A munkanélküliség és az ezzel való foglalkozás az elmúlt húsz évben jelentős mértékben növekedett. Ennek oka egyértelműen a rendszerváltás időszakára vezethető vissza. Ekkor szűnt meg a teljes foglalkoztatás és jelent meg a tömeges munkanélküliség a magyar társadalom életében. Hazánkban régiónként számos területen különbségek mutatkoztak. Sajnos az Észak alföldi régiót súlytja leginkább a magas munkanélküliségi ráta és az alacsony foglalkoztatottsági arány, ezért is választottam kutatásom helyszíneként Debrecen városát. Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy a munkaerőpiaci képzések mennyire jelentenek megoldást a problémára, illetve, hogy mennyire alkalmasak a kialakult helyzet kezelésére. Hogyan, milyen módon nyújtanak ezek segítséget az álláskeresőknek. A képzések révén ténylegesen javulnak-e elhelyezkedési esélyeik a munkaerőpiacon. Ezen tényezők vizsgálata érdekében kutatásom helyszíne egy képző intézmény lett. Kutatásom a képző szervezet megfigyelésével kezdtem. Megvizsgáltam, hogy hogyan működik az intézmény, milyen a képzések megvalósításának a folyamata, valamint hogy hogyan működnek együtt az Észak – alföldi Regionális Munkaügyi Központ debreceni kirendeltségével. A tapasztalataimat esettanulmány módszerével rögzítettem. Ezt követően a képző intézmény vezetőjével készítettem interjút. A kutatás teljessége céljából negyvennyolc képzésben résztvevő személlyel kérdőívet töltettem ki. A vizsgálat eredményeiből kiderült, hogy a munkaerőpiaci képzések valóban a munkanélküliségi helyzet kezelését szolgálják. Több állami támogatással, még több álláskereső képzése valósulhatna meg, mely mindenképpen segítséget jelenthetne a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben.