Humán Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2307

Bölcsészettudományi Kar

Humán Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Pusztai Gabriella)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D48

tudományágak:
- filozófiai tudományok
- neveléstudományok
- pszichológiai tudományok
- szociológiai tudományok

Doktori programok:

Filozófia
(programvezető: Dr. Angyalosi Gergely)
Neveléstudomány
(programvezető: Dr. Pusztai Gabriella)
Pszichológia
(programvezető: Molnárné Prof. Dr. Kovács Judit)
Szociológia és társadalompolitika
(programvezető: Dr. Kovách Imre)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 304)

Szabadon hozzáférhető
Ember-robot interakciók egyes pszichológiai aspektusai
(2024) Őrsi, Balázs; Csukonyi, Csilla; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Disszertációm az ember-robot interakciók pszichológiai szempontú megközelítéseivel foglalkozik. A robotok egyre több fajtája lép be az emberek életének különböző színtereire, ami azzal a kihívással állít szembe minket, hogy a robot felhasználók jelentős többsége nem-szakértő emberekből fog állni. Ezért fontos felderíteni, hogy milyen szempontok szerint és milyen módon értékelik ki az emberek a robotok bizonyos viselkedéseit és megnyilvánulásait. Az utca embere valószínűsíthetően szociális, illetve humanoid robotokkal fog először fokozott érintkezésbe kerülni. Ezekre a robotokra jellemző, hogy megalkotóik mind megjelenésükben, mind viselkedésükben egyre emberszerűbbé tervezik őket. Mivel minden ember veleszületett hajlama az antropomorfizálás, vagyis nem-emberi dolgok felruházása emberi jellemzőkkel, így ezek a humanoid robotok, tervezésükből adódóan, még fokozottabban ki lesznek téve ennek a jelenségnek. A robotok antropomorfizálásának vizsgálata a szakirodalomban leginkább egy robottal szemben megjelenő attitűd befolyásoló tényezőjeként jelenik meg. Azonban ennél fontosabb gyakorlati nehézségek lehetőségét veti fel, hiszen amennyiben egy robot felhasználója eleve nem jártas a robotok működési elveit illetően, úgy az emberszerű jellemzők által kiváltott intenzív antropomorfizálás hatására a felhasználók összezavarodhatnak a robot viselkedését és szándékát illetően, mely zavarodottság bizonyos feladatok ellátása esetén komoly negatív következményekkel járhat. Ennek az emberekben fellépő zavarnak a feltárására végeztem el egy laborvizsgálatot, mely során a résztvevők egy humanoid NAO robottal végzett interakciós feladat végeztével egy helyzettől független, váratlan, és erősen az emberi empátiára ható kérést kaptak a robottól. A kérés arra vonatkozott, hogy a robot fél a sötétben, ezért szeretné, ha a résztvevő nem kapcsolná ki őt. Ez a kérés szembement a résztvevők számára adott vizsgálatvezetői instrukcióval, melynek értelmében a feladat végeztével ki kellett kapcsolniuk a NAO robotot. Az eredményeim alapján a résztvevők egyharmada eleget tett a robot kérésének és bekapcsolva hagyta azt, figyelmen kívül hagyva a korábban kapott emberi utasítást. A mérések alapján azt is sikerült megállapítani, hogy a robot kérése, attól függetlenül, hogy a résztvevő végül kikapcsolta-e, avagy bekapcsolva hagyta, több másodperces habozásra késztette az embereket, még a leggyorsabban döntésre jutó résztvevők csoportja is átlagosan 8 másodpercig hezitált. Továbbá azt is sikerült megállapítani, hogy fontos kapcsolat van a robottal megtapasztalt függőségi helyzet, valamint a meghozott döntés között. A robot kérését ugyanis gyorsabban figyelmen kívül tudták hagyni azok a résztvevők, akik nem tapasztalták meg a robot kontrollját magukon, ám ők kontroll lehetőséggel élhettek a robot felett az interakciós feladat során. Ezzel párhuzamosan, azok a résztvevők, akik hasonló függőségi helyzetet tapasztaltak meg a robottal, ám végül eleget tettek annak kérésének, sokkal több ideig haboztak a döntés meghozataláig. Kutatásom így rávilágít annak a problémájára, hogy egy humanoid robot túlságosan emberinek tűnő viselkedése mind az emberi viselkedés megakasztása, mind döntéshozatal szempontjából meg tudja zavarni a robotikában nem jártas emberek viselkedését. Ennek ismeretében hatékonyabban felkészülhetünk az ember-robot illesztés folyamataira, főleg azokon a területeken, ahol nem-szakértő felhasználók kerülnek majd gyakori interakcióba humanoid robotokkal, mint például egészségügyi, vagy oktatásügyi környezetekben.
Szabadon hozzáférhető
Hallgatók digitális attitűdjeinek és kompetenciáinak paradigmaváltása különböző funkciójú képzésekben
(2024) Nádasdi, Kristóf Zsolt; Pusztai, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Disszertációnkban a technológiák oktatásban történő felhasználásának tanulmányozá-sán kívül, azt vizsgáltuk, hogy az egyetemi hallgatók között mekkora különbségek mutatkoz-hatnak az elvárások, a kompetenciák, az attitűdök és a hozzáállás tekintetében, akár egyazon intézményen belül is. Az eredményekből levont következtetések jelentős neveléstudományi újításokat mutattak, különösen a vizsgált dimenziók tekintetében. Kutatásunkban megkérdez-tük a karok hallgatóit arról, hogy infokommunikációs eszközhasználatuk és digitális kompe-tenciáik hogyan változtak a pandémia után az azt megelőző időszakhoz képest. Az önértékelés alapú elemzés számos új tényezőt tárt fel, és ebben a részben is kézzelfogható neveléstudomá-nyi újdonságok jelentek meg. Az első három hipotézisünkben azt feltételeztük, hogy a válaszadók szignifikánsan erő-sebben használják majd az IKT-eszközöket és alkalmazásokat, valamint szignifikánsan maga-sabb pontszámokat adnak majd saját digitális kompetenciáik megítélésével kapcsolatban a képzést követő időszakban, mint előtte. A negyedik és ötödik hipotézisünkben azt feltételez-tük, hogy a gyakorlati típusú képzésben részt vevő hallgatók szignifikánsan jobbnak tartják saját digitális kompetenciáikat és szignifikánsan pozitívabb értékelést adnak saját digitális atti-tűdjeikről, mint az elméleti típusú képzésben részt vevő hallgatók. Hatodik hipotézisünkben azt feltételeztük, hogy a háttérváltozók közül a nem, a foglalkoztatási státusz és a szülői isko-lai végzettség szignifikánsan befolyásolja az IKT-eszközök és alkalmazások használatát, a digi-tális kompetencia szintjét és a digitális attitűdöket. Kérdőívünket digitális formában osztottuk meg a két vizsgált, különböző fókuszú kar (elméleti, illetve gyakorlati) hallgatói között. Kutatásunk három dimenzióját, az IKT-eszközök és alkalmazások használatát, a digitális kompetenciák önpercepcióját és a digitális attitűd szintjét vizsgáltuk, majd ezt kiegészítettük egy negyedik dimenzióval, a háttérváltozók hatása-it elemeztük a fenti három dimenzióra nézve. Az első dimenzióval kapcsolatban végeztünk időbeli és karok közötti összehasonlítást infokommunikációs alkalmazáscsoportok használati gyakoriságára nézve, továbbá az egyes IKT eszközök iskolai feladatokkal kapcsolatos alkalmazásának tekintetében. Ugyanígy ele-meztük azt is, hogy a két kar hallgatói a pandémia előtt, illetve után hány személlyel osztották meg infokommunikációs eszközeiket. A második dimenzió azt foglalta magában, hogy hogyan változott a hallgatók vélemé-nye a pandémia előtt és után saját és oktatóik digitális felkészültségéről. Vizsgálódtunk abba az irányba is, hogy a DigComp keretrendszer hat kompetenciaelemére nézve a hallgatók mi-lyennek látták tudásukat a pandémia előtt és az azt követő időszakban. A továbbiakban időbeli összemérést nem, karok közötti különbségeket ugyanakkor végeztünk azzal kapcsolatban, hogy mennyi időt bírnak ki a tanulók internet használata nélkül és hogy milyen mértékben használják az internetet különböző tevékenységekre. A harmadik, a digitális attitűdöt célzó dimenzióhoz kapcsolódott a SWOT analízis, mind a négy faktorát tekintve, valamint a válaszadó hallgatók meglátásait kontrasztba állítva. Az elemzés után faktoranalízist végeztünk, melynek során az ismert klasszikus faktorok kissé átrendeződtek. Felmértük a hallgatók véleményét a virtuális háromdimenziós tér, mintegy in-novatív tanulási környezet egyes oktatási lehetőségeivel kapcsolatban, illetve az infokommu-nikációs eszközök használatát és az internet társadalmi szerepének megítélését hordozó téma-körökben is. Disszertációnkban a kialakított hat hipotézis közül négyet tudtunk megerősíteni, kettőt el kellett vetnünk. Mindenképpen érdemes lenne az elvetett két hipotézis alapján újabb kuta-tást indítani, hiszen az infokommunikációs eszközök használata, valamint a digitális kompe-tencia önpercepciójának szintje mögötti váratlanabb értékek érdekes tényezőket tárhatnának fel. A csoportos munkában nemcsak az önszervező kooperáció volt megfigyelhető, hanem projektfeladatokat megoldó kollaboratív csoporttevékenységek is. Ezzel kapcsolatban két dol-got emeltünk ki a jövőben javítandó teendők közül. Egyrészt az oktatók nem kaptak olyan segítséget, amellyel a távolléti oktatásra koordináltan felkészülhettek volna. Másrészt a szakok között tapasztalható különbségek ugyan több okból adódhattak, de világosan kiderült, hogy a szakok digitális felkészítésben eltérő igények mutatkoznak. Ebből arra következtettünk, hogy szükség lenne egy olyan általános tananyagfejlesztési munkára, amely a digitális kompetenciák fejlesztését differenciáltan lenne képes megvalósítani.
Szabadon hozzáférhető
A tanulmányi rezilienciát befolyásoló környezeti és személyes erőforrások vizsgálata
(2024) Kóródi, Kitti; Szabó, Éva; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Az értekezés célja, hogy feltárja azokat a személyes és környezeti erőforrásokat, amelyek támogatják a diákok tanulmányi rezilienciáját és a tanulmányi elköteleződés fenntartását. A dolgozat újszerűsége abban rejlik, hogy a tanulmányi rezilienciát nem a szocioökonómiai értelemben vett hátrányos helyzetű gyerekekre alkalmazza, hanem azt a mindennapi iskolai környezetben megjelenő nehézségek kontextusában vizsgálja. Ennek megfelelően egy átfogó modellt dolgoztunk ki, amely magában foglalja a személyes erőforrások és az észlelt iskolai klíma kölcsönhatásait a tanulmányi reziliencia alakulásában. A téma relevanciáját az adja, hogy a mai oktatási környezetben egyre nagyobb szükség van arra, hogy a diákok erőforrásait és az intézményi lehetőségeket kihasználva növeljék a tanulás iránti elköteleződést, ezzel hozzájárulva a lemorzsolódás csökkentéséhez. Az értekezés elméleti része részletes áttekintést ad az iskolai klímát és a tanulmányi rezilienciát érintő nemzetközi és hazai kutatásokról, majd négy empirikus vizsgálatot mutatunk be, melyek célja a vizsgált változók közötti kapcsolat szisztematikus feltárása. Ehhez többek között olyan mérőeszközöket alkalmaztunk, mint a Serdülő Reziliencia Kérdőív (READ-H), a Tanulmányi Reziliencia Kérdőív (ARS-30), a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív, valamint az Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata. Az első kutatás célja a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív tesztelése volt 7-8. osztályosok és középiskolások körében (N = 255 fő, M = 15,18 év, SD = 1,8). A kérdőív megfelelő illeszkedést mutatott a mintán és néhány különbséget is találtunk csoportok között. Az észlelt iskolai klíma pozitívabb volt a 7. évfolyamra járók körében, mint a végzős középiskolások esetében. A fejlesztő foglalkozásra járó diákok negatívabban ítélték meg az iskolai klímát. A második kutatás az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés kapcsolatát vizsgálta középiskolások körében (N = 279 fő, M = 16,53 év, SD = 1,2). Utóbbi tényezőt, bár távol áll a hagyományos osztályozáson alapuló koncepciótól, az iskolai sikeresség indikátoraként értelmeztük. A tanulmányai iránt elkötelezett diák aktívan részt vesz az oktatási folyamatban, hajlandó erőfeszítést tenni azért, hogy tanulmányaiban jó teljesítményt érjen el, és pozitív attitűddel van a tanulás iránt. A Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata (UWES-S) a megerősítő faktoranalízis szerint megbízhatóan alkalmazható. Az eredmények alapján az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés között pozitív irányú erős korrelációs kapcsolat mutatható ki. Továbbá az iskolai klíma alskálái közül az iskolához való kötődés, a tanulói jellemvonások, a tanári támogatás és az iskolai fegyelem befolyásolta szignifikánsan a tanulmányi elköteleződést. Ezután a harmadik kutatás a tanulmányi reziliencia, a tanulmányi elköteleződés és az észlelt társas támogatás kapcsolatainak feltárására fókuszált (N = 252 fő, M = 16,4 év, SD = 1,47). A mediációelemzés eredménye szerint a tanulmányi reziliencia részben közvetlen, pozitív kapcsolatban áll a tanulmányi elköteleződéssel, részben pedig közvetett módon, az osztályhoz való tartozás és észlelt társas támogatáson keresztül van hatással rá. Ezen túl az észlelt társas támogatás és a tanulmányi elköteleződés között szintén feltárt egy direkt, pozitív kapcsolatot. A negyedik kutatás az észlelt iskolai klíma és a személyes erőforrások (reziliencia) hatását vizsgálta a tanulmányi rezilienciára és a tanulmányi elköteleződésre nézve (N = 283 fő, M = 15,07 év, SD = 2,57). A strukturális egyenletmodellezés eredménye kiemelte, hogy a diákok tanulmányi rezilienciájának növelésében szerepe van mind a személyes erőforrásoknak, mind pedig az iskolai környezetnek; a tanulmányi reziliencia pedig egyértelműen hatással volt a tanulmányi elköteleződés kialakulására. Ugyanakkor a tanulmányi elköteleződést az észlelt iskolai klíma közvetlenül nem, csak indirekt módon a személyes erőforrások növelésén keresztül befolyásolta. Moderációs elemzéseink azt is alátámasztották, hogy a széleskörű személyes erőforrások erősítik a kitartás és a tanulmányi reziliencia tanulmányi elköteleződésre gyakorolt hatását. Külön megvizsgáltuk a tanulási nehézséggel rendelkező diákok jellemzőit: negatívabbnak észlelik az iskolai klímát, kevésbé elkötelezettek a tanulmányaik iránt, alacsonyabb mértékű a tanulmányi rezilienciájuk, valamint kevésbé magabiztosak és céltudatosak. Ezek az eredmények intervenciós programok tervezéséhez adhatnak segítséget. Összességében az értekezés hozzájárul a tanulmányi reziliencia kutatásához azáltal, hogy részletesen feltárja a tanulmányi elköteleződés, az iskolai klíma és a személyes erőforrások közötti kapcsolatokat, és új megvilágításba helyezi a tanulmányi sikeresség indikátorait.
Szabadon hozzáférhető
Párhuzamok és metszéspontok Leibniz és Schopenhauer filozófiájában
(2024) Karkusz, Patrik Dániel; Bujalos, István; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Filozófia Intézet
Értekezésem azt tűzte ki célul, hogy párhuzamokat találjon Leibniz és Schopenhauer gondolkodásában, ami talán azért is meglepő, mivel Leibnizet a filozófiatörténet tradicionálisan egy optimista szerzőként tárgyalja, míg Schopenhauer gyakran kapja meg tanulmányokban „az örök pesszimista” címkéjét. Ezek a megítélések természetesen gondolkodásuk attitűdjeiből erednek, hiszen ismert, hogy Leibniz híres tanítása szerint ez a világ a „lehető világok legjobbika”, míg Schopenhauer ezzel szemben a világot „a lehető világok legrosszabikának” értékeli. Úgy tűnhet, hogy ez a két kijelentés egyazon spektrumnak két ellentétes végpontja, dolgozatomban viszont épp azt próbálom bebizonyítani, hogy bár a két szerző kiindulópontja és attitűdje diametrálisan ellentétes, gondolataikban mégis számtalan párhuzam és metszéspont megtalálható, és a két világkép bizonyos szinten egymással összeegyeztethető, és egyáltalán nem állnak annyira távol egymástól, mint azt a spektrumszemlélet közvetíti felénk. Éppen ezért az első főfejezetben az alaptételek problematikáját járom körbe a két szerzőnél, és megállapítom, hogy a causa és a ratio szféráit erősen hasonlóan kezelik az elégséges alap elvének kérdésében. Ezt követően, a második főfejezetben, világképük alapjait elemzem, és felvázolom azt a keretrendszert, ahol a legjobb és a legrosszabb ítéletei értelmezhetők. Részletesen elemzem a problémát, ami az a priori és a posteriori világmegítélés különbségéből fakad mindkét filozófusnál. A harmadik fejezet természetfilozófiai megközelítést alkalmaz, és a két szerző a fajokról és a fajfejlődésről alkotott elképzeléséből von le következtetéseket. A záró fejezet pedig a szabadság és individualitás kérdését járja körül. A dolgozatot három exkurzus egészíti ki. Az első a teodícea kudarcának következményeit tárgyalja a francia felvilágosodást illetően, ami azért is volt releváns, mert Schopenhauer és Leibniz között a felvilágosodás egyfajta közvetítő közeg, példának okáért Schopenhauer Leibniz gondolataival való ellenérzése is leginkább abból érthető meg, hogy nagy rajongója volt Voltaire-nek, aki, mint köztudott, Leibniz egyik leghangosabb kritikusa műveiben. A második exkurzus Schopenhauer és Cusanus gondolkodását állítja párhuzamba, míg a harmadik exkurzus Leibniz hatását vizsgálja a felvilágosodás természetfilozófiájára, különös tekintettel a folytonosság a változatosság és a világ tökéletességére nézvést.
Szabadon hozzáférhető
Meggyőzés a jó szolgálatában
(2024) Cs. Kiss, Luca Zsuzsa; Balázs, Katalin; Nagy, Luca Zsuzsa; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Célkitűzések. Szükség van olyan üzenetekre, társadalmi célú reklámokra (TCR), amelyek cselekvésre, változtatásra, felelősségteljes gondolkodásra késztetik a társadalmat, a közösség egésze érdekében. A figyelemfelkeltés egyik eszköze az érzelmek kiváltása, társadalmi célok esetén gyakran a félelemkeltés. Számos elmélet foglalkozik a félelemkeltő meggyőzés feldolgozásának kognitív folyamatával (pl. Védelemmotivációs Elmélet), azonban ennek működése, a társadalmi problémák megoldásának szándékaival való összefüggése, és a konstruktumok kapcsolatát befolyásoló személyiségjellemzők együttes vizsgálata empirikusan kevéssé kutatott terület. A disszertáció vizsgálatai ezekre az összefüggésekre fókuszáltak. Módszer. Az értekezés öt, felnőtteken végzett kutatás eredményeit összegzi. Két kvantitatív kérdőíves vizsgálat összesen 12 félelemkeltő print TCR-t felhasználva vizsgálta az érzelemkeltést, a TCR-ek és a társadalmi problémák értékelését az észlelt komolyság, az észlelt fogékonyság, az észlelt énhatékonyság és az észlelt válaszhatékonyság mentén. Az összefüggéseket a személyek vonásmegküzdése függvényében tanulmányoztuk. Ezt követően fókuszcsoportos interjúkat végeztünk, amik a résztvevők TCR-ekkel kapcsolatos laikus vélekedéseit, és a TCR-ek hatásmechanizmusára vonatkozó tudatosságukat vizsgálta. Majd kérdőíves módszerrel vizsgáltuk a társadalmi problémák megítélését a viselkedési szándékokkal összefüggésben úgy, hogy a személyek szociálisprobléma-megoldó képességeit is figyelembe vettük. Végül egy átfogó kérdőíves vizsgálatban a korábban alkalmazott 12 TCR felhasználásával tanulmányoztuk a reklámüzenetek megítélését az érzelemkeltés, a személyek szociálisprobléma-megoldó képessége és a reklámhatékonyság függvényében. Eredmények. A félelemkeltés nem minden esetben célravezető, hatását befolyásolhatja, hogy mi félelmet keltő a befogadó számára, és az üzenet ténylegesen milyen érzelmet vált ki belőle. A társadalmi problémák megoldásának viselkedési szándékai szempontjából a befogadók énhatékonysági észleletei nagy hatást gyakorolnak. A TCR-ek feldolgozását a szociálisprobléma-orientáció és problémamegoldási jellemzőik is befolyásolják, főként olyan problémák esetén, ahol a megoldásért közvetlenül ők maguk felelősek. A befogadók képesek beszámolni a TCR-ekhez fűződő érzéseikről és gondolataikról, és az értékelésben fontos a társadalmi probléma természetének megkülönböztetése. Következtetések. Az érzelem- és félelemkeltés vizsgálatában az érzelmi valencia és a diszkrét érzelmek megközelítése egyaránt fontos, és a kutatásokat érdemes objektív, fiziológiai mérőmódszerekkel kiegészíteni. A TCR-ek vizsgálatában a kérdőíves lekérdezés megbízható eredményekkel szolgálhat, azonban a kutatásoknak érdemes egyetlen társadalmi probléma vizsgálatára fókuszálnia, figyelembevéve a probléma természetét. A szociálisprobléma-megoldás konstruktuma kutatásra érdemes a társadalmi problémák megoldási szándékai vonatkozásában is. Az eredmények általánosíthatóságának fő limitációját a mintavétel specifikussága adja. Érdemes lehet az összefüggések vizsgálatát más korosztályokra, más végzettségűekre és más kultúrákra kiterjeszteni.
Szabadon hozzáférhető
Kelet-magyarországi középiskolások idegennyelv-tanulási eredményességét befolyásoló intézményi és társadalmi tényezők
(2024) Novák, Ildikó Ágnes; Fónai, Mihály; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A magyar fiatalok idegennyelv-tanulási eredményességének kérdése az elmúlt harminc év során a kutatások középpontjába került a globalizáció és a nemzetköziesedés miatt. A rendszerváltás után egyértelmű javuló tendencia volt megfigyelhető a fiatalok idegennyelv-tudásában, azonban az egyes tanulók között nagy különbségek mutatkoznak az eredményességben, így a magyar lakosság és a magyar fiatalok idegennyelv-tudásával még nem lehetünk elégedettek. Az idegennyelv-tanulást vizsgáló hazai kutatások egyik kulcskérdése, hogy miért nem elég hatékony a középiskolai nyelvoktatás (Öveges & Csizér, 2018) és mit kell tenni ahhoz, hogy eredményesebbek legyenek a tanulók és lelkesen tanuljanak idegen nyelveket (Einhorn, 2015). A nyelvtanulók között mutatkozó különbségekre különféle tudományágak irányából keresik a kutatók a választ (pszichológia, nyelvészet, pszicholingvisztika, szociológia), melyek közül a szociológiai megközelítés kevésbé markáns iránya az idegennyelv-tanulási eredményességi kutatásoknak. Ugyanakkor más irányzathoz tartozó kutatások is rávilágítanak arra, hogy az idegennyelv-tanulás eredményessége összefüggésbe hozható társadalmi jellemzőkkel. Egyes kognitív készségeket vizsgáló pszichológiai kutatások szerint az idegennyelv-tanulási sikerek tekintetében meghatározó a szülők iskolázottsága, mert a kognitív készségek erősségét befolyásolja, hogy a tanulók korai éveikben mennyi írott szöveggel és szókincsmennyiséggel találkoznak anyanyelvükön, ami majd további nyelvek elsajátításában segíti őket (Sparks, 2012). A kognitív készségekben mutatkozó különbségek tehát társadalmi különbségekre is visszavezethetők. Kutatásunk célja volt megvizsgálni az idegennyelv-tanulási eredményességben mutatkozó egyéni különbségek okait, a tanulók idegennyelv-tudását meghatározó tényezőként vizsgálni a szülőket, az iskolát, és a települést, ahol a tanuló él, vagy tanul. Saját kérdőíves, 566 fő válaszait elemző kvantitatív kutatást végeztünk két kelet-magyarországi vármegye gimnáziumaiban és technikumaiban többlépcsős csoportos mintavétellel. Az elemzés során kereszttábla, varianciaanalízis, lineáris regresszió és bináris logisztikus regresszió eljárásokat alkalmaztunk. A kutatás során feltérképeztük a vizsgált tanulók idegennyelv-tanulási eredményességét és annak kapcsolatát egyéni és egyéb iskolán kívüli, valamint iskolai háttértényezőikkel. Megvizsgáltuk, hogy a szülők iskolai végzettsége, a lakóhely településtípusa, az anyagi helyzet, a kulturális tőke és az árnyékoktatásban való részvétel, az iskolatípus és az iskola székhelyének településtípusa milyen összefüggést mutat az idegennyelv-tanulási eredményességgel, valamint azt, hogy milyen iskolán kívüli tevékenységek segítik a tanulók idegennyelv-tanulását. A hipotéziseket két szempont köré csoportosítottuk: a tanulók szocioökonómiai státuszával és egyéb iskolán kívüli tényezővel kapcsolatos feltételezések, valamint az iskolai jellemzőkre vonatkozó feltételezések. Az egyéni és egyéb iskolán kívüli tényezők tekintetében eredményeink szerint eredményesebb nyelvtanulók a magasabban képzett szülők gyermekei, a települési hierarchián magasabban lévő település lakosai, a magasabb kulturális tőkével rendelkező tanulók és az árnyékoktatásban részt vevők. A jobb anyagi helyzet nem bizonyult idegennyelv-tanulási eredményességet növelő tényezőnek. Az iskolai tényezők tekintetében a gimnáziumban és a vármegyeszékhelyen működő oktatási intézményben tanulók bizonyultak eredményesebbnek. Kutatásunk legfontosabb eredményei szerint az általunk vizsgált középiskolai tanulók idegennyelv-tanulási eredményességét legerősebben három tényező befolyásolta: az édesapa iskolai végzettsége, a középiskola típusa és az árnyékoktatásban való részvétel. Ezek közül ugyan az iskolatípusnak van a legerősebb esélynövelő hatása, de véleményünk szerint az iskolatípus és az árnyékoktatás mögött is a szülők jelentős befolyását sejtjük. Eredményeink megerősítik számos korábbi tanulmányhoz hasonlóan, hogy az idegennyelv-tanulási eredményességben tapasztalható tanulói előnyök legmeghatározóbb tényezői a szülők. Eredményeink szerint a fiatalok körében a leggyakoribb idegen nyelven folytatott tevékenységek a filmnézés és az olvasás voltak, melyek népszerűek az idegennyelv-tanulás szempontjából kevésbé előnyös helyzetű tanulók körében is. Regresszió elemzésünk eredményei szerint az árnyékoktatásban való részvétel négyszeres esélynövelő hatással bír, az idegen nyelven történő filmnézés kétszeres esélyt nyújt a tanulóknak a magas idegennyelv-tanulási eredményességre. Ebből arra következtethetünk, hogy a járulékos tanulás lehetőségeinek, valamint az árnyékoktatást pótló alkalmaknak iskolai idegennyelv-tanításba való integrálásával a kevésbé sikeres nyelvtanulók motivációja is megragadható. Az értekezés újdonság értékét az adja, hogy az idegennyelv-tanulási eredményességet oktatásszociológiai megközelítéssel vizsgálja, területi, települési jellemzőket is vizsgál, rávilágít az árnyékoktatás szerepére a középiskolai idegennyelv-tanulási sikerek hátterében, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a közoktatásban folyó idegennyelv-oktatás erősen szelektív. Értekezésünkben arra a következtetésre jutottunk, hogy az idegennyelv-tanulási eredményességben a tanulók között mutatkozó nagy különbségek erősen magyarázhatók társadalmi háttérbeli különbségekkel, ezért fontos lenne a közoktatásban folyó idegennyelv-oktatást a nyelvtanulás során nehézségekkel küzdő tanulók igényei köré szervezni, az iskola keretében szervezett árnyékoktartást pótló alkalmakat nyújtani és támogatni a tanulókat a járulékos tanulási módszerek elsajátításában.
Szabadon hozzáférhető
Másnak-mutatás a nők reprezentációjában
(2024) Moklovsky, Réka; Tánczos, Péter; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Filozófia Intézet
Másnak-mutatás a nők reprezentációjában című doktori disszertációm a női identitás komplexitása köré szerveződik; az elfojtás, elrejtés, leplezés, álcázás, tettetés, szerepjátszás, maszkviselés, alakoskodás, vagyis az általam összegzően másnak-mutatásnak nevezett mechanizmusok narratív reprezentációit vizsgálja a késő modernitás korában. Az elemzésre választott XIX. századi férfi szerzők elméleti szövegeit, Arthur Schopenhauer (A szerelem metafizikája), Søren Kierkegaard (A csábító naplója) és Sigmund Freud teóriáit a nőiségről, a nők szellemi képességeiről, képzési és nevelési lehetőségeiről, szexualitásáról, illetve a XX. századi női szerzők, Virginia Woolf (Mrs. Dalloway, Orlando, Saját szoba, Három adomány), Elfriede Jelinek (A zongoratanárnő) és Mary Gaitskill (Titkárnő) szépirodalmi alkotásaiban és esszéiben, illetve Gaitskill művének Steven Shainberg rendezte filmes adaptációjában megjelenő női karakterek, szerepek ábrázolását összekötik az esztétikai problémafelvetés mentén megnyíló analógiák. Mindazokhoz, amelyek jellegzetesen női tulajdonságokként, jellemvonásokként, sajátos női viselkedésmintákként jelennek meg – kiemelten a disszertációm középpontjában álló jelenséghez, mely során a nők gyakran azért mutatnak valamit, hogy mást elrejtsenek –, hozzáadódnak a női és férfi nem egymáshoz való viszonyulásának, egymást kiegészítő vagy éppen ellentétbe állító jellegének, továbbá az androgünitás jelenségének, motívumának értelmezései. Kiindulok az úgymond hagyományos, a késő modernitást meghatározó nőfelfogásokból, és modernista koncepciókon át eljutok a XX. század végéig, hogy esettanulmányi jelleggel megvizsgáljam, hogyan változik a nőkép, a női identitás ábrázolása egyes művekben, hogyan birkóznak meg férfi szerzők eszmetörténeti örökségével női szerzők. Nem teljes korszakokat, életműveket próbálok meg feldolgozni, a célkitűzésem a Friedrich Nietzsche Verstellung-koncepciója ihlette másnak-mutatás motívumainak szerzőkön és műveken átívelő megjelenésének megfigyelése.
Szabadon hozzáférhető
Pályakép és életvezetési kompetenciák ének-zene tanárszakos hallgatók körében
(2024) Kerekes, Rita; Váradi, Judit; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A közismereti művészeti neveléshez tartozó ének-zene órák, illetve az ének-zene tanárok helyzete évtizedek óta a zenepedagógiai kutatások középpontjában áll (Johansen, 2010; Janurik & Józsa, 2018). Annak ellenére, hogy az ének-zene tanítás speciális területe a közoktatásnak, mégis elválaszthatatlan a tanári hivatás és a tanárképzés általános kihívásaitól (Ross, 1995). Kutatásunk célkitűzése az ének-zene tanárszakos hallgatók típusainak megismerése volt, amely kiterjedt a nevelésszociológiai háttér, a tanulmányi út, a tanárképzésről és a pályaképről alkotott nézetekre is. Vizsgálatunk nóvuma, hogy a tanárjelöltek pályakép-klasztereire jellemző tulajdonságok mögött feltárta az életvezetéshez kapcsolódó attitűdök összefüggéseit, amelyek a képzés számára megmutathatják a fejlesztésre szoruló területeket. Kutatásunk elméleti alapját két fő pólus képezi. Egyrészt a pedagógushivatást övező általános problémák, különösen a tanári hivatás humánerőforrás-hiányával kapcsolatos nehézségei, amelyek nemzetközi és hazai szinten is jelentkeznek (Stromquist, 2018). E tényezők közvetlenül befolyásolják a tanári pályára jelentkezők számát (Thompson, 2021) és a kiválasztási mechanizmusokat (Falus, 2011), amelyek meghatározzák a tanárképzés és az oktatás minőségét (Venter & Bauer, 1996). Másrészt a tanárjelöltek és pályakezdő tanárok tapasztalatainak és nézeteinek feltárása egyre fontosabbá válik a pedagógusképzés területén (Szivák, 2003; Fodor, 2018; Ballantyne & Canham, 2023) különösen a tanárképzési reformok gyakorlatközpontú megközelítésében. Az egyetemi hallgatók sokfélesége kihívást jelent a felsőoktatás számára, ezért nemzetközi és hazai színtéren is több kutatás irányult a fiatalok mélyebb megismerésére. Az időtényezők (Dombi, 2018; Jámbori et al, 2019), a motiváció és az életvezetési készségek fontosak a hallgatói csoportok megértéséhez (Kiss 2009). A képző intézményeknek alkalmazkodnia kell a hallgatói populáció sokszínűségéhez, metódusokat kell keresnie a tanárjelöltek személyiségben és képességekben eltérő szélesebb spektrumára. Különös tekintettel arra, hogy a leendő tanárok osztálytermi hatékonysága, közvetítő ereje személyiségük függvénye. Kutatásunk elméleti megközelítésének másik szegmensét a művészeti és zenei aspektusok jelentik, hiszen a művészeti tantárgyakat tanító tanárok és tanárjelöltek közvetítési hatékonyságát tapasztalataik, bevonódásuk intenzitása határozza meg. A közoktatás zenei nevelését ért kritikák miatt kiemelten fontos a magasan képzett, inspiráló közvetítő erővel, karizmával rendelkező tanárok képzése, mert a legnagyobb hatást maga a tanári személyiség gyakorolja a tanulókra (Ross, 1995). Az ének-zene tanárjelöltek hatékonyabb felkészítése érdekében törekedtünk a hallgatók mélyebb megismerése is, kutatásunk fókuszában az ének-zene tanárszakos hallgatók típusainak és sajátosságainak feltárása áll. Empirikus kutatásunkban az ének-zene tanárszakos hallgatók holisztikus megismerése érdekében vegyes módszert használtunk, kvantitatív és kvalitatív vizsgálatot is alkalmaztunk. Vizsgálatunk célja az ének-zene tanárszakos hallgatók nevelésszociológiai hátterének, tanulmányi útjának, a képzéssel és pályával kapcsolatos nézeteinek feltérképezése volt. Szerettük volna megtudni, kik választják ezt a pályát, milyen attitűdökkel rendelkeznek. A tanárjelöltek szociodemográfiai hátterén, tanulmányi útján kívül a pályaelképzeléseiket szerettük volna megismerni. A hallgatói klasztereket a Kiss István (2009) által kifejlesztett életvezetési kompetenciával összefüggésben vizsgáltuk. Kutatásunk újdonság értékét az ének-zene szakos hallgatók tipológiájának megalkotása adja. Az előzetesen fókuszcsoportos interjúra épülő saját fejlesztésű pályakép-kérdőívünk alapján létrejött adatbázisunk (N=145) az ÉZETAK (Ének-ZEne-TAnárjelöltek-Kutatása) nevet kapta, adatainkat SPSS szoftver segítségével elemeztük. Elemzésünk során a leíró statisztikai módszerek mellett kereszttábla elemzést, faktor- és klaszterelemzést, valamint az előfeltételek kritériumainak függvényében független mintás próbákat (ANOVA, Welch, Kruskal-Wallis) alkalmaztunk. Kutatásunk kvalitatív részéhez a tartalomelemzés módszerét használtuk. Félig strukturált interjús vizsgálatunkban négy felsőoktatási intézmény 11 hallgatóját, négy módszertan oktatót, nyolc gyakorlatvezető tanárt kérdeztünk meg. Kutatásunk legfőbb célja az volt, hogy az ének-zene tanárszakos egyetemisták sajátosságait úgy tárjuk fel, hogy pontosan meg tudjuk fogalmazni a jellegzetességeiket, feltételezve azt, hogy különböző viselkedési mintázatok, attitűdök húzódnak meg adataink hátterében. Vizsgálatunk nóvuma, hogy a tanárjelöltek pályakép-klasztereire jellemző tulajdonságok mögött feltárta az életvezetéshez kapcsolódó attitűdök összefüggéseit, amelyek a képzés számára megmutathatják a fejlesztésre szoruló területeket. Elemzésünk során kiemelt figyelmet fordítottunk az elhelyezkedési szándék különböző aspektusaira, felmértük ezek munkavállalásra gyakorolt hatását. A hallgatók pályaelképzelései alapján különböző hallgatói attitűdöket tártunk fel, majd megvizsgáltuk az egyes tulajdonságcsoportok mögött meghúzódó fiatalok jellegzetességeit. Eredményeink alapján öt hallgatói profilt azonosítottunk. Az egyes hallgatói profilok egyéni sajátosságait bemutatva rámutattunk, hogy az ének-zene tanárképzés esetében is a pedagógiai és pszichológiai moduloknak diszciplínákkal lényegesen szorosabb összefüggésben, attól elválaszthatatlanul van helye már a pályaszocializációs szakaszban is. Eredményeink azt is jelzik, hogy az egyes hallgatói típusoknál a szaktárgyi tudáson kívül az életvezetési dimenziók fejlesztésére van leginkább szükség ahhoz, hogy növeljük a tanárjelöltek énektanári hivatásnak való elköteleződésének esélyeit. . Eredményeink összhangban állnak azokkal a kutatásokkal is, amelyek szintén kiemelik a gyermekekkel való gyakoribb találkozás fontosságát (Schon, 1987) és a pedagógiai képességek és készségek, fejlesztését a szakmai kompetenciáknál is dominánsabbnak tekintik a tanárok képzésében (Ballantyne & Canham, 2023). Kutatásunkban a kombinált vizsgálati módszer által az ének-zene szakos tanárjelöltek sajátosságainak részletes és alapos feltárására került sor, amelynek legfőbb értéke, hogy rámutat a hallgatók az életvezetési jellemzői nem elválaszthatók a képzésüktől.
Szabadon hozzáférhető
Ellentmondások a társadalmi javak elosztása terén
(2024) Tóth, Eszter; Csoba, Judit; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A társadalmi javak elosztásának lehetőségei a tudományos és hétköznapi diskurzus egyik jelentős témáját alkotja, hiszen a kérdéskör az egyének mindennapjait meghatározó társadalmi intézményeket érinti, mint a piaci elosztás és az állami redisztribúció. A feltétel nélküli alapjövedelem koncepciója ennek a diskurzusnak az egyik legvitatottabb témája, amelyet mélyen áthatnak a társadalmi igazságosságról és méltányosságról folytatott viták. Az alapjövedelem egyszerre hordoz normatív és pragmatikus dimenziókat, amelyek egymással összefonódva befolyásolják a róla kialakított közvéleményt és megvalósíthatóságát is. A kutatás során ezeket a dimenziókat a munkaszociológia elméleti kereteibe ágyazva, valamint a szociálpolitika redisztributív viszonyainak kontextusában vizsgáltuk. A kutatás a kvantitatív számítógépes szövegelemzés módszertanára épül, kvalitatív sajátosságokkal kiegészítve, melynek során az interneten rendelkezésre álló strukturálatlan szöveges adatok (3560 darab internetes hozzászólás) befolyásmentes elemzésére törekedtünk. A feltétel nélküli alapjövedelem egyfajta prizmaként működött a kutatás során, hiszen ezzel az elosztási formával kapcsolatos fogalmi percepciók, elutasításának szintje és domináns témaköreinek elemzése lehetőséget adnak a jelenlegi elosztási elvekkel kapcsolatos preferenciák és az azokban megjelenő ellentmondások vizsgálatára is. Az általunk vizsgált kommentek elutasítják az alapjövedelem feltétel nélküliségét és univerzalitását, mert ezek a tulajdonságok szembe kerülnek a teljesítményelv hagyományosan elfogadott társadalmi normáival. Kutatásunk rámutatott arra, hogy a hozzászólások szerint az alapjövedelem sértheti a munkavégzésen alapuló erkölcsi normákat. A materiális értékek és a munka dominanciájának hangsúlyozása megjelenik a biztonság iránti igények, a konformitásnak és tradícióknak való megfelelés, és az elismerés utáni vágy megfogalmazásában. Vizsgálatunk alapján láthatóvá vált az alapjövedelem negatív megítélése, ami szorosan összefügg a társadalmi normák, gazdasági racionalitás és politikai érdekek közötti konfliktusokkal. Miközben az alapjövedelem koncepciója jelentős potenciállal bír, a gyakorlati megvalósítás kihívásai továbbra is megosztják a közvéleményt és akadályozzák az elfogadását. A kutatás hozzájárulhat a laikusok véleményének és attitűdjeinek megértéséhez a feltétel nélküli alapjövedelemmel kapcsolatban, ez egyrészről segít modellezni a jelenlegi tendenciákat, szubjektív beállítódásokat az elosztási elvekkel kapcsolatban, másrészről megmutatja a választ a jóléti állam jövője szempontjából fontos kérdésre, hogy egy alapjövedelem típusú modell milyen társadalmi támogatottságot élvezne.
Szabadon hozzáférhető
Parental role in child learning process among displaced and non-displaced people in Iraqi Kurdistan
(2024) Mohammed, Peshawa Jalal Mohammed; Engler, Ágnes; Erdei, Gábor; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
The role of parental involvement in children's education has been widely studied and recognised as crucial to academic success. However, the ways in which parents can be involved and the impact of their involvement can depend on various factors, such as cultural background and socioeconomic status. Parental involvement takes a different form and is more complex when it comes to displaced people, as they often face additional challenges and barriers to accessing education and parental involvement. This quantitative study examined the role of parents in their children's education, with a particular focus on the influence of socioeconomic status. The data was collected from displaced parents, host community parents, and teachers in the Kurdistan Region of Iraq. Data was collected through surveys of parents and teachers of eighth and ninth graders in public schools in three provinces in the region, including their camps. A total of 569 parents and 130 teachers were involved in the study. The data was collected in the 2021–2022 academic year. The study aimed to examine parental involvement characteristics within two groups of parents by understanding the perspectives of both parents and teachers. The exploration of these characteristics and perspectives was conducted to gain insights and facilitate a thorough comparison. Descriptive statistics and multinomial logistic regression were applied to analyse the collected data and determine any significant factors influencing parents involvement and their role in shaping involvement. The results showed that socioeconomic factors, such as time, income, and the number of children, had a significant impact on the level of parents' involvement and their role in shaping it. It was also found that parents take more responsibility when it comes to values and moral development than academic knowledge. It also showed that parents need more knowledge and understanding of their role to be more effective in supporting their children's overall development. Teacher-parent communication channels were not varied or effective enough to address the concerns. The significance of the availability of various ways for engagement and gender roles in influencing parental involvement in their children's education was also revealed.
Szabadon hozzáférhető
Falvak vonzásában
(2024) Loncsák, Noémi; Czibere, Ibolya; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A falvak világa napjainkra alapvetően megváltozott, a következmények között észlelhető jelenség, hogy a kisebb települések egyre gyakrabban válnak a belső vándorlások célterületeivé. Ezzel párhuzamosan a falvak között kialakulnak kedveltebb és kevésbé népszerű típusok. A vidékfejlesztések egy fontos célkitűzésévé vált a falvak népességének megtartása, az odavándorlások ösztönzése. A kutatás a városoktól távol eső dezurbán kisfalvak vizsgálatát tűzte ki célul, amelyeket az Észak-Alföld régióban alapvetően az elmaradottság és a marginalizálódás jellemez. A doktori disszertációban azokat a motivációkat kívánjuk feltárni, ami alapján diplomás fiatalok egy ilyen észak-alföldi kistelepülést választanak lakóhelyül. Az emberek mozgásának más és más kiváltó okai lehetnek, a mozgás magyarázatára a legadekvátabb eszköztárat a migráció elméleti apparátusa szolgáltatja. A migrációelméletek áttekintésének célja, minden olyan irányzat megragadása és bemutatása, amely magyarázattal szolgálhat a diplomás fiatalok községekbe történő vándorlásához, hozzájárulhat döntési mechanizmusaik megértéséhez. A migrációelméletek kiegészülnek olyan további elméletekkel, amelyek a doktori kutatás hipotéziseként, képesek lehetnek hozzájárulni a városból a falvakba érkező fiatalok migrációs döntéseinek megértéséhez, olyan tényezőket azonosítva, amelyek a kutatás célcsoportját a diplomaszerzés után a leginkább arra ösztönözhetik, hogy egy kistelepülést válasszanak lakóhelyül. Ennek érdekében a kutatás kiemelten foglalkozik a fiatalok értékorientációival, életmódjával és élettempójával. A kutatás kvalitatív módszereket ötvözve, az Észak-Alföld régió 2500 fő lakosságszám alatti kisfalvaiban készült, összesen 45 félig strukturált interjú felvétele történt, 40 év alatti diplomás fiatalok részvételével. A fiatalok vándorlási döntésének pontosabb megértése érdekében a módszertani folyamatban több alternatív, kvalitatív kutatási eszközt is alkalmaztunk (értékasszociáció, metaforikus képtársítás). Az elemzés alapján megerősítésre került, hogy a migrációelméletek önmagukban nem magyarázzák a vizsgált fiatalok által véghezvitt vándorlási folyamatot. A kistelepülési lakóhely kiválasztásában meghatározó szerepe van a vágyott életvitelnek, a kialakítani kívánt életmódnak és a fiatalok értékorientációinak. Továbbá elvégeztük a falvakat választó diplomás fiatalok vándorlási motivációik mentén történő tipizálását. Multidimenzionális megközelítéssel négy típust különböztettünk meg. Kutatási kérdésünk volt továbbá, hogy mi az a tényező, amiben a falvakat választó diplomás fiatalok egységesen vélekednek, hogyan gondolkodnak a kistelepülésekről, mit kapcsolnak hozzá, ami miatt számukra vonzóbbá válik, mint egy városi élet. Az egyes típusok mentén eltérőnek mutatkoztak a fiatalok az egyes vizsgálati dimenziókban, azonban az a narratíva, amely szerint a falusi élet lassabb, és a lassú életmód egy vágyott cél, abban valamennyi fiatal, típustól függetlenül megegyezett. A lassúság és a lassú élettempó és életmód vizsgálata, azon túl, hogy új hazai kutatási területet nyit meg, lehetőséget teremt a falvak jövőjének új keretben történő értelmezésére. A kutatás továbbá hozzá kíván járulni napjaink falu- és vidékkutatási diskurzusaihoz is, olyan elemek integrálásával, amelyekre korábban nem volt példa a hazai szakirodalmakban.
Szabadon hozzáférhető
Az állattartás egészségszociológiája
(2024) Virginás, Zolna; Kiss, János; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
Elöregedő társadalmunk számára kihívása az idősek fenntartható társadalmi integrációja, továbbá az alternatív lehetőségek felkutatása és a válaszok megtalálása ezen problémás helyzetre. Az ember egy komplex lény: biológiai, pszichikai és társadalmi tényezők ötvözete. Életünket jelentős mértékben befolyásolják az egész világra kiterjedő társadalmi hatások és kommunikációs hálózatok. Az egészséghez harmónia és összhang szükséges a természettel, önmagunkkal, embertársainkkal és a természetfelettivel. Rurális környezetben ösztönösen érezzük, hogy az állatok kincset jelentenek. Ez az intuitív tudás, tudományos háttérrel rendelkezik. Az állat-asszisztált terápiát (AAT), mint módszert Boris Levinson amerikai pszichológus dolgozta ki az 1960-as években. Bevezetése a pszichiátriában és pszichológiában Heiman (1967); Corson, Corson, Gwznne és Arnold (1977); Rynearson (1978); Brickel (1979) és Katcher, Friedmann (1980) munkásságához köthető. Egyes külföldi vizsgálatok már az 1980-1990-es években vizsgálni kezdték a társállatokkal való kapcsolat hatásait az emberekre nézve. (Jenkins, 1986; Beck, 1986; Stammbach, Turner, 1999; Sátory, 2007 alapján). Napjainkra e vizsgálatok igazolták, hogy az állat asszisztált foglalkozások hatására endorfinok szabadulnak fel, normalizálódik a vérnyomás, oldódik a magány és a szomorúságérzés. Az ember - állat kapcsolat legfontosabb színtere: az állattenyésztés. Az állattartás nem csupán egy életforma, hanem naponta ismétlődő társadalmi rítus, szimbolikus értékekkel, társas interakciókkal. A kutatás tárgyát képezi az állatoknak és az állattartásnak terápiás célból kiaknázható, szervezhető – szociális - mentális hatásainak feltérképezése. A disszertációban ezzel próbálkozunk, átmenteni egy, a Székelyföldön még meglevő hagyományos értéket (háztáji gazdálkodás), megmutatni a benne rejlő potenciált a Jövőnek, a tevékeny időskor (Active Aging) biztosítása érdekében. Vizsgálatunkban résztvevő, állattal rendelkező személyek, az idős generációt képviselik. 2018-2022 közötti időszakban készült el, 49 egyéni interjú és 234 kérdőív rögzítésével. Végkövetkeztetésként megállapíthattuk, hogy az állatok a gazdálkodók számára többszörös tőkét jelentenek: gazdaságit, kulturálisat, társadalmit, szimbolikust, olyan rurális értéket, amely a felgyorsult, globális társadalmunkban egy kihalófélben levő életformát, világot képvisel. Az állatok egészségtőkék javítják az idősek egészségi állapotát, csökkentik az orvoslátogatások számát, az egészségügyi problémákra jótékonyan hatnak, a betegségek gyakoriságát gyérítik, javítják a túlélési esélyeket és a mentális közérzetet. A gazdálkodás felemeli a lelket és az emelkedett lélek természete az, hogy kiárad. Az öregedő társadalmunkban a gazdálkodás innovatív mód az idősek társadalmi elszigeteltségének a leküzdésére.
Szabadon hozzáférhető
Kisebbségi tanterv és didaktikai tudatosság: Kovászna és Hargita megye magyar tannyelvű elemi osztályaiban történő zenei nevelés vizsgálata
(2024) Bartalis, Izabella; Duffek, Mihály; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A társadalom a művészeti nevelést a kurrikuláris keretek között, az iskolai rendszerben megszerezhető műveltséggel azonosítja. Ezért olyan zenei készségek és képességek fejlesztése szükséges, amelyek hatással vannak a személyiség harmonikus fejlődésére, a szociális képességek kialakulására, valamint az esztétikai nevelés kompetenciájának kibontakoztatására (Dohány, 2010). A kutatók egy része úgy látja, hogy a kognitív képességeket, képzelőerőt, érzelmi intelligenciát, kreativitást fejlesztő művészeti diszciplínák egyre inkább az oktatási rendszer perifériájára kerülnek, nem hagyva teret ezeknek a tantárgyaknak az iskolai rendszer kurrikuláris felületein (Janurik, 2009; Szűcs, 2018). Értekezésünkben arra szeretnénk választ kapni, hogy a Kovászna és Hargita megyei elemi osztályokban tanító pedagógusok milyen mértékben tulajdonítanak fontosságot a zenei nevelésnek, élnek-e a formális és nonformális oktatás keretein belül a zene által nyújtott lehetőségekkel, és ha igen, akkor milyen innovatív módszereket használnak az iskolai oktatás alsó tagozatában, hogy a ma gyermekei számára az értékes zenét érthetővé tegyék. A hiányosságok megfogalmazása kiindulópontot jelenthet a zenei nevelés előrelendítésében, ugyanakkor a tanítók által alkalmazott zenepedagógiai módszerek, feltérképezése segítséget nyújthat a tankönyvet író, szerkesztő munkacsoportoknak. Kutatásunkat egy kvalitatív előkutatással indítottuk 2018 őszén azzal a céllal, hogy meghatározzuk annak irányvonalát, megvalósítási lehetőségét. Ezt követően egy saját készítésű kérdőívet, küldtünk ki a Hargita és Kovászna megye iskoláiba, amelyben a tanítók teljeskörű lekérdezésére törekedtünk. Az adatfelvétel 2020. január és 2021. február között történt. A 2020 tavaszán a COVID-19 következtében kérdőívünket a virtuális térben, google forms dokumentumként jutattuk el a célcsoporthoz. A pandémiás állapotnak köszönhetően az oktatás áthelyeződött az online térbe, amely annyira leterhelte a tanítókat, hogy többszöri felhívás következtében, egy évvel a kiküldés után is mindössze 141 kitöltött választ kaptunk. A kérdőívre adott válaszokat KovHarZen elnevezésű adatbázisba rendeztük és az SPSS programot használva feldolgoztuk. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy az elemi osztályokban a tanítók rendelkezésére állnak a jól strukturált, szakszerű Zene és mozgás tantervek, ha még hiányosan is, az Oktatási Minisztérium által biztosítottak a Zene és mozgás tankönyvek, amelyeket a tanítók az általuk alkalmazott szolmizációs módszer függvényében választhatnak ki tanulóiknak. A Kovászna és Hargita megyei tanítók, a magyar zenei anyanyelvünknek köszönhetően a magyarországi Kodály-koncepciót, amely a relatív szolmizáció általi hallásfejlesztés módszerén alapul, és a romániai román nyelvű Zene és mozgás Tanterv által előirányozott Dalcroze-módszert, amely az újlatin és kelet szláv eredetű abszolút szolmizációt alkalmazza, az Orff-módszerrel ötvözi, amely a tanítóra bízva, egyaránt teret enged az abszolút és relatív szolmizáció használatának, alkalmazzák a zenei nevelési folyamatban. Vizsgálatunk eredménye alapján ugyanis a válaszadó tanítók 44,7%-a az abszolút, míg a 12,8%-a a relatív szolmizációt és 25,5%-a mind a relatív, mind az abszolút szolmizációt tanítja tanulóinak, viszont kutatási eredményeink alapján, mégis találunk olyan fiatal pedagógusokat, akik nem tanítanak tankönyvből, valójában egyik módszert sem alkalmazzák a zenei nevelés folyamatában. Feltételezésünk, miszerint a tanítók élnek az integrált oktatás elvével és alkalmazzák a zenét más tantárgyak keretében, beigazolódott. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy műveltségterületeként, és azon belül tantárgyanként változik a zene integrálásának minőségi szintje, alkalmazásának célja, vagyis az, hogy a tanítók a tanítási órák színesebbé tétele érdekében, ismeretbővítés céljából vagy háttérzeneként alkalmazzák a zenei tevékenységeket. Megfigyelhettük, hogy a válaszadó tanítók osztályaiban tanuló diákok az iskola keretében történő extrakurrikuláris tevékenységek közül, ahogyan feltételeztük, a néptáncfoglalkozásokat részesítik előnyben, valamint a pedagógusok nagyon kevés aránya vállalja a zenei foglalkozások tartását. Mindennek okaként a tanítók zenei kompetenciáinak hiányosságát feltételezzük, amely a tanítóképzésben történő zene és zenemódszertani órák jelentős csökkenésének köszönhető, és amelyeket zenemódszertani továbbképzésekkel lehet pótolni. Kutatási eredményeink alapján is láthatjuk, hogy a kurrikuláris zenei nevelés céljainak sikeres eléréséhez olyan pedagógusokra van szükség, akik jó pedagógiai, valamint jó zenei kompetenciákkal rendelkeznek (Taebel,1980; Temmerman, N., 1997). A sikeres zene és mozgás óra megtartása feltételezi a pedagógiai kompetenciák mellett, a tanítók magas szintű zenei készségeit, a zenei alapismereteit, valamint megfelelő zenemódszertani ismeretek birtoklását (Kertész, 2015; Georgii-Hemming & Westvall, 2010a). A zenei nevelés pozitív, fejlesztő hatására számos zenepedagógiai szakirodalmi forrás utal (Kiss, 2010; Mark, 2002; Shouldice, 2013; Szűcs, 2017; Váradi, 2017), mindezt hangsúlyozni kell, szükséges megteremteni annak lehetőségét, hogy a tanítók a megfelelő tantervek és tankönyvek mellett elsajátíthassák a zene tanításához szükséges alapismereteket, kompetenciákat és zenemódszertani képzettséget, hogy a megfelelő felkészültséggel magabiztosan zeneértő, zeneérző és zenebefogadó generációt nevelhessenek.
Szabadon hozzáférhető
Az ifjúkori kultúrafogyasztás és művészeti tevékenységek zenei vonatkozásának gyermekkori gyökerei
(2024) Kiss, Julianna; Váradi, Judit; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Kutatásunkban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatóinak kultúrához fűződő viszonyát vizsgáltuk gyermekkori művészeti tevékenységeik tükrében, figyelembe véve a családi háttér hatásait. Számos kutatás fókuszában megjelenik a gyermekkori művészeti nevelés és művészeti fogyasztás vizsgálata, mások az ifjúkori kultúráfogyasztással foglalkoztak, a kulturális tőke szerepe a művészetfogyasztásban szintén visszatérő kutatási terület. Ezek a kutatások azonban egy idősíkban vizsgálják a jelenségeket, míg mi a múlt és a jelen összefüggéseire koncentrálunk. A Kárpát-medencei ifjúságkutatások ugyan vizsgálták a kárpátaljai ifjúság szabadidő-eltöltési szokásait (Székely, 2018; Domokos, Kántor, Pillók, & Székely, 2020), ezek összefüggése a gyermekkori extrakurrikuláris művészeti tevékenységekkel viszont eddig viszonylag feltáratlan terület. Az Arts Council England 2005-2006 folyamán végzett átfogó kutatása (Oskala és mtsai, 2009) az egyetlen tudomásunk szerinti kutatás, amely a felnőttek kultúrafogyasztását a gyermekkori művészeti tevékenységekben való részvétel fényében tanulmányozta. Ehhez a kutatási irányhoz csatlakozik a „Gyermekkori extrakurrikuláris művészeti tevékenységek és ifjúkori kultúrafogyasztás” című kutatás, amelynek nóvumát a gyermekkori művészeti extrakurrikulum hatásának vizsgálata mellett újszerű földrajzi fókusza is jelenti. Kutatásunk célja a válaszadók kultúrához, elsősorban a zenéhez való viszonyának feltérképezése volt. Kvantitatív vizsgálatunk magját a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatói képezik, mintánk az összehasonlítás érdekében kiegészül a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatóival. Az adatgyűjtés 2022 januárja  2023. áprilisa között folyt online kitölthető, valamint papír alapú kérdőív segítségével; összesen 272 kitöltés érkezett be. Az adatok elemzésére az SPSS statisztikai adatelemző programot használtuk. A leíró statisztikai mutatók vizsgálata mellett kereszttábla elemzéseket, faktoranalízist, klaszterelemzést végeztünk, korrelációt vizsgáltunk, majd további összefüggéseket kerestünk paraméteres és nemparaméteres vizsgálatok segítségével. Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy a gyermekkori művészeti nevelés hatása megmutatkozik az ifjúkori művészetfogyasztásban. Kutatásunk egyik fontos eredményét, amely szerint az egyes gyermekkori művészeti tevékenységek elsősorban a velük rokon művészeti ágakat érintő kulturális helyszínek és események látogatását befolyásolják pozitívan, mind a családok, mind az iskolák, és a kérdésben döntéshozó erővel bíró politikai szervek figyelmébe ajánljuk. Eredményeink alátámasztják, hogy a gyermekkori művészeti nevelés, a gyermekkori művészeti fogyasztás jelentősen befolyásolja a későbbi kulturális és művészeti fogyasztás természetét. A kultúrafogyasztás olyan kompetenciákat, szokásrendszereket alakít ki, amelyek később mind az egyén, mind a társadalom hasznára válnak. Eredményeink megerősítik, hogy a felnőttkori értékes kultúra fogyasztásához szükséges szokások megalapozását gyermekkorban kell megkezdeni, és ennek az extrakurrikulum mellett a kurrikulumban is helyet kellene biztosítani. Törekednünk kell tehát arra, hogy a művészeti tevékenységek minél szélesebb palettáját mutassuk meg a gyermekeknek, több lehetséges „kulcsot” adva így a későbbi kultúrafogyasztás ajtóihoz.
Szabadon hozzáférhető
A plasztikai sebészet pszichológiai vonatkozásai, különös tekintettel az egészségi állapotra, a testképre, a testhez való viszonyra, a testtel kapcsolatos szélsőségek tüneteire és az önértékelésre
(2024) Krakkóné Szászi, Beáta; Szabó, Pál; Szászi, Beáta; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Az esztétikai célú szakrendelések páciensforgalma folyamatosan növekszik. A plasztikai sebészeti, bőrgyógyászati, fogászati és állcsontsebészeti praxisokban az általános népességhez viszonyítva bizonyos mentális zavarok (pl.: evészavarok és testképzavarok, hangulatzavarok és szorongásos zavarok, személyiségzavarok) gyakoribbak. Az említett mentális zavarok egy része sebészeti szempontból kontraindikációt jelent, másik része fokozott utánkövetést igényel. A pszichológia és a plasztikai sebészet kapcsolatát 2 nagyobb felmérésben vizsgáltam. A magyar médiafelhasználók plasztikai sebészethez és testhez való viszonyulását elemeztem. Ezt követően a plasztikai sebészetre jelentkező betegek előszűrésére és posztoperatív vizsgálatára került sor, illesztett kontrollcsoportos összehasonlításban. Módszerek: Az első vizsgálat kérdőívének részei: demográfiai és antropometriai kérdések, az egészségi állapot (Egészségprofil Kérdőív), a testdiszmorfiás zavar (Testdiszmorfiás Zavar Kérdőíve), a plasztikai sebészettel kapcsolatos tapasztalatok és tervek, valamint a kozmetikai sebészet elfogadásának (Kozmetikai Sebészet Elfogadásának Kérdőíve) felmérése. A második vizsgálat részei: a kérdőív a demográfiai és antropometriai tényezőket, az egészségi állapotot (Egészségprofil Kérdőív, Goldberg-féle Általános Egészségi Kérdőív, WHO Általános Jóllét Skála, Derogatis-féle Rövid Tünetlista), a testdiszmorfiás zavart (Testdiszmorfiás Zavar Kérdőíve), a testhez való viszonyt (Testtel Kapcsolatos Elégedettség Skála, Emberalakrajzok Tesztje, Testtel Kapcsolatos Befektetések Skála) az evészavar-tüneteket (Evési Attitűdök Tesztje) és az önértékelést (Rosenberg Önértékelés Skála) vizsgálta. A strukturált interjú a műtét előtt a műtéti motivációkat, a motivációban szerepet játszó személyeket, a korábbi beavatkozások eredményességét és a műtéti elvárásokat térképezte fel, míg a műtét utáni interjú kérdései az elégedettségre, az operáció utáni pszichológiai tünetekre, a fájdalompontszámokra és az életminőségre gyakorolt hatásra vonatkoztak. Eredmények: A plasztikai sebészeti szolgáltatások népszerűek a magyar nők körében (11,6%-ukat műtötték, 36,7%-uk tervezi a műtétet). A BDD-nek magyarázó szerepe van (p = 0,011) a kozmetikai sebészet elfogadásának attitűdjében. A BDD-rizikó magasabb az operált nők (15,2%, p = 0,026), a műtétet tervezők (15,7%, p = 0,027) és a kozmetikai sebészet iránt magasabb érdeklődést mutatók körében (p = 0,025) is. A BDD-prevalencia a médiafelhasználók körében 8,1% (nőknél 8,3%, férfiaknál 8,1%), a nők intenzívebben szoronganak (p = 0,041) és náluk gyakoribb az elkerülő viselkedés (p = 0,033) a testi hiba miatt. Az alacsonyabb BMI-vel (p < 0,001) és kevesebb BDD-tünettel (p < 0,001) rendelkező nők elégedettebbek a testükkel, ezt az elvégzett műtétek száma és típusa nem befolyásolja. A preoperatív vizsgálat alapján a kontrollcsoporthoz képest a műtétre jelentkezők fizikai (p = 0,007) és mentális (p = 0,037) egészségi állapota, valamint edzettségi állapota jobb (p = 0,011), testhez való viszonya (testápolás, p = 0,010; testvédelem, p = 0,019) pozitívabb. A plasztikai sebészeti csoport esztétikai alcsoportját magasabb öngondoskodás (testápolás, p = 0,007), pozitívabb testhez való viszony (p < 0,001) és nagyobb testi elégedettség (p = 0,025) jellemzi. A rekonstrukciós alcsoport kedvezőtlenebb antropometriai adatokkal (testsúly, p < 0,001; BMI, p < 0,001; tervezett fogyás p = 0,001; jelenlegi derékbőség, p = 0,001; kívánatos derékbőség, p = 0,002), negatívabb testképpel (jelenlegi testalak, p < 0,001; ideális testalak, p = 0,012; női ideális testalak, p = 0,005; jelenlegi és ideális testalak különbsége, p < 0,001; jelenlegi és vonzó testalak különbsége, p < 0,001), kevesebb testtel kapcsolatos befektetéssel (testtel kapcsolatos érzelmek és attitűdök negatívabbak, p < 0,001), több evészavar-tünettel (p = 0,001) és nagyobb teljes testtel való elégedetlenséggel (p = 0,001) jellemezhető. Műtéti motivációk tekintetében a szomatikus (35,5%) és lelki (18,9%) tényezők a leggyakoribbak, emellett az egészségi állapot (15,8%), a külsővel kapcsolatos elégedettség (7,9%), az öltözködés (7,9%) és az interperszonális funkciók (4,2%) javítása is fontos tényező a pácienseknek. A műtét kiváltó oka elsődlegesen a tervezhetőség (31,1%), egyéb kiváltó tényező az orvos kiválasztása (18,9%), az anyagi fedezet összegyűjtése (12,1%), a célsúly elérése (5,8%), valamint nagyobb évfordulók ünneplése (7,9%). A műtéttel kapcsolatos elvárások elsődlegesen lelki tényezőkhöz (43,7%) köthetők. A féléves utánkövetés alapján a műtött nők egészségi állapota javul: csökkennek a szorongással és alvászavarral kapcsolatos tünetek (GHQ Szorongás és alvászavar alskála, p = 0,008; BSI Szorongás p = 0,024) és javul a szociális funkció (p = 0,024). Javul a testhez való viszony (testtel kapcsolatos érzelmek és attitűdök, p = 0,031) és a test megítélése is (jelenlegi és az ideális test közötti különbség, p = 0,024; jelenlegi és a vonzó test közötti különbség, p = 0,022). A mellplasztika csoportban mérhető a legtöbb pozitív változás, ahol a felsoroltak mellett a testi elégedettség nagyobb (p = 0,044), az ellenségesség (p = 0,024) pedig kisebb az operációt követően. A szemhéjplasztika csoportban is csökkent bizonyos pszichiátriai tünetek gyakorisága (szorongás, p = 0,040; szomatizáció, p = 0,039). A rekonstrukciós sebészeti alcsoportokban kevesebb pozitív változás történt az esztétikai csoportokhoz viszonyítva: javult a test megítélése (jelenlegi és az ideális testalak különbsége, p = 0,046) és csökkent az evészavar-tünetek gyakorisága (p = 0,027). A preoperatív szakaszban azonosított, rosszabb pszichés státuszú betegek a műtét után több pszichiátriai tünettel (szorongás és alvászavar, szomatikus tünetek, szomatizálás, kényszeres rögeszme, ellenségesség, fóbiás szorongás, paranoia, pszichoticizmus) rendelkeztek. A műtéti elégedettség magas (95,8%), a legtöbb páciens szerint a műtét pozitív hatást gyakorolt az operált testrészre (84,7%), és a betegek 64,4%-a szerint az életminőségre is. A fiatalabb nők elégedettebbek a beavatkozás eredményével (p = 0,033). Következtetések: A plasztikai sebész szakorvos a pszichológiai státusz ismeretében kedvezőbb műtéti tervet és utógondozást tud kialakítani a páciens számára. Az eredmények ismeretében a páciensek mentális alkalmasság-vizsgálata és szelektálása szükséges a minimálisan invazív és invazív esztétikai beavatkozásokat végző kezelők számára.
Szabadon hozzáférhető
Családi tényezők összefüggései a pályaidentitással és párkapcsolati elköteleződéssel készülődő felnőttség idején
(2024) Asztalosné Elekes, Szende; Páskuné Kiss, Judit; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Napjainkban annak a jelenségnek lehetünk tanúi, hogy a felnőttkorra jellemző elköteleződések kitolódnak a húszas évek végéig, hamincas évek elejéig a posztindusztriális társadalmakban. Erre a jelenségre különböző fogalmakkal utalnak a szakirodalomban, úgymint posztadoleszcencia kora, készülődő felnőttség, kapunyitási pánik stb. Mindegyik megközelítés kiemeli, hogy az identitáskeresés elhúzódásának, az identitás megkérdőjeleződésének központi jelentősége van ebben az életszakaszban, ezért úgy véljük, hogy a Marcia által kidolgozott identitásparadigma alkalmas lehet a fiatal felnőttkori identitásalakulás, elköteleződések vizsgálatára is. Többen rámutattak arra, hogy a származási család bizonyos jellemzői, a szülő-gyerek kapcsolat sajátosságai is segíthetik vagy gátolhatják az identitáskeresés folyamatát. A felnőtté válás két fontos életfeladata az elköteleződés képessége mind szakmai, mind magánéleti téren; a fiatal felnőttek lehorgonyzási nehézségei egyaránt megnyilvánulnak mindkét területen. A szakmai identitással ellentétben azonban nem állt rendelkezésre olyan mérőeszköz, amely kimondottan a fiatalok párkapcsolati elköteleződésről alkotott elképzelését vizsgálná. Kutatásunkban a következő célokat tűztük ki: a fiatal felnőttkori pályaidentitás és párkapcsolati elköteleződési hajlandóság összehasonlító vizsgálata; egy olyan mérőeszköz kidolgozása, amely alkalmas lehet a párkapcsolati elköteleződési hajlandóság vizsgálatára; ezt követően bizonyos családi tényezők – úgymint szülői nevelési stílusok, kétszülős-egyszülős családi háttér, valamint szülőkhöz fűződő kötődés – összefüggéseinek vizsgálata a fiatal felnőttek pályaidentitásával és párkapcsolati elköteleződési hajlandóságával. 2016 és 2019 között három vizsgálatot végeztünk 19–29 évesek mintáján. Az első vizsgálatban a Marcia-féle identitásparadigma alapján, a Melgosa Pályaidentitás Skála struktúráját követve kidogoztuk a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőívet, valamint elvégeztük a skála validitásvizsgálatát (n=405). A feltáró faktorelemzés három faktor meglétére mutatott rá (Elköteleződés halogatása, Keresés és kétség, valamint Családi mintakövetés), amelyek jó, illetve kiváló megbízhatósági mutatókkal rendelkeznek. A faktorok mentén elvégzett klaszterelemzés két klasztert tárt fel, az Elköteleződők, valamint a Halogatók csoportját. A konstruktumvaliditás vizsgálata céljából a Felnőtt Kötődési Kérdőívet, az Élet Értelme Kérdőívet, az Élettel való Elégedettség Skálát, valamint a vallásosság mutatóit alkalmaztuk. A második vizsgálatban a szülői nevelési stílusok (tekintélyelvű, irányító, engedékeny), illetve az egyszülős vagy kétszülős családi háttér összefüggéseit vizsgáltuk a pályaidentitással és párkapcsolati elköteleződési hajlandósággal (n=219). A kérdőívcsomag a származási család struktúrájára vonatkozó adatok mellett a Szülői Autoritás Kérdőívet, a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőívet, valamint a Melgosa Pályaidentitás Skála fiatal felnőttekre adaptált változatát tartalmazta. A harmadik vizsgálatban a szülői nevelési stílusok (tekintélyelvű, irányító, engedékeny), illetve a szülőkhöz fűződő kötődés összefüggéseit vizsgálatuk a pályaidentitással és párkapcsolati elköteleződéssel (n=200). A kérdőívcsomag a korábban említett skálák mellett tartalmazta a Közvetlen kapcsolatok élményei kérdőív apára és anyára vonatkozó alskáláját. Eredményeink alapján a Pályaidentitás Skála és a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőív megfelelő alskálái – a Diffúzió és az Elköteleződés halogatása, a Moratórium és a Keresés és kétség, illetve a Korai zárás és a Családi mintakövetés – pozitív együttjárást mutatnak, tehát a vizsgált személyeknek hasonló tapasztalataik vannak mindkét területen. Az életkor előrehaladtával csökken az elköteleződés nélküli identitásállapotok szintje mindkét vizsgált területen. Családi állapot tekintetében a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőív faktorai esetén szignifikáns különbség van az egyedülállók, párkapcsolattal rendelkezők és együtt élők csoportja között. A vallásosság pozitív összefüggést mutat az exploráció nélküli elköteleződésen alapuló identitásállapotokkal (Korai zárás, Családi mintakövetés). Vizsgálatainkban az optimálisnak tekinthető irányító nevelési stílus, a szülőkhöz fűződő kötődés, valamint a kétszülős családi háttér bejósolják a Korai zárást és a Családi mintakövetést mind a pályaidentitás, mind a párkapcsolati elköteleződés terén, az Elért identitással viszont nincsenek összefüggésben. Ez az eredmény összhangban van az újabb kutatások eredményeivel. Az anya engedékeny nevelési stílusa bejósolja az Elköteleződés halogatását párkapcsolati téren, illetve a Diffúziót a pályaidentitás terén. Az anyához és apához fűződő kötődési szorongás és elkerülés bejósolják a Moratóriumot, valamint a Keresés és kétséget. A tesztelt mediációs modellek közül két esetben találtuk azt, hogy a szülőhöz fűződő kötődés mediálja a kapcsolatot a nevelési stílus és az identitás között, de a mediációs hatás csekély mértékűnek bizonyult. A nevelési stílus tehát inkább közvetlenül gyakorol hatást az identitásra, mint a kötődés közvetítő hatása révén. Az eredményeink abba az irányba mutatnak, hogy át kell gondolnunk a korai zárás fogalmát: napjainkban, egy kevés támponttal jellemezhető világban érthetőnek tűnik a szülők értékeivel való azonosulás pozitív családi hatások, minták esetén.
Szabadon hozzáférhető
A tanulói eredményességet befolyásoló tényezők a romániai magyar kisebbségi oktatásban
(2024) Barabás, Andrea; Bacskai, Katinka; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A tanulói eredményesség vizsgálata során egyes kutatók a tanuló személyes jellemzőit, a tanuláshoz való viszonyát, a motiváció tanulmányi eredményekre gyakorolt hatását elemzik (Balogh, 1998; 2000; Csapó, 1998, 2004; Pintrich & De Groot, 1990; Cohen et al., 2009; Ceglédi & Máth, 2013; Fejes & Józsa, 2005), mások a tanulók családi hátterének, az iskolán belüli/iskolán kívüli befolyásoló tényezőit próbálják feltárni (Bourdieu,1979; Coleman et al, 1966, Bacskai, 2015; Bacskai & Ceglédi, 2022; Bray, 1999, 2010; Fehérvári, 2016; Garami, 2014; Jansen et al., 2021; Pusztai, 2004, 2009, 2015; Széll, 2015; Kiss & Toró, 2024). Kutatásunkban azokat a makro-, mezo- és mikroszintű tényezőket elemezzük, amelyek a romániai magyar diákok országos kompetenciaméréseken elért eredményeit befolyásolhatják. A kompetenciamérések eredményeit befolyásoló tényezők felderítése érdekében saját készítésű háttérkérdőívet alkalmazunk. A saját készítésű tanulói kérdőív a tanuló tanulmányi eredményeit, a család szocio-ökonómiai hátterét és az extrakurrikuláris tevékenység hatását veszi górcső alá. A következő kérdésekre keressük a választ: Azok a tanulók, akik előkészítő osztályban is jártak, nagyobb arányban érnek-e el átlag feletti eredményeket, mint akik nem jártak előkészítő osztályba? A tanulói eredményesség és a településtípus között kimutatható-e összefüggés? Az iskolai és iskolán kívül elérhető extrakurrikuláris tevékenységeknek kimutatható-e pozitív hatása a kompetenciamérések eredményeire nézve? Van-e jelentősége a család szocio-ökonómiai helyzetének a tanulói eredményesség alakulásában? Kutatásunk kvantitatív adatforrásokon: kérdőíves adatfelvételen és kompetenciamérések eredményein alapszik. A makroszintű, oktatáspolitikai döntések eredményeként bevezetésre kerülő előkészítő osztály és integrált tantárgyakon alapuló kompetencialapú oktatás eredményességgel kapcsolatos összefüggéseit tárjuk fel. A mezoszintű magyarázatok az iskola és környezetére, a település típusára vonatkozóan fókuszálunk. Mikroszinten az egyénre és a családra visszavezethető tényezőkre koncentrálunk. Vizsgálatunkban a Kovászna megye negyedikes, magyar nyelven tanulók kompetenciaméréseken elért eredményeit és a befolyásoló tényezőket vesszük górcső alá. A teljeskörű mintavételnek köszönhetően átfogó képet nyerhetünk a 2017-ben negyedik osztályt végzett tanulók kompetenciamérés eredményeiről és a befolyásoló tényezőkről A saját készítésű háttérkérdőív és a kompetenciamérések eredményei alapján létrehozott adatbázisra (KOV-ET-OM-2017) alapozzuk kutatásunkat. Eredményeink azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik előkészítő osztályba jártak, nagyobb arányban kerülnek az átlag feletti kategóriába, mint azok, akik nem jártak előkészító osztályban. Kutatásunkban szignifikáns összefüggés mutatható ki az árnyékoktatás területén fellelhető tevékenységek és a tanulók mérési eredményei között mindhárom kompetencia területen. A szülői és iskolai háttér mellett hogyan alakulnak a gyermekek eredményei, nagy szerepe van a település típusnak is, a környezet adottságainak (Garami, 2014). Eredményeink összhangban vannak azokkal a kutatásokkal, melyek arra világítanak rá, hogy erőteljesen megmutakozik a tanulók iskolai teljesítménye és a szocio-ökönómiai státusza közötti összefüggés (Bradley & Corwyn, 2002; Róbert, 2004; Pusztai, 2004, 2009; Széll, 2015, Li & Qiu, 2018; Kiss & Toró, 2024). Romániában az országos kompetenciaméréseket nem kíséri háttérkérdőív, amely lehetővé tenné a befolyásoló tényezők megismerését. A tanulói eredményesség között kimutatható összfüggések elemzése közelebb visz ahhoz, hogy jobban megértsük a kompetenciamérések eredményeinek alakulását. Összegezve elmondhatjuk, hogy a vizsgált makro-, mezo- és mikroszintű tényezők és az iskolai eredményesség között kimutatható összefüggések elemzése közelebb visz ahhoz, hogy jobban megértsük a kompetenciamérések eredményeinek alakulását. A kutatási eredményeink nyomán megfogalmazásra kerülő javaslatok nagymértékben hozzájárulhatnak az oktatási stratégia alakításához és a tanulói eredményesség javításához.
Szabadon hozzáférhető
Kulturális elit Debrecenben. A debreceni szellemi közeg és kulturális élet
(2024) Béres-Áfra, Zsuzsa; Kovách, Imre; Béres, Zsuzsa; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A kultúrának meghatározó szerepe van a társadalom formálásában és a társadalmi viszonyok alakításában. A kultúra formálói, a kulturális elit tagjai hatással vannak arra a társadalomra, amely státuszukat legitimálja. Kutatásom a debreceni kulturális elitre vonatkozik, mivel Debrecen a keleti régió központjaként, illetve sajátos identitása, szellemi légköre, meghatározó történelmi múltja és hagyományai révén egy olyan helyi kultúrát és elitet alakít ki, amely a város, valamint a környező települések életére is jelentős hatással van. A vizsgálatom tárgyát képező debreceni kulturális elit tagjai közé sorolok minden olyan Debrecenben alkotó művészt, akinek a hivatását kiemelkedő szakmai vagy állami díjjal ismerték el, őket jelölöm meg a kulturális eliten belül művészeti elitnek. Az alkotóművészeken túl a már említett csoporthoz tartozónak tekintem azokat a személyeket is, akik a debreceni kulturális intézmények élén állnak, tehát a kultúra szempontjából döntéshozói pozícióban vannak, ők jelentik a kulturális eliten belül a pozicionális elitet. A debreceni kulturális életre és a város kulturális elitjére irányuló feltáró kutatásomban három módszert használtam. Elsőként félig strukturált interjúkat készítettem a debreceni kulturális elitbe sorolt személyekkel. Másodszor a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének Debrecen-kutatás elnevezésű kvantitatív, kérdőíves kutatásának eredményeit is felhasználtam az elemzésem során annak érdekében, hogy árnyaltabban lássuk az elit hatását és befolyását, valamint a város lakóinak az elitképét, a városról alkotott képét és a kulturális fogyasztást. Harmadszor pedig a város kulturális fejlesztési stratégiáját elemeztem abból a célból, hogy vizsgálható és értelmezhető legyen, az elittagok jövőbe tekintő kulturális térre vonatkozó elvárásaik, elképzeléseik mennyire vannak összhangban a város kulturális fejlesztési tervével, így láthatóvá váljon, milyen prioritások mozgatják a kulturális élet fejlődését, s ebben hol és milyen szerepet kap a helyi kulturális elit. A doktori kutatásom és jelen értekezés Debrecen város kulturális életét tekintve egy izgalmas, átalakulásokkal terhelt időszakban mutatja be a helyi közösségre hatással bíró kulturális elitet, az elitekről, a kulturális és szellemi örökségről alkotott képüket, az integrációban betöltött szerepüket. Láthattuk, hogy egy lokális színtéren működő elit milyen sajátoságokkal küzd, milyen hatások érik, s milyen tényezők befolyásolják a helyi kulturális életben betöltött szerepét. A dolgozat egy rövid, néhány éves (2017–2020 közötti) periódusra koncentrálva tárta fel a debreceni kulturális elit működési mechanizmusait, ám ezek az eredmények további kérdéseket vetnek fel, megalapozva ezzel egy lehetséges újabb kutatást, amely elvezethet az összefüggések, a kutatási időszakban elkezdődött és azóta is zajló kulturális (intézményrendszeri) átalakulások még teljesebb feltáráshoz és megértéséhez.
Szabadon hozzáférhető
Mozaikcsaládok Magyarországon
(2024) Kukucska, Zsuzsa; Czibere, Ibolya; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A disszertáció fókuszában az egyre több embert is érintő családtípus, a mozaikcsaládok, és a családtípusban tetten érhető családszerkezet-, funkció- és szerepváltozások vizsgálata áll. A téma relevanciáját az adja, hogy a mai családi kapcsolatok sokszínűségének, a párkapcsolatok pluralizálódásának eredményeképp ennek az átrendezett, nem konvencionális családtípusnak a száma minden társadalomban növekszik és a családszociológiai kutatások fókuszában is egyre nagyobb jelentőséget kapnak. A vonatkozó kutatások döntő többsége a családszerkezet összecsiszolódásából fakadó lépésekkel, határokkal és nehézségekkel foglalkozik, az új családi közeg belső működésével, szabályaival és rendszerével kevésbé. Ehhez kíván a disszertáció hozzájárulni. A családtípus vizsgálatakor kérdéses, hogy a nukleáris család felbomlása, az új család kialakulása hogyan változtatja meg a család belső viszonyait – a szülői, pótszülői, gyermeki és rokoni kapcsolatokat egyaránt –, az új család életmódját, életkörülményeit. A vizsgálati célcsoportot (N=35) mozaikcsaládokban élő, döntő többségben magasan iskolázott nők alkotják, kiknek megkérdezése kvalitatív, félig strukturált interjús kutatási módszerrel történt. A disszertáció tartalmazza a szerteágazó családszerkezet különbözőségeinek bemutatását, a szülőket és a gyermekeket érintő kérdésköröket – mint az anya/apa és pótapa/pótanya szerepek komplexitását, valamint a szülői nézőpontból bemutatott gyermeki helyzeteket. A disszertáció reflektál a válás feldolgozására, a partnerszelekciós folyamatra, valamint a sikeres párválasztást követő részcsaládok kapcsolódására. Az új családszerkezetben, a családi funkciók átalakulásának fejlődési fázisában megtörténik a mozaikcsalád sajátos helyzetéhez illeszkedő családi funkciók átértékelése. A belső működési rend kialakításakor pedig előtérbe kerülnek a család-specifikus kérdések – mint a család határainak meghatározása, a társas kapcsolatok átrendeződése, és a családi hagyományok, szokásrendek kialakításai. A folyamat végső eredménye maga az új családszerkezet zavartalan működése.
Szabadon hozzáférhető
Polgárosodás–paraszttalanodás egy székely faluban
(2024) Laczkó-Albert, Elemér; Kovách, Imre; Fónai, Mihály; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
Paraszttalanodás–polgárosodás egy székely faluban című értekezésemben a jelölt folyamatot, három korcsoport életútjában, kvalitatív módszerrel vizsgáltam Székelyföldön (Erdély, Románia) rurális környezetben. Kisebbségi létben kimondatlanul húzódnak meg az önálló nemzeti lét túléléséért vívott harc eszközeként a (kisajátított) földhöz kapcsolódó hagyományok, a paraszti komponens megélése, gyakorlása. Kutatási témám olyan időszakot ölel fel, amelyről a múltban, ideológiai-politikai korlátok szorításában, hiteles és releváns állításokat társadalmunkról még lokálisan is nehéz volt tenni, holott a folyamat egyszerre, látens és manifeszt módon volt/van jelen a vizsgált közösség mindennapjaiban. A címmel jelzem kutatásom központi kategóriáit, fogalmi apparátusomat, melyek meghatározták az elméletek és választott módszerem hátterét. Alapvető előfelvetéseket és fontos megjegyzéseket számtalan szerző tesz kutatásom központi fogalmai kapcsán, de a paraszt, polgár, polgárosodás, paraszttalanodás, paraszttalanítás értelmét és azok kapcsolódásait nem sikerült egységesen megfogalmazniuk, a definíciós kísérletek nem jutottak végleges megoldásokra. Országok váltása, gyermekkori háborús emlékek, a kommunista berendezkedés és az erőszakos kollektivizálás élményei, a szocialista ipar nyújtotta megélhetés, a demokratikus kapitalizálódás – élethelyzetek, amelyek között meghasad, felnyílik az önazonosság, és az élettörténetek tulajdonosainak karakterisztikus vonása lesz a plurális habitus, a traumatizálódott élet, az emancipáció, civilizálódás, individualizálódás. A strukturális kényszerek általánosan fejtik ki hatásukat, mégis a kontextusok eredményezik azokat a mintázatokat, melyekben – akár az identitás felszakadása nélkül – plurális habitusokkal él egy személy. A megélt és elbeszélt élettörténetek feltárt viszonyaiból a tradicionális paraszti létformáktól történő folyamatos távolodásnak lehettem tanúja. A folyamat a falu életvilágát, fejlődési irányát, beleértve az egyéni mozgástereket, életutakat, alapjaiban átrendezte, manipulálta, megváltoztatta. Elemzésem, értelmezésem elméleti konstrukció, a társadalmi folyamat részének tekinthető. Mint ilyen, célorientált: a választott hibrid elemzési módszerek is a társadalmi problémák lenyomatainak felfejtési lehetőségét hordozzák.

Böngészés

legfrissebb feltöltések