Emberölés… „újszülöttgyilkosság”… Mindkét szó hallatán borzongás fogja el az embert. Az emberölés valóban a legdrámaibb következményekkel járó, örökre jóvátehetetlen emberi, családi tragédiákat előidéző személy elleni bűncselekmény, s különösen igaz ez, amikor egy anya a saját gyermeke életét oltja ki. Az erőszakos bűncselekmények, s közöttük a legsúlyosabb következményekkel járó élet elleni cselekmények az egész világon, így hazánkban is mindig a közvélemény figyelmének középpontjában álltak.

Az általam választott téma nem lehet magánügy, ugyanis az élet elleni bűncselekmények kategóriája már rég nem tartozik kizárólag az ember magánszférájába. Az államnak Alkotmányból fakadó kötelezettsége az emberi élet védelme, így bűncselekmény esetén köteles a család életébe beavatkozni. Azért sem lehet magánügy, mert az ilyen cselekmények feltétlenül figyelmet érdemelnek: mindenképpen beszélni kell róla, mit lehet tenni, hogy minél kevesebbszer fordulhasson elő ilyen eset, további cél pedig, hogy a büntetés, mely a tettért jár, „elrettentő”példaként s egyben tanulságként szolgáljon a köz számára.

E néhány gondolat után azt gondolom, máris leszűrhető miért választottam éppen ezt a témát. Érdemes és kell is róla beszélni, hiszen sok ember életét érintheti. Azon túl, hogy a megelőzéssel kapcsolatos célnak e szakdolgozattal én is hangot adjak, a téma kiválasztásában az is motivált, hogy mindenképpen olyat keressek, amely a képzés kereteihez illik, s napjainkban is aktuális. Az újszülöttek megölésével kapcsolatos büntető anyagi jogi jogalkotási elképzelések mindmáig vitatottak: alapeseti emberölés, privilegizált emberölés, avagy inkább minősített emberölés? Ezzel kapcsolatban igyekszem megmutatni azokat a szempontokat, amelyek a tényállás megítélését ilyen mértékben vitatottá tették, továbbá szeretném felvillantani azokat a tényezőket is, amelyeket a jog nem vehet figyelembe, mégis nagyon fontos szerepe van abban, hogy egy anya megöli az újszülött gyermekét.

A téma feldolgozásához, s a tényállás sokat vitatott változásainak megértéséhez nélkülözhetetlen a történeti kitekintés, így az I. fejezetben a gyermekölés koronkénti megítéléséről, valamint a magyar intézménytörténetről lesz szó. Hazai viszonylatban az élet védelmét elsősorban alaptörvényünk deklarálja, ugyanakkor napjainkban elvárható, hogy a nemzetközi tendenciákkal is lépést tartsunk, így a II. fejezetben a gyermeki élet kiemelt védelméről – a magyar Alkotmány legfontosabb szabályai és az egyes nemzetközi dokumentumok áttekintésével - ejtek szót. A III és IV. fejezet a dolgozat központi része, azokban elsősorban a büntető anyagi jogi szabályozás kerül bemutatásra, természetesen a korábbi privilegizált tényállás is, hiszen az azzal kapcsolatosan kialakult ítélkezési gyakorlat máig ható tényező. A hatályos szabályozást - az egyes tényállási elemek elemzését mellőzve- inkább a gyakorlatban megnyilvánuló szempontokra, különösen a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvére és a büntetéskiszabás elveire figyelemmel mutatom be. A IV. fejezetet a bűncselekmény kriminalisztikai szemszögből történő feltárásának szentelem, ebben bemutatásra kerül, hogyan történik egy ilyen speciális emberölés nyomozása, továbbá életellenes cselekményről lévén szó, a nyomozás egyik leglényegesebb szereplőinek, az orvosszakértők tevékenységének bemutatására is sor kerül. A dolgozat utolsó, V. fejezetét pedig a bevezetőben már említett prevenciós eszközök bemutatásának, és az azzal kapcsolatos jelenlegi problémák bemutatásának szentelem, bízva abban, hogy az évenkénti átlagos 25-30 csecsemőölési számot tovább lehet csökkenteni.

A dolgozatot igyekeztem úgy felépíteni és kidolgozni, hogy az a laikus olvasó számára is érdekes és érthető legyen, számítva arra, hogy azzal tanulságos és építő jellegű információkat adok át.