PARP-1 és PARP-2 poli(ADP-ribóz) mintázatát vizsgálatuk transzfekciót követően siRNS és scrRNS alkalmazásával.A PARP-1 gátlása a auto-poli(ADP-ribozil)ációs szintjének a csökkenéséhez vezetett. Ami jól korrelál más emlős sejtvonalakon elvégzett hasonló metodikai vizsgálatok eredményeivel. A PARP-2 esetében nem tapasztaltunk változást a sejtlizátumok polimer mintázatában.Ezt a transzfekció sikertelensége okozhatta, tehát a plazmid nem volt képes megakadályozni a PARP-2 mRNS transzlációját.