A dolgozatomban a vadászati turizmus helyzetét, fogalmi lehatárolását, majd a Hortobágy térségeinek eredményeit és lehetőségeit, 2 vadgazdálkodási egység bemutatásán keresztül végeztem. A tágabb értelemben vett vadgazdálkodási körzet meghatározó jellegét az apróvadas területek adják, ugyanakkor az erdősültebb részekben a vaddisznó jelentős szerepet játszik. A fácán és a mezei nyúl állománya Hajdú-Biharban kiváló, a fogolyállomány a körzet délkeleti részén, mint géncentrum jelentős. Az őzállomány minősége kiemelkedő, a vaddisznó betelepedőben van, nagyszámban fordul elő a terítékben. A területre jellemző zömmel gyenge termőképességű talajok növényzete, mint táplálékforrás a vadállomány számára elfogadható. A magas vízzáró rétegű talajokon létesített halastavak, időszakos vízállások a vízivad állományára igen kedvező hatásúak. Az éghajlati adottságok szerint kimondottan száraz vidék, mely az apróvad szaporulata és törzsállománya szempontjából erős korlátozó tényezőt jelent. A gyenge flóra miatt az őzállomány is csak ritkán ad kiemelkedő minőségű bakokat. A tágabb értelemben vett vadgazdálkodási körzettel ellentétben a Hortobágy térsége kedvezőbb helyzetben van, mivel természetes nyílt vízi, hidrológiai viszonyait a két nagy kiterjedésű tórendszer biztosítja. A terület vadfajainak és vadgazdálkodásának általános jellemzését követően, a területek állománybecslési módszereit, tervezési és állománykezelési szempontjait mutattam be az Agropoint Kft. és Lúd Rt. 2006-os vadállománybecslés és vadgazdálkodási terve alapján