A napraforgó (Helianthus annuus L.) a repce mellett az egyike legfontosabb termesztett olajnövényünk. Korábban az igénytelen növényekhez sorolták, és nagyobbrészt csak gyengébb talajokon termesztették. A napraforgó termesztés világviszonylatban is fejlődő tendenciát mutat. Vetésterülete az utóbbi években mintegy 20 millió hektárra növekedett. A termelők sok esetben, mint minden más növénytermesztési kultúra esetében igen ki vannak szolgáltatva az időjárásban elmúlt években bekövetkezett szélsőségeknek, és azok negatív hatásainak. A nyírségi napraforgó termelők helyzetét rontja még az a tény is, hogy a piac által megkívánt minőséget csak igen keserves áron (kézi betakarítás, többszöri rostállás) lehet megtartani. Sok esetben hallják azt a felvásárlótól, hogy a kaszat túl kicsi, túl heterogén. Ennek vizsgálatát tűztem ki célul dolgozatomban. Kíváncsi voltam arra, hogy a méltán közkedvelt Kisvárdai napraforgófajta, és a Debreceni Egyetem AGTC KIT Nyíregyházi Kutató Intézetében folyó több éves nemesítői munka gyümölcseként megszületett fajtajelölt kaszattulajdonságai hogyan alakultak különböző termőhelyen, és eltérő technológiai paraméterek között megtermelt növények kaszatmintáiban. A vizsgálat során az anyagok konvencionális táblán elvetett anyagait (külső termelő), a Kutató Intézet nemesítési tábláján elvetett anyagait, valamint a biotermesztésre átállított táblán termesztett kaszatok mintáit hasonlítottam össze. Tehát a fajtákat a következő kezelések tükrében vizsgáltam: I. konvencionális táblán termesztett növények átlag mintája, II. Kutató Intézetben termesztett növények átlag mintája, III. ökológiai termesztésben előállított növények átlag mintája. A felvételezett tulajdonságok, melyeket vizsgáltam: I. kaszatok hossza (mm), II. kaszatok szélessége (mm), III. kaszat bél %-a, IV. 1000 kaszat tömege (gramm), Egyéb felvételezett tulajdonságok: I. kelés időpontja, II. virágzás kezdete (10%), III. szármagasság (cm), IV. tányérátmérő (cm), V. szárazanyagra korrigált termés (t/ha).