Szakdolgozatomban bemutatom, hogyan építette fel Pilinszky János színházi koncepcióját. Az 1940-60-as években írt előadás-elemzések és kritikák után milyen véleményt alkotott a különböző korabeli színházi irányzatokról és a színjátszás lehetőségeiről és elvárásai mennyire voltak relevánsak az adott színházi koncepciókkal szemben (mimikri-színház, Brecht elidegenítő színháza, abszurd színház, régebbi korok színjátszása, színdarabjai). Majd ezen vélemények összefoglalása után, hogyan kezdett saját elképzelése kristályosodni és talált Grotowski és Wilson színházában követendő példákra. Ezek mellett a színházi élmények mellett összefoglaltam a munkásságára kiható személyes élmények közül azokat, amelyeket felhasznál a színházi koncepciójában. Ezt követően az általa kigondolt szakrális színház jellemzőit elemeztem és végül elméletének megvalósulását vizsgáltam meg a KZ-oratórium című művén, mivel ezt tartotta a legjobban sikerült darabjának.