Léon Walras, egyik olyan neoklasszikus közgazdász volt, aki új alapokra helyezte a piaci viszonyok és az árak alakulásának magyarázatát. Az érték forrását az egyének által szubjektíven megítélt hasznosságban kereste, illetve a termelés és elosztás kérdései helyett a cserére összpontosított. A Walras-modell a javak egyensúlyi cseréinek problémájára ad megoldást. A cserék az egyének tudásától függnek. Alapvetően kétféle csereszabály létezik : centralizált és decentralizált. Az egyensúly létének és annak stabilitásának problémáját a magántulajdonon alapuló decentralizált gazdaságot leírni hivatott modell az általános egyensúlyelmélet kezeli. Walras volt az, aki először írta le az általános egyensúlyelméletet matematikai formában.

Két decentralizációs modellt fogok bemutatni az utolsó fejezetben. Az első, a klasszikus Walras-modell, ahol a fogyasztókat keresleti függvényük jellemez. A modellt továbbá jellemzi az együttes bevételi függvény, amely által meghatározott értéket minden fogyasztó között felosztásra kerül. A másik modell a fogyasztókat cserére való hajlandósági függvénnyel jellemzi.

Mindkét cseremodellben egyensúly létezését egy-egy tétel mondja ki. Az egyik tétel bizonyításához szükséges Debreu-Gale-Nikaïdo tételt, másik bizonyításához felhasználjuk a dinamikus gazdaság egyensúly létezésére vonatkozó tételt. Az utóbb említett két tétel bizonyítása a második és a harmadik fejezetben szerepel.
Az első fejezet tartalmazza azokat a definíciókat és tételeket, melyeket a következő fejezetekben felhasználunk.