Szakdolgozatom témájául a köztársasági elnök jogállását választottam, akiről az Alkotmányunk a III. fejezetében szól, rendelkezik. E tisztség a legfontosabbak között helyezkedik el, hisz a legfőbb politikai hatalom képviselőjéről, birtokosáról van szó. Egy pártpolitika feletti, szimbolikusnak mondható hatalom az övé, viszont politikai szerepe nagyrészt úgynevezett protokollárisnak nevezhető tevékenységeket jelent. Ennek ellenére igen hosszú listát mutat hatásköreinek felsorolása, amit az Alkotmányunk 30/A §-ának 1. bekezdése rögzít: ,, a) képviseli a magyar államot, b) a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges, c) megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket, d) kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás időpontját, e) részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein, f) javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére, g) népszavazást kezdeményezhet, h) i) külön törvényben meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat; megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, j) adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és engedélyezi viselésüket, k) gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát, l) dönt az állampolgársági ügyekben, m) dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal.” Ezekről részletesebben később szólok.