A magyar mezőgazdaságban előállított összes termelési értékből a juhtenyésztés 0, 8-1, 0 %-kal részesedik, az állati eredetű termékekből 2%-ot képvisel. A juhtermékek export árbevétele meghaladja az évi 50-55 millió dollárt. Jelenleg Magyarország piaci helyzetét az úgynevezett „egypiacosság” jellemzi, ami évtizedeken keresztül alakult ki. A magyar juhexport hagyományosan legnagyobb piaca Olaszország, ahol azonban egyre élesebb a verseny, pozícióinkat elsősorban az olcsó román bárány veszélyezteti, de nehezen tudjuk felvenni a versenyt minőség tekintetében is, ennek következtében az utóbbi években romlott a piac kiszámíthatósága. A magyar juhágazat (vágóbárány előállítás) elemzését abból a célból végeztem el, hogy meg lehessen állapítani, történt-e valamilyen irányú elmozdulás a vizsgált 8 év alatt. Az elemzés elkészítéséhez több helyről végeztem adatgyűjtést, az adatok feldolgozásához különböző statisztikai számításokat végeztem el. Magyarországon a juhállomány – ezen belül az anyajuh állomány – a ’90-es évek első felét jellemző nagymértékű létszámcsökkenéssel szemben mára mintegy 10%-os állománynövekedés volt megfigyelhető, 2005-ben az anyajuh állomány 1 163 ezer egyed volt. A hazánkban lévő juhállomány meghatározó része magyar merinó fajta. Ez a fajta termelését tekintve hármas hasznosítású, termékei a hús, a tej, és a gyapjú. A juhászatra évek óta a tőke felélése jellemző. A tőkehiány következménye az elöregedett vagy leromlott állomány, a hodályok többségének rossz állapota, gépesítettség alacsony szintje, a nem megfelelő takarmányozás. Nagy számban működnek olyan gazdaságok, ahol a juhtartás kiegészítő tevékenység, vagy más jövedelemforrás hiányában a család megélhetését egyedül biztosító kényszervállalkozás. A vágóbárány export piacra három főszezon a jellemző, a kereslet ekkor a legnagyobb. A három főszezon a húsvét, a ferragusto –augusztus hó közepe- valamint a karácsony. A hazai tenyésztési szokásoknak megfelelően vágóbárányból a legnagyobb kínálat a húsvéti időszakban van. Az ágazat export bevétele 1998-2005 között jelentős mértékben növekedett, ami az értékesítési átlagárak emelkedésének köszönhető. Az ágazatra ennek ellenére a veszteséges termelés jellemző, köszönhetően a termelési költségek 62%-os növekedésének, aminek a legnagyobb hányadát a z anyagköltségek teszik ki. A juhtenyésztők jövedelmi helyzete azt mutatja, hogy évről évre „vegetálnak”, a termelés folyó költségeit tudják finanszírozni, fejlesztésekre azonban semmilyen forrásuk nem marad. Az ágazat jövedelmezőséget javítani lehetne, ha a termelők a húsvéti értékesítés helyett minél nagyobb mennyiséget értékesítenének karácsonykor – mivel ekkor a legkedvezőbbek az értékesítési árak –, továbbá szükséges lenne a termelési technológiák javítása a nagyon magas termelési költségek csökkentése érdekében.