Vizsgálataimat a Nógrádszakáli Páris-patak völgyben végeztem, ahol a vizsgált élőlények a futóbogarak (Carabidae) voltak. A futóbogarak (Carabidae) és köztük főképp a nagyfutrinkák (Carabinae) méretük, feltűnő megjelenésük és nem kevés faj feltűnő szépsége miatt mindig is kitüntetett figyelemben részesültek és nem hiányozhattak egyetlen bogarász gyűjteményéből sem. Hazánkban a nagyfutrinkák (Carabinae) három faja fokozottan védett, míg a többi faj védett. Viszonylag könnyen gyűjthetők és azonosíthatók, ezért elterjedésükről elég pontos képet kaphatunk. A családon belül minden faj ragadozó, de a futóbogarak (Carabidae) között vannak mindenevők és kizárólagos növényfogyasztók is. Főleg talajszinten mozognak, igen ritkán repülnek, ezért gyűjtésük talajcsapdákkal célszerű.

Vizsgálataim során nyolc különböző ponton huszonhárom talajcsapdát helyeztem ki. A csapdákat az egyes pontokon random módon, a terület viszonyaihoz mért számban ástam le. Ölőfolyadékot nem használtam, a csapda nem volt szelektív. Egy-egy csapda két fél liter űrtartalmú műanyag pohárból állt. Az első pohár pereméig leásásra került, de előbb az aljára pár lyukat fúrtam, melyek az esetleges nedvesség talajba vezetését szolgálták. Ebbe került a második pohár, melynek szintén lyuk került az aljára. Ez a két pohár tette lehetővé, hogy tartalmának ellenőrzésekor ne kelljen újra és újra kitakarítani a gödrünket, ami egy pohár esetén nagy valószínűséggel beomlott volna. A csapdák elhelyezésekor igyekeztem különböző felszíni- és magassági viszonyokat szem előtt tartani. A mintavételi pontok között így akadt ami sík, növényzettel benőtt területre került, akadt ami egy magaslatra, korhadó levelekből álló talajfelszínnel, de volt cserjés és mohás felszínű területrész is.

Az ásást sokszor megnehezítették a talajban lévő kövek, kavicsok, melyek a Páris-patak völgyben szinte mindenütt jelen vannak. A területen egykor egy nagy folyam torkolatvidéke lehetett. Az itt található geológiai képződmények ezen folyam hordalékai. A kavicsos, homokos üledék gyengén keresztrétegzett, helyenként tufás márga, vagy riolittufa-, tufitrétegek települnek benne. Ezek számos levéllenyomatot, meszes vázat őriztek meg. A folyami üledékből helyenként vulkanikus andezit és mélységi gránittömbök bukkantak a felszínre, de néhol erősen összecementálódott konglomerátumot is találhatunk. A területen leásott csapdákat átlagosan hetente ellenőriztem. Sokszor akadályozó tényezők léptek fel a lehullott csapadék, az emberi, vagy vad általi zavarás képében. Ezek ellenére hat alkalommal ellenőriztem a talajcsapdákat, ezalatt tíz különböző futóbogár (Carabidae) fajt sikerült meghatároznom. E tíz faj összesen 388 egyede esett csapdáimba, ezek mellett 653 egyedet számoltam meg a futóbogaraktól (Carabidae) eltérő fajokból. A leggyakoribb futóbogár faj a félbordás szélesfutó (Abax parallelepipedus) volt, ezt követte a ragyás futrinka (Carabus cancellatus). Az egyéb fajok közül a legtöbbet számlát a ganéjtúró fajok (Genotrupes) és a dögbogárfélék (Silphidae) közül kerültek ki. A futóbogarak (Carabidae) közül legritkábban befogott fajok a kék laposfutrinka (Carabus intricatus) és a bőrfutrinka (Carabus coriaceus) voltak.