztésre javasolt fajtákat. A mű jellegéből fakadóan ezek felsorolásánál és jellemzésénél nem célunk a teljességre való törekvés. Fontosabbnak véljük a trendek és folyamatok érzékeltetését, a feltüntetettnél részletesebb fajtaleírások az egyes fajok termesztésével foglalkozó szakkönyvekben, publikációkban megtalálhatók. A fajták, illetve változatok ismertetésénél főként azokra koncentrálunk, amelyek a köztermesztésben érdemi súllyal rendelkeznek, a kísérleti vagy a termesztésben még kevésbé elterjedt fajtákat nem taglalja a kiadvány.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Thermal and fluid machines
    (Debreceni Egyetemi Kiadó, 2021) Szodrai, Ferenc
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Zöldségek és gyümölcsök szerepe a táplálkozásban
    (Debreceni Egyetemi Kiadó, 2021-12) Takácsné Hájos, Mária
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    A magyar mezőgazdasági szakoktatás története
    (Debreceni Egyetemi Kiadó, 2021-05) Surányi, Béla
    A rendszeres mezőgazdasági szakoktatás gyökerei hazánkban a 18. századba nyúlnak vissza, amire hatással volt a Nyugat-Európában kibontakozó és tért hódító „új mezőgazdaság”. Ez az új szemlélet és gyakorlat a takarmánynövények termesztésére, az istállózó állattartásra, a tenyésztésre és a szántóföld tárgyázására irányította a figyelmet. Az agrárkonjunktúra élénkülésében közrejátszott a népesség számának látványos növekedése. Az új gazdálkodási mód megjelenése ösztönözte a tőkebefektetést, az agronómiának, mint alkalmazott tudománynak a fejlődését és vele párhuzamosan a korszerűsödő gazdálkodás ismeretének oktatását, vagyis a mezőgazdasági szakképzés megindítását. Minden ellentmondása ellenére a felvilágosult abszolutizmus osztrák agrárpolitikája Magyarországon hozzájárult a mezőgazdaság fejlődéséhez, a kapitalizálódás útjára terelte a hazai gazdálkodást, előmozdította a mezőgazdasági szakirodalom és szakoktatás kibontakozását, amely azonban a 19. század második felétől éreztette hatását. Elindított egy szemléletváltást is, ami a nemzetgazdaságon belül nagyobb szerepet szánt a mezőgazdaságnak. Az 1874-es reform bevezette a háromszintű mezőgazdasági szakképzést hazánkban és szinte teljes mértékben állami feladattá tette, megteremtve a 19. század második felétől kibontakozó tőkés gazdálkodás szakmai hátterét. A hazai agrároktatás sajátosságai közé tartozott, hogy az elmúlt másfél évszázad alatt viszonylag mindig alkalmazkodott a magyar mezőgazdaság elvárásaihoz. A mezőgazdasági szakoktatás a határtudományok csoportjába tartozik, egyúttal fejlődését befolyásolják a politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok. Szerves része az oktatástörténetnek, de egyúttal jelzi a mezőgazdaságtannak, mint tudománynak és alapvető gazdasági ágazatnak a társadalom részéről történő megítélését. Annak ellenére, hogy gazdag a magyar agrároktatás történetének az irodalma, jóllehet az elmúlt évtizedekben számos önálló munka született, ugyanakkor egyelőre hiányzik a hazai mezőgazdasági szakoktatás átfogó igényű feldolgozása. Hasonló a helyzet az agrároktatást közvetlenül szolgáló jegyzetkiadás terén is. Hiszen évtizeddel ezelőtt jelent meg utoljára – 1920-ig bezárólag – szakoktatástörténeti jegyzet, Heckenast József és Zsinka Józsefné tollából, kiegészítve egy kétkötetes szöveggyűjteménnyel. 6 Az 1980-as évek második felétől, főleg 1989 után, sorjáznak az intézmény-történetek, elsősorban a felsőoktatás terén, néhány középfokú szakiskolával bővülve. Sőt tudományos konferenciák is foglalkoznak már a magyar mezőgazdasági szakképzés múltjával. A jelen összeállítás a tantervi követelményekhez igazodó rövid, de átfogó áttekintést igyekszik adni az egyetemi hallgatóknak és érdeklődőknek a magyar mezőgazdasági szakoktatás történetéről a 20. század végéig, mint kultúránk fontos területéről.