A dolgozat a 2007-ben kezdődött másodrendű jelzáloghitel-piaci válság gyökereit vizsgálja, valamint a válságkezelés lépéseit az Egyesült Államokban és Lengyelországban. A lakás- és hitelbuborékok párhuzamos kidurranása rövid időn belül a jelzáloggal fedezett értékpapírok rohamos elértéktelenődéséhez vezettek. Ez súlyos finanszírozási gondokhoz vezetett a legtöbb nemzeti méretű pénzintézet esetében, a bankközi hitelezés leállt fedezet és bizalom nélkül. A Szövetségi Bank és a kormányzatok dollármilliárdokat költöttek különböző programokra, a válságot elszenvedő különböző aktorok megsegítésére. A nagyobb pénzintézetek kölcsönöket kaptak részvényeikért cserébe, vállalva hogy felülvizsgálják üzleti modelljeiket; az autóipar több szereplője is rendkívüli segítséget kapott a csőd elkerülésének érdekében. A háztartásokat és fogyasztókat érintő legfontosabb probléma a lakások elvesztése volt, ezért több program is foglalkozott a jelzáloghitelek újraütemezésével, törlesztőrészleteinek csökkentésével, a futamidő hosszabbításával. Megduplázták a munkanélküli státusszal járó kedvezményeket és támogatásokat. A hasonló esetek elkerülésére létrehoztak egy központi pénzpiaci felügyeleti szervet, amely kellő hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy a válság során fény derült visszásságokat megszüntesse, illetve megelőzze. A lengyel gazdaság mindeközben immunisnak tűnt a válságra, míg az Európai Unió többi országa próbált a felszínen maradni, Lengyelország gazdasági növekedést produkált. Számos ok közrejátszott ebben a teljesítményben. A nagy belső piac képes volt ellensúlyozni illetve csökkenteni a válság hatására beszűkülő export hiányát. A nemzeti valuta leértékelődése tovább csökkentette az import mértékét, a lengyel termékek pedig olcsóbbá váltak külföldön. A válságot megelőző időszak gazdaságpolitikai lépései éreztették hatásukat. A nyugdíjrendszer reformja nagy terhet vett le az állam válláról, a bankok kötelező tőkéjének emelése biztosította a bankrendszer stabilitását, az országba vetett bizalom nem rendült meg. Folytatódtak a nagy mértékű idegentőke beruházások, a Nemzetközi Valutaalap különleges hitele pedig megnyugtatta a befektetőket a lengyel gazdaság szilárdságáról. A lengyel nemzeti bank és a kormányzat sikeresen vette az akadályok nagy részét, sem az államadósság, sem a munkanélküliség vagy az infláció nem ugrott meg túlott mértékben.