A ló közel hatezer éve társa az embernek. Háziasítása és az ipari forradalom kirobbanása között eltelt sok év során, használták a kemény harcokban és békés célokra; a szállításban, a közlekedésben, a hírközlésben, a huszárságban, vadászatokon, és a mezőgazdaságban. Az ipari forradalom kirobbanásával a ló társadalomban betöltött szerepe jelentősen lecsökkent; az egyre magasabb szinten motorizált technikák ugyanis kiszorították a termelésből és a szolgáltatásból. A ló ennek ellenére nem tűnt el az ember hétköznapjaiból, a pihenésben, a kikapcsolódásban, a szabadidő hasznos, és egészséges eltöltésében az ember egyenrangú társa lett. Az embereknek kikapcsolódást jelentő lovaglási lehetőségek szervezett keretek között lovardákban, lovasiskolákban valósulnak meg, és mivel lovardába járni szeretnek az emberek, és egyre többen tartanak igényt lovaglásra, sorra alakulnak a lovasiskolák. Számuk ma is növekvő. Bár ma már a lovardák száma nagyon magas, a megfelelő szakmai háttérrel rendelkező lovarda elenyésző. A legtöbb lovarda megfelelő feltételek híján kialakult alullátogatottság, részben ennek köszönhetően pedig gazdasági versenyképtelenség miatt negatív eredménnyel működik.