Az 1524. évi váradi zsinat a kalocsai egyháztartomány ötödik későközépkori ismert zsinata. A zsinati határozatok jelentősége egyedülálló, mivel a kalocsai egyháztartomány területéről ez az egyetlen szinodális dokumentum. A váradi zsinati határozatok szövegkiadása a Magyar Országos Levéltár DL 29416-os jelzetű kézirata alapján készült el. A disszertáció Bunyitay véleményéből kiindulva és azt megcáfolva megállapította, hogy a váradi szinodális könyv nem követi szöveghűen a veszprémi normát. Sőt úgy tűnik, hogy a váradi anyag szerkezete és szövege is jobban alkalmazkodik az esztergomi szinodális könyvhöz, mint a veszprémi határozatok struktúrájához és kánonjogi szabályozásaihoz. A témakörök felosztásában a Szécsi-féle szinodális könyv rubrikáival mutat hasonlóságot, míg a szövege és stilisztikája az esztergomi szinodális könyv Estei-féle változatához áll közel. Így feltételezhetjük, hogy a váradi zsinati határozatok provenienciája Esztergomhoz kapcsolódott. Az egyháztartomány határai nem akadályozták a középkori részleges törvények átvételét és kiegészítését. Ebből arra következtethetünk, hogy a Perényi Ferenc által kiadott zsinati határozatok egyik közvetlen forrásaként az esztergomi szinodális könyv is számításba jöhet. A váradi zsinati határozatok egyes rétegei és forrásai a hazai szinodális könyvekből eredeztethető, amiket gondosan kiegészítettek a váradi püspökségre vonatkozó egyedi rendelkezésekkel. A szerkesztők a korábbi szinodális könyvek alapszövegét, mint az egyház változatlan dogmatikai tanítását szöveghűen vették át. Az egyedi rendelkezéseket a veszprémi szerkesztési elvvel ellentétben nem külön fejezetben foglalták össze, hanem az egyes témakörök integráns részeként fogalmazták meg. Ezzel kevésbé hangsúlyozták a váradi zsinati határozatok önálló törvényalkotását, hanem a törvények helyi szinten történő alkalmazásának hatékonyságáról valamint a jogalkalmazási képességükről tettek tanúbizonyságot. A váradi zsinati határozatok nagy hangsúlyt fektet az egyházmegyében előforduló jogi visszaélések felszámolására. Elítélte a körösszegi és a farnosi plébános esketési gyakorlatát, akik tiltott időben működtek közre a szentségkiszolgáltatásnál. Megtiltotta a váradi egyházmegyében előforduló gyakorlatot, amelyben a felek a plébános engedélye nélkül és meglévő házassági kötelék mellett házasodtak össze. Világos eligazítást ad a simónia kerülésére, ugyanakkor ösztönzi a híveket, hogy a lelkipásztorok fáradozását tehetségük szerint honorálják. A főesperesek rendkívül átfogó segítséget kaptak a kánoni látogatáskor végzett feladatuk szakszerű elvégzéséhez. A váradi zsinati határozatok szerkesztőinek figyelme a legapróbb részletekre is kiterjedt. Előírták, hogy főesperesek az eucharisztia őrzését gondosan ellenőrizzék, nehogy a madarak vagy a férgek kárt tegyenek a szentségben. A váradi zsinati határozatok alátámasztja a már sok forrásból ismert megállapítást, hogy Várad a liturgikus élet egyik fellegvára volt. A liturgikus rendelkezések közül rendkívül fontos a váradi zsinati határozatok betoldása, amelyben a szubdiákonátus és diakonátus elnyeréséhez szükséges életkort a kánoni rugalmasság érvényesítése mellett szabályozta. Megszüntette a prebendáriusok zsolozsmázásában tapasztalható könnyítéseket, és felhívta a kanonokok figyelmét a szertartások méltó végzésére. A váradi zsinati határozatokat lezáró ünneplista pedig az egyházmegye idáig nem ismert kalendáriuma. A szentek kultusza élő, sőt virágzó volt Szent László városában. Az ünneplista hat olyan ünnepet is megörökített, amelyek teljesen ismeretlenek a kortárs szinodális könyvek ünneplistái alapján. A szinodális könyvek általános jogi szabályozásának természetéből eredő nagyfokú hasonlóság ellenére a váradi zsinati határozatok önálló alkotásnak tekinthető. Az 1524. évi zsinati határozatok a váradi püspökség jogtörténeti tevékenységének fontos emléke, amely nemcsak a váradi káptalan műveltségét, hanem a kalocsai egyháztartomány jogi hagyományát is ékesen bizonyítja. This thesis places the Decrees of the Council of Várad in 1524 into the context of Hungarian synodal activity. It presents the life of Bishop Ferenc Perényi, who convened the aforementioned council, as well as presents the location, its date and participants. The bishop relied mainly on the chapters in his practice of ecclesiastical legislation. The regulations regarding the life and activities of the pastoral clergy touch on the conscientious handling of material and spiritual wealth, too. The Decrees of the Council of Várad placed a great emphasis on the elimination of legal abuse occurring in the diocese. It disapproved of the nuptial ceremonial practice of the parish priests of Körösszeg and Farnos because they took part in the administering of the sacrament in forbidden times. It also banned the practice of couples’ getting married without a marriage license and while still being wedlock-bound. It gave clear instructions how to avoid simony, at the same time it urged the sequelae to remunerate the priests for their efforts accordingly. Archdeacons were given a comprehensive guide to the professional performance of their duties related to canonical visits. The Decrees of the Council of Várad prove the statement supported by various sources that Várad was one of the citadels of liturgical life. Among the liturgical regulations of the Decrees of the Council of Várad there were a few insertions of great importance. Such as the one which regulated the age limit, with a reasonable canonical flexibility, for one’s becoming a deacon or a subdeacon. There was another insertion which abolished the facilitation regarding the canonical hours of prebendaries. It also called their attention to the proper administering of religious rituals. The list of Holy Days at the end of the Synodal Decrees of Várad is the previously unknown calendar of the diocese. There are six such Holy Days recorded in this calendar which are entirely unknown on the basis of the similar lists of contemporary synodal books. The Decrees of the Council of 1524 are important records regarding the legal historical activity of the Bishopric of Várad, as well as fine evidence for the literacy of the Chapter of Várad and for the legal tradition of the Province of Kalocsa. In spite of the great resemblance arising from the nature of legislation regarding synodal books, the Synodal Book of Várad can be conceived as an independent work.