A Debreceni Egyetem TEK TTK Biokémiai Tanszékén, majd Biológiai és Ökológiai Intézet Bioorganikus Laboratóriumában és a DE-MTA Szénhidrátkémiai Kutatócsoportjában az elmúlt harminc évben sok bakteriális oligoszacharidot állítottak elő [1-9] és 1989-ben megkezdték a szénhidrát antigének előállítását [10]. A baktériumok sejtfalában előforduló oligoszacharidokat előállítva lehetőség adódik mesterséges bakteriális antigének szintézisére [11]. Az oligoszacharidok haptének, molekulatömegüket növelni kell a biológiai vizsgálatokhoz. Ennek leggyakoribb módja a fehérjéhez konjugálás. Az oligoszacharid és fehérje közé hídmolekulát (spacer) kell beiktatni. Feladatom volt a konjugálásra alkalmas módszerek áttekintése. A Bioorganikus Laboratórium munkatársai a reduktív aminálás egyik változatát kezdték el vizsgálni. A reduktív aminálásban a hídmolekulán lévő aldehid funkció segítségével kapcsolható a szénhidrát a fehérje amino csoportjaihoz. A rejtett aldehides változatban az oligoszacharid redukáló vége lesz a hídmolekula. A laboratóriumban feladatom volt kereskedelemben beszerezhető diszacharidok (laktóz és maltóz) BSA-hoz konjugálása reduktív aminálással. A szénhidráttartalom meghatározására a MALDI-TOF tömegspektrometriát használtuk. Munkámmal a következő kérdésekre kellett válaszolnom: 1) A diszacharidok feleslegének függvényében mennyire változik a BSA-ra felvitt monoszacharidok százalékos aránya 2) a diszacharidok minősége, kötéstípusa hogyan befolyásolja a reduktív aminálás eredményességét. Mindkét esetben a redukáló végi D-glükóz volt a potenciális spacer. A Reakciókban létrejött Schiff-bázist nátrium-ciano-borohidriddel redukáltam. Dialízist és liofilezést követően nyertem a neoglikoproteineket (5. ábra). Maltózzal és laktózzal 50, 100, 150, 300 és 500 mól diszacharid mennyiségekkel végeztem kísérleteket. A BSA részesedése minden reakcióban 0,5 mól volt. A redukáló végből kialakult hídmolekula a maltóznál glükózt konjugált a fehérjéhez, a laktóz esetében azonban galaktózt. Az eredményeket szemléletesen mutatja a 2. grafikon. A maltózzal (sötétzöld) közel 9%-os glükóz tartalmat értem el, a laktózzal (lila) több mint 7%-ot. Ezek az értékek a maximum közelében járnak, hiszen a görbék „telítési” görbe jellegűek. Nagyobb diszacharid felesleget nem alkalmaztam, mert szintetikus oligoszacharidból a kutatók nem fognak ilyen mennyiséget használni. A mérési eredmények azt mutatják, hogy a D-glükóz redukáló végű diszacharidok használhatók a reduktív aminálásban. Valószínűleg a magasabb tagszámú, szintetikus oligoszacharidok is hasonló eredményeket adnak majd.