Iskolánk – a kisvárdai II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskola – meghatározó szerepet tölt be Magyarország északkeleti térségének szakképzé sében. Az 1980-as évek végén beindult szakközépiskolai képzés mellett megma-radt fő profilként a szakképzés. Intézetünk oktatási struktúrája folyamatosan ala-kul részben az aktuális kormányzati elképzeléseknek, részben a piaci igényeknek megfelelően. Napjaink informatikai robbanása, az internet teremtette globalizáció gyö-keresen megváltoztatta oktatási rendszerünket, amely nemcsak intézetünkre, ha-nem Magyarország képzési rendszerére is igaz. A számítástechnika rohamos fej-lődésen megy keresztül, egyre általánosabbá válik a számítógépek alkalmazása nemcsak az élet, hanem az oktatás minden területén is. Ezek a változások igénylik az informatikai szakképzettség minél korábbi megszerzését. Megjelent az igény a számítástechnikai kultúrának a kialakítására. A számítástechnikai műveltség megszerzését külön kell választani a szá-mítógépek alkalmazásától. A számítógépek csak akkor alkalmazhatók az oktatás hatékonyságának növelésére, ha a pedagógusok maguk is rendelkeznek megfelelő informatikai kultúrával. Dolgozatomban iskolánk számítástechnika tanításának változását mutatom be az első – HT 1080Z – számítógép intézetünkben való meg-jelenésétől napjaink csúcsminőségű, multimédiás lehetőséget magában hordozó számítógépekig. Kevés olyan tantárgy létezik (talán nincs is), amely annyira kötődne a tár-gyi feltételekhez, mint a számítástechnika. A tárgyi feltételek határozzák meg az oktatott anyag felépítését, a számonkérésben támasztható követelményeket. Kez-detben még nem voltak kiforrott, jól kipróbált központi követelmények, nem vol-tak egységes tárgyi feltételek, jóformán tantervi útmutatók nélkül, hiányos tárgyi feltételekkel kezdtük meg a számítástechnika „tanítását”. Az itt szerzett tapaszta-latok később, az „igazi” lehetőségeknél aztán megtérültek. Ma már vannak köz-ponti irányelvek, kiforrott követelményrendszerek, ahova azonban el kellett jutni. Dolgozatomban ezt a csöppet sem zökkenőmentes utat igyekszem végigjárni, megköszönve kollégámnak, Ölbey Jánosnak a munkámat segítő visszaemlékezé-seit, értékes útmutatásait.