A cukorgyári technológiai vizek ülepítésére szolgáló szerencsi cukorgyári tavak a rekultivációs tervek szerint feltöltésre, elplanírozásra ítéltettek, hogy a helyükön egyéb –akár mezőgazdasági- tevékenységre alkalmas földterület keletkezzen. Az illetékes Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, illetve az előzőleg illetékes Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Zempléni Helyi Csoportja évtizedes távlatban folytat madármegfigyelést a területen, így az eredetileg tervezett feltöltést, ezzel nagyszámú védett és fokozottan védett madár,- és egyéb állatfaj, élő-, költő-, pihenő-, és táplálkozó helyéül szolgáló vizes élőhely megszüntetését a kezdetektől fogva alapjaiban ellenezte. A gyár jelenlegi tulajdonosa, a Mátra Cukor Zrt. így –cserébe azért, hogy a tavakat ne kelljen az eredeti tervek szerint rekultiválnia- jelképes összegért eladta a mintegy 60 hektáros területet a Nemzeti Park Igazgatóságnak. A Nemzeti Park Igazgatóságra, mint költségvetési szervre a vásárlással komoly teher hárult:egy magterületétől kívül eső, védelem alatt nem álló, leromlásnak indult volt ipari létesítményt kell a természetvédelmi érdekeknek megfelelően üzemeltetnie, és őriznie. A fentiekre tekintettel a terület átalakítását javaslom olyan módon, hogy a tórendszer egységeit egymástól függetlenül fel lehessen tölteni, és le lehessen csapolni, továbbá halágyak, és nádszegély kialakítását. Ezzel a tóegységek alkalmassá válnak hagyományos halastavi gazdálkodásra. A kitermelt földmennyiséget különböző mélységű és vegetációjú élőhelyek kialakítására javaslom felhasználni. A meglévő töltésmaradványokból több fészkelő szigetet kellene kialakítani, a várhatóan megjelenő madár-, és egyéb fajok élőhely-igényének megfelelően. A földdepók és egyéb száraz területeket erdősítés helyett célszerűbb gyepesíteni és fás, cserjés szegéllyel ellátni, így komplexebb élőhely alakul ki, mint a viszonylag kis területű erdőtelepítés esetén, ezzel együtt a töltések és a gyepek karbantartása megoldhatóvá válik legeltetéssel, így mód nyílik a halgazdálkodás mellett extenzív állattartásra. Mivel az elsődleges cél a karbantartás és az élőhely fenntartása, erre leginkább az őshonos, szívós parlagi fajta, a racka juh felel meg.