Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tósaki Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D45
Doktori program:
- Mikrobiológia
(programvezető: Dr. Gergely Lajos) - Farmakológia
(programvezető: Dr. Tósaki Árpád)
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 134)
Tétel Szabadon hozzáférhető Humán polyomavírusok prevalencia és in vitro vizsgálata(2025) Katona, Melinda; Csoma, Eszter; Katona, Melinda; Gyógyszertudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA kutatómunkám során három, humán polyomavírus, a HPyV9, az MWPyV és az STLPyV szeroprevalenciáját nagyszámú, egészséges immunrendszerű gyerekektől és felnőttektől vett szérummintával vizsgáltuk. Ehhez virális antigéneket állítottunk elő, valamit ELISA módszert fejlesztettünk. A vírusok légúti terjedésének és a légútban való replikációjának tanulmányozására DNS prevalencia vizsgálatot végeztünk mandula- és tüdőszövet, valamint légúti váladék mintákkal. Emellett a HPyV9 virális szabályozó régióját, a promoterek aktivitását in vitro, különböző sejttípusokban tanulmányoztuk. Eredményeink alapján a HPyV9 és az MWPyV szeropozitivitási arány a gyermekek és fiatal felnőttek közt az életkor előrehaladtával nőtt. A 21 évnél idősebbek körében az átfertőzöttségi arány jelentősen már nem változott. A felnőttek (>18 év) 36,2%-a esett már át HPyV9 fertőzésen, 54%-a MWPyV fertőzésen, vagyis a felnőttek jelentős része fogékony mindkét vírusfertőzésre. Az STLPyV primer fertőzések jelentős része kisgyermekkorban, 6 év alatt történik, a felnőttek 81,2%-a szeropozitív, a vírus a populáció nagy részét fertőzi. Tüdőszövetekben egyik vírust sem detektáltuk. Garatmandulák 1%-ában HPyV9 DNS-t, míg orrmandulák 1%-ában STLPyV jelenlétét mutattuk ki. A mandulaműtét során vett torokváladékokban HPyV9-et nem, viszont MWPyV DNS-t a minták 2,7%-ában, STLPyV DNS-t pedig 3,4%-ában detektáltunk. Sőt, egy-egy közpfülváladékban is kimutattuk a két vírust. A COVID-19 világjárvány alatt gyűjtött orrgarati minták 5,2%-ában HPyV9, 4,9%-ában MWPyV és 1,4%-ában STLPyV DNS-t mutattunk ki, döntően SARS-CoV-2 RNS negatív mintákban. A HPyV9 gyakorisága magasabb volt felnőttek mintáiban, az MWPyV és az STLPyV pozitivitás pedig a gyermekekében. Eredményeink alapján mindhárom vírus légúti terjedése, légútba, szájüregbe behatolása felmerül, az MWPyV és STLPyV akár a középfülbe is bejuthat. Értékes teljes genom és NCCR szekvenciákat nyertünk ki a mintákból, szekvenciaelemzéseket végeztünk. Új MWPyV és STLPyV NCCR variánsokat, mutációkat azonosítottunk. A HPyV9 két jelentősen eltérő NCCR szekvenciáját, a korai és késői promoterek aktivitását kétirányú expressziót lehetővé tevő, luciferáz riporter vektorral tanulmányoztuk légúti, vese- és bélepitél, valamint endotél sejtvonalban, tüdő fibroblasztban és primer, légúti epitél sejtben. A promoter aktivitások az A549 légúti epitél sejtekben voltak a legmagasabbak, míg a fibroblasztokban és a primer sejtekben a legalacsonyabbak. A referencia szekvenciától jelentősen eltérő UF-1 NCCR mindkét promoterének aktivitása egy kivétellel minden sejtben erősebbnek bizonyult. A vírus nagy T antigénje minden sejtben fokozta a késői promoter aktivitásokat. Az in vitro kísérletek alapján az A549 légúti epitél sejtvonal, illetve a HEK-293 vese epitél alkalmas lehet a HPyV9 vírusreplikációjára.Tétel Szabadon hozzáférhető Az angiogenezis markerek és a miRNS-ek kapcsolatának tanulmányozása vesetumoros betegek mintáin, valamint az angiogenezis útvonalakkal kapcsolatos terápiás célpontok keresése a humán CAKI-2 és az A-498 vesedaganat sejtvonalakon végzett in vitro vizsgálatok segítségével(2024) Király, József; Szabó, Zsuzsanna; Király, József; Gyógyszertudományok doktori iskola; Gyógyszerésztudományi Kar::Biofarmácia TanszékMunkánk során a vesetumorok kialakulásában szerepet játszó egyes epigenetikai faktorok (miRNS-ek) expressziós mintázatát vizsgálatuk a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikáján vesetumorral diagnosztizált betegek mintáin. A hsa-miR-15b, a hsa-miR-99b valamint a hsa-miR-181a expressziós szintjeit vizsgálva nemcsak azt figyeltük meg, hogy a tumoros szövetminták szignifikánsan alacsonyabb szinten expresszálják az említett miRNS-eket, hanem azt is, hogy ezen miRNS-ek expressziójának mértéke összefügg a tumoros minták patológiai grádusával. Számos miRNS kapcsolódik az RCC tumorképződésében részt vevő molekuláris jelátviteli útvonalak szabályozásához, mely miRNS-ek alapot szolgáltathatnak az RCC terápiájához, mivel képesek kiegyensúlyozni a pro- és antiangiogén folyamatokat, és képesek szabályozni az angiogenezis egyes lépéseit. A hsa-miR-15b, a hsa-miR-99b és a hsa-miR-181a angiogenezisben potenciálisan szerepet vállaló célmolekuláit in silico adatbáziselemzéssel azonosítottuk. A célpontok expressziós szintjeit qRT-PCR-al vizsgálva megfigyeltük az ANG, a VEGF és a HIF-1α emelkedését a tumoros mintákban, továbbá a VEGF receptorai közül a VEGFR-1 és a VEGFR-3 is növekedett expressziót mutatott. Megállapítottuk továbbá, hogy a VEGF és a HIF-1α erősebb expressziót mutat a daganatos szövetekben a patológiai grádus előrehaladásával. A mátrix metalloproteinázok és inhibitorai közül az MMP-9/MMP-2 és TIMP-1/TIMP-2 ko-expresszióját figyeltük meg, melyek szerepet játszhatnak a tumorok vaszkularizálásában. A metasztatikus vesedaganatok terápiáját érintően vizsgáltuk egy természetes hatóanyag, a shikonin sejtproliferációra és apoptózisra kifejtett hatását humán vesedaganat sejtvonalakon. A shikonin a már terápiában alkalmazott sunitinibhez hasonlóan tirozin-kináz inhibitorként fejti ki hatását, és mint az a vizsgálatainkból kiderült, a sunitinibbel ellentétben jóval alacsonyabb koncentrációban is hatásos. Az apoptózisra kifejtett hatását a PI3K/AKT és MAPK útvonalak szabályozásán keresztül fejti ki, az extracelluláris mátrix fehérjék (CXCR4, MMP-2/-9, E-kadherin) expressziójának csökkentése révén pedig gátolja a sejtek invázióját. Megfigyelésünk szerint a shikonin kezelés eredményesen csökkenti egyes multidrog transzporterek expresszióját, ezáltal jelentős szerepe lehet a kialakult gyógyszer-rezisztencia ellen. Remélhetőleg eredményeink a jövőben jelentősen hozzájárulnak az vesedaganatok korai diagnózisának felállításához, a szükséges biomarkerek vagy akár angiogén markerek időben történő azonosításához, továbbá az in vitro kísérleteink alapján eredményes hatóanyagnak bizonyult shikonin fontos szerepet kaphat a jövőben elsősorban kombinált-, de akár monoterápiás alkalmazásként is.Tétel Szabadon hozzáférhető Egyes genetikai és epigenetikai faktorok (miRNS-ek) potenciális szerepe a vesetumorok kialakulásában(2024) Szegedi, Krisztián Gábor; Halmos, Gábor; Szegedi, Krisztián Gábor; Gyógyszertudományok doktori iskola; Gyógyszerésztudományi Kar; Gyógyszerésztudományi Kar::Biofarmácia TanszékEbben a tudományos munkában egy-egy betegcsoportban sor került a VHL, PTEN és BAP1 mutációinak a vizsgálata alkalmával kapott eredmények bemutatására. Továbbá, egy másik, szintén vesetumorral leírt betegpopuláció ép/tumoros szövetminták párjain a miR-21 és miR-221 expresszióját vizsgáltuk. Úgy a genetikai, mint a miRNS-ekkel történő vizsgálataink során célul tűztük ki azok klinikopatológiai jelentőségének elemzését is a betegek klinikopatológiai jellemzőinek birtokában. Szintén célunk volt VHL, PTEN, BAP1 genetikai eltérések, valamint a miR-21 és miR-221 lehetséges szerepének vizsgálata az RCC tumorigenezisében. A miR – el történő vizsgálatokhoz 24 tumoros és 24 ép (több mint 3 cm távolságra a tumoros szövettől) szövetminta párt használtunk fel. A szekvenálási vizsgálatainkhoz egy másik betegcsoport, a 2022-2023-as időszakból származó mintái kerültek felhasználásra. Ebben az esetben is 24/24 ép/tumoros szövetminta párokkal dolgoztunk. A minták gyűjtése a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikáján vesetumorral diagnosztizált betegek műtétje során történt. A vizsgálatok végzése a Debreceni Egyetem Kutatás Etikai Bizottságának jóváhagyásával végeztük (UD REC/IEC 4831-2017), melyhez minden beteg írásos beleegyezését adta. A VHL, PTEN és BAP1 gének mutációs vizsgálatai alapján feltételezzük, hogy a VHL és PTEN gének változásai szignifikánsan nem függenek össze a vesedaganatos betegek kóros jellemzőivel vagy túléléssel. Az összes általunk azonosított VHL-mutáció a pVHL elvesztéséhez vezethet, ami további tumorigenezist indukál. A leírt VHL genetikai polimorfizmusa (rs779805) szintén patogénnek tekinthető, és hozzájárulhat a vesedaganatok kialakulásához. Noha a VHL mutáció ritka az AML-ben, vizsgálatunkban két fiatal, AML-ben szenvedő nőbetegnél a VHL gén mutáltnak mutatkozott. VHL mutációt figyeltünk meg egy 72 éves nőnél, akinél onkocitómát diagnosztizáltak. Tanulmányunkban először számolunk be PTEN His93Arg mutációról papilláris RCC-ben szenvedő betegben. Feltételezzük, hogy a VHL és a PTEN elvesztése együttesen járulhat hozzá a vesetumorok felgyorsult progressziójához. A BAP1 gén hot spot régióiban végzett mutációanalízis alapján úgy tűnik, hogy ez a gén nem vesz részt a tumorigenezisben az általunk vizsgált betegminták esetében. Összefoglalva, feltételezzük, hogy a genetikai aberrációval azonosított vesetumoros betegek klinikai prognózisa a 3. és 10. kromoszóma elvesztésével is összefüggést mutat. Mivel a VHL, PTEN és BAP1 gének összesített mutációs rátája a vizsgált mintákban alacsony volt, igy a betegség kialakulása és prognózisa a vizsgált beteg csoportban nem kizárólag az ilyen típusú genetikai elváltozásokkal hozható összefüggésbe. Az epigenetikai, az a miRNS-eket érintő vizsgálataink során két onkogén miRNS-t, a miR-21 és a miR-221 tanulmányoztuk a vesetumorral diagnosztizált betegekből származó tumoros és ép szövetminta párokon. Vizsgálataink eredményeként az onkogén miR-21 és miR-221 szignifikánsan magasabb expressziót mutatott a tumoros veseszövetekben, mint az egészséges minta párokban. Ezeknek az onkogén miRNS-eknek (miR-21 és miR-221) a humán ccRCC esetekben mutatott upregulációja arra utalhat, hogy mindkettő miR részt vesz a ccRCC kialakulásában. További in vitro vizsgálatokra van szükség annak bizonyítására, hogy a túlzott miR-21 és miR-221 expresszió összefüggésbe hozható a fokozott proliferációval és sejtmigrációval. Remélhetőleg jelen tudományos munkával részben hozzájárultunk a vesetumorok hátterében álló genetikai, epigenetikai tényezőinek megismeréséhez, mely információ segítségül szolgálhat a jövő kutatóinak ezen tényezők klinikai és terápiás szerepének feltárásában.Tétel Szabadon hozzáférhető Pharmacovigilance study of anti-seizure medications among people living with epilepsy and the potential impact of complementary and alternative medicine regarding outcome(2024) Girgis, Michael Magdy Fahmy; Horváth, László; Girgis, Michael Magdy Fahmy; Gyógyszertudományok doktori iskola; Gyógyszerésztudományi KarEpilepsy is a disease needing life-long treatment affecting millions of people. We have focused on two important aspects of treatment in order to achieve better tailored therapy. Firstly, we conducted a pharmacovigilance study of ASMs covering a ten-year-period using EV database with focus on their seriousness and outcomes of reported sADRs. A total of 276,694 reports were retrieved, including1,051,142 individual sADRs reported as PTs. ROR, 95% CI, p value and chi-square statistics were calculated. The most frequent SOCs were the following: nervous system disorders (19.26%), general disorders and administration site conditions (14.39%), psychiatric disorders (11.29%) and injury, poisoning and procedural complications (9.79%). Old ASMs had a significant positive association with ‘caused/prolonged hospitalisation’, ‘congenital anomaly’, ‘disabling’, ‘life threatening’ and ‘results in death’, while new ASMS with ‘other medically important condition’. SUDEP was reported in 0.04% of PTs. Concluding, Old ASMs were generally more commonly associated with undesired outcomes and seriousness. Considering their expected seriousness and outcomes, the safety profile of the different ASMs, can play a major role in the selection of ASMs. Summarizing our PV studies, most of the PTs felt in the serious condition. Undesired outcomes and seriousness among reported ICSR were more common by old ASMs. Only with the precise knowledge of the safety profile of prescribed ASMs can fulfil patients’ preference and lead to adequate adherence increasing the probability of better seizure control. Secondly, CAM use was examined with a self-developed questionnaire focusing on the outcomes of treatment among PWE. Filled questionnaires were used in compiling database that was eventually analysed. Number of PWE was 127. Mean age was 45.1±16.1 years. From PWE group, ten patients (7.9%) used CAM because they believed in CAM. Comparing to patients with diabetes mellitus, the prevalence was 12%. Two of them reported ADR. The CAM users among PWE were younger, while patients with DM were elderly who tended to use CAM. The major findings were that health-conscious patients tended to use more CAM which highlights the necessity to discuss CAM use openly. The most commonly reported CAMs were CYPs enzymes modulating that can lead to many interactions and lead to ADR. Accordingly, role of treating team including clinical pharmacists and patient’s education may be essential. Both studies may show, how a clinical pharmacist could contribute to the treatment of PWE.Tétel Szabadon hozzáférhető Humán polyomavírusok prevalenciájának vizsgálata(2024) Jeles, Krisztina; Csoma, Eszter; Gyógyszertudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA doktori kutatómunka során hat, a Polyomaviridae családba tartozó polyomavírus prevalenciáját tanulmányoztuk. A KIPyV, WUPyV, MCPyV, HPyV6, HPyV7 és TSPyV szeroprevalencia vizsgálatainkhoz mind a hat vírus kapszid antigénjét, VP1 proteinjét sikeresen állítottuk elő bakteriális fehérje expressziós rendszerben. Az antigénekkel a VP1 elleni IgG ellenanyagok detektálására alkalmas, indirekt, kolorimetriás ELISA módszert fejlesztettünk és optimalizáltunk mind a hat vírusra. A vizsgálatokat nagyszámú, immunkompetenes gyermekektől és felnőttektől származó szérummintával végeztük, a hazai szeroprevalenciát különböző korcsoportokban mértük és elemeztük. Megállapítottuk, hogy valamennyi vizsgált polyomavírus Magyarországon ubiquiter, amit a felnőtt szeropozitivitási adatok támasztanak alá. Eredményeink alapján a felnőttek 93,7%-a KIPyV, 89,2%-a WUPyV, 69,3%-a MCPyV, 87,7%-a HPyV6, 83,8%-a HPyV7 és 85%-a TSPyV fertőzésre szeropozitív. Az ellenanyag-pozitivitási ráta életkorral növekvő volt mind a hat vírus esetében, a primer fertőzések zömmel gyermekkorban, KIPyV és WUPyV esetében kisgyermekkorban (<6 év) zajlottak. Fiatal felnőttkortól már csak kismértékű változást tapasztaltunk. A nők körében magasabb MCPyV, HPyV6 és HPyV7 szeropozitivitási arányt figyeltünk meg. TSPyV esetében az idős korosztályban, 60 év felett szignifikáns növekedést tapasztaltunk az átfertőzöttségi arányban. Adatainkat a nemzetközi publikációk adataival összevetve megállapítottuk, hogy a hazai szeropozitivitás hasonló vagy egyező a mások által mértekkel. A publikált átfertőzöttségi értékekben mutatkozó viszonylag nagy különbségek hátterében vélhetően nem a mérési módszerek vagy az antigén előállítási különbségek állnak. A SARS-CoV-2 világjárvány idején légúti mintákban vizsgáltuk a KIPyV és a WUPyV DNS prevalenciáját, az esetleges koinfekciót. A polyomavírusok és a SARS-CoV-2 fertőzés közt összefüggést nem tártunk fel. Mindkét vírus prevalenciája a várthoz képest jóval alacsonyabbnak bizonyult, gyermekek mintáiban KIPyV DNS-t nem, WUPyV DNS-t pedig mindössze egy esetben detektáltunk. Feltételezésünk szerint mindkét vírus terjedését a korlátozó intézkedések gátolhatták.Tétel Szabadon hozzáférhető Az AtfA és AtfB bZIP típusú transzkripciós faktorok vizsgálata Aspergillus nidulans fonalas gombában(2024) Kocsis, Beatrix; Leiter, Éva; Gyógyszertudományok doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar; Természettudományi és Technológiai Kar::Biotechnológiai Intézet; Természettudományi és Technológiai Kar::Biotechnológiai Intézet::Molekuláris Biotechnológiai és Mikrobiológiai TanszékA dimer bázikus leucin cipzár (bZIP) fehérjék konzervált transzkripciós enhancerek, amelyek minden eukariótában megtalálhatók. Kritikus, gyakran fajspecifikus szerepet töltenek be a szervezet fejődésének számos vonatkozásában . Az eukariótákban változatos szerepük van az egyes sejttípusok differenciációjában, azok fenntartásában, de részt vesznek emellett különböző stresszválaszokban, a sejtproliferáció szabályozásában, illetve a homeosztázis fenntartásában. Ezen bZIP transzkripciós faktorok fonalas gombákban a különböző fejlődési folyamatok, a stresszválaszok és a szekunder metabolit termelés fontos szabályozóiként szerepelnek. Jelen értekezés célja volt az A. nidulans fonalas gomba bZIP-típusú transzkripciós faktorait kódoló atfA és atfB géneknek a funkcionális analízise, valamint újgenerációs RNS szekvenálással a deléciós mutánsok (ΔatfA, ΔatfB, ΔatfAΔatfB) transzkriptomikai tanulmányozása. Az atfA és atfB gének élettani funkcióinak analíziséhez létrehoztuk a deléciós és a túltermelő mutánsokat az összes kombinációban: ΔatfA, ΔatfB, ΔatfAΔatfB, ΔatfAatfBOE, ΔatfBatfAOE. atfAOE, atfBOE és atfAOEatfBOE. Kísérleteink megerősítették hogy az AtfA az oxidatív stresszel szembeni védekezésben játszik szerepet, valamint igazoltuk, hogy az ivaros szaporodásban is kulcsfontosságú, deléciója esetén (önmagában vagy az atfB deléciójával együtt) a kleisztotéciumok képződése elmaradt. Az ivaros szaporodás és a szekunder anyagcsere között fennálló szoros kapcsolatot bizonyította az a tény, hogy az atfA deletált törzs ivaros szaporodási zavarával egyidőben a sterigmatocisztin mikotoxin szintézis leállása következett be. Az AtfB funkciójával kapcsolatban világossá vált, hogy elsősorban a hő és a nehéz fém stressz elleni védelemben játszik szerepet, valamint a konídiospórák fejlődését is szabályozza, befolyásolva a konídiumok mennyiségét. Eredményeinkből kiderült továbbá az, hogy bizonyos élettani funkciókat mindkét bZIP transzkripciós faktor szabályoz, erre láttunk példát a hőstresszt, az ivaros szaporodást, konidiospóraképzést és a sterigmatocisztin termelést vizsgáló kísérleteinknél. A kontroll és a deléciós törzsek transzkriptomjának összehasonlító analízise rámutatott az A. nidulans stresszválaszaiban elsődleges bZIP TF funkciót betöltő AtfA-val kapcsolatban arra, hogy ezen gén hiányában a micélium és konídium mintáknál egyaránt jóval nagyobb számban találtunk alul-és felülszabályozott géneket illetve, hogy az AtfB-függő gének AtfA-tól való függéssel szintén jellemezhetők voltak. A két fejlődési állapot esetében azt a következtetést tudtuk levonni, hogy a konídium mintáknál az atfA és atfB mRNS szintje jóval magasabb volt, illetve több AtfA és AtfB-függő gént tudtunk azonosítani. Az MSB-vel történő kezelés hatására a csak AtfB-függő gének száma csökkent jelentős mértékben, ami pedig a kontroll törzs MSB-kezelt micélium mintájának és a ΔatfA mutáns konídium mintájának mRNS szintjének csökkenését idézte elő. Megállapítottuk, hogy az MSB kezelt és a kezeletlen minták AtfA-függő génjei közötti átfedés a micélium mintáknál alacsony volt. A génexpressziós vizsgálattal tehát feltártuk, hogy az atfA és atfB gének sejttípus-függést mutató szabályozó szereppel jellemezhetők a vizsgált A. nidulans fonalas gomba esetén, emellett, hogy az AtfA sokkal fontosabb szerepet tölt be a szabályozási hálózat elemeként, mint az AtfB. Összességében elmondható, hogy eredményeink szerint az AtfA és AtfB között valószínűleg egy olyan interakció valósul meg, amely a stressztoleranciában, ivaros és ivartalan szaporodásban, valamint a szekunder metabolit termelésben résztvevő gének expresszióját képes szabályozni. Ezért további kutatási terveink között szerepel ezen feltételezett interakció bizonyítása. Így tervezzük a promótereken lévő AtfA és AtfB kötőhelyek genomszintű meghatározását kromatin-immunprecipitációs szekvenálással (ChIP-Seq), valamint az AtfA-AtfB heterodimer képzés igazolását bimolekuláris fluoreszcencia komplementációs (BiFC) technikával.Tétel Szabadon hozzáférhető A funkcionális edzés egészségre gyakorolt hatásai időskorban(2024) Csikiné Mile, Marianna; Lekli, István; Mile, Marianna; Gyógyszertudományok doktori iskola; Gyógyszerésztudományi Kar::Gyógyszerhatástani TanszékAz öregedés egy természetes folyamat, melynek hatása biológiai, pszichológiai és szociális szinteken egyaránt jelentkezik. A szomatikus leépülés egyik fő területe a mozgásszervrendszer, de az öregedés degenerációs hatása immunműködésre is kiterjed. Csökken a gerincmobilitás, az izomerő, a járási sebesség, az alsó végtagok izomereje, romlik a csontok állapota, a kéz szorítóereje és az egyensúlyozó képesség is. Az immunműködés progresszív hanyatlásával a szervezet egyre védtelenebbé válik a kórokozókkal, illetve a daganatos sejtekkel szemben. Mindezen folyamatok lassításának egyik legfontosabb eszközeként szolgálhat a rendszeres fizikai aktivitás. A vizsgálatunk célja annak felmérése volt, hogy a rendszeres fizikai aktivitás (a rendszeres csoportos funkcionális edzés) hogyan befolyásolja a funkcionális képesség fontos tényezőit, úgymint a gerinc mobilitása, a testtartás és a fizikai teljesítmény, testösszetétel és a szarkopénia mértéke. A kutatás másik célja annak feltárása volt, hogy az alkalmazott speciális edzésprogram milyen hatással van az idősek immunrendszerére. Az első vizsgálatunk során ACE-gátlót szedő és nem szedő időskorú személyek körében megfigyeltük, hogy a funkcionális edzésprogram szignifikánsan javította a gerinc mobilitást, a testtartást, a testösszetételt és a fizikai teljesítményt (egyensúly, járási sebesség, székből felállás, kéz szorítóerő). Második vizsgálatunkban a mozgásprogram végére szignifikáns változásokat figyeltünk meg a naiv és a memória limfocita arányokban. A naiv Tc sejtek aránya emelkedett, az effektor memória Tc sejteké csökkent, ezenkívül a késői aktivált HLA-DR+ T sejtek aránya nőtt. Az antiinflammatorikus interleukin (IL)-10 termelő Tr1 sejtek és a regulatív CD4+CD127lo/-CD25bright Treg sejtek aránya csökkent a rendszeres edzéseket követően. Ezáltal a rendszeres testmozgás a fizikai állapot javításán és az életkorral összefüggő szarkopénia mérséklésén túlmenően késleltetheti vagy akár meg is fordíthatja az immunológiai öregedést. Eredményeink összességében arra utalnak, hogy a funkcionális edzés megfelelően adaptálva idős korban is alkalmas mozgásforma a fizikai funkciók javítására, még egy rövidebb program keretében is. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a rendszeres testmozgás a fizikai állapot javításán és az életkorral összefüggő szarkopénia mérséklésén túlmenően késleltetheti vagy akár meg is fordíthatja az immunológiai öregedést, ezért különösen előnyös lehet a megfelelő immunfunkciók fenntartásában idősebb korban.Tétel Szabadon hozzáférhető Investigation of biocompatibility of polyethylene glycol derivatives and preparation of solid dispersion containing ketoprofen(2024-06-12) Pham, Le Khanh Ha; Bácskay, Ildikó; Gyógyszertudományok doktori iskola; Gyógyszerésztudományi KarPolyethylene glycols (PEGs) are widely used polymer that have a variety of applications in many fields, including biomedical, chemical, and industrial processes. It has many applications in various industries, including pharmaceuticals, cosmetics, and food. These compounds are important group of excipients due to their widespread use in different pharmaceutical formulations, especially is a favorable choice to reach the optimal drug delivery system. Polyethylene glycols (PEGs) possess a range of physicochemical properties that make it an invaluable polymer in pharmaceutical sciences. Its solubility, viscosity, molecular weight, thermal behavior, and interactions with biological systems play pivotal roles in drug delivery system, formulation design, and therapeutic applications. PEGs have a favorable safety profile. They are ideal excipients due to their excellent features such as inert, non-immunogenicity, hydrophilicity, high biocompatibility making them ideal for pharmaceutical formulations. Its ability to increase solubility and stability of drugs makes it a valuable tool in pharmaceutical and biomedical research. For PEG to be used to theirs full potential in the creation of novel drug delivery systems, a thorough understanding of these properties is essential. In recent years, the quest for biocompatible materials has become paramount in biomedical research and applications. Every stage of the drug formulation process must take the drug safety profile into consideration. In order to ensure the safe and efficient interaction of biomedical materials with living systems, biocompatibility is a crucial component in their development. The aim of biocompatibility testing is to make sure that a substance or device will offer the patient the greatest benefit with the least amount of risk. The evaluation of a biomaterial's biocompatibility at the cellular and tissue levels is one of the primary requirements for its suitability for clinical use. Cytotoxicity testing, which illustrates how cultured cells are exposed directly to the test material or to its extract, is the fundamental and required component of biocompatibility evaluation at early stages of drug development. The cytotoxicity assays are a low-cost and quick in vitro techniques that assess the impact of drugs on cultured cells. This assay is applied to evaluate and characterize the potentially harmful/toxic of the tested compound to the cells. Based on the concept that living cells have quantifiable intrinsic metabolic activities, cytotoxicity assays are designed to measure the toxicity of a sample. The reduction in cell viability due to drug exposure can be measured through various endpoints, including cell proliferation, membrane integrity, enzymatic activity, and mitochondrial function. Ketoprofen, which has chemical name that is 2-(3-benzoylphenyl)-propionic acid, belongs to a propionic acid group of a non-steroidal anti-inflammatory drug (NSAID). By blocking the production of prostaglandins, ketoprofen helps to reduce pain, swelling, fever and inflammation. This medication is commonly used to relieve symptoms associated with various conditions, including rheumatoid arthritis, osteoarthritis, ankylosing spondylitis, gout, menstrual cramps, and musculoskeletal injuries such as sprains and strains. It is available in various formulations, including oral tablets, capsules, extended-release capsules, and topical gels. The solubility of ketoprofen is an important characteristic that affects its dissolution rate, absorption, and bioavailability. The solubility of ketoprofen in water is 51 mg/L at 22oC which means that ketoprofen is practically insoluble in water. This solubility profile is critical for formulation development, as it affects the choice of appropriate solvents, co-solvents, and surfactants to enhance drug solubility and bioavailability. As solubility and permeability play a critical role in determining the bioavailability of the drug, The Biopharmaceutics Drug Classification System (BCS) is a system that categorizes a drug (API) based on aqueous solubility and permeability across intestinal membrane properties which is classified in to four classes which are class I: high solubility (S), high permeability (P), class II: low S, high P, Class II: high S, low P, class IV: low S, low P. More than 70% of medications are reported to be poorly soluble and belong to BCS classes II and IV. It is estimated that most compounds undergoing development at the present time are subjected to poor bioavailability of these compounds. The solubility is an important factor for drug release which is an essential and limiting step for oral drug bioavailability. The poor solubility and low dissolution rate of poorly water-soluble drugs in the gastro intestinal fluid often lead to an insufficient efficacy. The solubilization behavior of the drug is the key determinant for the oral bioavailability determination The low solubility of the drugs which leads to low dissolution rate is the biggest obstacle in the performance of poorly water-soluble (PWS) drugs. . The creation of efficient drug formulations presents many difficulties in the field of pharmaceutical sciences, especially when dealing with poorly soluble drugs. Poor solubility and limited permeability significantly hinder the successful delivery of therapeutic compounds. Therefore, improving the solubility and permeability of poorly soluble/permeable drugs is necessary to increase the drug bioavailability, thereby enhancing therapeutic efficacy, and optimizing the pharmacokinetic parameter of pharmaceutical products for better patient outcomes. To solve this problem, various strategies for solubilization enhancement have been developed such as nanoparticle, inclusion complex, lipid formulation, salt formation and solid dispersion. Among these strategies, solid dispersion (SD) is a well-known method for improvement in the solubility, dissolution rate and bioavailability of poorly water-soluble drugs. Solid dispersion is defined as dispersion of one or more active ingredients (hydrophobic) in an inert carrier matrix (hydrophilic) at in the solid state. The characteristics of the API, the carriers or the excipient should be evaluated carefully before selecting appropriate method to prepare the SD because each method have its own advantages and disadvantages. Solid dispersion shows many mechanisms to become one of the promising techniques for the low solubility drugs. The underlying mechanisms for improvement of the bioavailability of poorly water soluble (PWS) drug by SD technique are particle size reduction, particles with high porosity, wettability and dispersibility improvement, drug in amorphous state. Based on the points mentioned above, solid dispersion techniques have the potential to significantly increase the bioavailability and dissolution rate of drugs with poor water solubility, such as NSAID. General objective of my thesis was to investigate various PEGs derivatives and their characteristics and followed by the preparation of ketoprofen-containing solid dispersion using selected PEG derivatives.As most studies involved only a limited number of derivatives and I wished to better understand the cytotoxicity of these compounds, eleven substances of various molecular weights on a much wider scale: PEG 200, PEG 300, PEG 400, PEG 600, PEG 1000, PEG 1500, PEG 4000, PEG 8000, PEG 10000, PEG 12000, PEG 20000 were examined. Also, I would like to check how the change of PEGs’ molecular weight affects on the properties of PEGs and their SDs. In the first part of my thesis is to examine the toxicity of various PEG derivatives based on cellular effects (cytotoxicity and autophagy) and in vivo toxicity which is a necessary step before investigating the solid dispersion containing PEG derivatives and poorly soluble API. Because PEGs are a common excipient used to increase the solubility of active pharmaceutical ingredients, I looked for an API that is not well soluble. The solubility of ketoprofen was improved by solid dispersion preparation using PEG derivatives that I had previously studied for the first section of my thesis. In the second part of the thesis, the aim is to formulate binary ketoprofen - PEG hot melt homogenization solid dispersions with low molecular weight polymers which were PEG 1000, 1500 and 2000. The physicochemical characteristics and the dissolution profiles of theses solid dispersions were examined. The relationship between low molecular weight PEG derivates and ketoprofen-SD characterization were also investigated regarding the effects of molecular weight of PEGs.Tétel Szabadon hozzáférhető Vadmadarak szerepe az antibiotikum rezisztencia terjedésében(2024) Nagy, József Bálint; Kardos, Gábor; Gyógyszertudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai IntézetAz Egy egészség elv tekintetében az emberek és az állatok egészsége és a környezet szoros kölcsönhatásban áll egymással, ami az antibiotikum rezisztenciára is vonatkozik, ennek fényében pedig vadmadarak szerepét vizsgáltuk az antibiotikum rezisztencia terjedésében. A 2016. október és 2017. március között vizsgált vetési varjak 33%-ában, a rutin diagnosztikai vizsgálatra érkező humán székletminták 1,7%-ában találtunk ESBL-termelő E. coli-t. Az ESBL gének szekvenálásából kiderült, hogy a varjakban a blaCTX-M-55 és blaCTX-M-27 gének, míg a humán széklet és klinikai mintákban a blaCTX-M-15 és blaCTX-M-27 domináltak. A PFGE alapján a humán klinikai és széklet izolátumok jól elkülönültek a varjú izolátumoktól néhány kivétellel. Az ST131 a varjú, széklet és klinikai mintákban is előfordult, a domináns alklád a C1-M27 volt. Az EC069-es PFGE klaszterbe tartozó varjú eredetű ST131 C1-M27 izolátumok WGS és cgMLST alapján közeli kapcsolatban álltak a humán izolátumokkal. A varjakban ST24-be tartozó atipikus EPEC törzsek, blaCTX-M-55 hordozó ST162 törzsek és APEC törzsek is előfordultak. A 2019 és 2020-ban mintázott dankasirályok 7,4%-a illetve 6,7%-a hordozott CRE törzset, a Duna esetében csak a 2020-as Budapest alatti szakaszból gyűjtött mintákban találtunk CRE-t. A domináns faj az E. coli volt, ezeket hasonlítottuk össze humán carbapenem rezisztens E. coli (CREc) törzsekkel. A WGS eredménye alapján a blaNDM-1 volt a domináns karbapenemáz gén, melyek közvetlen genetikai környezete minden esetben ugyanaz volt. A sirály és dunai izolátumokban a blaVIM-4 csak blaNDM-1-gyel együtt volt jelen, míg a klinikai izolátumokban önmagában, vagy a blaOXA-48-cal együtt fordult elő. Alapvetően az emberi, vízi és sirály CREc izolátumok különböző ST-okba tartoztak. A klinikai izolátumok döntő többségét jellemzően humán patogén ST-ok adták, de a sirály és dunai törzsek között is találtunk fontos magas kockázatú klónokat (ST224, ST372, ST744 és ST10, ST354, ST410). A humán és sirály izolátumok között nem találtunk közvetlen kapcsolatot. A dunai és humán ST410 törzsek kapcsolatban álltak egymással. A 2019-ben gyűjtött ST1437 törzsek teljesen azonosak voltak míg a 2020-as sirály és dunai izolátumok között 22-24 allél allélnyi különbség volt. A mindenevő, urbanizált, kóborló és vándorló viselkedésük miatt ezek a sirályok és varjak fontos rezervoárok, helyi és hosszútávú vektorok a rezisztens törzsek, MGE-ek és rezisztencia gének számára, felhívva ezzel a figyelmet a vadmadarak szerepére illetve az Egy egészség elv fontosságára az antibiotikum rezisztencia terjedésébenTétel Szabadon hozzáférhető Pixelenkénti autofluoreszcencia korrigált FRET mérés és implementálása Pannoramic Confocal konfokális patológiai szkennerre(2024) Rebenku, István; Vereb, György; Gyógyszertudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Biofizikai és Sejtbiológiai IntézetA digitális patológia gyors fejlődése lehetővé teszi szöveti szintű morfológiai felvételek készítését. Immunhisztokémiai jelölések alkalmazásával ezek a morfológiai jegyek egy vagy két molekula expressziós szintjével korreláltathatóak. Napjainkban a fluoreszcenciás patológiai szkennerek megjelenése és elterjedése zajlik, melyek lehetővé teszik több molekula azonos mintában történő, multiplex jelölésen alapúló vizsgálatát. A Pannoramic Confocal az első digitális patológiai szkenner, amely a hagyományos transzmissziós és fluoreszcenciás képalkotáson túl konfokalitást is biztosít. A szkennert a konfokális képalkotás, stabilitás, pontosság, linearitás és érzékenység szempontjából vizsgáltuk. A konfokális kép pontkiterjedési függvényét aszimmetrikusnak, de térben invariánsnak mértük; ennek alapján dekonvolúciós algoritmust implementáltunk a műszerhez. Az X-Y dimenzióban mért stabilitás és relokalizációs pontatlanság jóval a felbontási határ alatt volt. Az intenzitásválasz lineáris volt (R² ≥0,9996). A kalibrált mérések azt mutatták, hogy indirekt jelölés alkalmazásával sejtenként ≥ 2000 molekula jól detektálható és leképezhető. A megvilágítást vizsgálva azt találtuk, hogy a mikroszkóp megvilágítása aszimmetrikus és inhomogén. Ennek kiküszöbölésére bevezettünk egy korrekciós módszert, amely alkalmas kisebb területről és térben változatos mintákról készült felvételek megfelelő korrekciójára is, valamint megbízható kvantitatív eredményeket ad. Ennek alkalmazásával, ill. a mérési pontosság ismeretében a Pannoramic Confocal alkalmas lehet szövettani metszeteken molekuláris interakciók mérésére. A Förster rezonancia energiatranszfer (FRET) népszerű eszköz a molekuláris kölcsönhatások tanulmányozására, mivel a 1-10 nm-es tartományban igen érzékeny a távolságra. Az intenzitás alapú, spektrálisan korrigált FRET mérési módszer előnye, hogy háromdimenziós, valamint időfüggő mérésekre is alkalmas. Annak érdekében, hogy használható legyen magas autofluoreszcenciájú metszetek mikroszkópos mérése során pixelenkénti autofluoreszcencia korrekcióval, az áramlási citometriában használt sejtenkénti korrekciós algoritmust adaptáltuk. A kidolgozott pixelenkénti autofluoreszcencia korrekció javítja a mérések pontosságát és különösen alacsony szignál/autofluoreszcencia értékek, valamint térben változatos autofluoreszcenciájú minták esetében ajánlható. Az analízis elvégzésére írt Fiji/ImageJ plugin szabadon elérhető. A mérési eljárást a Pannoramic Confocal készülékkel is teszteltük, ahol a sejteken és fagyasztva metszett szöveten mért FRET hatásfokok a kontrollként használt LSM 880 lézerpásztázó mikroszkóppal mértekkel egyezést mutattak. Ez alapján a pixelenkénti autofluoreszcencia korrigált FRET mérés implementálásra került a Pannoramic Confocal digitális patológiai szkenner szoftverében, megteremtve a diagnosztikai célú FRET mérések metodológiai és instrumentális alapját.Tétel Szabadon hozzáférhető Kiméra antigén receptorral (CAR) átprogramozott T sejtek optimalizálása szolid tumorok kezelésére: a molekuláris kölcsönhatások és a differenciálódás szabályozásának lehetséges szerepe(2024) Mezősi-Csaplár, Marianna; Vereb, György; Szöőr, Árpád; Csaplár, Marianna; Gyógyszertudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Biofizikai és Sejtbiológiai IntézetA kiméra antigén receptorokkal (CAR) módosított T sejtek paradigmaváltást hoztak a kemoterápia-rezisztens limfómák kezelésében, szolid szervi daganatokkal szemben alkalmazva azonban hatékonyságuk elmaradt a várakozástól. Bár a CAR konstrukciók CD3z effektor alegysége mellé beépített CD28 vagy 41BB kostimulációs domének nagy mértékben fokozták a T sejt készítmények hosszú távú hatékonyságát, a korai tumorellenes aktivitásban betöltött szerepük egyelőre tisztázatlan. Munkánk első felében első (.z), második (CD28.z, 41BB.z) és harmadik (CD28.41BB.z) generációs CAR-ok alkalmazásával tanulmányoztuk a CD28 és 41BB kostimulációs domének hatását a CAR-ok sejtfelszíni szerveződésére, diffúziós kinetikájára, és a korai citolitikus jelátvitel hatékonyságára. Eredményeink szerint míg a .z és a CD28.z CAR-ok dimereket képeznek, és azok nagy kiterjedésű membrán klasztereket alkotnak, a 41BB t tartalmazó CAR-ok főleg oligomer formában vannak jelen, és kisméretű membrán klaszterekbe szerveződnek. A CAR-ok laterális diffúziós sebessége a CD3z domén membrán síkjától mért távolságával arányos növekedést mutatott. Az első tumorsejttel való találkozáskor mind a CD28.41BB.z rendkívül mobilis oligomerjei és azok kisméretű klaszterei, mind a .z CAR-ok előre összeszerelődött nagyméretű klaszterei hatékonyabb proximális jelátvitelt közvetítettek, mint a közepesen mobilis CD28.z és 41BB.z CAR-ok. Ugyanakkor egy napos távon a tumorellenes citolitikus aktivitás a CD28.41BB.z CAR esetén bizonyult a legalacsonyabbnak, míg a .z CAR T sejtek tumor eliminációs hatékonysága minden vizsgált konstrukció között a legjobb volt. Mindezek alapján a molekuláris szerkezet, a membránbeli szerveződés és a mobilitás kritikus paraméterei az optimális terápiás hatékonysággal rendelkező CAR-ok tervezésének a kostimulációs domének hosszú távú biológiai hatása mellett. Munkánk második felében a CAR T sejtek hosszú távú hatékonyságát vizsgáltuk, melyben igen jelentős szerepet játszik a sejttermék összetétele. A hematológiai megbetegedéseket célzó CAR T terápiák esetén megfigyelték, hogy a kevésbé differenciálódott, citotoxikus CD8+ T sejtben gazdag készítmények rendelkeznek a legkedvezőbb tumorellenes hatékonysággal. Eredményeink szerint azonban szolid tumor modellekben a jobban differenciált, effektor memória domináns CAR T sejttermékek erősebb in vitro citotoxicitással rendelkeznek és kevésbé merülnek ki hosszan tartó antigénstimuláció alatt, mint azok a sejtcsoportok, amelyek differenciációját az előállítási szakaszban korlátoztuk. Megfigyeltük továbbá, hogy a 41BB kostimuláció hatására, valamint a transzdukciót megelőző T sejt expanzió során alkalmazott RetroNectin stimuláció mellékhatásaként a CD8+ citotoxikus CAR T sejtek aránya jelentős növekedést mutatott. Preklinikai modellünkben demonstráltuk, hogy az effektor memória irányú differenciáció, és a kiegyensúlyozott CD4+/CD8+ arány kölcsönzi a legerőteljesebb expanziós és citolitikus hatékonyságot a HER2+ szolid tumorokat célzó CAR T sejteknek. Ez a felismerés azt a világos üzenetet közvetíti a klinikumnak, hogy CAR T sejtkészítmények előállításnak optimalizálása és az ideális fenotípusprofil meghatározása a kezelt tumor típusának és antigénprofiljának függvényében elengedhetetlen feltétele a sikeres klinikai kipróbálásnak.Tétel Szabadon hozzáférhető Radiojelölt ciklodextrin származékok farmakokinetikai karakterizálása pozitron emissziós tomográfia segítségével(2023) Csige, Katalin; Hajdu, István; Gyógyszertudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Nukleáris Medicina TanszékNapjainkban a hasnyálmirigy rosszindulatú daganatos megbetegedések száma világszerte elképesztő ütemben emelkedik. Magyarországon a halálozást okozó daganatok körében az ötödik helyen áll, és a betegek 5 éves túlélési esélye 5% alatti. A legtöbb esetben a daganat felfedezésekor a betegség már előrehaladott állapotban van, és már az egy éves túlélési esélyek is nagyon alacsonyak. A hasnyálmirigyrákot néma gyilkosnak nevezik, mert a kezdeti megbetegedés tünetszegény, és a későbbi panaszok sem specifikusak. Emiatt egyre nagyobb az igény olyan érzékeny képalkotó és terápiás eljárások bevezetése iránt, amelyek segítségével a legkisebb morfológiai elváltozások és a korai áttétek is időben felismerhetőek, hiszen ezzel a betegek élete megmenthető, vagy meghosszabbítható. Rendkívüli érzékenysége és nagy felbontása miatt a pozitron emissziós tomográfia (PET) olyan nem invazív képalkotó módszer, amely alkalmas többek között a hasnyálmirigy adenokarcinóma kimutatására, stádiumának meghatározására, és a korai áttétek felismerésére. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb igény mutatkozik az olyan specifikus képalkotó kontrasztanyagok fejlesztésére is, amelyek alkalmazásával hatékonyan elkülöníthetőek az egészséges szövetek, a beteg szövetektől. A ciklodextrinek olyan csonka kúp alakú semleges glükóz oligomerek, amelyek kiváló gyógyszerhordozó tulajdonságokkal rendelkeznek. Intenzív gyógyszeripari kutatások folynak olyan ciklodextrinek fejlesztésére, amelyek kiváló gyógyszerhordozók, önálló gyógyszerek, illetve adalékként javítják más készítmények biológiai hozzáférhetőségét, biohasznosulását, eltarthatóságát. A random metilezett β-ciklodextrin (RAMEB) nagy affinitással rendelkezik a humán eredetű rosszindulatú tumorokban, mint pl. hasnyálmirigy rákban túlexpresszálódó prosztaglandin-E2 és receptoraival történő komplex kialakítására, ezért radioaktívan jelölve ígéretes radiofarmakon lehet a hasnyálmirigy tumorok diagnosztikájában és terápiájában. Az intenzív kutatások ellenére korlátozott információ áll rendelkezésre a ciklodextrinek farmakokinetikai tulajdonságáról és biológiai eloszlásáról. Ezen okok miatt kutatócsoportunk elkezdte vizsgálni a radioaktívan jelölt ciklodextrinek viselkedését az élő szervezetben PET képalkotó eljárás segítségével. Nowdays, the number of pancreatic cancer cases worldwide is highly increasing. In Hungary, it ranks fifth among cancers that cause death, and the 5-year survival rate of patients is less than 5%. In most cases, when the tumor is discovered, the disease is already in an advanced stage, and the chances of one-year survival are very low. Because the disease has no early symptoms and can quickly invade surrounding tissues and organs, it is one of the deadliest cancers. Identifying early diagnosis options is an important way to improve detection and survival rates of pancreatic cancer. Due to specific radiopharmaceuticals, PET has a high sensitivity for detecting pancreatic adenocarcinoma tumorous lesions, and early metastases. With the advancement of molecular biology and the discovery of new tumor-related targets, the development of tumor-specific radiopharmaceuticals for PET diagnostics is also progressing rapidly. The cyclooxygenase-2 (COX-2)/prostaglandin E2 (PGE2) pathway plays an important role in tumor development and formation of metastases such as pancreatic cancer, therefore they represent important diagnostic and therapeutic research targets in nuclear medicine in the field of molecular imaging. PGE2 form complexes with RAMEB (randomly-methylated-beta-cyclodextrin) with high affinity. Radioactively labeled RAMEB, can be a promising radiopharmaceutical in the diagnosis and therapy of pancreatic tumors. Cyclodextrins are polymers composed of cyclic oligosaccharides of truncated cone shape or toroids. Cyclodextrins are widely used as pharmaceutical excipients as they have many areas of application: drug carriers, stand-alone drugs, improve the bioavailability, bioavailability, and shelf life of other preparations.It is known that cyclodextrin derivatives are effective in the therapy of several diseases. Despite of the intensive research, limited information is available on the pharmacokinetic and biodistribution of cyclodextrins. For this reason our research group started to investigate the pharmacokinetic properties of cyclodextrins using a sensitive non-invasive positron emission tomography (PET).Tétel Szabadon hozzáférhető Armoracia rusticana endofitonok vizsgálata in vitro és in vivo modellekben(2023) Plaszkó, Tamás; Gonda, Sándor; Gyógyszertudományok doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar::Biológiai és Ökológiai Intézet::Növénytani TanszékA jelen értekezés alapjául szolgáló kutatómunkánk a torma mikrobiomját alkotó endofitonok vizsgálatára irányult. Munkánk során GC-MS és LC-MS/MS műszeres analitikai, illetve új-generációs szekvenálási módszerekkel vizsgáltuk az endofitonok és a gazdanövény közötti kémiai interakciókat. Torma gyökerekből készített kivonaton vizsgáltuk a tormábólizolált endofiton gombák, illetve a torma környezetéből izolált talajgombák inkubációja során keletkező illékony szerves vegyületeket (VOC). Az általunk alkalmazott inkubációs módszerrel a relatíve nagy agarfelület és a mikroaerofil környezet megfelelőnek bizonyult a gombák által termelt VOC-ok hatékony analíziséhez. A gombák gőzteréből detektált illékony vegyületek közt találtunk például alkoholokat, észtereket és ketonokat, továbbá olyan kéntartalmú vegyületeket is, melyek minden bizonnyal a tormában található glükozinolátok bomlástermékei. Továbbá elmondható, hogy számos gombanemzetség (pl.: Curvularia, Notophoma, Paraphoma, Setophoma) képviselőjének VOC mintázatát elsőként sikerült leírnunk. Ezenfelül különböző tormafajták metabolitjainak összessége és a bennük élő endofiton gombák közötti in vivo kémiai kölcsönhatásokat vizsgáltuk, nem-célzott metabolomikai és metagenomikai adatok integrálásával. A tormagyökerek metabolomjában mért változások számos korrelációt mutattak a különböző endofiton gombák relatív abundanciájával. Az azonosított gombataxonok legalább egyharmada szignifikánsan korrelált egy vagy több vegyületjelölttel. Nem-célzott metabolomikával számos vegyületjelöltet sikerült hozzávetőlegesen is azonosítanunk, többek között aminosav származékokat, flavonoid glikozidokat, glükozinolátokat, indol származékokat, lipideket, aromás/polifenolos vegyületek, peptideket, stb. Az általunk alkalmazott metabolomika - metagenomika kombináció számos, jól értelmezhető jelenséget tárt fel a növény - gomba kapcsolatok komplex világában. Reményeink szerint kutatómunkánk jó kiindulási alapot jelenthet jövőbeli multi-omikai tanulmányok kivitelezéséhez.Tétel Szabadon hozzáférhető Az antibiotikum rezisztencia spirál vizsgálata idősor-analízissel Gram-negatív baktériumok esetében(2023) Tóth, Hajnalka; Kardos, Gábor; Tóth, Hajnalka; Gyógyszertudományok doktori iskola; Metagenomikai IntézetAz antibiotikumok 20. századi felfedezése és egyre nagyobb arányú alkalmazása a bakteriális fertőzésben szenvedő betegek millióit mentette meg és vált ezzel az orvostudomány egyik legjelentősebb innovációjává. Ezen szerek fokozott és inkonzekvens használata azonban az antibiotikum rezisztencia gyors terjedéséhez vezetett, mely jelentős mértékben hozzájárult a mortalitási és morbiditási ráta növekedéséhez. Az antibiotikum felhasználás és rezisztencia kapcsolatának vizsgálata és az összefüggések jövőbeli előrejelzése egyre fontosabb szerepet játszik a sikeres infekciókontroll fenntartásában és az antibiotikum rezisztencia visszaszorításában. Az antibiotikum felhasználás és rezisztencia közötti összefüggés elemzésére statisztikai módszereket alkalmaztunk, melyek segítségével nyomon követhettük a változók közötti kapcsolatokat és azok dinamikáját, valamint időbeli alakulását. Mindemellett a feltételezett antibiotikum rezisztencia spirál elemzésére és az azt fenntartó baktériumok meghatározására is lehetőségünk volt. A kutatás során dinamikus regresszió és vektor autoregresszív modellek segítségével vizsgáltuk ezen összefüggéseket. Eredményeink alapján az antibiotikum felhasználás és rezisztencia között szoros összefüggés figyelhető meg. A cephalosporin felhasználás fokozódása elősegíti a cephalosporin rezisztens Gram-negatív baktériumok elterjedését, melyre az egészségügy a carbapenem csoportba tartozó antibiotikumok empirikus felírásával reagál. A carbapenem fogyás fokozódása magával hozza a carbapenem rezisztens törzsek megjelenését és elterjedését, melynek következménye a colistin felhasználás térnyerése. Bár a colistin rezisztens baktériumok aránya a vizsgálati periódusban alacsony maradt, az antibiotikum felírási szokások gyors és drasztikus változása nélkül a colistin rezisztens törzsek elterjedése várható. Az antibiotikum rezisztencia spirál egyes lépcsőin más-más faj játszik fontos szerepet a spirál továbbvitelében. Így a cephalosporin felhasználás fokozódása hozzájárult a cephalosporin rezisztens Klebsiella spp. és Escherichia coli törzsek elterjedéséhez. A cephalosporin rezisztens Escherichia coli törzsek a carbapenem felhasználás növekedését provokálták, mely a carbapenem rezisztens Acinetobacter baumannii és Pseudomonas aeruginosa térnyeréséhez vezetett. A carbapenem rezisztens Acinetobacter baumannii törzsek szignifikánsan befolyásolták a colistin felhasználás emelkedését. Az antibiotikum felhasználás és rezisztencia közötti kapcsolat trunkált idősorokon történő vizsgálata alapján az összefüggések dinamikusak, azok az idősor hosszától függően gyengülhetnek, esetenként el is tűnhetnek. Kiemelendő a carbapenem rezisztens Acinetobacter baumannii törzsek colistin felhasználásra gyakorolt hatása, mely minden idősor esetén kimutatható volt. Az antibiotikum rezisztencia visszaszorítása a 21. század egyik legfontosabb egészségügyi feladata. Az antibiotikum felhasználás és rezisztencia statisztikai módszerekkel történő vizsgálata lehetőséget adhat ezen összefüggések vizsgálatára és előrejelzésére, az eredmények pedig hozzájárulhatnak az aktuális antibiotikum felírási szokások optimalizálásához, melynek eredménye a rezisztens törzsek terjedésének lassulása, valamint reményeink szerint jelentős visszaszorítása lehet. The discovery of antibiotics in the 20th century and the ever-increasing rate of their application saved millions of patients suffering from bacterial infections, thus becoming one of the most significant medical innovations. On the other hand, the excessive and inappropriate use of these antibiotics led to the rapid spread of antibiotic resistance which contributed substantially to the increasing growth of the mortality and morbidity rate. Examining the relationship between antibiotic use and resistance as well as making predictions play an ever more important role in reducing antibiotic resistance. In order to analyze the relationship between antibiotic use and resistance, we used statistical methods which allowed for following the correlation between the variables and to observe their dynamics and development over time. Furthermore, we analyzed the assumed antibiotic resistance spiral and determined the bacteria maintaining it. We examined these relationships with the help of dynamic regression and vector autoregressive models during the study period. Based on our results, a strong correlation can be observed between antibiotic use and resistance. The spread of cephalosporin resistant Gram-negative bacteria is facilitated by the increasing use of cephalosporins. The reaction of healthcare to this phenomenon is the empiric prescription of carbapenems. The growing carbapenem use brings about the appearance and spread of carbapenem resistant bacteria and consequently, colistin use may gain ground. Although the proportion of colistin resistant bacteria remained low during the examination period, the spread of colistin resistant species can be expected if the way antibiotics are prescribed is not changed quickly and drastically. Different species play different role at each step of the antibiotic resistance spiral. As a result, the increasing use of cephalosporins contributed to the spread of the cephalosporin resistant Klebsiella spp. and Escherichia coli. The cephalosporin resistant Escherichia coli provoked the growth of carbapenem use which led to the carbapenem resistant Acinetobacter baumannii and Pseudomonas aeruginosa gaining ground. The carbapenem resistant Acinetobacter baumannii significantly influenced the increase in colistin use. Reducing antibiotic resistance is one of the most important tasks in the field of medicine in the 21th century. The examination of antibiotic use and resistance using statistical methods allows us to examine and predict these relationships, the results can contribute to the optimization of the current antibiotic prescription habits which can slow down and hopefully, even significantly reduce the spread of resistant bacteria.Tétel Szabadon hozzáférhető Mikrokapszulákban alkalmazott kitozán kölcsönhatásának vizsgálata probiotikus baktériumokkal(2023) Erdélyi, Lóránd József; Váradi, Judit; Gyógyszertudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Gyógyszerésztudományi Kar::Gyógyszertechnológiai TanszékA probiotikus baktériumok mikrokapszulázása számos előnnyel jár. Javíthatja az életképességet, megkönnyíti a tárolást és az adagolást, valamint célzottan képes a megfelelő helyen és időben felszabadulni a gasztrointesztinális rendszerben. A vizsgálatok és formulálás során azonban vannak olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell vennünk, mivel jelentős mértékben torzíthatják a vizsgálati eredményeket és csökkenthetik a készítmény hatékonyságát. A doktori munkámban a mikrokapszula bevonatként alkalmazott kitozán életképesség-csökkentő hatását vizsgáltam a probiotikus – elsősorban Lactobacillus plantarum – törzseken. A munkám során az alábbi megállapításokat tettem: 1. A kitozán bevonat a mikrokapszula felszínéről leoldódva csökkentette a Bifidobacterium bifidum és a Lactobacillus plantarum életképességét. Ezen életképesség-csökkentő hatás miatt a kitozán termoprotektív szerepének értékelése e két törzsnél nem megalapozott. Az Enterococcus faecium esetében a kitozán termostabilizáló hatását igazoltam. 2. A kitozán bevonattal ellátott Lactobacillus plantarum tartalmú mikrokapszulák mesterséges gyomor-, és bélnedvben történő kioldása során jelentős életképesség csökkenést állapítottam meg. 3. Elsőként határoztam meg a mikrokapszula felszínéről leoldódó kitozán bevonat mennyiségét FITC-el jelölt származék segítségével. Megállapítottam, hogy a kitozán koncentrációja a kioldóközegben a L. plantarum MIC értékéhez viszonyítva legalább ötszörös. 4. Igazoltam, hogy a kitozán életképesség-csökkentő hatása koncentrációfüggést mutat a L. plantarum esetében. Az általam felhasznált különböző molekulatömegű kitozán származékok életképesség-csökkentő hatása között azonban szignifikáns különbséget nem állapítottam meg. 5. Igazoltam, hogy a kitozán a L. plantarum sejtek membránjával létesít irreverzibilis kapcsolatot, mely kölcsönhatás a kitozán polikationos jellegéből adódik. A kitozán életképesség-csökkentő hatása 0,1% koncentrációban a membránintegritás csökkentésével függ össze. Elsőként igazoltam a konfokális mikroszkópos felvételekkel a kitozán L. plantarum sejtfalához történő adszorpcióját. Eredményeim alapján ezért javaslom a probiotikus készítmények preformulációs vizsgálata alatt a felhasznált segédanyagok MIC értékének meghatározását és a kioldódás során kialakuló segédanyag koncentráció meghatározását, hogy következtetéseket tudjunk levonni a készítmény várható hatékonyságáról és stabilitásáról.Tétel Szabadon hozzáférhető Multirezisztencia mechanizmusainak vizsgálata Gram negatív kórokozók körében: karbapenem rezisztens Acinetobacter baumannii genomi epidemiológiája(2022) Balázs, Bence; Kardos, Gábor; Balázs, Bence; Gyógyszertudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai IntézetA Debreceni Egyetem Klinikai Központjában izolált a karbapenem rezisztens A. baumannii-k esetében 2016 előtt a blaOXA-23 hordozó ST2 és ST45 klónok domináltak. Azonban 2017-re ezen törzsek prevalenciája lecsökkent és egy újonnan megjelent blaOXA-72 karbapenemázt kódoló ST636 és ST492 klónok jelentek meg. Az új törzs megjelenése egybeesett a megemelkedett karbapenem fogyási adatokkal, elsősorban az egyoldalú meropenem használattal. Hipotézisünk az volt, hogy a bekövetkezett törzsváltás, az említett egyoldalú antibiotikum használattal függött össze. Az új törzsek megjelenésével egy időben megjelentek az A. baumannii -t tünetmentes hordozó a fekvőbetegek. A blaOXA-23 és blaOXA-72 karbapenemázt kódoló izolátumok rezisztenciájának különbségeit idő-ölés kísérletekben vizsgáltuk, karbapenemekkel (meropenem és imipenem; 16, 128-1024 mg/L) és colistinnel (2-32 mg/L) szemben. Meropenem esetében eltérést mutattunk ki a két karbapenemáz termelésével összefüggő rezisztencia között, míg a blaOXA-23-t kódoló ST2 és ST45 izolátumok 256-1024 mg/L között (k=0,346-0,859) mutatott baktericid hatást, addig az újonnan megjelent blaOXA-72 gént hordozó ST636, ST492 klónok esetében ez a hatás csak 512-1024 mg/L koncentrációnál (k=0,156-0,421) jelentkezett. Az imipenem koncentrációfüggetlen baktericid hatást mutatott 128 és 1024 mg/L között mind ST2, ST45, ST636 és ST492 esetében. A colistin baktériumölő hatása izolátumfüggő volt. 2017 és 2019 között a 7806 vizsgált rutin diagnosztikai vizsgálatra érkező székletmintákból 55 A. baumannii tenyészett (0,15%). Ebből a mintacsoportból származó izolátumok esetében a karbapenem rezisztencia prevalenciája alacsonyabb volt, mint a fentebb említett klinikai mintákból származó izolátumoké. A fekális izolátumok között a csak blaOXA-23 gént hordozó törzsek nem voltak jelen. A blaOXA-72 karbapenemázt hordozó izolátumok aránya 36,4% volt, de az izolátumok 3,6%-a mindkét karbapenemázt kódolta. A klinikai izolátumok esetében a blaOXA-72 gén előfordulása 76,9%, míg a blaOXA-23 gén előfordulása 3,1% volt. A két gént az izolátumok 15,4%-a kódolta egyszerre. A rezisztensebb klónok, illetve a blaOXA-72-t hordozó izolátumok megjelenéséhez a meropenem rezisztenciában tapasztalható különbség hozzájárulhatott, mely különbség imipenem esetében nem volt megfigyelhető. Ez rávilágít az egyoldalú antibiotikum-használat veszélyeire. A CRAb izolátumok klinikai prevalenciája okozta a karbapenem-rezisztens ST636 és ST492 izolátumok fekális hordozásának előfordulását, de ez az érzékeny izolátumok esetében nem mutatható ki.Tétel Szabadon hozzáférhető Növényi hatóanyagokat tartalmazó belsőleges gyógyszerhordozó rendszerek formulálása és vizsgálata(2022) Sinka, Dávid; Bácskay, Ildikó; Gyógyszertudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Gyógyszerésztudományi Kar::Gyógyszertechnológiai TanszékA növényi hatóanyagok terápiás felhasználása egyidős az orvoslással, és a modern medicina minden korszakában jelen van. Napjainkban a szintetikus és biológiai úton előállított farmakonok széles választéka mellett is mutatkozik igény a fitofarmakonokra, részben a természetes gyógymódok pozitív megítélése miatt a betegek részéről, részben használatuk számtalan előnye okán. A növényi hatóanyagok olcsóak és könnyen hozzáférhetők, megelőzésre és terápiára egyaránt alkalmazhatók, a komplex hatóanyagokat tartalmazó gyógynövények esetén szinergista hatással számolhatunk, gyakran kedvező mellékhatás-profil mellett. A modern, tudományos bizonyítékokon alapuló terápiás gyakorlat azonban számos elvárást támaszt a gyógynövényekkel szemben. Az egységes, jól definiált hatóanyagtartalom és minőségbiztosítás a tradicionálisan használt szárított növényi részek esetében nem mindig biztosítható, a fitofarmakonok fizikai-kémiai tulajdonságai, a vízoldhatóság, permeabilitás és a stabilitás gyakran rossz, ami elégtelen biohasznosuláshoz vezet. Az utóbbi évtizedek gyógyszertechnológiai kutatásai között jelentős számban találunk olyanokat, amelyek ezen elvárásoknak megfelelve növényi hatóanyagok biohasznosulásának növelését tűzték ki célul, vagy fizikai-kémiai paramétereik befolyásolásával, vagy modern gyógyszerleadó rendszerekbe történő inkorporálásuk útján. Doktori értekezésem témájául két gyógynövény biohasznosulásának növelését választottam különböző gyógyszertechnológiai formulációk segítségével. Az első esetben a görögszénát (Trigonella foenum-graecum) használtam, mely leginkább antidiabetikus hatása miatt érdemel figyelmet. A szénhidrátbontó enzimek gátlásán keresztül hipoglikémiás hatást vált ki, diabétesz és inzulinrezisztencia terápiájában és prevenciójában egyaránt felhasználható. Emellett antioxidáns, a gasztrointesztinális rendszert érintő, hepatoprotektív és immunmodulátor hatásai is vannak. A görögszéna hatóanyagainak oldhatósága, permeabilitása és stabilitása változó. A hatóanyagtartalomra standardizált szárított görögszénamag-kivonatot ön-emulgeáló gyógyszerhordozó rendszerekké formuláltam, melyeknek vizsgáltam a fizikai paramétereit, antioxidáns hatását, felszívódási tulajdonságait, és kioldódását az adagolást megkönnyítő kapszulákból. A második esetben máriatövis (Silybum marianum) hatóanyagával, a szilimarinnal végeztem kísérleteket. Ez a flavonolignán keverék számos hatása mellett elsősorban hepatoprotektív hatóanyagként, daganatos megbetegedések megelőzésére és kezelésére kiegészítő terápiaként, illetve gasztrointesztinális panaszok esetén használatos. Mind a vízoldhatósága, mind a felszívódása a vékonybélből rossz. Biohasznosulásának növelését nyújtott hatóanyag-leadású hidrofil mátrix tabletták formulálásával növeltem, ezt a technológiát ciklodextrinekkel képzett zárványkomplexekkel is kombináltam. A tabletták fizikai tulajdonságait vizsgáltam, valamint a belőlük történő hatóanyag felszabadulást különböző pH-jú közegben, így a kioldódási görbéket összehasonlítva meghatároztam a biohasznosulás növelésére legalkalmasabb összetételt. A természetes, növényi eredet nem feltétlenül jelent biztonságos alkalmazhatóságot, ezért az általam készített formulációk biokompatibilitását is szem előtt tartva sejtéletképességi vizsgálatokat végeztem a kísérletek során felhasznált összetételekkel és anyagokkal történő kezelés után.Tétel Szabadon hozzáférhető Rekurrens légúti papillomatózisok prognosztikai tényezőinek vizsgálata(2022) Nagy, Zsófia; Szarka, Krisztina; Gyógyszertudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai IntézetAz alacsony onkogén kockázatú HPV6 és 11 etiológiai szerepe már bizonyított számos benignus megbetegedés, köztük a rekurrens légúti papillomatózisok kialakulásában, azonban a kórképek súlyossága és a vírus genetikai jellemzői közötti összefüggések még kevésbé ismertek. Azonban egyre inkább ismert az, hogy a magas és alacsony onkogén kockázatú HPV genotípusok alapvető különbségeket mutatnak az okozott betegség kórlefolyásában és az annak hátterében álló genetikai variabilitás tekintetében. A munkánk során célunk új páciensektől, valamint már ismert betegek új recidívájából származó HPV6 és HPV11 szekvenciák teljes genom analízise volt. In silico protein modellezéssel vizsgáltuk az aminosavcserék potenciális hatását a vírusfehérjék szerkezetére és a fehérjék funkciójára. Tranziens transzfekciós kísérletekben elvégeztük a különböző LCR mintázatok funkcionális vizsgálatát, valamint elemeztük az E2 fehérje variánsainak hatását az LCR aktivitására. A HPV6 genomjaink a filogenetikai elemzés alapján az A fő-, valamint a B1 és B3 alvonalba tartoztak, leggyakoribbnak a B1 alvonal bizonyult. A szekvencia elemzések eredményei alapján a HPV6B1 alcsoportba tartozó szekvenciák ORF-jei esetében a nukleotidcserék többször eredményeztek aminosavcserét is, mint az A vonalba sorolható HPV6 genomok esetén. Ezzel szemben a LCR-t tekintve az HPV6A szekvenciái bizonyultak variábilisabbnak. Az HPV6 LCR funkcionális vizsgálata során a variánsok LCR aktivitásának gradiens-szerűen csökkenését tapasztaltuk; legmagasabb a HPV6A vonal transzkripciót aktiváló képessége, melyet a B1 és végül a B3 filogenetikai alcsoport LCR aktivitása követ. Ez alátámasztja azt a hipotézist, hogy különbség van az egyes HPV6 (al)csoportok sejtproliferációt moduláló hatása között. A B1 alcsoporttal szemben a HPV6A filogenetikai vonal esetében inkább az LCR transzkripciót aktiváló hatása érvényesül. A HPV6A vonalban azonosított transzkripciós faktor kötőhelyek nagyobb variabilitása is ezt támaszthatja alá. A HPV11 esetében az ORF-ek és az LCR is számos polimorfizmust tartalmaz a referencia szekvenciához viszonyítva. A filogenetikai vizsgálatok alapján az A2 alvonal dominanciája volt megfigyelhető. A szekvencia vizsgálatok alapján az E1, E2/E4 és E5a, valamint a kapszid proteineket kódoló régiók és az LCR esetében nagyobb variabilitás figyelhető meg. Az E2 ORF-ben azonosított K308R aminosavcsere E2 dimerben erős kötést alakít ki a stabilizáló láncok között, de nem befolyásolja a DNS-kötést, amely következtében ez az E2 variáns kevésbé hatékony enhanszer aktivitással rendelkezik, mint a referencia E2. Az egyedi Q86K aminosavcsere a fehérje felszíni töltését változtatja meg. A két, a fehérje hinge-régiójában található szintén egyedi aminosaveltérés (S245F és N247T) a foszforilációs mintázatban okoz változást. Az E2/E4 ORF régióban azonosított 58 bp deléció leolvasási kereteltolódást és korai stop kodon kialakulását eredményezi, amely valószínűleg működésképtelen E2 fehérjét hoz létre; az E2 funkció kiesése pedig hozzájárulhatott a diszpláziával járó papillomatózis kialakulásához. Az LCR és E2 kotranszfekciós vizsgálata megerősíti, hogy az LCR valódi transzaktiváló hatása és az E2 enhanszer hatására történő LCR aktivitás fokozódása együttesen befolyásolják az LCR nettó hatását. Eredményeink alapján tehát úgy tűnik, hogy az alacsony onkogén kockázatú genotípusok intratípusos variánsainak esetében is - hasonlóan a magas onkogén kockázatú genotípusokhoz – azonosíthatóak olyan vírusgenetikai különbségek, amelyek eltéréseket okoznak a vírusvariáns patogenitásában/virulenciájában a referenciához képest, de ezen eltérések hátterében nem a fő onkoproteineket, hanem sokkal inkább az E1, E2/E4 és E5a, valamint a kapszid proteinek és az LCR variabilitása állhat.Tétel Szabadon hozzáférhető Gyógyszerészeti segédanyagok és külsőleges gyógyszerformák biokompatibilitási, in vitro és in vivo vizsgálata(2022) Pető, Ágota; Bácskay, Ildikó; Gyógyszertudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Gyógyszerésztudományi KarManapság a természetes eredetű, növényi hatóanyagok reneszánszukat élik, a betegek részéről egyre növekszik az igény a természetes összetevőket tartalmazó készítményekre. A gyógyszertárakban egyre növekvő kínálat található a gyógynövénytartalmú étrendkiegészítőkből és egyéb készítményekből. . A növényi eredetű hatóanyagok azonban nem feltétlenül jobbak a szintetikusan előállított hatóanyagoknál. Alkalmazásuk esetében a biztonsággal kapcsolatban aggályok merülhetnek fel, ezért a növényi hatóanyagok felhasználását megelőzően preformulációs vizsgálatokat kell elvégezni. A gyógynövények termesztése kellő odafigyelést igényel, feldolgozásuk kihívásokkal teli feladat, ráadásul sok gyógynövény esetében csupán a népgyógyászat tapasztalati úton szerzett információi állnak rendelkezésünkre. A gyógynövényből történő hatóanyagkivonás mellett az aktív komponenseket azonosítani kell, továbbá a hatóanyag standardizálása is elengedhetetlen A természetes eredetű hatóanyagok mellett az új farmakonok, gyógyszerjelöltek kutatása, tudományos ismerete is fontos és rohamosan fejlődő terület, hiszen számos olyan kórkép és indikáció létezik, melynek kezeléséhez nem áll rendelkezésünkre megfelelő gyógymód, vagy a jelenleg használatos terápia nem teljes mértékben kielégítő és hatékonyabb, kevesebb mellékhatást okozó, jól tolerálható gyógyszerre van szükség. A gyógyszerek bőrön keresztül történő bejuttatása a gyógyszerészet egy vonzó és kihívásokkal teli területe. A modern technológiák gyors fejlődésének köszönhetően a gyógyszerek egyre nagyobb hányadát igyekeznek transzdermális úton bejuttatni, beleértve a konvencionális terápiás módszerekkel jól alkalmazható hatóanyagokat is. Ennek oka, hogy a transzdermális gyógyszerbevitel számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, kikerüli a gasztrointesztinális traktust, ezáltal a máj first-pass effektjét is, lokális és szisztémás hatást egyaránt elérhetünk vele. Lehetővé teszi egyes kórképek helyi kezelését, ezáltal kevesebb mellékhatással kell számolnunk, valamint nem invazív, fájdalommentes kezelési mód, a páciensek saját maguk is képesek a gyógyszer adminisztrációjára, így a bőrön keresztüli gyógyszerbevitel a betegek által az egyik leginkább kedvelt beviteli kapu. Mindez a fokozott beteg compliance-ben nyilvánul meg, különösen hosszútávú kezelés esetén.Tétel Szabadon hozzáférhető Innovatív heterogén diszperz rendszerek formulálása és gyógyszertechnológiai vizsgálata(2022) Kósa, Dóra; Ujhelyi , Zoltán; Gyógyszertudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Gyógyszerésztudományi KarA terápiás gyógyszerhatás létrejöttéhez a hatóanyagot a hatás kifejtéséhez szükséges koncentrációban kell eljuttatnunk a kezelni kívánt célszervhez. Az intravénás beadás kivételével a gyógyszeranyagoknak ehhez először be kell jutniuk a véráramba, ahonnan tovább lépnek az extra- vagy intracelluláris térbe, vagyis a hatás helyére. Ahhoz azonban, hogy ezt biztosítani tudjuk, a gyógyszertechnológiai formulálás során több összetett problémával is szembe kell néznünk külsőleg és belsőleg alkalmazott gyógyszerek esetében egyaránt. A készíteni kívánt gyógyszerforma típusát, valamint a formulálás célját több szempont alapján határozzuk meg az alkalmazás módjától függően. A farmakon szempontjából legmegfelelőbb gyógyszerforma kialakítása nemcsak a hatóanyag felszívódását és biohasznosulását növeli, hanem annak terápiás hatását is. A különböző innovatív gyógyszerhordozó rendszerek kialakítása során legnagyobb figyelmünk a hatóanyag diszperzitásának növelésére, valamint a különböző biológiai barriereken keresztüli transzportjára irányul. Az emberi szervezet biológiai barrierjei amellett, hogy megvédik szerveinket, szöveteinket a környezet káros fizikai, kémiai, illetve biológiai hatásaitól nélkülözhetetlen szerepet töltenek be testünk homeosztázisának fenntartásában. Ugyanakkor ezek a sejtkapcsoló struktúrák kihívást jelentenek a gyógyszerek bejuttatásának szempontjából, hiszen a hatóanyagnak a véráramba történő felszívódása, valamint a hatás helyére történő transzportja során át kell jutnia a barriereken, valamint membránokon egyaránt. Gyógyszertechnológiai szempontból fontos kutatási terület a gyógyszerjelölt molekulák barriereken keresztüli permeabilitásának fokozása mind külsőleges, mind pedig belsőleges gyógyszerformák tervezése során. Formulálás során kulcsfontosságú lehet megfelelő penetrációfokozó segédanyagok alkalmazása, amelyek megkönnyítik, sőt fokozhatják a gyógyszeranyagok felszívódását. Számos tudományos kísérletben igazolták, hogy a lipid típusú felületaktív anyagok képesek módosítani a transz-, illetve paracelluláris transzportot, ezáltal nélkülözhetetlen segédanyagai lehetnek külsőleges és belsőleges gyógyszerhordozó rendszereknek egyaránt. A rossz vízoldékonyságú farmakonokból mikro- és nanorészecskék létrehozásával növelhető a rendszer diszperzitásfoka, amelynek következtében csökken az anyag szemcsemérete, és nő a részecskék fajlagos felülete. Ez a megoldás nagymértékben segíti a hatóanyag felszívódását is, ezáltal növeli annak hatásosságát. Munkám során olyan gyógyszer adminisztrációs területeket kerestünk, amelyeknél a hatékony gyógyszer bejuttatás a legnagyobb kihívást jelenti. Kísérleteimben olyan nagy diszperzitásfokú heterogén diszperz gyógyszerhordozó rendszereket formuláltam és vizsgáltam, amelyek a fent említett gyógyszerelési stratégia eredményes megvalósíthatóságát támogatják. Gyógyszerformulációs kísérleteimben nagy kihívást jelentő külsőleges és belsőleges formulációk kialakítását tűztem ki célul.