Az apikális periodontitiszt, amely alatt a fogak gyökércsúcsa körüli gyulladást értjük, kevert mikrobiális flóra jellemzi, opportunista Gram-negatív baktériumok dominanciájával. Az utóbbi évek kutatásai alapján azonban felmerült egyes humán herpesvírusok, például az Epstein-Barr vírus (EBV) és humán cytomegalovírus (HCMV) kóroki szerepe is. Kutatásom során az EBV, HCMV és a humán herpesvírus 6 (HHV-6) prevalenciáját, aktivitását és a tünetekkel való összefüggését vizsgáltam.
A tanulmány során 40 apikális periodontitiszt (17 panaszos és 23 panaszmentes) és 40 gyulladásmentes fogpulpát dolgoztam fel. Az EBV, HCMV és HHV-6 prevalenciákat a virális DNS-ek PCR módszerrel történő azonosításával határoztam meg, míg a vírusok aktivitását a virális mRNS-ek reverz transzkripciós PCR amplifikálásával azonosítottam. EBV DNS és EBNA-2 mRNS szignifikánsan gyakrabban (p<0.0001) volt kimutatható apikális periodontitiszben, mint a kontrollokban (72.5% és 50% vs. 2.5%). Az EBV DNS-t a nagyméretű léziókban szignifikánsan gyakrabban (p=0.02) tudtam detektálni a kontrollokhoz képest. Az EBNA-2 mRNS és a nagy lézióméret együttes előfordulásakor szignifikánsan gyakrabban volt panaszos a lézió (OR=8.80, CI95%: 1.69-45.76). HHV-6 DNS-t szignifikánsan nagyobb számban tudtunk kimutatni az apikális léziókban a kontrollokhoz képest (20% vs. 2.5%, p=0.03). Az apikális minták további csoportosítása során kimutathatóvá vált, hogy a HHV-6B szignifikánsan gyakrabban fordult elő nagyméretű és panaszos léziókban a kontrollokhoz képest (p<0.01). A HHV-6A ugyanakkor panaszmentes és kisméretű léziókhoz kötődött. HCMV infekció alacsony számban volt detektálható mind az apikális léziók (10%), mind a kontrollok (0%) esetében. A leggyakrabban azonosított herpesvírus az EBV (72.5%) volt, amelyet a HHV-6 (20%) és végül a HCMV (10%) követett. Összefoglalásként elmondható, hogy az EBV és a HHV-6B fertőzések gyakoriak apikális periodontitiszben, különösen a panaszos és nagyméretű léziókban. Eredményeink alapján, amennyiben egy nagyméretű periapikális lézióhoz aktív EBV infekció társul, az nagy valószínűséggel panaszos klinikai manifesztációjú lesz. Apical periodontitis, the inflammation of the apical area of the tooth, is characterized by a polymicrobial infestation, with a dominance of opportunistic Gram-negative bacteria. Nevertheless, a pathogenic role of human herpesviruses such as Epstein-Barr virus (EBV) and human cytomegalovirus (HCMV) has been implicated recently. The aims of this study were to determine the prevalence, activity and disease association of EBV, HCMV and HHV-6 in apical periodontitis. 40 samples with apical periodontitis (17 symptomatic and 23 asymptomatic) and 40 healthy pulp controls were collected. EBV, HCMV and HHV-6 prevalences were measured by PCR detection of the viral DNA and viral activity was tested by reverse transcription PCR amplification of viral mRNA. EBV DNA and EBNA-2 mRNA were found in apical periodontitis lesions at significantly (p<0.0001) higher frequencies (72.5% and 50%, respectively) than in controls (both 2.5%). Presence of EBV DNA in apical lesions was significantly associated with large (≥5mm) lesion size (p=0.02). Symptomatic manifestation was significantly associated with the co-occurrence (OR=8.80, CI95%: 1.69-45.76) of EBNA-2 mRNA and large lesion size. HHV-6 DNA was observed in significantly higher frequencies in apical periodontitis samples than in controls (20% vs. 2.5%, p=0.03). Further classification of apical lesions revealed that subtype B of HHV-6 was significantly associated with large sized and symptomatic lesions (p<0.01). Occurrence of HCMV infection was rare in both apical lesions (10%) and controls (0%). EBV (72.5%) was the most frequent herpesvirus in apical periodontitis, followed by HHV-6 (20%) and HCMV (10%). Our findings suggest that EBV and HHV-6B infections are frequent events in apical periodontitis, especially in large sized and symptomatic lesionsand symptomatic manifestation was likely to occur if a large sized apical periodontitis lesion is aggravated with active EBV infection.