Összefoglalás Értekezésem célja a fenntarthatóság lokális, helyi megvalósítási lehetőségeinek, megoldási módjainak, ellentmondásainak és akadályainak feltárása. A helyi közösségek szerepe a fenntarthatóság megvalósítási folyamatában meghatározó. A közösségek szűkebb környezetük iránt nagyobb felelősséget éreznek, annak megóvásáért cselekedni hajlandók. A helyi célok stratégiába foglalása alkalmat teremt a közösség tagjai számára, hogy prioritásaikat megfogalmazzák és tudassák azokat az önkormányzatok vezetőivel. A helyi közösség aktív részvételével kialakított stratégiák végrehajtása során az állampolgárok könnyebben mobilizálhatók, a célokkal jobban azonosulni képesek, mint egy külső szakértők által kialakított stratégia esetében. A stratégiák legnagyobb része a fenntarthatóság gyenge értelmezésének szellemében készült: azokban a gazdasági és társadalmi célok a környezeti célokhoz hasonló jelentőséggel bírnak. A három pillér egyenrangú tényezőként történő szerepeltetése elsősorban azzal magyarázható, hogy az ezen elvek mentén készült stratégiák az állampolgárok számára jobban elfogadhatók, mint egy tisztán környezeti szempontokat figyelembe vevő, a környezetért a gazdasági és társadalmi jólétből is áldozni hajlandó stratégia. A fenntartható fejlődés kérdését, s azon belül a helyi fenntarthatóság kérdését az Európai Unió is kiemelten kezeli, olyan átfogó célkitűzésként, mely összes politikájára hatással van. Számos szervezet (így pl. az Európai Fenntartható Városok Kampány) élvezi támogatását, s emellett pl. a Városi Környezet Tematikus Stratégia megalkotásával önálló kezdeményezéseket is tesz a helyi fenntarthatóság előmozdítására. Az Unió egyes tagállamai más-más módokon oldották meg a helyi fenntarthatósági törekvések előmozdítását: pl. a jogszabályi szabályozás átalakításával vagy pénzügyi források biztosításával települési stratégiák kidolgozására. Magyarországon hosszú ideig a fenntarthatóság kérdését kormányzati és helyi szinten sem kezelték jelentőségének megfelelő helyen. A központi kormányzat a nemzeti stratégia elkészítésével is csak 2007-re készült el, a helyi fenntarthatóság kérdését azonban nem érezte saját felelősségének. A helyzet a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács 2008. évi megalakulásával pozitív irányba mozdult. A Tanács a helyi fenntarthatóság ügyében is tesz lépéseket, felkérésére útmutató jellegű stratégiák készülnek. Kormányzati részről komoly akadályozó tényező a mai napig a jogszabályi háttér kialakulatlansága, a rendelkezésre álló pénzügyi források, valamint a megfelelő számú útmutató és esettanulmány hiánya. Ugyancsak problémát jelent, hogy nincsenek díjak, támogatások az ilyen jellegű kezdeményezések előmozdítására. A civil szférából sem érkezik megfelelő számú kezdeményezés, hiszen Magyarországon a demokratikus hagyományok nem erőteljesek, valamint a múltból örökölt gazdasági és társadalmi problémák következtében a környezeti kérdések is meglehetősen hátul szerepelnek a lakosság értékrendjében. A környezetvédelmi csoportok gyenge érdekképviseleti képességgel bírnak. A környezeti szempontok rendszeresen alulmaradnak a gazdasági érdekekkel szemben.

Összességében a magyar önkormányzatok tiszteletben tartják a fenntarthatóság elveit, nem jellemző rájuk a közösség és a környezet kizsigerelése. Ugyanakkor minden településen jelentkezik valamilyen, a fenntarthatósággal összefüggésbe hozható probléma, jellemzően a munkanélküliség valamint a szegénység. A környezeti szempontú fenntarthatóság szempontjából a nagyobb települések esetén a legfőbb klimatikus kockázatot a jelentős forgalom, és jórészt annak folyományaként a levegőszennyezés és a zajszint, továbbá a növekvő területhasználat és a hulladékkezelés jelenti, míg a kisebb települések esetén a hulladék- és a szennyvízkezelés jelentik a legfőbb problémát. A fenntartható fejlődési stratégiák elterjedését akadályozó legfontosabb tényezők helyi szinten a pénzügyi források hiánya, a fenntarthatóság helyi aspektusával kapcsolatos információk hiánya, valamint – főként a kis településeken – a szakértelem-hiány. Biztatónak tekinthető azonban, hogy a stratégiák elkészítéséhez szükséges elemek egy részével (pl. környezetvédelmi jelentés, fejlesztési tervek) az önkormányzatok már rendelkeznek.

Mindezt egybevetve nem meglepő, hogy csak néhány helyi közösség akad – elkötelezett polgárainak valamint vezetőinek jóvoltából –, mely vállalkozik erre a bonyolult, ám jövője szempontjából meghatározó feladat elvégzésére.

A változás érdekében javaslom a törvényi szabályozás átgondolását, útmutatók és esettanulmányok készítését és propagálását, valamint a központi kormányzat elkötelezettségének hangsúlyozását a helyi fenntarthatóság iránt a készülő dokumentumokban. Olyan törvény kell, amely kormányzati és helyi szinten is végrehajtható kötelező előírásokat tartalmaz. Summary The objective of my dissertation is to explore the possibilities of the implementation, the solutions and the ambiguities of local sustainability. The role of local communities in the implementation of sustainability is decisive. Communities are more responsible for their immediate environment, they are willing to act in order to protect it. The incorporation of local aims into a strategy makes it possible for local communities to draw up their priorities and make the local government be aware of them. During the implementation of the strategies worked out with the active participation of the local community, citizens are easier to mobilize, and it is also easier for them to identify themselves with its objectives than in case of a strategy prepared by external experts. Most of the strategies are formulated in the spirit of weak sustainability: economic and social objectives have the same importance in them as environmental ones. The equal importance of the three pillars can be explained by the fact that strategies worked out upon these principles are more acceptable for the public than an environmentally focused strategy which is willing to make sacrifices from economic and social well-being. The European Union puts high priority on sustainable development, including local sustainability, it is an overall objective which affects all its policies. Several organizations (e.g. the European Sustainable Cities and Towns Campaign) is supported by the EU, and it also makes independent initiatives, such as the Urban Environment Thematic Strategy to promote local sustainability. The member states of the EU chose different methods to promote local sustainability: for example they altered the legal background or provided financial resources for municipalities to work out local agendas. In Hungary local sustainability was not treated according to its importance neither on the central government’s nor on the local level. The central government completed the National Sustainable Development Strategy in 2007, but did not feel responsible for the issue of local sustainability. The situation changed for the better with the establishment of the National Sustainable Development Council in 2008. The council takes steps towards local sustainablity, local agendas are made upon its request. The uncertainties of the legal background, the lack of financial resources, and the low number of guides and case studies are serious inhibiting factor on the central government’s side. It is also problematic that no awards and no support is available to promote local sustainable development initiatives. The number of civilian initiatives is also low as democratic traditions in Hungary are weak, and as a consequence of economic and social problems inherited from the past environmental issues have low priorities in the order of values of the public. Environmental groups have weak lobbying power. Environmental issues regularly lose to environmental interests. In total Hungarian local governments respect the principles of sustainable development, the evisceration of the community and the environment is not characteristic of them. However, there are problems related to sustainability at every municipality, such as unemployment and poverty. From the aspect of environmental sustainability in bigger municipalities the most important climatic risks are air pollution and noise as a consequence of high traffic, as well as land use and waste management, while in smaller municipalities waste management and wastewater treatment are the most problematic areas. The most important factors that obstruct the spread of sustainable development strategies are the lack of financial resources, the lack of information about the local aspect of sustainability and – mainly at smaller municipalities – the lack of expertise. However, it is encouraging that local governments already possess some necessary documents (e.g. environmental reports, development plans) to work out local agendas.

As a conclusion it is not surprising that there are only a few communities – as a result of its committed leaders – which decide to undertake this difficult, but decisive task.

In order to change the situation I suggest the reconsideration of the legal background, the preparation and promotion of guides and case studies, and emphasizing the central government’s commitment to local sustainability in the documents prepared in the future. Such a legal act is necessary which is compulsory and implementable at the central government’s level as well as at the local level.