A könyvtáros-képzés története rövid időszakot mondhat magáénak a könyvtárak évezredekre is visszatekintő történelmében. Ez a jelentős aránybeli eltérés (2000 év és 100 év) sokak számára furcsának és megmagyarázhatatlannak tűnik, és joggal merül fel a kérdés, hogy korábban miért nem alakult ki az igény arra, hogy a könyvtárak irányítását arra külön felkészített és a feladatot végzettsége alapján vállaló személyek végezzék és miért alakult ki az a jelenség, amit ma „tudós könyvtárosságként” ismerünk. Az ún. tudós könyvtárosok egy adott szakma jeles képviselői voltak, akik elért sikereik alapján kapták meg a lehetőséget arra, hogy az adott könyvtár (az ókori könyvtáraktól kezdve az újkori egyetemi könyvtárakig) vezetői legyenek. Ennek ellenére ez az intézmény sokáig működött, ahogyan azt korábban említettem, egészen a századfordulóig (1900-as évek eleje). Még a fejlett nyugati országok, így Anglia és az Amerikai Egyesült Államok is lemaradást mutatott e téren, az említett időszakig, amikor is elsőként e területen megalapították könyvtáros-képző intézményeiket.

Dolgozatom célja, hogy egy rövidebb nemzetközi áttekintés után betekintést adjak a könyvtáros-képzés hazai alakulásába, kialakult hagyományaiba egy, a könyvtáros-képzés területén kiemelkedő sikereket elért személy, Kovács Máté életútjának és munkásságának bemutatásával, saját és kortársai írásait felhasználva, majd pedig, hogy kitekintést nyújtsak a képzés napjainkban körvonalazódott hazai és nemzetközi trendjéről.