Humán Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

Bölcsészettudományi Kar

Humán Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Pusztai Gabriella)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D48

tudományágak:
- filozófiai tudományok
- neveléstudományok
- pszichológiai tudományok
- szociológiai tudományok

Doktori programok:

  • Filozófia
    (programvezető: Dr. Angyalosi Gergely)
  • Neveléstudomány
    (programvezető: Dr. Pusztai Gabriella)
  • Pszichológia
    (programvezető: Dr. Münich Ákos)
  • Szociológia és társadalompolitika
    (programvezető: Dr. Kovách Imre)

Böngészés

legfrissebb feltöltések

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 277)
  • TételNem ismert
    Hídszerep a felsőoktatásban?
    Máté-Szabó, Barbara Éva; Márkus, Edina; Szabó, Barbara Éva; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Disszertációnkban a felsőoktatás egyik speciális képzésének, a felsőoktatási szakképzésnek vizsgáltuk meg a kialakulását, fejlődését, hallgatói rekrutációját nemzetközi és hazai szinten. A társadalmi és oktatáspolitikai folyamatok értelmezése során a kialakulás és fejlődéstörténet mellett a felsőoktatási szakképzésben tanuló hallgatók továbbtanulási stratégiáit, egyéni, szociokulturális, tanulmányi vonatkozásaikat és aspirációikat is vizsgálni kívántuk. A jelentkezési okok és hallgatói háttér mellett a képzésekhez kötődő véleményük, tanulási stratégiájuk, elhelyezkedési esélyeik, továbbtanulási és munkavállalási terveik vizsgálata is részét képezte kutatásunknak. A nemzetközi összehasonlító kutatások (Kirsch et al., 2003; Kirsch &Yves, 2011; Grm & Bjørnåvold, 2014; Crosier et al., 2018, 2020) és a felsőfokú szakképzéseket vizsgáló Európai kutatások is rámutattak arra, hogy a képzések a hátrányos helyzetű, nem tradicionális hallgatóknak jelentenek kitörési lehetőséget (Davies, 2013; Baird et al., 2012). A lemorzsolódás veszélye (Round et al., 2012; Lardy et al., 2022) pedig igazoltan a rosszabb szocio-kulturális háttérrel rendelkezők és munka mellett tanulók esetében gyakoribb (Davies, 2013; Nzekwe-Excel, 2012). Disszertációnkban egy országos szintű felvételi adatbázis (FELVI 2016, 2017) másodelemzésére és egy saját kérdőíves adatfelvételen alapuló adatbázis (FOSZ 2018) (n=1628 fő) elemzésére vállalkoztunk. A kérdőíves vizsgálatot Magyarország 23 felsőoktatási intézményében folytattuk a felsőoktatási szakképzésben nappali és levelező tagozaton tanuló hallgatók körében valamennyi képzési területen. Hipotéziseink vizsgálatához többféle statisztikai eljárást alkalmaztunk. Az eredményeink rámutattak arra, hogy az alapképzéses hallgatókhoz képest rosszabb szociokulturális és tanulmányi eredményekkel rendelkeznek a felsőoktatási szakképzésben tanuló hallgatók. A hallgatói hátteret illetően látható, hogy kis-és közepes méretű településekről (város, nagyközség, község) érkeznek a diákok és a képzőhely közvetlen környezetükben van, mert nem vállalnak nagy távolságokat. Arányaiban többen vannak közöttük a hátrányos helyzetűek, főként a pedagógusképzési, jogi és agrár területen az alapképzéses társaikhoz képest. A kutatás megerősítette azon hipotézisünket, melyben a tanulmányi eredményesség szempontjából azt feltételeztük, hogy az alapképzésben tanuló hallgatók jobb középiskolai eredményekkel rendelkeznek (tanulmányi átlag, emelt szintű érettségi, nyelvvizsga) jellemzőbben közöttük többen vannak a gimnáziumi végzettséggel rendelkezők, mint a felsőoktatási szakképzésben tanulók. A hallgatók jelentkezési preferenciáinak vizsgálata során egyértelműen láthatóvá vált, hogy a döntési folyamatokban továbbra is megjelenik a bizonytalanság (Karsai, 2011; Fehérvári, 2012; Szemerszki; 2012), a hallgatóknak csak egyfajta eszköz a felsőoktatási szakképzés. Kutatásunk azt mutatta, hogy a felsőoktatási szakképzés esetében is lehet célcsoportokat azonosítani a tanulási aspirációk tekintetében. Klaszterelemzés segítségével 3 csoport vált láthatóvá. A Tudatos építkezők (757 fő) csoportjába azon hallgatók kerültek, akiknek a képzés iránti elhivatottsága a legerősebb volt. A felsőfokú képzettséggel járó jobb elhelyezkedési lehetőség és magasabb kereset motiválta a képzésbe történő jelentkezésre az Ugródeszkázók”(454 fő) csoportjába tartozókat, akik keveset tudtak előzetesen a felsőoktatási szakképzésről. A Papírért tanulók (411 fő) csoportjába tartozóknál is látható, hogy kevés információval rendelkeztek a jelentkezés idején a felsőoktatási szakképzésről, szülők, barátok ambicionálták őket, tanácstalanok voltak a szakválasztásnál, jellemzően 3. helyen jelölték meg a FOSZ képzést. Kutatásunkban a lemorzsolódókat nem tudtuk azonosítani. A hallgatók tanulási motivációnak és tanulási stratégiáinak vizsgálata során arra jutottunk, hogy a felsőoktatási szakképzésben tanuló hallgatók szeretnek önállóan tanulni, az elektronikus tanulási környezetet preferálják, a csoportlégkör és oktatókkal való konzultáció lehetősége nem fontos számukra. Kutatásunk során a felsőoktatási szakképzés hallgatóinak tanulási stratégiája alapján három klasztercsoportot alakítottunk ki. A „Tudatos szervezők” (514 fő) csoportjába azok tartoznak, akik jó szervezők, rendszerességre törekszenek. A „Reprodukálók” (632 fő) klaszterbe tartozók számára a tanulás során kialakított átfogó kép kialakítása mellékes, nem szeretnek különféle tanulási technikákat alkalmazni. A „Mélyrehatók” (481 fő) sok időt fordítanak a tanulásra, összefüggések keresésére, szeretnek utána olvasni a számukra kérdéses dolgoknak. Folyamatosan ellenőrzik tanulásukat, a részletekre is koncentrálni próbálnak. Disszertációnkban a hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeit, elhelyezkedési és távlati céljait is vizsgáltuk. Eredményeink a felsőoktatási szakképzés esetén is igazolták a felsőfokú szakképzés vizsgálata során tapasztaltakat, vagyis erőteljesen megjelenik a továbbtanulási szándék a hallgatók több, mint 50%-nál, mely a már elkezdett szakmai terület folytatását vagy egy másik szakmai területre történő áttérést jelenthet (8,68%). A felsőfokú szakképzéshez képest a felsőoktatási szakképzésben tanulók pozitívabban látják elhelyezkedési lehetőségeiket. 52,64%-uk azt gondolja, hogy könnyen el tud helyezkedni a FOSZ végzettséggel és csak 18,70%-a véli úgy, hogy nem tud elhelyezkedni. Összességében úgy látjuk, hogy disszertációnk elérte kitűzött célját, hiszen átfogú képet sikerült kialakítanunk a képzés kialakulásáról, fejlődéstörténetéről és hallgatói rekrutációs bázisáról.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    A szegedi egyetemisták múzeumképe
    Hegedűs, Anita; Pusztai, Bertalan; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Értekezésünk tárgyát az egyetemisták kulturális fogyasztása, múzeumképe, múzeummal kapcsolatos attitűdjük vizsgálata, múzeumba járási szokásaik feltérképezése, a múzeumi tanulási elképzeléseik megismerése, illetve a múzeumoktól történő távolmaradásuk okainak elemzése adja különböző háttértényezők alapján, a szegedi egyetem tekintetében. Primer kutatásunk fő célja az volt, hogy a Szegedi Tudományegyetemen tanuló magyar, kettős magyar állampolgárságú és külföldi diákok kapcsán vizsgáljuk meg a hallgatókban élő múzeumképet, kulturális és múzeumfogyasztási jellemzőiket, a múzeumlátogatás és a múzeumoktól való távolmaradás okait, illetve a múzeumok mint tanulási terek használatát. Kérdőíves kutatásunk során 450 aktív jogviszonyú, nappali tagozatos hallgatót vizsgáltunk meg. Az eredmények elemzésekor célunk a módszertani sokféleség biztosítása volt. Vizsgálatunk nem reprezentatív: tényfeltáró, problémamegfogalmazó kutatás megvalósítására törekedtünk, így a vizsgálatnak nem volt célja általános, minden szereplőre érvényes következtetések levonása. Kutatásunk rávilágított, hogy a vizsgált hallgatók kultúrafogyasztási aktivitása mérsékeltnek tekinthető, a múzeumba rendszeresen járók aránya alacsony. A háttérváltozók figyelembevételével megállapítottuk, hogy a lakhelynek komoly hatása van a kultúra- és múzeumfogyasztásra, azaz a nagyobb településekről érkezők aktívabb kulturális és múzeumfogyasztók. A nemek hatása nem szignifikáns, ugyanakkor a szülői kulturális fogyasztás komoly hatással bír a hallgatók kulturális és múzeumi jellegű fogyasztási attitűdjére. Eredményeink azt jelezték, hogy a szabadidő-eltöltési szokásokra leginkább az online és társas programok a jellemzőek. Az állampolgárság tekintetében megállapítottuk, hogy a legerősebb szülői kulturális háttérrel a külföldi és kettős magyar állampolgárságú hallgatók bírnak, ugyanakkor a korábbi vizsgálatokkal ellentétes eredményt is hozott a múzeumlátogatási gyakoriság témaköre. A kettős magyar állampolgárságú hallgatók lettek ugyanis a legkevésbé aktív múzeumba járók – a jelenség hátterében a vajdasági kisméretű településekről érkezők magas arányát sejtettük, akik számára nehézkes a muzeális intézmények elérése. A gazdasági helyzet tekintetében kutatásaink a külföldi állampolgárságú hallgatók egyértelmű előnyét jelezték. A megkérdezett hallgatók alapvetően hagyományos értelemben gondolkodnak a közgyűjtemények feladatairól, ugyanakkor nem csak negatív kép él bennük: pozitív gondolatokat is társítanak a múzeumokhoz, a múzeumi emlékeikhez. A múzeumlátogatási motivációs tényezők között legerősebben a kikapcsolódást, új ismeretek szerzését, valamint egy másik ország vagy város kultúrájának megismerését találtuk kutatásunk során. A múzeumba nem járók leginkább azért nem látogatnak múzeumokat, mert nincs elég szabadidejük, nincs kivel menniük, nem érdeklik őket a kiállítások és unalmasnak tekintik a közgyűjteményeket, ugyanakkor a belépőjegyek ára és a lakóhelytől messzebb lévő múzeumok jelensége nem riasztotta el őket. A múzeumi információknak csak a töredéke éri el a megkérdezett egyetemistákat. Ezekhez a hírekhez legtöbbször kapcsolati hálójukon keresztül jutnak hozzá, emellett a közösségi média és a plakátok is megfelelő múzeumi információs forrásokat jelentenek a számukra. A gyermekkori múzeumi tapasztalatok alapvetően pozitívnak bizonyultak a kutatási eredményeink alapján, így a későbbi múzeumlátogatási gyakoriságot jellemzően nem befolyásolták negatív élmények. Egyúttal feltártuk, hogy a gyermekkorban gyakrabban múzeumba látogatók felnőttkorban is aktívabb múzeumlátogatók lettek. A kitöltők közül azok jártak nagyobb részben múzeumi órákra, akik az egyetemen kívül is gyakoribb múzeumlátogatók voltak. A múzeumi kurzusokat pozitívan értékelték a megkérdezettek, és azok is érdeklődtek az órák iránt, akik még nem vettek részt múzeumi kurzusokon. Mind a gyakornokság, mind pedig az önkéntes tevékenység irányában pozitív attitűdöt találtunk. A hallgatók múzeumi jelenlétéről vagy éppen távolmaradásáról átfogó tanulmányok, nagymintás kutatások nem születtek hazánkban, így bízunk benne, hogy eredményeink és következtetéseink a jövőben hasznosulhatnak az egyetemi-múzeumi együttműködések kapcsán, a múzeumok egyetemista közönség számára nyújtott kínálatának tekintetében.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Roma gyermekek oktatása – pedagógusi attitűdök vizsgálata a Csíki-medencében (Hargita megye, Románia)
    Jakab, Judit; Fónai, Mihály; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
    A roma gyermekek oktatásának kérdése sarkalatos pontja az egyes országok oktatáspolitikájának, különösen a volt szocialista országokban Az Európai Unióhoz való csatlakozással elkezdődtek azok az intézkedések, amelyek az EU-konform alapelveknek megfelelően az esélyegyenlőség, az integráció, az inklúzió jelszavai alatt fogantak, és amelyek legfőbb célja a roma gyermekek iskolázottságának növelése. Bár minden ország az EU-s irányelveket követi, a „szocialista múlt” különbözősége, a rendszerváltás gazdasági, társadalmi folyamatai, a többség-kisebbség viszonyának jellemzői országonként más-más kontextust teremtenek a roma lakosság integrálásának. Dolgozatom célcsoportját olyan pedagógusok képezik, akik a Csíki-medence (Hargita megye, Románia) olyan általános iskolájában tanítanak, ahol a roma tanulók aránya meghaladja a 25 százalékot. A kutatás célja a pedagógusokkal készített interjúk alapján kirajzolódó pedagógusi attitűdök tipologizálása és ezeknek az értelmezése a társadalmi környezet és az iskolai kontextus keresztmetszetében. Az attitűdök vizsgálata nem közvetlen méréssel (különböző attitűdmérő skálákkal) történt, hanem közvetve valósult meg, az expliciten megfogalmazott válaszok mellett az implicit módon megjelenő pedagógusi nézetekre, meggyőződésekre, viszonyulásokra is következtettem. Az attitűd fogalmának „érzelmi, akarati és intellektuális komponenseire” (Donat – Brandweiner – Kerschbaum, 2009) alapozva a pedagógusok attitűdjének vizsgálatánál a többdimenziós megközelítést követtem. Az eltérő kulturális hátterű/roma tanulók oktatásával kapcsolatos szakirodalmak következtetéseit felhasználva állítottam össze egy ún. elvárásrendszert, amelynek a roma többségű osztályokban, iskolákban tanító pedagógusoknak „ideális esetben” meg kellene felelniük. Ezeket az elvárásokat mintegy indikátorként használva a pedagógusi attitűdmintázatok három típusát különítettem el: a gyermekközpontú, a szabálytisztelő és a vívódó típust. A pedagógusok viszonyulásában különböző tényezők hatására ezeknek a típusoknak bizonyos dimenziói keverednek. A hangsúlyosan megjelenő jellemzők alapján így jött létre a többnyire gyermekközpontúak, a többnyire szabálytisztelők, az elfáradt szabálytisztelők, az optimista és a pesszimista vívódóak kategóriája. Az eredményeket próbáltam az adott társadalmi kontextusban értelmezni, gyakran hivatkozva a romániai oktatási rendszer jellemzőire, a térségi roma-nem roma „egy más mellett élés” hatásaira. A kutatás eredményei rávilágítanak, hogy mind országos, mind települési-intézményi, mind az iskolák szintjén hiányzik egy sor olyan feltétel, amely elengedhetetlenül szükséges lenne a roma tanulók sikeres iskolai integrációjához. Az iskolai integrációt nehezíti a térségre jellemző társadalomtörténetileg meghatározott magyar – roma viszony sajátossága is, amelyre évtizedekig a nagyfokú térbeli, társadalmi, mentális elkülönülés és aszimmetria volt jellemző. Bár az 1989-es rendszerváltozás után a térbeli elkülönülés részlegesen felszámolódott, és a romák körében is elindultak bizonyos modernizációs folyamatok, az 1989 előtti időszakban működő társadalmi modell tartósan tovább él. A két közösségnek az oktatáshoz, a pedagógusokhoz, a tananyaghoz, az iskolai elvárásokhoz való viszonyulása egymástól teljes mértékben különböző. Az egyes családok iskolával kapcsolatos magatartása számára a saját közösség érték- és normarendje képezi a referencia keretet. Ez a kettősség minden tekintetben rendkívül nehéz helyzetbe hozza a roma gyerekeket oktató pedagógusokat. Ebben a kontextusban a pedagógusoknak tulajdonított „kulcsszerep” sokat veszít érvényességéből, a pedagógusok bizonyos strukturális tényezők szorításában, igen korlátozott hatáskörrel felruházva próbálnak nagyon gyakran rendszerszintű problémákat kezelni. Tulajdonképpen a roma tanulók iskolai integrációjának sikerességét kérik számon tőlük, a szükséges feltételek biztosítása nélkül. A pedagógusok egy ún. „köztes szerepben” próbálnak helytállni, egyfelől a hivatalos előírások, oktatásszervezési keretek, elvárások kényszere, másfelől a kihívásokkal teli helyzetek gyakran „bűntudatkeltő” informális megoldásai között vergődnek, gyakran a változtatás lehetősége nélkül. Ezzel magyarázható a „vívódóak”/„pesszimista vívódóak” jelentős aránya a kutatásba bevont pedagógusok körében.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    A ciorani Jézus-kép töredékessége
    Bilibok, György; Angyalosi, Gergely; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Filozófia Intézet
    A disszertáció témája Emil Cioran: (1911 április 8 – 1995 június 20) román származású francia filozófus Jézusról alkotott képének vizsgálata, viszont ez olyan szoros összefüggésben áll Istennel, ősbűnnel, megváltással, kereszténységgel, szentekkel, emberrel, filozófiával kapcsolatos ciorani gondolatokkal, hogy az ezekkel való foglalkozás elengedhetetlen a Jézus kép megértése szempontjából. Ezért a disszertációban külön fejezetekben foglalkozunk Cioran filozófiáján túl, a buddhizmushoz, gnoszticizmushoz, kereszténységhez és mindezek témáinak ciorani megközelítéseivel. Főleg a nietzschei párhuzamokot és eltéréseket emeljük ki a ciorani filozófia, és a kereszténység – azon belül pedig a Jézus kép – viszonylatában, ugyanis a szakirodalom jellemzően Nietzschével hasonlítja össze Ciorant. Nem hagyjuk figyelmen kívül ebből a szempontból a másik jelentős filozófust sem, aki nem más, mint Kierkegaard. Hipotézisünk, hogy Cioran esetében a legfontosabb fogalom a töredékesség, mert ez alapján közelíthető meg úgy a ciorani filozófia, mint a ciorani Jézus kép. A ciorani töredékesség szubjektivitás által meghatározott viszonyulást jelent, amelyet az ambivalencia és ellentmondásosság ellenére is egységes gondolati tendencia jellemez. Ez a töredékesség határozza meg Cioran filozófiához, illetve a különböző vallásokhoz (buddhizmus, gnoszticizmus) és azok témáihoz való viszonyulást is. Cioran gondolkodásában Jézus az ember és az Isten közti kapcsolat lehetetlenségének egyik legfontosabb kifejező alakja. Jézus vonatkozásában az emberi oldalra figyel, ezen belül is a magányra, boldogtalanságra, tévedésre, haszontalanságra, elkülönültségre, ürességre, szenvedésre és az említettek elől való menekülésre, egyszóval azokra a ciorani lényegekre, amelyek alátámasztják az ember önmagába zártságát. A ciorani Jézus képet, amelyben tulajdonképpen az egész ciorani filozófia összpontosítható a töredékesség fogalma által és amely téma a többi témával való foglalkozásra is késztetett, az inspiráció, a kétely, a szenvedés, a semmi, a szubjektív tapasztalatok, a hatalom akarása, a megváltás fogalmain keresztül közelítettük meg. A disszertáció eredetisége Cioran Jézus képének vizsgálatában áll, ugyanis tudomásunk szerint ezzel a témával más nem foglalkozott, olyan értelemben, hogy külön tárgyalja és összefüggésbe hozza a ciorani filozófiával, annak aspektusaival és fő témáival. A szakirodalom és az általunk feltárt ciorani töredékesség, amely a filozófus Jézus képére jellemző és amely a filozófiai és speciális értelemben vett krisztológiákkal való összehasonlítás által is feltárult, sajátságos helyet biztosít Cioran számára a szubjektív-egzisztencialista filozófián belül. Ezt a filozófiát leginkább a szubjektivitás, töredékesség és ambivalencia jellemzi.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Szakkollégiumok felsőoktatás-pedagógiai jelentősége szektorközi összehasonlításban
    Kardos, Katalin; Pusztai, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Disszertációnk egyik elsődleges célja bemutatni a rendszerváltás után megváltozott tartalommal újraéledő szakkollégiumi rendszert hazánkban, különös tekintettel az egyházi szakkollégiumokra és az újonnan megalakuló egyházi és világi fenntartású roma szakkollégiumokra vonatkozóan. Kutatásunk fókuszában azok a kimagasló teljesítményű felsőoktatásban tanuló hallgatók állnak, akik tanulmányi éveik alatt részesültek a szakkollégiumi tehetséggondozás nyújtotta lehetőségekből Vizsgálatunk alapsokaságát a Magyarországon található egyházi és nem egyházi, egyetemhez kötődő, valamint roma/cigány szakkollégiumok hallgatói képezték. A mintavételi eljárás során rétegzett mintavételt alkalmaztunk, amelynek során regionális és felekezeti rétegzett mintát vettünk az alapsokaságot adó minősített szakkollégiumok közül, így összesen 32 intézmény 322 hallgatójával vettük fel a kapcsolatot. Vizsgálatunk során hagyományos kérdőíves adatfelvételt végeztünk el a szakkollégiumi hallgatók körében, online lekérdezéssel kiegészítve 2015 és 2015 tavaszán. A kérdőív Debreceni Egyetem CHERD kutatócsoportjának közreműködésével született meg. Eredményeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a szakkollégiumok mint együtt élő tanulóközösségek különösen a hallgatók tanulmányi eredményességére vannak jótékony hatással, lehetőséget teremtve az egyéni fejlődésre a csoport keretein belül a tanulmányi munka számos területén. Számos előnyt rejtenek magukban a hagyományos felsőoktatási munkaformákkal szemben. A felsőoktatási tehetséggondozó intézmények hallgató csoportjaiban közösen konstruált, nem előre készre gyártott tudás, az egymás véleményére, munkájára történő reagálás, a közösség érdekében történő önkéntes feladatvállalás fokozzák az aktivitást és a felelősségvállalást, ami a társadalmi tőkébe történő befektetésnek is minősül (Tinto 2003, Pusztai 2011).
  • TételSzabadon hozzáférhető
    A serdülőkori mentalizáció komplex vizsgálata
    Szél, Erzsébet; Szabó, Éva; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
    Disszertációm célja a mentalizáció reziliens fejlődést szolgáló összefüggéseinek feltárása volt. Elsőként Hagelquist (2018) négylépcsős modelljének tesztelését határoztam meg, majd célom volt egy mentalizációs profil kialakítása, és annak meghatározása, hogy a mentalizáció minősége milyen kapcsolatban áll az társas támogatás és kapcsolati bizalom mértékével, a szabályozó folyamatokkal, valamint az erőforrásokkal. A mentalizációs profil létrehozása során a mintázat-orientált kutatási megközelítést alkalmazom. Ezután a mentalizáció mediáló és moderáló szerepét vizsgáltam: a mentalizáció mely dimenziói közvetítik az érzelemszabályozás, az indulatkezelés, az észlelt társas támogatás, valamint az episztemikus bizalom protektív vagy veszélyeztetető hatásmechanizmusait. Módszerek: keresztmetszeti kutatásban három korosztályban toboroztunk: kis serdülők (11-13 évesek; M = 154, ebből 48% fiú) serdülők a (14-18 évesek; M = 588, ebből 41 % fiú) és fiatal felnőttek (19-30 évesek; M= 723, ebből 30% férfi). A vizsgálat önkitöltős kérdőívek bevonásával történt. Az egyes változók közötti együttjárás vizsgálatára korreláció elemzést alkalmaztam. A csoportok átlageredményeinek összehasonlítása független mintás próbával, egyváltozós, többváltozós és összetartozó mintás ANOVA eljárással történt. A mentalizáció dimenziói mentén létrehozott csoportok kialakításához klaszterelemzést végeztem. A változók közötti kapcsolatot mediációs és moderációs eljárással vizsgáltam. Eredmények, következtetések: A korosztályi hatás erősebben érvényesül a sikeres mentalizálás skálái közül a reflektivitás és a kapcsolati összehangoltság esetén, míg a szegényes mentalizálást mérő skálák közül a kapcsolati diszkomfort mutat nagyobb különbségeket. Igazolódott a nemek különbségére vonatkozó feltételezés, azonban a két változó kereszthatása jelen mintán nem érvényesült, a lányok/nők minden korosztályban megőrizték mentalizációs előnyüket. A korrelációs vizsgálat eredménye szerint a fejlettebb mentalizációs képességek az önértékelés, az énhatékonyság, a reziliencia magasabb színvonalával járnak együtt, és meghatározó az időperspektíva szempontjából is. A mentalizálás dimenzióinak mintázat-orientált elemzése alapján a változók közötti dinamikus kapcsolat feltárása révén olyan komplex profilok alkothatók, amik egységben tudják kezelni a mentalizálás sajátosságait és a személyiség működését meghatározó jellegzetességeket. Eredményeim szerint a mentalizálást vizsgáló hat alskála közül ötnél igazolódott a mediáló hatás, ami az érzelemszabályozás, az észlelt társas támogatás vagy a kommunikációba vetett bizalom hatásmechanizmusát közvetíti a reziliencia irányába.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    A hallgatói munkavállalás sajátosságai és egyetemi pályafutásra gyakorolt hatása a Debreceni Egyetemen
    Kocsis, Zsófia; Pusztai, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Az oktatáskutatás nemzetközi szakirodalma évtizedek óta foglalkozik a tanulmányok mellett végzett fizetett munka kérdéskörével, azonban a hallgatói munkavállalás tanulmányi eredményességre gyakorolt hatásával kapcsolatban ambivalens kutatási eredmények születtek. Értekezésünk ehhez a vitához kíván hozzájárulni azzal, hogy a legnagyobb hallgatólétszámú, hazai vidéki egyetem hallgatóinak körében átfogóan vizsgáljuk a hallgatók munkavállalási jellemzőit és az egyetemi pályafutásra gyakorolt hatását. Kutatási kérdéseink között szerepel, hogy milyen változások következtek be az utóbbi években, s a változások milyen összefüggésben vannak a hallgatók társadalmi, gazdasági és intézményi hátterével. Továbbá arra keressük a választ, hogyan befolyásolja a munkavégzés a tanulmányi pályafutást. Feltételezzük, hogy jelentős változás figyelhető meg a munkavállalás tekintetében, s megjelenik egy új munkavállalói csoport a kényszerből, jövedelemszerzés miatt dolgozó és a karrierépítő hallgatók mellett. Kutatásunkban komplex módon vizsgáljuk a hallgatói munkavállalást. Értekezésünk célcsoportját a Debreceni Egyetem nappali tagozatos hallgatói alkotják. A kutatásunk első szakaszában az északkeleti régió hallgatóit két évtizede rendszeresen vizsgáló Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ 2012-2019 között felvett adatbázisainak másodelemzését végeztük el. A másodelemzéshez a HERD 2012, az IESA 2015 és a PERSIST 2019 adatbázisokat használtuk fel, amelyek adatait leszűkítettük a Debreceni Egyetem hallgatóira, s a következő elemszámokkal dolgoztunk: 1111, 1063 és 803 fő. A második szakaszban, a primer kutatás mintájának elemszámát a 2019. márciusi hallgatói statisztikáinak magyar tannyelvű, nappali tagozatos hallgatókra vonatkozó adatai alapján határoztuk meg. Továbbá a PERSIST 2019 adatbázisára építve a dolgozó hallgatók képzésterületi megoszlása alapján kvótás mintavételt alkalmaztunk. A primer kutatásunkban kimondottan dolgozó hallgatókat kérdeztünk meg, a minta végső elemszáma 538 fő. A másodelemzés eredményei alátámasztják, hogy a hallgatói munkavállalást növekvő tendencia jellemzi, amíg a 2012-es adatfelvétel során a hallgatók harmadát, addig a 2019-es mintában a hallgatók több mint felét érintette a rendszeres munkavégzés. A munkavégzést befolyásoló tényezők vizsgálata során a regressziós eredményeink kimutatták a mesterképzésben való részvétel befolyásoló hatását. Két mintában a szülők iskolai végzettségének és a család szubjektív anyagi helyzetének a hatása jelent meg. A tanulmányi pályafutás vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a munkavállalásnak csak egy mintában volt kimutatható hatása, azonban a tanulmányokhoz kapcsolódó munkavégzés pozitív hatása is tetten érthető. A 2019-es mintában sem a munkavállalás, de még a tanulmányokhoz illeszkedő munkavégzés sem mutatott szignifikáns hatást az eredményességre. A befolyásoló tényezők közül a fontos szerepe van az oktatói támogatásnak. A primer kutatásban is vizsgáltuk, hogy a munkavállalás milyen hatást gyakorol a komplex eredményességi mutatóra. Adataink tovább erősítették a másodelemzés eredményeit, miszerint a tanulmányokhoz kapcsolódó munkavégzés mellett az oktatókkal folytatott kapcsolattartásnak van a legfőbb magyarázó ereje. A primer kutatásunk legfontosabb eredménye a munkavállalási jellemzők alapján kialakított rászoruló-keresetorientált, ambiciózus és utilitárius szabadidő-orientált hallgatói klaszterek. A hallgatói klaszterek karakteresen különböznek szinte minden vizsgált társadalmi háttérmutató, valamint számos tanulmányi jellemző mentén. Kutatásunk igazolta a korábbi ifjúságkutatások azon eredményeit, amelyek a posztmodern értékeket preferáló fiatalok munkaerőpiaci megjelenését jelezték. A kutatás adatai megerősítik, hogy a szerényebb háttérrel rendelkező jövedelemszerző, értelmezésünkben rászoruló-keresetorientált hallgatók, valamint az ambiciózus, tehát karrierépítő, gyakorlatszerző és referenciagyűjtő dolgozó hallgatók mellett megjelenik a posztmodern értékrendet, a posztmodern hallgatói munkafelfogást képviselő utilitárius szabadidő-orientált hallgatók csoportja, akiknek a munka a szabadidő „hasznos” eltöltésének módja. Eredményeink jó alapot biztosíthatnak a további kutatási irányok kijelölésére. Alkalmasak lehetnek a lokális, intézményi döntéshozás támogatására, s a fejlesztési folyamatokhoz is hasznosítható eredményeket foglalnak magukba.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Lupus in fabula – A Piroska és a farkas kontextuális olvasata
    Horváth, Zsófia; Valastyán, Tamás; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Filozófia Intézet
    Vajon kibékíthetetlen konfliktus van-e a farkas és a nő között? Az európai kultúrtörténetben a farkas sok tekintetben emberszerűnek tűnik, bár – akárcsak a mesékben – leginkább negatív természetünket szimbolizálja: kapzsiságot, éhséget és a társadalmi együttélés képtelenségét. Freud pszichoanalízise nyomán – Angela Carter munkája feltárja, hogy bennük – a farkasban és a nőben – több a közös vonás, mint első pillantásra gondolná. Kultúrtörténetükben sok tekintetben hasonlóak, különösen a társadalmi felfogás szempontjából. A magányos farkas kivívja az ember elismerését. Az egyed, ami képes a társulásból kirekesztve, egyedül szembenézni a zord környezettel, elismerésre méltó. Még akkor is, ha félelmetes. Veszélyt jelent ugyanis a nyájra, annak is a fiatal tagjaira, a zsenge mezőgazdasági állatokra és – sok esetben ha beteg – az emberre is. A magányos farkas jelenségét egyszerre romantizáljuk és foglaljuk horrorisztikus keretek közé. Egyszerre jelképe a szabadságnak és a romlottság miatti társadalmi marginalizálódásnak; egyszerre szenvedő remete és szexuális ragadozó. Az emberek előszeretettel használják jelképként a farkast, ha valamilyen szexuális tartalmat eufemizálnak. Ez persze távol esik attól a ténytől, hogy a farkas alapvetően monogám élőlény – bár ez nem olyan kőbe vésett törvény a vadonban, mint az emberek társadalmában. Valószínűleg egyetlen farkast sem fogtak perbe a viktoriánus kori Angliában házasságtörés alapos vádjában – kicsapongó nőt már annál inkább. Amennyire a magányos farkas veszélyt jelent a nyáj fiatal bárányaira, legalább annyira jelent veszélyt a farkasember a társadalom egyik alappillérére – a monogám házasságra és a szexuális erkölcsre. Charles Perrault 1697-ben papírra vetett egy történetet, ami nagy karriert futott be később – igaz, számos pontban változásokon ment keresztül. Bár léteznek korábbi írások is, amikben a farkasoké és a fiatal lányoké a főszerep, nem véletlen, hogy Perrault Piroska és a farkasa az a mese, aminek az általa leírt, vagy a Grimm-testvérek által elmesélt változatát ismerik manapság a legtöbben. Nincs számadat arról, hogy vajon hány modern elmesélése létezik ennek az ismert történetnek, de az vitathatatlan, hogy sok modern és kortárs író is vissza-visszanyúl ehhez a történethez alapanyagként, vagy éppen hogy újra elmesélje – kicsit változtatva rajta.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Nyelvvizsga hiányában diplomát nem szerző hallgatók vizsgálata a szocioökonómiai háttér és a nyelvspecifikus kulturális tőke tükrében a kelet-magyarországi régióban
    Somfalvi , Zita; Pusztai, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Disszertációnkban a nyelvvizsgahiány kérdéskörét vizsgáltuk a hallgatótársadalom egy speciális szegmensére, az abszolvált, de nyelvvizsga hiányában diplomájukhoz nem jutó hallgatók csoportjára fókuszálva. Értekezésünkben választ kerestünk egyrészt arra, hogy a demográfiai és szocioökonómiai változók (szülők iskolázottsága, gazdasági és lakóhelyi státusa), illetve a nyelvspecifikus kulturális és társadalmi tőke milyen hatással van a nyelvvizsga megszerzésének esélyére. Továbbá arra is kerestük a választ, hogy a középiskola típusa és a tanulmányi eredményesség milyen mértékben befolyásolja a nyelvtanulás sikerességét és a felsőoktatási tagozat típusa, a képzési terület és a hallgató egyetemi finanszírozása hatással van-e a nyelvvizsgaszerzés esélyére. Ezen kívül választ kívántunk találni arra is, hogy milyen nyelvtanulási stratégiák vannak, s ezek közül melyek növelik a nyelvvizsga megszerzésének esélyét. Mindkét adatbázisunk esetén online adatfelvételi módszert használtunk kérdőív formájában, leginkább zárt kérdéseket tartalmazó (alternatív, szelektív és skála) Evasys rendszerben elkészített kérdőívünkben. A kérdőív teljeskörűen kiküldésre került a Nyíregyházi és Debreceni Egyetem azon végzettjeinek számára, akik abszolválás után nem szereztek diplomát nyelvvizsga hiányában, illetve akik hallgatóként már rendelkeztek a kimeneti követelményként elvárt nyelvvizsgával. A visszaküldők képezték a két adatbázist. Az 560 elemszámú adatbázisunkra való utalásként a Nyelvvizsga hiányában diplomát nem szerzők 2019-2021 elnevezést használtuk, a 820 elemszámmal rendelkező nyelvvizsgázottak adatbázisa pedig a Sikeres nyelvtanulók 2021 nevet kapta. Emellett országos kitekintés céljából értekezésünkben a FIR 2017 adatbázist használtuk. Ez az adatbázis 96459 fő adatait gyűjtötte össze. A 43505 fő abszolvált hallgatóból 32715 fő nem rendelkezik nyelvvizsgával. Új eredményként emelhetjük ki, hogy a sikeres nyelvvizsgázók átlagosan magasabb társadalmi tőkével rendelkeznek, hiszen a nyelvvizsgázottak magasabb iskolai végzettségű szülőkkel rendelkeznek, akikre magasabb kulturális tőke jellemző. A nyelvspecifikus kulturális és társadalmi tőke vizsgálata során is alátámasztásra került annak hatása a nyelvvizsgázottságra. Az édes/nevelőanya és az édes/nevelőapa esetében is felülreprezentálva jelentek meg a nyelvvizsgázottak körében a valamilyen nyelvtudással rendelkező szülők. A barátok nyelvtudását illetően megállapítottuk, hogy mind a legjobb barát, mind pedig a barátok tekintetében felülreprezentáltak a közép vagy magas szintű nyelvtudásúak a nyelvvizsgázottak esetén, míg a nyelvvizsgával nem rendelkezőknél jellemzőbb a semmilyen nyelvtudással nem rendelkező barát. A tanulmányi életút eredményeink szerint hatással van a nyelvvizsgázottsága. Korábban kevesen mutattak rá, hogy az alacsonyabb státusú és alacsonyabb kulturális tőkével rendelkező szülők gyermekei – akik körében alacsonyabb a nyelvvizsgázottság is – jellemzőbben szakközépiskolába jártak, tehát saját eredményként emelhetjük ki, hogy a szakképzésből kikerülőknek kisebb az esélye a nyelvvizsga megszerzésére. A jogi, műszaki és bölcsészettudományi képzési területek felülreprezentáltan jelennek meg az államilag finanszírozott képzésben a nyelvvizsgázottak körében, míg ugyanezen területek felülreprezentáltak a költségtérítéses, nyelvvizsgával nem rendelkező hallgatók csoportjában. A nyelvtanulási módszereket tekintve összességében megállapíthatjuk, hogy a sikeresekre valószínűsíthetően hatással volt a digitalizáció. Továbbá a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező szülők indirekt hatása itt is megmutatkozik, hiszen ők magasabb kulturális tőkével rendelkeznek és nagyobb arányban beszélnek idegennyelvet, mint az alacsonyabb iskolázottságú szülők, tehát gyermekeik is nagyobb valószínűséggel érdeklődnek az idegennyelvű könyvek és filmek iránt. A nyelvoktatás történetében nem vették figyelembe a társadalmi és kulturális tényezőket, amik a mi kutatásunkban azonban jelentős szerepet kaptak. A tanulók és a hallgatók kulturális és társadalmi diverzitása miatt nem hagyható tehát a családokra a motiválás, az idegennyelvi környezet megteremtése és egyéb nyelvtanulást támogató tényező biztosítása. A nyelvoktatással foglalkozó kutatásoknak és fejlesztéseknek ezentúl nem csak a középosztálybeli tanulókra kell fókuszálniuk.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Nevelőszülős családok a gyermekvédelemben
    Nemes-Zámbó, Gabriella; Czibere, Ibolya; Zámbó, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
    A család mint társadalmi intézmény a tudományos és a hétköznapi diskurzus egyik jelentős témája, hiszen az egyének fejlődésében és integrációjában jelentős szerepet játszik. A családban történő nevelkedés azonban kockázattá is válhat, a különböző makro- és mikroszintű tényezők eredményeként a gyermekek családon belüli helyzete eltérő lehet. A disszertáció komplex szemléletben tárja fel azt a családi miliőt, mely a családjukból kiemelt gyermekek és fiatalok gondozásában vállal elengedhetetlen szerepet. A nevelőszülős családok egyszerre részei a gyermekvédelem intézményrendszerének, ugyanakkor normatív elvárások színterei is, melyek sajátos működési mechanizmusokat hívnak életre. A kutatás során ezt a családi miliőt a családszociológia elméleti kereteibe ágyazva, valamint a gyermekvédelem praxisának kontextusában vizsgáltuk. A kvalitatív kutatás az Észak-Alföld régió két megyéjében zajlott, melynek keretében három célcsoportban (nevelőszülők, utógondozói ellátásban élő fiatalok és szakértők) 47 félig strukturált interjút készítettünk. A nevelőszülős családok életét különböző dimenziókban vizsgáltuk, a családi élet jellegzetességeire a családnarratívákon és a nevelőszülői motivációkon keresztül tértünk ki, továbbá a gondozásban élő gyermek és a nevelőszülő családon belüli státuszával kapcsolatban számos dilemmát azonosítottunk. Az általunk vizsgált nevelőszülős családok leírhatóak a klasszikus családszociológiai funkciók szerint, a családi alrendszerek jelentős változásokon mennek át a gondozásban lévő gyermekek családba történő integrálása során. A vizsgálatunk alapján megerősítésre került a családi reziliencia képességének szerepe a kihívásokkal, stresszorokkal szembeni megküzdés egyik kulcstényezőjeként, ahogyan azt a szakirodalom is leírja. A különböző reziliencia fázisok és a családok kapcsolati integráltsága között kapcsolatot fedeztünk fel, a család belső stabilizálására irányuló reziliencia fázisokhoz és kapcsolati jellemzőkhöz jellemzően nem párosultak megfelelő külső támogatási rendszerek, így a kirekesztettség kockázata ezen családok esetében jelentős lehet. Vizsgáltuk továbbá a nevelőszülős családokban élő fiatalok továbbtanulását befolyásoló segítő és akadályozó tényezőket, valamint a továbbtanulási mintázatokat, melyek megerősítik a szakirodalom által leírt individuális, családi és iskolai színtér jelentős hatását az iskolai életpályára vonatkozóan. A kutatás egyrészről hozzájárulhat a családszociológiai kutatások bővüléséhez az általunk vizsgált nevelőszülős családi miliő feltárása által, ugyanakkor a gyermekvédelem területén dolgozó szakemberek számára újszerű információkat, valamint a család igényeihez és szükségleteihez illesztett fejlesztési alternatívákat kínálhat, melynek elsődleges szempontja a gyermekek nevelőszülős családba történő integrálásának elősegítése és a gondozási folyamat megfelelő támogatása. Family as a social institution is a major topic of academic and everyday discourse, as it plays a significant role in the development and integration of the members of the society. However, growing up in a family can also become a risk, as a result of different macro- and micro-level factors, therefore children's position within the family varying. This dissertation undertakes a complex exploration of a family milieu that assumes a crucial role in the care of children and young people who can not live in their birth families. Foster families are not only the part of the institutional system of child protection but also a site of normative expectations which results specific mechanisms. In the research, this family milieu was examined within the theoretical framework of family sociology and in the context of child protection practice. The qualitative research was conducted in two counties of the Northern Great Plain region, with 47 semi-structured interviews with three target groups (foster parents, young people in aftercare and experts). The life of foster families was explored in different dimensions. The characteristics of family life were explored through family narratives and foster parents' motivations, and a number of dilemmas were identified in relation to the status of the child in care and the foster parent. The foster care families we studied can be described according to classical family sociological functions, with family subsystems undergoing significant changes as children in care are integrated into the family. Our study confirmed the role of the capacity for family resilience as a key factor in coping with challenges and stressors, as described in the literature. We found a link between different stages of resilience and the network of families. The stages of resilience and relational characteristics that were typically associated with internal family stabilisation attended with not being matched by adequate external support systems, and thus the risk of exclusion for these families may be significant. We also investigated the factors that help and hinder the further education of young people in foster families, as well as patterns of further education, which confirm the significant impact of individual, family and school contexts on school career paths described in the literature. On the one hand, this research can contribute to family sociology by exploring the foster family milieu, and on the other hand, it can offer professionals working in the field of child protection new information and development alternatives adapted to the needs and demands of the family, with the primary objective of facilitating the integration of children in foster care and providing appropriate support for the care process.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Tanulói eredményesség a mobilitási aspirációk tükrében
    Hörich, Balázs István; Fehérvári , Anikó; Györgyi, Zoltán; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Az iskolai oktatásnak többféle célja van, melyek közül az ismeretátadás és a társadalmi integrációs szerepkör kiemelten fontosnak tekinthető. Az iskolai eredményességkutatások hosszú múltra tekintenek vissza, ezzel párhuzamosan a vizsgálatba bevont szempontok, azok számossága és összetettsége rendkívül sokrétű. A mobilitási aspiráció – azaz, hogy a tanuló magasabb iskolai végzettséget szeretne-e megszerezni a szülei legmagasabb iskolai végzettségéhez képest vagy sem – vizsgálati szempontként való beemelése a hazai nevelésszociológiai vizsgálatokban eddig kevés szerepet kapott. A nagymintás empirikus vizsgálatok egyik nagy hátránya, hogy az iskolaszerkezetben rejlő alapvető egyenlőtlenségeket csak módszertani torzítások mellett képesek kezelni, a másik pedig, hogy a nem mintavételen alapuló tanulói, iskolai háttérre és tanulói eredményességre vonatkozó adatokat egyaránt tartalmazó adatbázisok nem közölnek a tanulói szándékra, a tanulói motivációra vonatkozó ismereteket. Kutatásom célja egy olyan empirikus, komplex tanulói eredményességvizsgálat lefolytatása, amely egyrészt a mobilitási aspirációt, mint az egyéni tanulási szándékra vonatkozó mutatót magyarázatként tartalmazza; másrészt amely a minta rétegzettségét figyelembe veszi és az egyéni és kontextushatásokat egymástól elkülönítve kezeli. Kutatásomban a tanulói eredményességet annak összetettsége okán három aspektusban ragadom meg. Egyrészt vizsgálom a 2011. évi Országos kompetenciamérésen (OKM) hatodik évfolyamban elért matematika tesztpontszámok alakulását, másrészt az ebben az évfolyamban mért reziliencia, harmadrészt a lemorzsolódás esélyeinek változását követem figyelemmel attól függően, hogy a tanulók rendelkeznek-e státusszerző mobilitási aspirációval vagy sem. A reziliens tanulók lehatárolását a korábbi kutatásoktól eltérő módszerrel végeztem el, lehetővé téve relatív teljesítménytöbbletük megragadását. Lemorzsolódóknak azokat tekintettem, akik a 2011. évi hatodik évfolyamos kompetenciamérésen részt vettek, de a későbbi években (2019-ig) már nincs 10. évfolyamos bejegyzésük az OKM tanulói adatbázisaiban. Az eredményességmodellek magyarázóváltozóit a szakirodalmi áttekintésen alapuló szintézismodell alapján operacionalizáltam. A másodelemzést a hagyományos regressziós megközelítésekkel szemben hierarchikus lineáris és hierarchikus logisztikus regressziós modellek vizsgálatával végeztem el. A vizsgálat első lépéseként a modelleket a mobilitási aspirációt jelölő változó nélkül, majd második lépésben annak figyelembevételével alakítottam ki. A modellek stabilnak mutatkoztak, ugyanakkor az eredményeket árnyalja, hogy a figyelembe vett tényezőcsoportok nem minden dimenzióját lehet a felhasznált adatbázis korlátai miatt vizsgálni. A matematika kompetenciateszt-eredményeket vizsgáló modellben a legerősebb hatáserősséget az osztály és az iskola átlagos kulturális tőkéje, a szülők iskolázottsága és a tanulók extrakurrikuláris tevékenységekben való részvétele mutatta. A reziliens tanulóvá válás esélyét nagyrészt ugyanazok a paraméterek befolyásolják, mint a jó tesztteljesítményt. A lemorzsolódás esélyeit tekintve több szempont hatását lehet kiemelni: a tanuló ismételt-e évet az első hat évfolyam valamelyikén, volt-e tanulási kudarctapasztalat a családban (mindkettő növeli a kockázatot); milyen a szülők iskolázottsága, milyen a tanuló osztályának átlagos kulturális tőkeszintje (minél magasabb, annál kisebb az esély), illetve jár-e valamilyen iskolai tehetséggondozásra (ha igen, az csökkenti a kockázatot). Előzetes feltételezésem szerint az iskola kedvező pedagógusi humánerőforrás adottságai kedvező tanulói eredményességgel kapcsolódnak össze, ez azonban egyik vizsgált eredményességi dimenzió esetében sem igazolódott. 2011-ben a hatodik évfolyamos tanulók 38 százaléka státuszőrző, 58 százaléka pedig státuszszerző mobilitási aspirációval rendelkezett. A mobilitási aspirációk nagyfokú konzisztenciát mutattak a későbbi években is, azaz viszonylag korán rögzül, és nagyrészt az egylépcsős mobilitás mintáját mutatja. A reziliensek körében a státusszerző mobilitási aspiráció az átlagnál nagyobb, a lemorzsolódók körében az átlagossal megegyező mértékű. Általában igaz, hogy a mobilitási aspirációs szándékok megvalósulnak, ugyanakkor a státuszszerzés megvalósulása bizonytalanabb. A státusszerző mobilitási aspiráció eredményességmodellekbe való beépítése minden esetben azt mutatta, hogy a szempont szignifikáns hatást gyakorol az eredményességre: amennyiben a tanuló rendelkezik státusszerző ambíciókkal, úgy matematika teszteredménye jobb lesz, nagyobb eséllyel válik reziliens tanulóvá és kisebb eséllyel morzsolódik le. A mobilitási aspiráció modellbe építése megváltoztatja a többi magyarázóváltozó befolyását is: a státuszőrző aspirációval rendelkezők esetében az intézményi adottságok, a státusszerző aspirációval rendelkezőknél a személyes és családi tapasztalat hatása domborodik ki jobban, mindez pedig jelzi a hazai iskolarendszer méltányossági deficitét is. School education has a variety of aims, of which knowledge transfer and social inclusion are of paramount importance. Research on school effectiveness has a long history. Also, the range, number and complexity of the aspects included in its study are extremely diverse. The inclusion of mobility aspirations, i.e. whether a pupil wishes to obtain a higher level of education compared to the level of education attained by his/her parents, as an investigative criterion has so far played a minor role in sociological studies of education in Hungary. One major disadvantage of large-sample empirical studies is that they can only address fundamental inequalities in school structure with methodological biases. Another disadvantage is that unsampled databases containing data on pupils, school background and pupil achievement do not provide insights into students’ intention and motivation. My research aims to conduct an empirical, complex study of student achievement that, on the one hand, includes mobility aspiration as an explanatory indicator of individual learning intention; and, on the other hand, that takes into account the stratification of the sample and treats individual and contextual effects separately. My research focuses on three aspects of student achievement due to its complexity. Firstly, I examine the trends of the mathematics test scores of 6th-grade students based on the National Assessment of Basic Competencies (NABC) 2011 database. Secondly, I track the change in resilience in this grade, and thirdly, I investigate the change in the dropout rates depending on whether or not students have aspirations for status mobility. The determination of resilient students is carried out using a different method than in previous research, allowing to capture their relative performance gain. I considered early school-leavers as those who participated in the 6th-grader database of the National Assessment of Basic Competencies (NABC) but no longer had a 10th-grade entry in the NABC student databases in later years (until 2019). I operationalised the explanatory variables of the achievement models based on a synthesis model based on a literature review. I conducted the secondary analysis by examining hierarchical linear and hierarchical logistic regression models instead of traditional regression approaches. In the first step of the analysis, the models were constructed without the variable of mobility aspiration and in the second step with its inclusion. The models were found to be robust, but the results are nuanced as not all dimensions of the factor groups considered can be examined due to the limitations of the database used. In the model examining mathematics competency test scores, the strongest effects were found for the average cultural capital of the class and school, parental education and student participation in extracurricular activities. The probability of becoming a resilient learner is largely influenced by the same parameters influencing good test performance. In terms of dropout rates, the impact of several aspects can be highlighted: whether the pupil repeated a year in one of the first six grades, whether there is a family history of learning failure (both of which increase the risk); the educational level of the parents, the average cultural capital level of the pupil's class (the higher, the lower the risk), and whether the pupil attends some school-based talent management (which, if so, reduces the risk). My preliminary hypothesis was that a school's favourable teacher human capital would be associated with favourable student achievement, but this was not confirmed for any of the achievement dimensions examined. In 2011, 38 % of the 6th-graders had status-keeping aspirations, and 58 % had status-seeking aspirations. Mobility aspirations also showed a high degree of consistency in later years, i.e. they are fixed relatively early and largely show a pattern of one-step mobility. Status mobility aspirations are higher than average among resilient students and similar to average among dropped-out students. In general, mobility aspirations are realised indeed, but the realisation of acquiring status is more uncertain. In all cases, the inclusion of status-seeking mobility aspirations in the achievement models showed that this aspect has a significant effect on achievement. If a student has status-seeking aspirations, one’s mathematics test score will be better, and one is more likely to become a resilient learner and less likely to drop out. The inclusion of mobility aspiration in the model also changes the influence of the other explanatory variables: for those with status-keeping aspirations, the effect of institutional endowments is more pronounced, while for those with status aspirations, the effect of personal and family experience is more pronounced, indicating the equity deficit of the domestic school system.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Újító pedagógusok szakmai tőkéje és eredményessége hátrányos helyzetű régiók középfokú oktatási intézményeiben
    Gintner Tamásné Hornyák, Ágnes; Pusztai, Gabriella; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    A társadalmi átalakulás az utóbbi évtizedekben számos olyan kihívással szembesítette az oktatási rendszereket, amelyek a hagyományos szervezeti, tartalmi és módszertani megoldásokkal már nem vagy csak nagyon nehezen kezelhetők. Az iskolák a világon mindenütt új utakat keresnek nevelési programjaik fejlesztése és a tanulók eredményességének javítása érdekében. Hazánkban a rendszerváltást követő pedagógiai útkeresés jegyében nagyjából az ezredfordulóig számos, elsősorban reform és alternatív pedagógiai módszereket alkalmazó intézmény fordított figyelmet arra, hogy tapasztalatait, innovatív erejét másokkal megossza. Ez a tendencia az ezredfordulót követően jelentősen megerősödött a közoktatás minden intézményében. Napjainkban az oktatási intézmények működésében fellelhető annak az igénye, hogy a belső újításokat, tartalmakat nem csupán az intézmény falain belül kívánják hasznosíthatóvá tenni, hanem igyekeznek azokat elterjeszteni különböző formákban. Kutatásunkban arra fókuszálunk, hogy az alulról keletkezett oktatási innovációk milyen hatásra jöttek létre, létrejött-e a tudásmegosztás az oktatási rendszer különböző ágensei között, és milyen eredményességi mutatókkal igazolhatók a hatásuk. Vizsgálatunkat gimnáziumokban és szakmát adó intézményekben végeztük az ország hátrányos helyzetű Észak-Magyarország és Észak-Alföld régió négy megyéjében annak érdekében, hogy mintázatokat alakítsunk ki az innovációs hajlandóságot mutató és nem mutató intézmények között és az ott dolgozó pedagógusok körében. Igazoltuk, hogy a hátrányos helyzetű tanulóit sikeresebben fejlesztő iskolákat magas innovációs hajlandóság jellemzi. A szakmai tőkeelméletre alapozott kutatásunkban arra törekszünk, hogy megfigyeljük, milyen törekvései vannak egy hátrányos helyzetű régió középfokú intézményeinek a tanulói eredményesség növelése érdekében, illetve milyen erők hozzák létre és terjesztik ezeket az innovációkat. Kutatásunk újdonsága, hogy korábban még nem történt oktatási innovációs adatbázisok adatait tudományos módszerekkel elemző olyan kutatás, amely során az OKM telephelyi adatbázissal összefüggésben a témára vonatkozó vizsgálódást végezzenek. Kutatásunk módszertani eredménye, hogy az oktatási innovációs adatbázis és az OKM telephelyi adatbázis felhasználásával összevont adatbázist hoztunk létre, s ennek elemzése képezte disszertációnk egyik pillérét. Az adatok hátterében lévő mélyebb összefüggéseket élettörténet interjúk segítségével igyekeztünk feltárni. Erősebb tantestületi és szakmai tőkével találkoztunk azokban az intézményekben, ahol oktatási innovációk kerültek bejegyeztetésre. Azokban az intézményekben, ahol éltek az oktatási innovációk bejegyeztetésének lehetőségével, számos eredményességi mutató javulásával találkozunk, mint a motiváció, a fegyelem, a szövegértés, és elmozdulást érezhetünk az iskola befejezését követő képzésekben való részvétel iránt is, amelyek a tanuláshoz való hozzáállás, a munkakultúra kisebb-nagyobb átalakulását sejtetik. A strukturált interjúk alkalmat adtak arra, hogy az életút narratívák segítségével a mélyebb összefüggések feltáruljanak. Az élettörténetek rekonstruálása rámutatott arra, hogy az elsődleges szocializáció során a család tagjai által közvetített pozitív vagy negatív érték- és elvárás rendszer meghatározó az életutakban mindkét régió mindkét iskolatípusához köthető pedagógusok esetében: pozitív irányba befolyásolta a pályaválasztást, és helytállásra ösztönözte a munkahelyeiken az interjúalanyokat, ugyanakkor nem befolyásolta az innovációs hajlandóságot. A helyi társadalom erős kötései meghatározóak az életutakra, ugyanakkor ez a terület sincs hatással az innovációs hajlandóságra. Az általános és a középiskolához köthető közösségi létben megélt passzív magatartás nem jelenti azt, hogy valaki kevésbé lesz kezdeményező az oktatási innovációk terén a későbbiekben a pedagógus pályán, ugyanakkor a felsőoktatásban gazdag kapcsolati tőkével rendelkező interjúalanyok körében több esetben azonosítottunk innovatív magatartást a pedagógus pályán. A munkahelyi kapcsolatrendszer erős vagy gyenge kötései meghatározó erővel bírnak a pálya alakulására. A disszertáció új tudományos eredménye, hogy a tanári tevékenység jól láthatóan nem szűkíthető le csupán a tananyag átadására, hanem folyamatosan alkotó, kritikus gondolkodást igénylő tevékenységek láncolatából, közösségeken belüli és azokon túlmutató kooperációk sorozatából tevődik össze. Az oktatási folyamat komplex rendszerének jelentős mozgató erői az innovatív pedagógusok. Az ő rendszer és intézményi szintű támogatásuk, segítésük elengedhetetlen a térségi, helyi problémák kezelésében, a tanulói eredményesség fokozásában. In recent decades, the social transformation has confronted educational systems with such a challenge that traditional organizational, content and methodological solutions can no longer be handled, or only with great difficulty. Schools all over the world are looking for new ways to improve their educational programs and improve student achievement. In our country, in the spirit of the search for a pedagogical path following the change of system, until the turn of the millennium, many institutions, primarily using reform and alternative pedagogical methods, paid attention to sharing their experiences and innovative power with others. This trend significantly strengthened after the turn of the millennium in all institutions of public education. Nowadays, in the operation of educational institutions, there is a need to make internal innovations and contents useful not only within the walls of the institution, but also to try to spread them in different forms. In our research we focus on the impact of educational innovations created from below, whether knowledge sharing has been achieved between the various agents of the education system, and what effectiveness indicators can be used to verify their impact. We conducted our study in high schools and vocational institutions in the four counties of the country's disadvantaged Northern Hungary and Northern Great Plains regions in order to establish patterns between the institutions that show and do not show a willingness to innovate and among the teachers working there. We proved that schools that develop their disadvantaged students more successfully are characterized by a high willingness to innovate. In our research based on professional capital theory, we aim to observe the aspirations of secondary institutions in a disadvantaged region in order to increase student achievement, and what forces create and spread these innovations. he novelty of our research is that there has never been a research analyzing the data of educational innovation databases using scientific methods, nor has there been an example of an investigation on this topic being carried out in OKM's on-site databases. The methodological result of our research is that we created a combined database using the educational innovation database and the OKM on-site database, and its analysis formed one of the pillars of our dissertation. We tried to reveal the deeper connections behind the data with the help of life history interviews. We encountered stronger faculty and professional capital in those institutions where educational innovations were registered. In those institutions where they took advantage of the opportunity to register educational innovations, we see an improvement in many performance indicators, such as motivation, discipline, reading comprehension, and we can feel a shift towards participation in training courses after leaving school, which are less about the attitude to learning, the work culture -a bigger transformation is hinted at. The structured interviews provided an opportunity to reveal the deeper connections with the help of life journey narratives. The reconstruction of the life stories showed that the positive or negative value and expectation system conveyed by the family members during the primary socialization was decisive for the life paths of the teachers associated with both types of schools in both regions: it influenced the career choice in a positive direction and encouraged the interviewees to settle down in their workplaces, but at the same time it did not affect the willingness to innovate. The strong bonds of local society are decisive for life paths, but at the same time, this area has no effect on the willingness to innovate. The passive behavior experienced in the community life associated with primary and secondary school does not mean that someone will be less proactive in the field of educational innovations later on in the teaching career, but at the same time, we identified innovative behavior in the teaching career in several cases among the interviewees with rich relationship capital in higher education. The strong or weak bonds of the workplace relationship system have a decisive influence on the development of the career. The new scientific result of the dissertation is that the teacher's activity clearly cannot be limited to the delivery of the curriculum, but consists of a chain of continuously creative activities that require critical thinking, a series of cooperations within and beyond communities. Innovative teachers are significant driving forces of the complex system of the educational process. Their support and assistance at the system and institutional level is essential in dealing with regional and local problems and increasing student achievement.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    A zenehallgatás a közoktatási dokumentumok tükrében, és megvalósulása az ének-zene tanórákon
    Lehotka, Ildikó; Duffek, Mihály; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Értekezésünkben a zenehallgatás tanórai megvalósulását térképezzük fel, és azokat a lehetőségeket vesszük számba, amelyek vonzóvá tehetik a művészi zene iránti érdeklődést. Napjainkban a zenehallgatás a fiatalok egyik legkedveltebb tevékenysége, ehhez olyan technikai eszközöket használnak, amelyek segítségével bárhol és bármikor hallgatnak zenét. A tanulók azonban a mai elektronikus szórakoztató (pop)zenét preferálják, művészi zenét szinte sohasem hallgatnak. Az ének-zene órák kedveltsége elmarad a többi tantárgyétól (Janurik, 2007, 308; 2009, 53; Chrappán, 2017, 1355, stb.). A zenetanulás transzferhatásait vizsgáló tanulmányok Janurik & Józsa, 2017; Kokas, 1967; 1972; Laczó, 1985; Barkóczi & Pléh, 1977; Vernon, 1979) alapján a zenetanulás (amelynek része a zenehallgatás is, például a tanár éneke, hangszerjátéka) jótékonyan hat a többi tantárgy elsajátítására, a pontos és kitartó munkára, az intelligenciára. A zenehallgatás hatásaira irányuló kutatások száma kevesebb, de ezek egyértelműen bizonyítják a zenehallgatás a tanulási hatékonyságra (Laczó, 1987), az idegrendszerre (Freitas et al.,), a kedélyállapotra (Pin et al., 2010; Hamlen & Shuell, 2006; Witviliet & Vrana, 2007; Carina et al., 2018; Scudamore et al., 2021), a figyelem fejlesztésére (Flowers, 2001; Sinha et al., 2013) gyakorolt pozitív eredményét. A kutatás megvalósításához több módszert is alkalmaztunk. Dokumentum-elemzésekkel – a 2012-es Nemzeti alaptanterv, a kapcsolódó kerettantervek, az ének-zene tankönyvek áttekintésével – vizsgáltuk a tanórák zenehallgatási szakaszát. A módosított 2020-as Nemzeti Alaptanterv és a kapcsolódó kerettanterv anyagát csak részben elemeztük, mert a tankönyvsorozat még nem, a kerettanterv azonban már teljes. A pedagógusok által használt tankönyvek zenehallgatási anyagát táblázatokba rendeztük, és megállapítottuk azt, hogy a különféle kiadók köteteinek zenehallgatási anyaga eltér, valamint a zenehallgatási anyag és a 2012-es kerettantervek zenehallgatási anyaga sincs szinkronban. Bemutattuk a 2012-es kerettantervekben jelzett integrációs lehetőségeket, amelyek között szerepel nagyon jól kidolgozott javaslat, azonban néhány tantárgyhoz nem tartozik közös pont, illetve csak általános útmutató szerepel, például ’zenehallgatás’. Kutatásunk másik pilléreként kérdőívet állítottunk össze az ország különböző megyéiben élő 8. és 10. osztályos tanulók (N=1451), illetve a tanárok (N=366) számára, amelyeket Google űrlappal szerkesztettünk és elektromos postával küldtünk el. A kérdőív legfontosabb vizsgálati pontjait fókuszcsoportos tanulói interjúkkal is vizsgáltuk (N=39). A tanári kérdőívek elemzése mellett az ének-zene tanárképzésben részt vevő szakértőkkel készítettünk félig strukturált interjúkat. A statisztikai elemzést az SPSS 21 programcsomaggal végeztük, vizsgálati módszereink között két- és háromdimenziós kereszttáblás, valamint különféle regressziós elemzések szerepeltek. Kérdőíves kutatásunk nem reprezentatív, azonban képet kaptunk a tanórai zenehallgatás megvalósulásáról. A NAT2012 kerettantervei szerint a zenehallgatás minden tanóra részét képezi. A zenehallgatás a pedagógusok 98 %-a szerint minden tanórán, vagy gyakran valósul meg, a tanulói válaszok alapján ez az arány 84 %. Egy zenemű többszöri meghallgatása növeli a mű tetszését, ismerőssé válik a darab, pozitív érzelmet kelt, ezért válaszokat vártunk az ismétlő zenehallgatás tanórai megjelenéséről. A megfigyelési szempont – amely elősegíti az aktív, csak a zenére figyelő zenehallgatást – megadását rendkívül fontosnak tartjuk. Tankönyvelemzéseink alapján ritkán, egyes tankönyvsorozatokban egyáltalán nem szerepel a zenehallgatást megelőző szempont megadása. A pedagógusok és a tanulók válaszai alapján túlnyomó többségében megvalósul a tanórákon az ismétlő zenehallgatás, valamint a hallott zenei szemelvény megbeszélése. Fontosnak tartottuk megérdeklődni azt, hogy a fiatalok által preferált mai szórakoztató zene bemutatása a tanórák részévé vált-e. Egyértelmű választ kaptunk mind a pedagógusok, mind a tanulók részéről: a mai szórakoztató zene is képezi a tanórák zenehallgatási anyagát. A tanórai zenehallgatás fontosságát a tanulói válaszok alapján a következő tényezők befolyásolhatják: a jó tanulmányi átlag; az ismétlő zenehallgatás; a zenehallgatás mint a tanórák legkedveltebb szakasza. Ha – gyakoriságvizsgálatunk szerint – egy tanuló fontosnak tartja a tanórai zenehallgatást, akkor társairól is ezt véli. Szintén kedvező irányba fordítja a zenehallgatás megítélését a tanteremben lévő billentyűs hangszer. A szabadidőben történő művészizene-hallgatásra hat a tanuló családjának jó anyagi helyzete, a tanórán adott megfigyelési szempont, az extrakurrikuláris (kórusban, vagy más tanórán éneklés, más zenei tevékenység). In our dissertation, we map the implementation of music listening in the classroom and take into account the possibilities that can make the interest in artistic music attractive. Nowadays, music listening is one of the most popular activities among young people, for which they use technical devices that allow them to listen to music anywhere and at any time. However, students prefer today's electronic entertainment (pop) music, they almost never listen to artistic music. The popularity of singing and music lessons lags behind that of other subjects (Janurik, 2007, 308; 2009, 53; Chrappán, 2017, 1355, etc.). Studies investigating the transfer effects of music learning (Janurik & Józsa, 2017; Kokas, 1967; 1972; Laczó, 1985; Barkóczi & Pléh, 1977; Vernon, 1979), learning music (which includes music listening, for example the teacher's singing and playing instruments) has a beneficial effect on learning other subjects, accurate and persistent work, and intelligence. The number of researches on the effects of music listening is less, but they clearly prove that music listening has an effect on learning efficiency (Laczó, 1987), the nervous system (Freitas et al.,) and mood (Pin et al., 2010; Hamlen & Shuell, 2006; Witviliet & Vrana, 2007; Carina et al., 2018; Scudamore et al., 2021), its positive results on the development of attention (Flowers, 2001; Sinha et al., 2013). We used several methods to carry out the research. We examined the music listening phase of the lessons by document analysis – by reviewing the 2012 National Core Curriculum (NAT), the related framework curricula, and the singing and music textbooks. The material of the modified NAT2020 and the related framework curriculum was only partially analyzed, because the textbook series is not yet complete, but the framework curriculum is already complete. We organized the music listening material of the textbooks used by teachers into charts, and found that the music listening material of the volumes of various publishers differ, and the music listening material of the 2012 framework curricula are not in sync. We presented the integration options indicated in the framework curricula of 2012, which include a very well-developed proposal, however, some subjects do not have a common point or only general guidelines are given, for example ’music listening'. As another pillar of our research, we compiled a questionnaire for 8th and 10th grade students (N=1451) and teachers (N=366) living in different counties of the country, which we edited with a Google form and sent by e-mail. The most important examination points of the questionnaire were also investigated with focus group student interviews (N=39). In addition to the analysis of teacher questionnaires, we conducted semi-structured interviews with experts participating in singing and music teacher training. The statistical analysis was carried out with the SPSS 21 program package, our test methods included two- and three-dimensional cross-tabulations, as well as various regression analyses. Our questionnaire research is not representative, but we got an idea of the implementation of music listening in class. According to the framework curricula of NAT2012, music listening is part of every lesson. According to 98% of the teachers, music listening takes place in every lesson or often, based on the student responses, this rate is 84%. Listening to a piece of music several times increases the liking of the composition, the composition becomes familiar and creates a positive emotion, so we expected answers about the appearance of repeated music listening in the classroom. We consider it extremely important to provide the observation aspect - which promotes active music listening, paying attention only to the music. Based on our textbook analyses, observation aspect is rare, in some textbook series, not to specify the aspect prior to music listening at all. Based on the responses of the teachers and students, in the overwhelming majority of lessons, repeated music listening and discussion of the composition heard are implemented. We considered it important to inquire whether the presentation of today's entertainment music preferred by young people has become part of the lessons. We received a clear answer from both teachers and students: today's entertainment music also forms the music listening material for lessons. Based on student responses, the importance of music listening in class can be influenced by the following factors: a good school certificate; repeated music listening; music listening as the most popular part of the lessons. If, according to our frequency analysis, students considers music listening in class important, they also think of them peers. The keyboard instrument in the classroom also turns the perception of music listening in a favorable direction. Listening to art music in free time is influenced by the good financial situation of the student's family, the observation aspect given in the lesson, the extracurricular (singing in a choir or in another lesson, other musical activity).
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Vallásosság és gyermekkép Kokas Klára pedagógiai munkáiban
    Székely, Csilla Imola; Pusztai, Gabriella; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Kokas Klára (1929-2010) zenepedagógus, zenepszichológus komplex művészetpedagógiai módszerének, illetve neveléselméleti meggyőződésének elemzése az életműből célszerűen kiemelt szövegkorpusz vallásos és antropológiai dimenzióit vizsgálja, azaz Kokas Isten- és gyermekképét. E két kutatási kérdés megválaszolását a kokasi életpálya, majd módszer összefoglalásával, végül a különböző művészeti ágakat integráló reformpedagógiai iskolakísérletek összehasonlító elemzésével alapoztuk meg azzal a céllal, hogy ezek által elhelyezésre kerüljön Kokas innovatív, zenével segített személyiségfejlesztő módszere a nemzetközi pedagógiai gyakorlatok palettáján, illetve a művészetpedagógiai diskurzusokban. Összehasonlító elemzésünkhöz hat olyan újító szándékú művészetpedagógust, illetve iskolaalapító szaktudóst választottunk, akik elképzelései összefüggésbe hozhatók Kokas nevelési elveivel – az ő pedagógiai rendszerük egyes elemeit feleltettük meg egymással, kiemelve a hasonlóságokat, illetve különbségeket. Az általunk „hetekként” említett pedagóguscsoport tagjai Kokas mellett Lichtwark, Orff, Kodály, Dalcroze, Montessori és Steiner. Komparatív szövegelemzésünk során elsősorban elhelyezésre került Kokas módszere a különböző alternatív és reformpedagógiák művészeti nevelési koncepciói mellett, ugyanakkor nyilvánvalóvá váltak sajátosságai és pedagógiai újításai. Másodsorban megfogalmaztuk Kokas lelkiségének és emberképének legfontosabb aspektusait a szövegek manifeszt és látens tartalma alapján, azaz értelmezési keretet és módszert állítottunk fel, majd felfejtettük a szövegek és intertextuális utalások szubtextusát. A Kokas életműből kiválasztott írások elemzése alapján megválaszolásra kerültek fő kutatási kérdéseink, amelyek Isten-, nevelő- és gyermekképének jellemzőit, kulcsfogalmait körvonalazzák kvalitatív, analitikus-interpretatív szöveg- és tartalomelemzéses módszer, valamint az Atlas.ti7 nevű, szövegelemzést segítő szoftver (QCA) segítségével. E fogalmak alapján a Kokas-pedagógia és világnézet elhelyezhetővé vált a különböző vallás- és nevelésfilozófiai elméletek rendszerében. Megállapításaink és következtetéseink nyomán ugyanakkor egyértelművé és megnevezhetővé váltak azok a kapcsolópontok, ahol Kokas életműve a nemzetközi zenepedagógiai irányzatokhoz, azok gyakorlatához, illetve az egyes iskolaalapítók neveléselméletéhez csatlakozik. Ezzel egyidőben kirajzolódtak azok az összetevők is, amelyek új értékeket tettek hozzá a már gyakorlatban levő módszertani elemekhez, valamint az általunk választott és az egyszerűség kedvéért „heteknek” nevezett pedagóguscsoport elképzeléseihez képest. Kutatásunk nyomán kibontakozott Kokas neveléselméleti meggyőződése, egészen kivételes és szentíráshű keresztyén szellemisége, és megtaláltuk azokat az egzisztencialista gondolkodókat, akik legközelebb állnak ahhoz a lelkiségi irányhoz, illetve transzcendenciatanhoz, amelyet Kokas képviselt, és amellyel a kokasi értékrendszer definiálható. Eredményeink és következtetéseink Kokas művének és nevelésfilozófiájának beemelését készítik elő a hazai és nemzetközi neveléstudományi, lelkiség-irodalmi és eszmetörténeti kánonba. The analysis of the complex art pedagogical method and educational theory of Klára Kokas (1929-2010), a music teacher and music psychologist, examines the religious and anthropological dimensions of the text corpus, which are highlighted from her oeuvre: Kokas's image of God and children. The answer to these two research topics was based on a summary of Kokas’s career and method, and a comparative analysis of reform pedagogical school experiments integrating different artistic disciplines, with the aim of placing Kokas' innovative, music-assisted personality development method on the palette of international pedagogical practices and art pedagogical discourses. In order to do our comparative analysis, we selected six art teachers and experts who had themselves founded schools and whose innovative ideas can be related to Kokas' educational principles – we corresponded these to certain elements of their pedagogical systems, highlighting their similarities and differences. In addition to Kokas, the members of the group of teachers (we refer to them as “the seven”) are: Lichtwark, Orff, Kodály, Dalcroze, Montessori and Steiner. Firstly, as a result of our comparative text analysis, the Kokas method was added primarily in addition to the art educational concepts of various alternative and reform pedagogies, while at the same time its peculiarities and pedagogical innovations were becoming apparent. Secondly, we formulated the most important aspects of Kokas’s spirituality and image of humans based on the manifest and latent content of the texts, i.e., we set up a framework and method of interpretation, and then uncovered the subtextual messages of her writings and intertextual references. Based on the analysis of the selected writings from Kokas's oeuvre, our main research questions were answered, outlining the characteristics and key concepts of her image of God, her concept of educators and children using a qualitative, analytical-interpretive text and content analysis method, as well as Atlas.ti7, a text analysis software (QCA). Based on these concepts, Kokas’ pedagogy and worldview became obvious in the system of different theories of philosophy of religion and education. As a result of our findings and conclusions, the points where Kokas's oeuvre joined international music pedagogical trends, the practices and the educational theory of the alternative school founders became clear and identifiable. From the group of seven teachers we had chosen, we assembled their ideas and components which added new values to the methodological elements already in practice. Our research also revealed Kokas's educational convictions, her exceptional and scriptural Christian spirituality, and we found the existentialists who were closest to the spiritual direction and transcendental teachings that Kokas represented. Our results and conclusions prepare the way for the inclusion of Kokas' work and educational philosophy in the canon of Hungarian and international educational sciences, spiritual literature and the history of ideas.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Érettségit adó szakképzésből a felsőoktatásba: a továbbtanulási szándék és a lemorzsolódási rizikófaktorok vizsgálata
    Józsa, Gabriella; Engler, Ágnes; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    A nemzetközi és hazai oktatáskutatással foglalkozó szakembereket évtizedek óta foglalkoztatja, milyen tényezők állnak a továbbtanulási döntés és a lemorzsolódás mögött. A felsőfokú intézményre vonatkozó továbbtanulási döntésre az érettségi megszerzését követően a gimnáziumból és az érettségit adó szakképzésből kerülhet sor. A továbbtanulási esélyeket és lehetőségeket mérlegelve elmondható, hogy hazánkban általános jelenség az intézménytípusok közötti szegregáció (Kertesi és Kézdi, 2009; Kiss, 2016; Radó, 2018), mely a továbbtanulási tendenciákban (Hajdu et al, 2022) és a lemorzsolódásban is megmutatkozik (Fehérvári, 2008). Doktori értekezésünkben az érettségit adó szakképzés vizsgálatával foglalkozunk. Kutatásunk célja az érettségit adó szakképzésben tanuló, érettségi előtt álló, valamint technikusi osztályba járó – vagyis 12. és 13. évfolyamos – diákok továbbtanulási döntésének és lemorzsolódási rizikófaktorainak vizsgálata. Az empirikus kutatás hazai viszonyokat vizsgál. A kutatásba öt szakképzési centrum iskoláit, egy katolikus intézményt és a református érettségit adó szakképzéssel foglalkozó intézményeket vontuk be. Az adatfelvétel 2018 ősze és 2021 tavasza között történt, ennek megfelelően a vizsgálatban részt vevő érettségit adó szakképzésbe járó diákok szakgimnáziumi képzésben vettek részt. A disszertációban kitűzött célok vizsgálatára és a kutatási kérdések megválaszolására saját fejlesztésű kérdőívet készítettünk. Nagymintás adatfelvételünket egy próbamérés előzte meg, melynek célja az összeállított kérdőív megbízhatóságának vizsgálata volt. A pilotvizsgálat (n=105) eredményeképpen megállapítottuk, hogy a mérőeszközünk megfelelő megbízhatóságú, alkalmas az általunk vizsgált területek mérésére. Az adatgyűjtéshez kényelmi mintavételi technikát választottunk (Gliner et al., 2017). A kérdőívet összesen 2036 fő töltötte ki. Az adattisztítás után 1998 fő maradt a mintánkban (nszakg=1184, n13=668, ngimn=146). A 12.-es szakgimnazista részminta a szülők iskolai végzettségét tekintve reprezentatív. Az eredmények feltárására és a hipotézisek igazolására paraméteres és nemparaméteres próbákat használtunk. Eredményeink szerint ‒ a két évfolyam összehasonlítása alapján ‒ a 12.-es szakgimnazisták erősebb továbbtanulási motívumokkal és gyengébb önhátráltatással rendelkeznek, mint a 13.-osok, továbbá lényegesen többen akarnak közülük a felsőoktatásban továbbtanulni. A megkérdezett 13.-osoknak több mint fele nem tervezi a továbbtanulást. A kognitív tényezőkön belül sem a végrehajtó funkcióban, sem a tanulmányi eredményekben nem találtuk különbséget a két szakképzős évfolyam között. Ennek ellenére a 12.-esek számottevően több időt fordítanak a tanulásra, és jóval többen járnak fizetett magánórákra, mint a 13.-osok. A családi háttér alapján jól elkülönülő csoportok jöttek létre, azonban a vizsgált változókban csak a 12.-esek között találtunk eltéréseket. Ezek megmutatták az érettségi utáni valószínűsíthető életutak alakulását, melyből a homogén 13. évfolyam jellemzői megérthetők. Eredményeink azt mutatják, hogy az érettségit adó szakképzésben az affektív tényezők határozzák meg legerősebben a felsőoktatási továbbtanulás melletti döntést. Míg a továbbtanulási motiváció megsokszorozza, addig az önhátráltatás csökkenti a továbbtanulás valószínűségét. Vizsgálatunkban tudtunk olyan rizikófaktorokat azonosítani, amik előre jelezhetik a felsőoktatási lemorzsolódás veszélyét. Azonban eredményeink arra is felhívják a figyelmet, hogy nem minden esetben egyértelmű ennek a megítélése (pl. munkavállalás). For decades, many researchers from both national and international education fields have had much concern about the factors behind the decision to continue further education or droup out of school (Hajdu et al., 2022). In Hungary, students can decide to continue their further studies at a higher education institution only if they have obtained diplomas either from academic or vocational training secondary schools (Fehérvári, 2008). Considering the opportunities for further education, segregation is a common phenomenon in both types of secondary schools in Hungary (Kertesi and Kézdi, 2009; Little, 2016; Radó, 2018). Our dissertation focuses on the vocational training education. The purpose of the study is to examine the further education decision and dropout risk factors of students studying in vocational training leading to the high school diploma, who are about to graduate, and who are attending a technician class - that is, in the 12th and 13th grades. Our empirical research was conducted in Hungary; especially in five vocational secondary schools, one Catholic institution, and some school of the Reformed church. The data collection took place between the fall of 2018 and the spring of 2021 and included the students from the vocational secondary schools. In order to investigate the goals and research questions of our dissertation, we prepared a self-developed questionnaire. Our large-scale data collection was preceded by a test measurement, the purpose of which was to check the reliability of the compiled questionnaire. As a result of the pilot test (n=105), we found that our measuring device is sufficiently reliable and suitable for measuring the areas we are planning to examine. We chose a convenience sampling technique for data collection (Gliner et al., 2017). A total of 2,036 students filled out the questionnaire. After data cleaning, 1998 students remained in the sample (vocational secondary school = 1184, vocational technical classes = 668, academic secondary school = 146). The sub-sample of 12th-grade high school students is representative in terms of parents' education. Parametric and non-parametric tests were used to explore the results and verify the hypotheses. According to our results ‒ based on the comparison of the two grades, it was found that 12th-grade vocational high school students have stronger motives for further education and weaker self-handicapping than 13th graders, and significantly more of them want to continue their education in higher education. However, the findings also showed that more than half of the 13th graders had no plans to continue their education. Within the cognitive factors, neither executive function nor academic results differed between these two years (12th grade and 13th grade) of vocational training. Despite this, 12th graders spend significantly more time studying and paid more attention to private lessons than those of 13th graders. On the basis of family background, well-separated groups (12th and 13th grades) were created in our study. However, we just found differences only among the 12th graders, and no difference among the 13th graders out of these two examined variables. Therefore, these showed that 12th graders had a significant development of probable life paths after their graduation, but not significant development among the 13th greaders. Our results showed that affective factors most strongly determined the decision in favor of further education in higher education. While motivation to further education multiplies it, self-handicapping reduces the likelihood of further education. Therefore, it was clearly seen that our study was able to identify risk factors (e.g., self-handicapping) that can predict the risk of dropping out of higher education. Furthermore, our results also suggested to pay attention to other factors (e.g., employment) influencing students’ decision to continue their further studies or drop out of school.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Archiválás vagy továbbhagyományozás?
    Bíró, István Ferenc; Vincze, Tamás András; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Disszertációnk alapproblémája a magyarországi népzeneoktatás intézményes keretek közé kerülése és a népzenész szakma konstruktivista megközelítésben értelmezett professzionalizációja (vö. Fizel, 2017: 56-57), mely folyamatoknak a részletes feltárása mindeddig elkerülte a kutatók figyelmét. Mindössze néhány tanulmány tesz kísérletet egy-egy részletkérdés tisztázására, azonban a lejátszódó folyamatok történeti, elméleti összefüggéseit tárgyaló összefoglaló munkák hiányoznak a történetírásból (vö. Ferencziné, 2016; Richter, 2011). Mivel a XX. század népzeneértelmezése eltérő képet mutat az egyes korszakokban, ezért első lépésként a hangszeres népzeneoktatás korszakhatárainak kijelölését kellett elvégeznünk. A téma megértéséhez elkerülhetetlen a megfelelő művelődéstörténeti háttér tisztázása, ezért az általunk előzetesen kijelölt keretek szélesítésére volt szükség. Így az is érthetővé válik, hogy például az 1950-es évek elején végbemenő intézményesülési kísérlet miért került be a kutatásunkba. A népzene tudományos recepciójának folyamatait vizsgálva egyrészt megérthetjük azokat a népzeneértelmezéssel kapcsolatos torzulásokat, amelyek az 1970-es évek közművelődésében tapasztalható változások – gondolunk itt a táncházmozgalomra – mozgatórugójává váltak, másrészt a mai népzeneoktatásunk intézményesülésének anomáliáit is mélyebben megismerhetjük. Vizsgálatunk során lépésről lépésre tártuk fel, hogy a hangszeres népzeneoktatás számára miért a klasszikus zene intézményrendszere szolgált öntőformaként, annak ellenére, hogy a népzene természetéből fakadó műfaji sajátosságai miatt abban csak addig találhatja meg helyét, ameddig az oktatás csupán bizonyos komponenseire koncentrál. A népzene-, illetve a néprajztudomány által elvégzett kutatások eredményeire támaszkodva megérthetjük a népi kultúra hagyományozódási sajátosságait, így kirajzolódik előttünk, hogy milyen tévutakat járt be az iskolarendszer a hangszeres népzeneoktatással kapcsolatban. Kodály Zoltán és Bartók Béla írásainak tanulmányozása, elemzése témánkat illetően központi jelentőségű, hiszen a vizsgált időszak népzenefelfogásának, népikultúra-értelmezésének művészi és pedagógiai konzekvenciáit egyértelműen az említett két tudós zeneszerző munkásságán keresztül érthetjük meg a leginkább. Németh László és a népi írók törekvései, a népi mozgalom, Györffy István programja, valamint Karácsony Sándornak azok a nézetei, amelyek erősen meghatározták az értelmiségnek a népi kultúráról való gondolkodását, szintén megkerülhetetlennek bizonyultak. Dolgozatunk tárgyának több szempontú feldolgozására kvalitatív és kvantitatív módszereket alkalmaztunk. Kutatásunk alapmódszereként a kvalitatív kutatásmódszertani eljárások közül a dokumentumelemzést és a kvalitatív tartalomelemzést találtuk a legalkalmasabbnak, együtt alkalmazva az oral history módszerével. Vizsgálatunk középpontjában a népzenészképzés, azon belül is a tanárképzés állt. Ez a legfelső oktatási szint, ahol a népzeneoktatás intézményesülési folyamata lejátszódott. Dolgozatunk kvantitatív elemzéseinek elkészítéséhez az Oktatási Hivatal statisztikáiból készítettünk adatbázist. Kérdőíves felmérésünkben a Nyíregyházi Egyetem jogelőd intézményeiben ének-zene, népzenetanár szakon, nappali tagozaton végzett egykori hallgatók vettek részt. Válaszaikat három fő kérdéskör mentén elemeztük. Az eddig született csekély számú és leginkább leíró jellegű munkákhoz képest megállapításaink már a vizsgálat kezdeti szakaszában új adatokkal és konklúziókkal szolgáltak a tudomány számára. Az értekezés kiemelkedő eredményének tartjuk, hogy a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1991-ben elindult népzenetanár-képzéssel kapcsolatosan teljesen új megközelítéseket és összefüggéseket tártunk fel a neveléstudomány számára. A népzeneoktatás jövőjéről kvantitatív kutatásunk eredményei alapján vészjósló kép rajzolódik ki: a Nyíregyházi Főiskolán és jogelőd intézményében a képzés első húsz évében nappali tagozaton végzett ének-zene, népzenetanárok kevesebb mint 40 százaléka gondolkozik magáról népzenetanárként ötéves távlatban. A kutatásban résztvevők hosszú távú jövőről alkotott elképzelése azt mutatja, hogy csak az marad a népzenetanári pályán, aki a közeli jövőben is népzenetanárként látja magát. A leírt folyamatok várhatóan mindhárom képzési szintre negatívan fognak hatni, ugyanis a megfelelő végzettséggel rendelkező pedagógusok közel kétharmada rövid időn belül pályaelhagyóvá válhat. The basic problem of the dissertation is the institutionalization of folk music education in Hungary and the professionalization of the folk music community interpreted in a constructivist sense (cf. Fizel, 2017: 56-57). These tendencies have so far escaped the attention of researchers, and only a few studies have so far attempted to clarify the details, thus there is a lack of comprehensive works on the historical and theoretical context of the processes involved (cf. Ferencziné, 2016; Richter, 2011). Since the interpretation of folk music in the 20th century shows a different picture in distinct periods, the first step was to delineate the period boundaries of instrumental folk music education. In order to tackle the topic, it was inevitable to clarify the relevant cultural-historical background, and therefore it was necessary to broaden the framework previously defined. This also makes it clear why, for example, the institutionalisation experiment taking place in the early 1950s was included in the research. Examining the tendencies of the academic reception of folk music clarifies the distortions taking place in the interpretation of folk music, which motivated the changes in general cultural reception in the 1970s, such as the dance house movement (táncházmozgalom), on the one hand, and on the other hand, a deeper understanding of the anomalies in the institutionalisation of our folk music education today could be gained. In the course of the investigation, it was explored step by step why the institutional system of classical music has served as a “mould” for the teaching of instrumental folk music, despite the fact that, due to the nature of its genre, folk music can only find a place in this “mould” as long as it concentrates only on certain components of education. The results of research in the field of folk music and ethnography provide a basis for understanding the specific features of the transmission of folk culture, and thus highlight the misguided paths taken by the school system in relation to the teaching of instrumental folk music. The study and analysis of the writings of Zoltán Kodály and Béla Bartók is of central importance for the topic, since the artistic and pedagogical consequences of the perception of folk music and the interpretation of folk culture in the period under study can be best understood through the works of these two composers. The ideas represented by László Németh and the so-called “folk writers”, the folk movement, István Györffy’s programme and Sándor Karácsony’s views, which strongly influenced the intellectuals’ way of thinking on folk culture, also proved to be inescapable during the research. Qualitative and quantitative methods were both used to discuss the subject of the thesis from several perspectives. Document analysis and qualitative content analysis, together with oral history, were found to be the most appropriate qualitative research methodologies for the research. The focus of the study was the training of folk musicians, including teacher training, being the highest level of education where the process of institutionalisation of folk music education took place. For the quantitative analysis of the thesis, the statistics of the Education Office (Oktatási Hivatal) were used to create databases. The questionnaire survey was conducted among former full-time students of music and folk music at the legal predecessor institutions of the University of Nyíregyháza. Their answers were analysed along three main clusters of questions. In comparison with the few and mostly descriptive works that have been produced so far, these findings have provided new data and insights for scholarship already in the early stages of the study. One of the merits of the thesis is that it offers completely new approaches and reveals certain interrelationships in the field of education science pertaining to folk music teacher training that started in 1991 at the Bessenyei György Teacher Training College in Nyíregyháza. Based on the results of the quantitative research, an ominous picture of the future of folk music education is emerging from the thesis: less than 40 percent of the full-time music and folk music teachers who graduated from the College of Nyíregyháza and its legal predecessor institution in the first twenty years of the training see themselves as folk music teachers in a five-year perspective. The respondents’ perceptions of their long-term future show that only those who envision themselves as folk music teachers in the near future will stay in the profession. The processes described are likely to have a negative impact on all three tiers of education, as almost two-thirds of teachers with the appropriate qualifications are likely to leave the profession in the short term.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    A népzeneoktatás dimenziói a művészeti nevelés kurrikuláris és extrakurrikuláris színterein
    Dragony, Gábor; Váradi, Judit; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Dolgozatunkban arra vállalkoztunk, hogy a magyarországi népzeneoktatásról és népzenészképzésről történeti és módszertani szempontból átfogó képet nyújtsunk. Vizsgáljuk, hogy milyen hasonló és különböző szerepei vannak a népzeneoktatásnak és a népzenészképzésnek a kurrikuláris és extrakurrikuláris színtereken. A népzeneoktatási színterek besorolását (kurrikuláris /iskolai, tanórai/, valamint iskolai és iskolán kívüli extrakurrikuláris oktatás) járjuk körül a szakirodalom alapján. A lehetséges tanulói és tanulási utak a népzeneoktatásban, népzenészképzésben a szoros kapcsolatban álló, legtöbbször kölcsönhatásban létező két színtér között valósulnak meg. Kutatásunkban kvantitatív és kvalitatív módszereket alkalmaztunk. Interjús kutatásunkban válaszadóink meghatározó egyéniségei a mai népzeneoktatásnak, népzenekutatásnak és népzenei életnek, valamint kapcsolódnak nemcsak az intézményes, hanem az intézményen kívüli színterekhez is. Az interjúhoz saját kérdőívet készítettünk. Kutatásunk második része a népzenészképzésben részt vevő szakgimnáziumi tanulók és egyetemi hallgatók korosztályi sajátosságait feltáró, összehasonlító felmérés, valamint a növendékek és hallgatók körében végzett, a népzeneoktatás szerepeire is vonatkozó vizsgálat volt fókuszcsoportos interjúval. A komparatív elemzés másik oldalát a Magyar Ifjúság Kutatás 2016-os adatainak szekunder vizsgálata biztosította. Kutatásunk harmadik részében, a papír alapú önkitöltős kérdőíves felmérésben – a 2018/2019-es tanévben – szakgimnáziumi népzenészképzésben tanuló növendékek (N=103) vettek részt Magyarország nyolc, népzenészképzést is folytató intézményből. A vizsgálati minta a szakgimnáziumi népzenészképzés növendékeinek teljes populációja volt. Mérőeszközünk részben saját fejlesztésű. A háttérváltozók vizsgálatához alapként vettük a “Zenetanulás Magyarországon 2017” kutatás kérdőívén szereplő kérdéseket és kategóriákat (Szűcs, 2018). A célokat vizsgálva a szakgimnáziumi tanulók szakirányú továbbtanulásra, és ezen keresztül a népzenész, népzenetanár hivatásra is készülnek, ez speciális cél- és feladatrendszert jelent a középfokú intézményesített népzeneoktatásban/népzenészképzésben. Az egyetemi hallgatók továbbtanulási szándékaikban saját tanulási motivációként és jövőképük tervezésében jelölték meg a népzeneoktatás szerepeit. A szakgimnazisták motivációinak mintázata inkább az aktuális tanulmányokhoz, a szakmai fejlődéshez és a személyiségfejlődéshez kapcsolódnak. A célok megvalósulásában mindkét színtéren jellemző volt az önkifejezés megélése, a közös zenélés mint élményszerzés és a motiváció megléte. Kutatásunkban a szakemberek az extrakurrikuláris népzeneoktatás szabályozó dokumentumairól úgy vélekednek, hogy jelenleg nincs egységes vagy előírt használat, azonban szükségesnek vélik az iskolán kívüli népzeneoktatásban. Feltételeztük, hogy a kurrikuláris és az extrakurrikuláris színtéren az oktatók módszertani repertoárja, az általuk felkínált vagy biztosított tanulói tevékenységformák gazdagsága nem azonos. A szakemberek inkább az azonosságokat emelték ki a módszerek és a tanulói tevékenységformák alkalmazásában: az önkifejezést szolgáló és élményszerűségen alapuló tudásátadás módszere lenne kívánatos az iskola keretein belül és kívül is. A növendékek mind a tevékenységek, mind az élményszerzés vizsgálatában a népi hangszeres zenélés aktivitását teszik a középpontba mindkét helyszínen. A népzeneoktatás szerepei a növendékek szerint eltérő mértékben valósulnak meg a két színtéren, az extrakurrikulumban az élményeket formáló zenei tevékenységek gazdagabbak, és a zenei aktivitást jobban igénylik, mint a tanórákon megvalósulók. Kerestük az összefüggést a népzenei tanulmányok kezdetének színtere és az extrakurrikuláris alkalmakon való részvétel gyakorisága között. Nincs szignifikáns különbség abban, hogy azok, akik nem alapfokú művészeti iskolában/zeneiskolában kezdtek el népzenét tanulni, gyakrabban járnak-e iskolai szervezésen kívüli – extrakurrikuláris – alkalmakra, mint azok, akik ott kezdtek népzenét tanulni. Az alapfokú művészeti iskolában/zeneiskolában kezdett növendékek több mint kétharmada, a nem alapfokú művészeti iskolában/zeneiskolában kezdett növendékek közel háromnegyede soha nem vett részt népzenei gyűjtésben. A gyűjtésen való részvétel ilyen kis mértékének okát az eredmények alapján a növendékek anyagi helyzete is adhatja. A népzenei képzésben részt vevő fiatalok társadalmi pozíciója, személyiség- és identitásfejlődése megfelel a magyar fiatalokénak, különbségüket a konzervatív-hagyományos értékrendjük, nagy szakmai elkötelezettségük adja. A népzenészképzés jövőképét alakíthatja a tanulók és hallgatók jellemzőinek feltárása, a tanulói utak követése, extrakurrikuláris módszertani útmutató létrehozása, és annak megvalósítása, hogy a népzenei gyűjtés mindenki számára elérhetővé váljon tanulmányai során. Kutatásunk eredményeként kijelenthetjük, hogy a kurrikulumot kiegészíti az extrakurrikulum, így a kettő összefüggésében nyer teljességet a népzeneoktatás és népzenészképzés. In our thesis we attempted to provide an overall picture of folk music education and professional folk musician training from a historical and methodological point of view. We investigate what similar and different roles of music education and professional folk musician training have on curricular and extracurricular scenes. Based on the literature, we elaborate on ranking of folk music education (curricular /in school, during classes/, and extracurricular education in school and outside of school). Possible ways to study and to teach folk music and to train folk musicians professionally are mostly realised between the two scenes which are in tight interrelation. We have applied quantitative and qualitative methods in our research. In our interview research the responders are remarkable personalities of today’s folk music education, folk music research and folk music life, moreover, they are related not only to scenes of institutions but also to ones outside of them. We had made a questionnaire of our own to the interview. The second part of it is a comparative survey exploring the age specifities of vocational high school students and university students participating in professional folk musician training; and what also belonged to the second part was an investigation with a focus group interview students and pupils referring also to the roles of folk music education. The other side of the comparative analysis was provided by a secondary investigation of the data of Hungarian Youth Research from 2016. In the third part of our investigation, in the paper based questionnaire survey to be filled individually – in the school year of 2018/19 – vocational high school students (N=103) of professional folk musician training took part from eight Hungarian institutions that provide folk musician training as well. Sample of investigation was the whole population of students in folk musician training in vocational high school. Our tool of measure was partly self-developed. To the investigation of background variables we took questions and categories (Szűcs, 2018) on questionnaire from „Music studies in Hungary 2017” as a base. Investigating aims, Vocational high school students prepare for specified higher education, and through this, also to the professions of folk music teaching and folk musicians. This means a specific aim- and task system in intermediate institutionalised folk music education and training. University students claimed that their motivations for higher educations are the plans of their future, regarding the roles of folk music education. Motivational patterns of vocational high school students are connected rather to actual studies, professional development and character development. In the realisation of goals, it was representative in both scenes to experience self expression, playing music together as gaining experiences and possessing motivation. In our research the professionals’ view about documents regulating extracurricular folk music education is that currently there is no unified or prescribed use, however, they consider it necessary in folk music education outside of school. We supposed that in the curricular and extracurricular scenes, the methodological repertoir of the educators and the variety of student activity forms provided by them are not similar. Professionals highlighted similarities in appliance of methods and student activity forms: method of passing knowledge based on experiences and assisting self expression would be desirable inside and outside of the school as well. By the students’ answers, both the activities and the results of investigating entertainment place folk music activities in the focus, in both scenes. According to students, the roles of folk music education are realised differently in the two scenes, in the extracurricular scene musical activities shaping experiences are richer and require more musical activity than the ones during classes. We wished to find the correlation between the scene of the start of folk music studies and the frequency of participation on extracurricular events. There is no significant difference in the issue of those who started studying folk music in not a basic level school or music school, do they attend extracurricular events, than those who started to study there. More than two-third of students started in elementary art schools, while almost three-fourth of students started in non-basic level art school/music school never took part in folk music field collection. According to the results, one reason for the low participation in field collection could be the financial condition of students. The social position, character- and identity development of young people taking part in folk music education equals to that of Hungarian youngsters, any differences present are resulted from their conservative-traditional value system and their great professional dedication, which are all motivational for further researches. Exploring the characteristics of folk music pupils and students can shape the future vision of folk music education/folk musician training. For shaping future vision we also take up creating extracurricular document standards, the realisation of making folk music collecting accessible to each student during their studies, just as well as following and analysing paths of students and studies. As a result of our research we can claim that curriculum is complemented by extracurriculum, so in the correlation of the two folk music education and folk musician training gain integrity.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    Az Orff koncepció módszertani elemeinek zenei képességfejlődésre gyakorolt hatása az általános iskolai ének-zene órák tükrében
    Szalai-Preisz, Tamás; Váradi, Judit; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    A 19. századi iskolarendszer tekintélyelvű szemléletével ellentétben a reformpedagógiai törekvések a humanista felfogáson alapuló gyermekközpontú pedagógia szellemiség jegyében hozták létre új iskoláikat, amelyek szerves részét képezte a zenepedagógia és annak megújulása is. A szakirodalmi példák legtöbb esetben Carl Orff, Émil Jacques-Dalcroze, Shinichi Suzuki és Kodály Zoltán zenei nevelési eszméivel párosítják ezen törekvéseket. A zenepedagógia nemzetközi színterén túlnyomó részben csak az egyesült államokbeli ének-zene pedagógusok készítettek Orff koncepcióval kapcsolatos kutatásokat, amelyekben leggyakrabban a tanulók zenei képességeit, zenével és zenehallgatással kapcsolatos attitűdjét, valamint az improvizációs képességet mérték fel. Az Orff koncepció a hazai zenei nevelésben csak említés szintjén ismert, követői is csak kis létszámban képviseltetik magukat. Dolgozatunkban egyrészt kiemelten kívánunk foglalkozni az Orff koncepció részletes feltárásával neveléstörténeti, -filozófiai, -elméleti és módszertani aspektusból, másrészt egy tudományos pedagógiai kísérletet végeztünk, amelyben az Orff koncepció módszertani elemeinek ének-zene órai kiegészítő tananyagként történő implementálása valósult meg, amelynek hatását a zenei képességmérésen keresztül követtük nyomon. A két koncepció módszertani implementációját az egyes koncepciók módszertanát definiáló primer források tartalomelemzésével igyekeztünk feltárni. A Kodály koncepció esetében Ádám Jenő módszertani vezérkönyvét tartottuk releváns írásnak, míg az Orff koncepció vonatkozásában az Orff Schulwerk első kötetének kottapéldáit elemeztük. Az elemzést három vizsgálati szempont szerint végeztük el: eszközhasználat, improvizáció, mozgásos tevékenység. A pedagógiai kísérletünk keretét az általános iskolai ének-zene órák adták a 2018/19-es tanév második félévében. Az alapsokaságot az általános iskolai tanulók 3. és 4. évfolyama, valamint a 6. és 7. évfolyama alkotta országos mintán. A kutatásban részt vevő tanulók elemszáma összesen N = 562 (kísérleti csoport N = 143, kontrollcsoport N = 419). A felmérés ideje alatt a kísérleti csoport alanyai a tanórák alkalmával a dolgozat szerzője által összeállított kiegészítő tananyagban részesültek, amely az Orff koncepció módszertanát képező gyakorlatokat és zenés játékokat foglalta magában. A kontrollcsoport ének-zene óráin a megszokott tanmenetük alapján haladtak. A diákok zenei képességeit az általunk fejlesztett online mérőeszközzel mértük fel a félév elején, majd a képességfejlődés azonosítása érdekében a kísérleti időszak végén is elvégeztük a felmérést. Mérőeszközünket a következő dimenziók mérésére vonatkozóan alkottuk meg: hangmagasság megkülönböztetés, dallam megkülönböztetés, ritmus megkülönböztetés, tempóészlelés. Emellett a dallami területekre vonatkozó altesztek eredményeit a dallami képesség skálában egyesítettük, valamint a ritmikai területeket pedig ritmikai képességként határoztunk meg. Komparatív elemzésünk alapján láthatjuk, hogy a Kodály koncepcióról a szakirodalomban és a köztudatban is kialakult sztereotipizált álláspont, miszerint a kodályi pedagógia hiányt szenved az aktív, mozgásos tevékenységekben, valamint mellőzi az eszközhasználatot, nem teljesen vág egybe az eredeti módszertani elképzelésekkel. A releváns szakirodalmi példák állításainak ellentmondásában a mozgásos tevékenység, az eszközhasználat és az improvizáció terén hasonló elgondolások húzódnak a két koncepció között. Megállapíthatjuk, hogy a Kodály koncepció és az Orff koncepció ugyan különböző célokat határoz meg a gyermekek zenei nevelése terén, viszont a kezdetekben ugyanolyan módszertani elemekből építkezve tűzik ki célul az élményszerű zenei nevelést, amelynek a hangszerjáték és a mozgás is szerves részét képezi. A tanulók zenei képességfejlődésére vonatkozó felmérésünk eredményei igazolják az Orff koncepció módszertani elemeinek pozitív hatását, ugyanis a ritmus megkülönböztetés képességterület pozitív irányba változott a harmadik és a negyedik évfolyamon, így az Orff koncepció ritmikai fejlesztő hatása már a féléves kísérleti időszak alatt is kimutatható. Ez alapján az is igazolást nyert, hogy a képességfejlődés az alsó tagozatos korosztályban dinamikusabb, ennek köszönhetően a rövidtávú képességfejlesztés a fiatalabb általános iskolások számára hatékonyabb lehet. A nemek szerinti vizsgálat alapján megállapíthatjuk, hogy az Orff koncepción alapuló fejlesztő tananyag nem áll összefüggésben a tanulók nemével, mivel sem a lányok és sem a fiúk nem produkáltak jobb eredményeket a két mérési időpont eredményeit összevetve. A kor és a képességfejlődés párhuzamos előrehaladása a saját kutatásunk által is igazolást nyert. A féléves kísérleti időszak a képességfejlődés terén ugyan nem hozott erőteljes változást, viszont az előbbiekből arra következtethetünk, hogy ez a féléves időszak viszont elegendő volt arra, hogy megállapíthassuk, hogy a családi háttér nagyobb szerepet tölt be az iskola felzárkóztató szerepével szemben. Reform pedagogical endeavors created new schools of child-centered pedagogy based on the humanist conception. Music pedagogy and its renewal were an integral part of these new institutions. In most cases, the literature combines these aspirations with the musical educational ideas of Carl Orff, Émil Jacques-Dalcroze, Shinichi Suzuki and Zoltán Kodály. For the most part in the international scene of music pedagogy, mostly U.S. music educators have conducted research on the Orff Schulwerk, most often measuring students’ musical abilities, attitudes toward music and listening to music, and improvisation skills using standardized measurement tools. The Orff Schulwerk is known in Hungarian education only at the level of mention, and its followers are only represented in small numbers. In our dissertation we want to focus on the detailed exploration of the Orff Schulwerk from the historical, philosophical, theoretical and methodological aspects, and on the other hand we conducted a scientific pedagogical experiment in which the methodological elements of the Orff Schulwerk were added to the curriculum. We explored the methodological implementation of the two concepts by analyzing the content of the primary sources defining the methodology of each concept. In case of the Kodály concept, we considered the methodological manual of Jenő Ádám to be relevant writing, while in case of the Orff Schulwerk, we analyzed the sheet music examples of the first volume of Orff Schulwerk. The analysis was performed according to three research aspects: instrument usage, improvisation and movement activity. Based on our comparative analysis, we can see that the stereotyped position on the Kodály concept in the literature and in the public consciousness, according to which Kodály’s pedagogy suffers from a lack of activities and does not use tools, does not fully coincide with the original methodological ideas. Contradicting the statements in the relevant literature examples on the topic, similar concepts lie in the two concepts in terms of instrument usage, improvisation and movement activity. The Kodály concept and the Orff Schulwerk define different goals in the field of children’s music education, but in the beginning, they aim at experiential music education based on the same methodological elements, of which playing instruments and movement are an integral part. The framework of our pedagogical experiment was provided by the elementary school music lessons in the second semester of the 2018/19 school year. The population consisted of 3rd, 4th, 6th and 7th grade elementary school students. The total number of students was N = 562 (experimental group N = 143, control group N = 419). During the experiment, subjects in the experimental group received additional curriculum compiled by the author, which included exercises and musical games that form the methodology of the Orff Schulwerk. The music lessons of the control group were based on their usual curriculum. Students’ musical abilities were assessed using the online measurement tool we developed at the beginning of the semester, and then the survey was conducted at the end of the experimental period to identify musical ability development. Our test is designed to measure the following dimensions: pitch discrimination, melody discrimination, rhythm discrimination, tempo perception. We combined the results of the pitch discrimination and melody discrimination subtests to create a new scale called the melody ability scale. The scores on the rhythm discrimination and tempo perception subtests were also summed on a new scale defined as rhythmic ability. Data were collected on students’ attitudes towards music as well as their socioeconomic status using a background questionnaire. The results of our survey on the development of students’ musical abilities confirm the positive effect of the methodological elements of the Orff Schulwerk, as the rhythm discrimination ability changed positively in the third and fourth grades, so the rhythmic development effect of the Orff Schulwerk can be demonstrated during the six-month experimental period. Thus, it has also been proven that the development of skills in the lower grade age group is more dynamic, due to which short-term skills development can be more effective for younger elementary school students. Based on the gender study, we can conclude that the developmental curriculum based on the Orff Schulwerk is not related to the gender of the students, as neither the girls nor the boys produced better results comparing the results of the two measurement dates. The parallel advancement of age and musical ability development has also been confirmed. Although the six-month probationary period did not bring about a strong change in skills development, it can be concluded from the above that this semester period was sufficient to establish that the family background plays a greater role in the catching-up role of the school.
  • TételSzabadon hozzáférhető
    A kézilabda játékosok pszichológiai kompetenciáinak módszerspecifikus feltáró vizsgálata
    Kiss, Brigitta; Csukonyi , Csilla; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
    A sportolók, sportcsapatok mindennapjait az optimális sportolói teljesítmény elérése, annak fenntartása és fejlesztése határozza meg. A sportolói teljesítmény egy rendkívül összetett konstruktum, amelyet több teljesítmény tényező együttes vizsgálatával lehet feltárni. Ilyen teljesítményt befolyásoló tényezők közé tartozik: a játékosok fizikuma, technikai és taktikai képességei, fiziológiai, pszichológiai, valamint szociális jellemzői (Bangsbo, 2015). A sportteljesítmény mentális tényezőinek minél teljesebb megismerése és fejlesztése kulcstényezőként jelenik meg egy sikeres kézilabda játékos profiljában. A kutatásaim során mindvégig arra törekedtem, hogy feltárjam és mérhetővé tegyem a játékosok sikeres teljesítménye mögött meghúzódó kompetenciákat, majd célirányos fejlesztésekkel a gyakorlatban is megjelenő eredményeket tudjak elérni. A szakirodalmi áttekintés során az alábbi teljesítményre szignifikánsan ható kulcskompetenciák rajzolódtak ki a kézilabda játékosok körében: döntésképesség, figyelem és koncentráció, helyzetfelismerés és lényeglátás, kockázatvállalás, teljesítménymotiváció. Ezek vizsgálatára a Debreceni Pszichológiai Teszt Rendszer, Kézilabda specifikus Tesztcsomagját alakítottuk ki, amelyek interaktív tesztfeladatokon keresztül, sportágspecifikus elemekkel gazdagítva vizsgálom a játékosok kompetenciáit. A tesztcsomag továbbá tartalmaz egy társas kapcsolatok feltárására vonatkozó kérdéssort is, amely lehetőséget adott a képességteszteken elért eredmények és az egymás közötti interakciók kapcsolatának jellemzésére. A vizsgálatot 210 férfi és női, utánpótlás és felnőtt korosztályba tartozó, különbözői versenyzői szinteken játszó kézilabda játékossal vettem fel. A mintavétel során minden sportcsapat játékosaival hazai pályán, saját közegükben vettem fel a teszteket, amelyek időtartama egy főre lebontva 60 percet vett igénybe. A vizsgálati személyek adatait SPSS statisztikai program használatával tártam fel, ahol a vizsgált változókat, minden teszt esetében három nagyobb csoportba osztottam (személyi változók, teljesítményváltozók, viselkedést leíró változók). Feltáró vizsgálatunkban arra kerestem a válaszokat, hogy milyen teljesítményprofilok húzódnak meg a játékosok teszteredményei mögött és hogy a vizsgált személyi változók (nem, életkor, versenyzői szint) milyen hatással vannak a profilok alakulására. Az elemzések során kirajzolódtak a vizsgálati mintára jellemző erősségek, gyengeségek, veszélyek és lehetőségek. Az erősségek közé tartozik, hogy a vizsgálati csoport 30%-a kiegyensúlyozott, kiváló teljesítményt nyújtott valamennyi képességteszt mentén, valamint a játékosok képesek voltak a saját teljesítményük optimalizálására, a folyamatos fejlődésre. A gyengeségek között szerepel a vizsgálati csoport nagy részének gyengébb teljesítménye, az egyéni kvalitások közötti nagy különbség, a női játékosok stresszhelyzetben mutatott teljesítmény csökkenése, valamint a fiatal versenyzők és magasabb versenyzői szinten lévők alacsonyabb képességszintje. Veszélyforrásként jelenik meg a fiatal játékosok alacsony motivációs szintje, amely a kiégéshez és sportágból való kilépéshez is vezethet. Lehetőségként tárul elénk a képességek célirányos fejlesztése sportpszichológiai módszerekkel, tudatos edzéstervezéssel, valamint edzői kompetenciák fejlesztésével. A jövőben fontosnak találom a DPTR Kézilabda Tesztcsomagjának validálását, a sportolói standard elkészítését, amelyhez szükséges a vizsgálati személyek körének bővítése, azonos képességeket vizsgáló validált mérőeszközök (pl.: Vienna Teszt Rendszer, Eye Tracking) alkalmazása. The daily lives of athletes and sports teams are determined by achievements, the maintenance and development of optimal athlete performance. Athlete performance is an extremely complex construct that can be explored by examining several performance factors together. Performance influencing factors: players’ physique, their technical and tactical abilities, physiological, psychological, and social characteristics (Bangsbo, 2015). Getting to know and developing the mental factors of sports performance as fully as possible is a key factor in the profile of a successful handball player. Throughout my research, I sought to explore and to make measurable the competencies behind players' successful performance, and to achieve practical results through targeted improvements. During the review of the literature, the following key competencies with a significant impact on performance emerged among handball players: decision-making, attention and concentration, situational awareness and insight, risk-taking, performance motivation. To examine these, we developed the Psychological Test System of Debrecen (DPTR), Handball-specific Test Package, which examines the competencies of the players through interactive test tasks, enriched with sport-specific elements. The test package also includes a set of questions for exploring social relationships, which provided an opportunity to examine the nature of the results achieved in the aptitude tests and the interactions between them. The study was conducted with 210 male and female handball players at different competitive levels in the youth and adult age groups. After the representative sampling, I took the tests with the players of each sports team on the home field, in their own environment, which lasted 60 minutes per person. The data of the subjects were explored using the SPSS statistical program, where the examined variables were divided into three major groups for each test (personal variables, performance variables, behavioral variables). In the exploratory study, I looked for answers to what performance profiles emerge along the test scores of the players and how the personal variables we examined (gender, age, level of competitors) influence the development of the profiles. The analyzes highlighted the strengths, weaknesses, threats and opportunities of the subjects. Strengths include that 30% of the test team provided balanced, excellent performance across all skill tests, and players were able to optimize their own performance for continuous improvement. Weaknesses include poorer performance by most of the study group, large differences between individual qualities, pressure-induced performance degradation for female players, and lower skill levels for younger competitors and those at higher competitive levels. Young player’s low level of motivation which can lead to burnout and to abandon the sport altogether, appears to be a source of danger. Opportunity is aimed at the purposeful development of skills through sports psychological methods, conscious training planning and the development of coaching competencies. In the future, it is important to validate the DPTR Handball Test Package, to develop an athlete standard, which requires the expansion of the range of test subjects and the use of validated measurement tools (e.g. Vienna Test System, Eye Tracking).
  • TételSzabadon hozzáférhető
    A zeneművészeti szakgimnazista tanulók pályaalakulásával kapcsolatos mutatói a szociál-kognitív pályamodell mentén
    Héjja, Bella Emerencia; Páskuné Kiss, Judit; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
    Magyarországon három szintre tagolódik a zenei oktatás: alapfokra, középfokra és felsőfokra. Vizsgálatunk során a középső szakaszra fókuszáltunk, mely az ISCED 3 szintbe tartozik, és 2016 óta a zeneművészeti szakgimnázium nevet viseli. Az iskolatípus célja a zenészek sokrétű nevelése és pályára való felkészítése, különösen a felsőoktatás irányába, ugyanis az iskolatípus nem ad a munkaerőpiacon használható végzettséget. A disszertáció céljaként a zeneművészeti szakgimnazisták pályaalakulásával kapcsolatos tényezők más iskolatípusban tanulókkal való összehasonlítását tűztük ki. A zeneművészeti szakgimnazista fiatalok neveléstudományi és pszichológiai szempontú vizsgálatát 2015-ben kezdtük el. A kérdőíves felmérések során a fiatalok énképébe, a családi miliőbe, iskolaválasztási motivációiba, továbbtanulási mutatóiba és egészségmagatartásába nyertünk bepillantást, ezeket összevetve a demográfiai és szociökonómiai státusz szempontjaival. A disszertáció alapját képező kérdőív összeállításához, melyet 2019-2020-ban vettünk fel összesen 22 intézményben, 2019-ben fókuszcsoportos interjúkat készítettünk. Kettő a fókuszban álló zenészek között, másik kettő képző- és iparművészeti tagozaton tanulókkal készült. A kontrollcsoportok kiválasztásánál szándékunkban állt egy hasonló képzési formával működő iskolatípust bevonni, így esett választásunk a képző- és iparművészeti tagozatra, míg a másik kontrollcsoport tagjai, az általános tantervű gimnazisták nem speciális tagozaton tanulnak. A minta kiválasztásánál a nagy múlttal rendelkező zeneművészeti szakgimnáziumokat találtuk legalkalmasabbnak. Az így létrejött Szociál Kognitív Pályamodell 2019-2020 adatbázis 345 fő zeneművészeti szakgimnazista, 205 fő képző- és iparművészetis, valamint 310 fő gimnazista 9. és 11. évfolyamos tanuló adatait tartalmazza. A pályafejlődés, pályaválasztás témaköre minden ember életében meghatározó jelentőségű, de a serdülők, középiskolások életében különösen aktuális. A pályaalakulás egy összetett folyamat, mely során a személyes tényezők mellett kiemelet szerepet kap az elsődleges szocializációs közeg, továbbá az iskolai környezet, a tanárok és barátok. A pályafejlődés koncepcióba helyezéséhez a szociál-kognitív pályamodellt válaszottuk (Lent, Brown & Hackett, 1994), mely a személyes inputokon túl magában foglalja a disztális és proximális környezeti tényezőket, fő komponensének az én-hatékonyságot fogalmazza meg. A modellbe helyezve öt fő összetevőt vizsgáltunk meg. Az első témakör a pályaalakulás faktorait tartalmazza, melybe a pályadöntési idő, okok és befolyásoló személyek, továbbá a továbbtanulási szándék tartoztak. A pályaválasztás faktorai szerint a zeneművészeti szakgimnazisták korábban döntenek a pályájukról, akár már óvodás korukban, a pályaválasztási motivációik közül az érdeklődés, valamint az átadás iránti vágy emelkednek ki, továbbá szüleik mellett tanáraik befolyásoló szerepe igen jelentős. A továbbtanulási szándék mind a három vizsgált iskolatípusban jellemző, viszont a képző- és iparművészek között a pályaelhagyás aránya magasabb, mint a zenészek körében. A következő témakörbe a hosszútávú célok kerültek, továbbá ide kapcsoltuk a kívánatosnak vélt emberi tulajdonságokat is, mely során azt mértük fel, hogy az egyes iskolatípusokban milyen emberi és részben szakmai tulajdonságokat tartanak a fiataloknak fontosnak. A zenészek között a legmagasabb az intrinzik célok aránya, míg a gimnazisták között inkább extrinzik célok emelkedtek ki. A kívánatosnak vélt emberi tulajdonságok közül a kitartás mind a három iskolatípusban a legfontosabb, a zenészek között a második a szorgalom, a harmadik pedig az alázat volt, eltárően a kontrollcsoportoktól . A harmadik témakör az egészségmagatartást foglalja magában, melyet a pályamodellen belül a viselkedésekhez soroltunk. Tíz alpont szerint figyeltük meg az egészségmagatartáshoz kapcsolódó attitűdöket. A zenészek a táplálkozás, a szerhasználat, a szubjektív egészség, valamint az érzelmi egyensúly szerint mutatkoztak tudatosnak a mintán belül. A szociál-kognitív pályamodell fő komponense az én-hatékonyság. Vizsgálatunkban az általános és az életvezetési kompetenciákhoz kapcsolódó észlelt én-hatékonyságot vettük górcső alá. Az általános én-hatékonyság tekintetében az iskolatípusok nem mutattak eltérést, míg az életvezetési kompetenciák terén a zenészek emelkednek ki. A legmagasabb szintű önértékelést a gimnazisták esetében mértük. Az én-hatékonyság és az önértékelés erősen hatnak egymásra. Az önértékelést a család támogatása, az iskolatípus, a szubjektív anyagi helyzet, az évfolyam, valamint az apák iskolai végzettsége is meghatározza, míg az én-hatékonyságot az intrinzik és extrinzik célok, továbbá az előzőhöz hasonlóan a szubjektív anyagi helyzet és az apák iskolai végzettsége befolyásolja. Kutatási eredményeink a zenészek mellett a másik két iskolatípus tanulóinak pályafejlődésével kapcsolatban is hasznos információkkal szolgálnak a szakemberek és laikusok számára egyaránt. In Hungary, music education is divided into three levels: primary, secondary and higher education. Our study focused on intermediate education, termed ’secondary school specialized in music’ and falls into ISCED 3 category. This school type aims to educate and prepare musicians for a variety of careers, especially in higher education, as this type of school does not provide a degree that can be used in the labor market. The aim of the dissertation was to compare the factors related to the career development of students attending secondary schools specialized in music with students attending other types of education. We began gathering data from young people in music education from an educational and psychological point of view in 2015. The surveys provided insight into young people's self-image, family milieu, school choice motivations, indicators for further education, and health behaviors, comparing them with aspects of demographic and socioeconomic status. A total of 22 institutions were included in the focus group interviews in 2019-2020, among which two schools were specialized in music, two in fine arts and applied arts. In the selection of the control groups, we intended to include a type of school with a similar form of education, so we chose the department of fine and applied arts, while the members of the other control group, general grammar school students, do not study in any special faculty. We found secondary schools specialized in music with a long history as the most suitable source of samples. The Social-Cognitive Career Theory 2019-2020 Database created in this way contains the data of 345 students in music, 205 students in fine and applied arts, and 310 students attending 9th and 11th grades. The matter of career development and career choice is of tremendous importance to all, especially in for adolescents and student in secondary education. Career development is a complex process in which, in addition to personal factors, the primary millieu of socialization, as well as the educational environment, teachers and friends are given prominent role. To conceptualize career development, we chose the Social-Cognitive Career Theory (Lent, Brown & Hackett, 1994), which includes distal and proximal environmental factors in addition to personal inputs, and formulates self-efficacy as its main component. Five main components were observed in the model. The first topic contains the factors of career development including the time for career decision, motivations and social influence, as well as the intention to further education. According to our collected data in career choice, students attending secondary schools specialized in music decide on their career earlier, even in pre-school age, their motivation for career choice is to stand out and express themselves. Additionally, their teachers have a significant role in influencing their choices. The intention to continue theri education is typical in all three types of schools examined, but the drop-out rate is higher among fine and applied artists than among musicians. The second topic focused on long-term goals as well as the human characteristics that were considered desirable. We assessed what soft and professional traits are considered important for young people in each type of school. Among musicians, the proportion of intrinsic goals was the highest, while among other students in secondary education, extrinsic goals stood out. Of the human qualities, perseverance was the most prominent in all three school types, the second being diligence among musicians and the third being humility which was uncharacteristic of the control groups. The third topic includes health behaviors, which we have included into behaviors within the career model. Attitudes related to health behaviors were categorized into ten subsections. Musicians appeared to be conscious in terms of nutrition, substance use, subjective health, and emotional balance. The main component of the Social-Cognitive Career Theory is self-efficacy. In our study, we examined the perceived self-efficacy related to general and life management competencies. In terms of overall self-efficacy, school types showed no difference, while musicians stand out in terms of life management competencies. The highest level of self-esteem was measured in grammar school students. Self-efficacy and self-esteem are strongly correlated. Self-esteem is determined by family support, school type, subjective financial situation, the current grade students attend, and their father’s educational background. Self-efficacy, on he other hand is influenced by intrinsic and extrinsic goals, as well as subjective financial status and the father’s educational background. In addition to providing information about students in music, our research results provide revelant data for both professionals and lay people about the career development of students in the other two school types.