Az 1940-44 közötti korszak nagyjából „fehér foltnak" számít az erdélyi magyar irodalom történetében. Elsősorban azért, mert hosszú ideig a korszak politikai vonzatai a határ egyik oldalán sem tették lehetővé a téma kutatását, másodsorban pedig azért, mert valóban kevés jelentős irodalmi alkotás született ekkor. Az irodalomtörténeti kézikönyvek többnyire megelégedtek a háborús évek erdélyi irodalmának egy-egy rövid, felsorolásszerű bemutatásával, vagy a két világháború közötti erdélyi irodalom keretén belül tárgyalták, ami poétikai vonzatát tekintve valóban helyes, de a korszak történelmi, politikai specifikumának mellőzése elfedi az ekkor született művek néhány sajátos vonását. A könyv a tárgyalt korszak erdélyi magyar irodalmának monografikus körképét nyújtja. Az ekkor született irodalmi alkotások, az egymással párhuzamosan létező különböző stílusirányzatok kölcsönhatásának elemzéséből, a fontosabb irodalmi fórumok (Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Termés) feltérképezése során rajzolódnak ki a vizsgált időszak irodalmának sajátosságai.