Vizsgálódásom középpontjába az erőszakos nemi erkölcs elleni bűncselekményeket helyeztem. Célom mindezzel az volt, hogy megvizsgáljam az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak tényállásának minden elemét. Véleményem szerint az erőszakos bűncselekmények közül a közvéleményt napjainkban talán ez a két bűncselekmény foglalkoztatja a leginkább. A médiában szinte hetente értesülhetünk arról, hogy e szörnyű bűncselekményeknek újabb áldozatául esett valaki. A média szerepe azonban véleményem szerint kettős: egyrészt igyekszik hiteles, naprakész információkkal szolgálni a társadalom felé, azonban előfordult már olyan eset is, amikor a bűncselekményt elkövető – személyiségében sérült személy - azért viszi véghez tettét, hogy a média középpontjába kerülve „figyeljenek fel rá”.
Az erőszakos bűncselekmények elkövetői, számos esetben ún. kísérő vagy járulékos bűncselekményként megvalósítják a nemi erkölcs elleni bűncselekmények valamelyikét. A nemi erőszakot elkövetőket nem lehet valamilyen demográfiai ismérv- kor, iskolázottság vagy jövedelmi helyzet alapján egy csoportba sorolni. Általában azonban olyanok követik el, akik számára a férfiasság valahol azt jelenti, hogy a szex, erőszakkal párosul. A másik feletti dominancia jelenti az izgalmat, a lényeg tehát a leigázás.
Dolgozatomban megkísérlem a téma hatályos és már nem hatályos szabályozását mind az egyetemes, mind pedig a magyar jogfejlődés állomásait végigjárva feldolgozni. A hatályos szabályozás alapján a tényállás egyes elemeit vizsgálom. Ismertetést adok a cselekmények, mint bűnös cselekmények megítélésre vonatkozó elméleti irányzatokról. Külön fejezetben érintem a családon belüli elkövethetőség problémáit és ezzel együtt a látencia okait, a jogos védelem újraszabályozását e két tényállás tükrében, illetve statisztikai adatokat elemzek az elmúlt évek adatai alapján.