A házat ökoszisztémának tekinteni sokak számára új és meglepő elképzelésnek tűnik, pedig csupán divatos kifejezése annak, amit eleink ösztönösen tudtak, és nem volt szükséges szavakba foglalniuk. Maga a környezettant jelentő ökológia szó a „ház’’ jelentésű, görög oikosz szóból származik. „A környezettan tudománya szerint minden állat és madár a maga élőhelyén lakik, és léte, élelme, fészke mind-mind anyag és energialáncolatok vagy -áramlatok egymásra utalt részecskéi. Környezetünk azért van egyensúlyban, mert minden kölcsönhatásuk hozzájárul egy ilyen dinamikus változatlanság fenntartásához.” (DAVID, 1776). Házaink valaha szorosabban illeszkedtek be környezetrendszerükbe. Helyi anyagokból épültek, helyi energiát, táplálékot, és vizet fogyasztottak, hulladékukat helyben újrahasznosították. Földünk lakosságának robbanásszerű növekedése ma a XI. század elején egyre újabb és újabb problémákat vet fel. A fenntartható fejlődés fogalma világszerte közismerten a Brundtland jelentésben került megfogalmazásra, mely szerint „A fenntartható – harmonikus – fejlődés a fejlődés olyan formája, mely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációját saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.” (BRUNDTLAND,1988)