Bevezetés: Az anorexia nervosát és a bulimia nervosát, az evészavarok két alaptípusát napjaink civilizációs betegségének tekintik. Az irányukban mutatott növekedő érdeklődésnek számos oka van: a kórkép prevalenciája a fiatal nők és serdülő lányok körében viszonylag magas, és egyre növekedő tendenciát mutat; az anorexia az egyik legnagyobb mortalitású pszichiátriai zavar; ha nem ismerik fel és nem kezelik őket idejében, krónikussá válnak, számos szomatikus szövődménnyel járnak, és magas pszichiátriai komorbiditás jellemzi őket.
A vizsgálat célja: A klinikai és szubklinikai evészavarok prevalenciájának, valamint a kóros evési attitűdök és kognitív disztorziók mértékének vizsgálata erdélyi román, magyar, és szász serdülők körében, illetve az önéletrajzi emlékezet működésének vizsgálata, anorexiás betegek körében. Módszerek és eszközök: Az evészavarok prevalenciáját két átfogó epidemiológiai vizsgálat során térképeztük fel. Az első vizsgálat 2001-ben történt kolozsvári és brassói román, magyar és szász etnikumú középiskolások körében (n = 1 621).
A második vizsgálat 2006-ban, Maros és Kovászna megyei 7–12. osztályos diákok körében történt. A vizsgálatban román, illetve magyar tanulók vettek részt (n = 2 396).
Az önéletrajzi emlékezet működésének vizsgálatában, 38 anorexiás lánynál vett részt, a Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinika gyermekpszichiátriai osztályáról, valamint 47 lány, aki a kontroll csoportot alkotta. A vizsgálatban részt vett lányok életkora 14 és 18 év közötti volt.
A szubklinikai és klinikai evészavarok, valamint az evészavarokra jellemző pszichopatológiai jelenségek vizsgálatára, nemzetközileg is gyakran használt kérdőíveket alkalmaztam. A kérdőív az általános demográfiai, és antropometriai kérdéseken kívül tartalmazta az Evészavar Súlyossági Skálát (Yager és mtsai, 1987), a Bulimia Kognitív Disztorziós Skálát (Schulman és mtsai, 1986), és az Evési Attitűdök Tesztjét (Garner és Garfinkel, 1979). Az önéletrajzi emlékezet vizsgálatára az Önéletrajzi Emlékezet Tesztet (Williams és Broadbent, 1986), a Gyermek Depresszió Kérdőívet (Kovacs, 1985), valamint az Evészavar Kérdőívet (Garner és mtsai, 1983) alkalmaztuk. Eredmények: Az epidemiológiai vizsgálatok során kapott eredmények arra engednek következtetni, hogy az evészavarok prevalenciája Erdélyben is megközelíti a közép- és kelet-európai országokból közölt adatokat. Első vizsgálatunkban a magyar lányok 0,5%-a, és a román lányok 0,2%-a felelt meg az AN diagnosztikai kritériumainak. A szubklinikai AN aránya ennél lényegesen magasabb volt: 1,1% a magyar lányoknál, 3,0% a román lányoknál és 0,5% a szász lányoknál. A BN diagnosztikai kritériumainak a magyar lányok 0,5%-a, a román lányok 1,2%-a és a szász lányok 0,5%-a felelt meg. A szubklinikai BN gyakoribb volt: a magyarok 0,5%-a, a románok 2,2%-a és a szászok 1,1%-a felelt meg a diagnosztikai kritériumoknak. A fiúknál sem klinikai, sem szubklinikai evészavart nem találtunk. Második vizsgálatunkban a fiúknál sem klinikai, sem szubklinikai anorexiát nem találtunk. Egyetlen magyar fiú volt bulimiás. A szubklinikai bulimia prevalenciája a magyar fiúknál 0,3% és a román fiúknál 0,5% volt. Lányoknál az AN prevalenciája 0,2% volt, a szubklinikai anorexia a magyar lányok 0,4%-nál és a román lányok 1,9%-nál fordult elő. Bulimiás a magyar lányok 1%-a és a román lányok 1,3%-a volt. A szubklinikai eseteket illetően a magyar lányok 0,8%-a és a román lányok 0,7%-a felelt meg a szubklinikai bulimia diagnosztikai kritériumainak. A román lányoknál az anorexia és a szubklinikai anorexia prevalenciája szignifikánsan magasabb volt, mint a magyaroknál. Az két vizsgálat között nem volt szignifikáns különbség a klinikai és szubklinikai evészavarok prevalenciáját illetően. A román lányok Evési Attitűdök Tesztjén és alskáláin elért pontszáma szignifikánsan magasabb volt, mint a magyar lányoké mindkét vizsgálatban. A Bulimia Kognitív Disztorziós Skálán elért összpontszám szignifikánsan magasabb volt a magyar és román lányoknál, mint a szászoknál.
A lányok gyakran számoltak be falásrohamokról, diétázás-koplalásról és a súly kontrollálása miatt végzett edzésről mindkét vizsgálatban. Az edzés (a súly és alak miatt), valamint a falásrohamok szignifikánsan gyakoribbak voltak a román lányoknál, mint a magyaroknál. Az anorexiás és egészséges kontroll személyek csoportjában vizsgált önéletrajzi emlékezet működésének sajátosságait a következőképpen összegezhetjük: az anorexiások szignifikánsan kevesebb specifikus önéletrajzi emléket idéztek fel a hívó szavak mindegyik kategóriájában (pozitív, negatív, semleges és anorexiás), mint a kontroll csoport. Az anorexia, a depresszió és az önéletrajzi specifikusság interakciójának vizsgálata alapján elmondhatjuk, hogy az általunk vizsgált mintában nem a depresszió foka, hanem az evészavar volt felelős az önéletrajzi emlékezet deficitjéért. Következtetés: Az erdélyi román, magyar, illetve szász serdülőknél jelentkező evészavarok prevalenciája több tényező kölcsönhatásával magyarázható. A saját testtel való elégedetlenség mellett fontos szerepet kapnak a kóros evési attitűdök és a kognitív disztorziók, viszont a nyugati értékekkel való túlzott azonosulás, a különböző etnikai vagy vallási csoporthoz való tartozás és a tömegkommunikáció szerepe is fontos az evészavarok kialakulásban és fennmaradásában. Az anorexiások önéletrajzi emlékezetének általánossága coping stratégiaként tekinthető, amelynek hátterében az érzelemszabályozás zavara áll. Az önéletrajzi emlékezet javítása fontos célja lehetne az evészavarok terápiájának.

Introduction: At the beginning eating disorders were often considered to be culture–bound syndromes, occurring mainly in industrialized Western countries. In the last decade a few epidemiological studies were published in Eastern European countries, which show that eating disorders are also wide-spread in this region. Objectives: The present study has two important objectives. 1.) To analyze among adolescents from Transylvania the prevalence of clinical and subclinical eating disorders, the eating attitudes and the cognitive distortions. 2.) To analyze the autobiographical memory functioning of patients suffering of anorexia nervosa. Methods: The prevalence of eating disorders was analyzed during two researches. The first research was conducted in 2001 among Romanian, Hungarian and Saxon high school students from Transylvania (n = 1 621). The second research was conducted also in Transylvania, in 2006 and 2396 Roman and Hungarian adolescents participated in the research.
To analyze the autobiographical memory functioning in eating disorders, thirty-eight anorexic patients were selected from the 1st Department of Pediatrics, Semmelweis University, Budapest, Hungary. The control group consisted of forty-seven girls. They participated voluntarily in the study, and they were matched for age and level of education to the patients’ group.
We used the Eating Attitudes Test (Garner and Garfinkel, 1979), The Bulimia Cognitive Distortion Scale (Schulman et al, 1986), The Eating Behavior Severity Scale (Yager et al, 1987) and questions regarding demographic and antropometric data, to assess the prevalence of clinical and subclinical eating disorders, eating attitudes and cognitive distortions of the adolescents.
The autobiographical memory of anorexic patients and the group of healthy teenagers was analyzed using the Autobiographical Memory Test (Williams and Broadbent, 1986), the Children’s Depression Inventory (Kovacs, 1985) and the Eating Disorder Inventory (Garner et al, 1983).
Results: Overall, our results show that eating disorders are a problem in Transylvania, at least as common as in Western countries and other Central and Eastern European countries.
In our fist study the prevalence of anorexia nervosa (AN) was 0.5% in the Hungarian female sample and 0.2% in the Romanian female sample. The prevalence of subclinical AN was 1.1% in the Hungarian, 3% in the Romanian and 0.5% in the Saxon females. The prevalence of subclinical anorexia nervosa was higher in the Romanian females comparing to Hungarians and Saxons. The prevalence of bulimia nervosa (BN) was 0.5% in the Hungarian, 1.2% in the Romanian, and 0.5% in the Saxon females. The prevalence of subclinical BN was 0.5% in the Hungarian female sample, 2.2% in the Romanian, and 1.1% in the Saxon female sample. We have not found clinical or subclinical eating disorders in the male sample.
In our second research the prevalence of anorexia nervosa (AN) was 0.6% in the Romanian female sample and no clinical cases of AN were found in the Hungarian female sample. The prevalence of subclinical AN was 0.4% in the Hungarian female sample and 1.9% in the Romanian sample. The prevalence of bulimia nervosa (BN) was 1% in the Hungarian and 1.3% in the Romanian female samples. The prevalence of subclinical BN was 0.8% in the Hungarian female sample and 0.7% in the Romanian female sample. We have not found clinical or subclinical AN in the male sample but the prevalence of BN was 0.2% in the Hungarian male sample. The prevalence of subclinical BN was 0.3% in the Hungarian male sample and 0.5% in the Romanian male sample. There were no significant differences between the two researches regarding the prevalence of clinical and subclinical eating disorders. The Romanian girls had a higher score on the Eating Attitude Test than the Hungarian girls. The Romanian and the Hungarian females had a higher score on the Bulimia Cognitive Distortion Scale compared to the Saxons.
The most frequent counter regulative behavior in males and females was the physical exercise. The physical exercise, and the binge eating was more frequent in the Romanian female sample compared the Hungarian females.
The autobiographical memory characteristics of the anorexic and control group can be summarized as follows: The anorexic patients retrieved a greater proportion of categoric and extended memories and fewer specific memories than the control group for each category of cue words (positive, negative, neutral and anorexia-related). The anorexic patients produced more first memories that were overgeneral and less specific memories when controlled for the level of depression. We can conclude that not depression but the diagnosis of anorexia nervosa is responsible for the autobiographical memory deficits in our patients group. Conclusions: The prevalence of eating disorders in the Romanian, Hungarian and Saxon adolescents from Transylvania can be explained by the interaction of multiple factors. In addition to body dissatisfaction, an important role in the development and perpetuation of eating disorders can have the abnormal eating attitudes and cognitive distortions, the excessive identification with Western values, the affiliation to a different ethnic or religious group and the media. The overgenerality of the autobiographical memory can be a cognitive avoidance strategy for regulating negative emotions. The improvement of specific autobiographical memories could be an important objective in the therapy process of eating disorders.