A szarka debreceni előfordulásáról először számolt be 1983-ban JUHÁSZ, bár ő csak a faj szórványos megjelenéséről beszél, de a város szélén már fészkeléseket is megemlítenek. Az elmúl, közel 25 évben jelentős állománynövekedésről beszélhetünk, mivel a város legtöbb részén (kivéve a belvárosi részeket) teljesen általános madárrá vált. A szarka urbanizálódásának okait több féleképpen magyarázatijuk. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatsorai jól prezentálják a szarka populáció változását. Az 1969-es évben 130000 példányt ejtettek el, és az azt következő években folyamatos növekedés mutatható ki, egészen 1974-ig. Aztán ettől az évtől kezdve a terítéki adatok egyre jobban csökkentek. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy drasztikus hatású mérgezések (strichnin, foszforszörp stb.) betiltása, és az egyre jobban dráguló töltényárak mellet nem volt szarkagyérítés. Így a szarka állományok a városokat körülvevő térségekben nagymértékben felszaporodtak, és ez által út nyílt a számukra az urbanizálódáshoz. Azonban a 2006-os évektől kezdve újból növekvő tendenciát mutat a szarkák terítéki adatai. Ezt a Larsen csapda nagymértékű használatával lehet magyarázni. Továbbá a szarkára is és minden varjúfélére jellemző a nagyfokú alkalmazkodó képesség. A faj fészkelésének sikerességéhez megtalálható számos olyan feltétel, ami a természetes környezetében is, és még annál talán több is (pl.: víz, táplálék (akár kommunális hulladék, kisállattartás miatt a visszamaradt takarmány), fészkelő helyek, biztonság a ragadozók ellen.). A kutatásaim során a Debrecen keleti és nyugati részeken jelentős populációnövekedést tapasztaltam az előző régebbi eredményekhez képest. A 2009-es évben 85 darab fészket lokalizáltam, és 2010-es évben már 88 darab fészket észleltem. A munkám során nem csak a fészkeket lokalizáltam, hanem a fészkek magasságát, a fészkeknek a lakóházaktól való távolságát, és fészkek fáinak a faját is feljegyeztem, továbbá néhány esetben a fészkek biometriai adatát is feljegyeztem. A fészkeket összesen 12 fa fajon észleltem, méghozzá: fehér akác (Robinia pseudoacacia), lepényfa (Gleditsia triacanthos), juharlevelű platánfa (Platanus x acerifolia), nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), közönséges nyír (Betula pendula), kosárkötőfűz (Salix viminalis L.), közönséges luc (Picea abies), kökény, tövisfa (Prunua Spinosa L.), keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia L.), szürke nyár (Populus Canescens), vadrózsa (Rosa canina), hegyi juhar (Acer pseudo-plantanus), turkesztáni szil (Ulmus pumila). A mért fészekadatokat, mind a 2009-es mind a 2010-es adatokat

• 42 - összevonva a Debrecenben lokalizált szarka fészkek átlag magassága 7, 083 méter. A munkám során arra tudtam következtetni, hogy a szaka nem a fészkelésre alkalmas fa fajt keresi, hanem azt a fát, ami megfelelő magas, vagy éppen megfelelő távolságra van a lakott házaktó