In order for the EU to meet the growing number of economic and social challenges, community level research and innovation policies need to be better articulated and coordinated with national and sub-national level instruments. The dissertation, by applying quantitative and qualitative methods, addresses the research and innovation (RTDI) potential of NUTS 2 level European regions, as well as catching up possibilities for economically less developed areas in terms of their RTDI potential. European regions are arranged into clusters (7+1) and mapped according to standard parameters collected from Eurostat, and from a specifically assembled database on their participation in the European Framework programme. By introducing this indicator it is clearly demonstrated that certain European regions – mainly the economically well developed "old" member states – have a stronger participation record in the European framework programme than the "new" member states. Moreover, "soft" variables such as organizational methods, existing infrastructure (physical and human), policies, norms and know-how (sticky knowledge) equally play an important role in absorbing European funds. Economically less advanced European areas are studied in terms of possibilities for upgrading their research and innovation potential, and for strengthening their participation in the framework programmes. The analysis is based on a two year programme (2007-2008), financed by FP7 (Evaluation Facility – REGPOT-2). According to the results of the questionnaire conducted with the coordinators of selected projects, there is a clear indication that research entities based in economically less developed European regions can acquire certain "soft" variables through the knowledge transfer, hence enhancing their research and innovation capabilities. The dissertation tables policy questions as what measures would assist less developed European regions gain more access to EU level funding in RTDI, along with finding their clear rationale in the European Research Area. Az Európai Unió előtt álló fontos társadalmi és gazdasági kihívások sikeres teljesítése érdekében egyre markánsabban kell megjeleníteni a közösségi, nemzeti és regionális szintű kutatási és innovációs politikai elképzeléseket. Az értekezés Európa NUTS2 régióinak kutatás-fejlesztési és innovációs potenciálját (K+F+I), s a kontinens elmaradottabb térségeinek ilyen jellegű felzárkózási lehetőségeit vizsgálja, elemzi kvantitatív és kvalitatív módszerekkel. Az Európai Unió régióit klaszterekbe (7+1) rendezzük gazdasági és innovációs paraméterek alapján. A hagyományosan alkalmazott, hivatalosan hozzáférhető (Eurostat) indikátorokhoz egy speciálisan, ehhez a munkához összeállított adatbázist társítunk, mely az egyes európai régiók kutatási keretprogramban regisztrált részvételét tartalmazza. Az új változó bevezetésével az elemzésből világos következtetések vonhatók le, hogy Európa egyes térségei - főleg a gazdaságilag fejlett régi tagállamok - lényegesen nagyobb arányban részesülnek az európai kutatási keretprogramok nyújtotta lehetőségekből, mint az újonnan csatlakozottak. Megfigyelhető továbbá, hogy az eredményes szerepléshez elengedhetetlenül fontos az ugynevezett „soft” változók (szerveződési módszerek, infrastruktúra, normák és “know-how”, ”ragadós ismeretek – sticky knowledge”) elsajátítása, ezek állandó fejlesztése. A gazdaságilag és innovációs/kutatási képességekben elmaradottabb régiók felzárkózási lehetőségeit tanulmányozzuk egy a Hetedik Kutatási Keretprogram (FP7) által támogatott két éves (2007-2008) alprogramon (Evaluation Facility – REGPOT-2) keresztül. A kérdőíves vizsgálatok erdeményei bizonyítják, hogy ezen kevésbé fejlett térségekben a REGPOT-2 jellegű kezdeményezések tudástranszfer/statégiai tanulás formájában fontos segítséget nyújthatnak egyes “soft” ismeretek elsajátításában, hozzájárulhatnak egyetemek és kutató intézetek közép – és hoszzú távú stratégiáinak kimunkálásához. A disszertáció szakpolitikai kérdéseket tanulmányoz, következtetéseket fogalmaz meg, ajánlásokkal igyekszik megvilágítani a probléma időszerűségét. Javaslatként felveti, hogy milyen célravezető módszerekkel lehetne hozzáférhetőbbé tenni az elmaradottabb régiók számára az európai kutatási eszközöket/programokat. Az aktuálisan is meglévő jelentős egyenetlenségek viszonylagos kiegyenlítődése teremtheti meg ezen térségek felzárkózását az Európai Kutatási Térségben.