Kivonat

Az értekezésben egy viszonylag szűk szövegkorpuszt lokális aspektusból áttekintve és elemezve helyezzük új megvilágításba a „radikális puritanizmus” II. Rákóczi György fejedelemségéhez köthető időszakát. Az értekezés a Váradon zajló folyamatokat hat nagyobb egységben tárgyalja. Az első fejezet a puritanizmus szakirodalmának Váradra vonatkozó megállapításait ismerteti, második pedig a szatmárnémeti zsinat résztvevőinek puritánképét rekonstruálja, Szilágyi Benjámin István zsinati összefoglalója alapján. A harmadik fejezet a befogadói környezetet mutatja be, eloszlatva bizonyos félreértéseket a váradi gimnázium történetével kapcsolatban. A disszertáció gerincét jelentő váradi Pasquillus elemzésére a negyedik fejezetben térünk rá. Ez a közvetlenül az 1655-ös debreceni zsinat előtt készített gúnyvers tablószerűen állítja elénk, és teszi nevetségessé a presbiteriális eszméket hirdető, vagy azokkal szimpatizáló váradi, Várad környéki lelkészeket és tanárokat, kijelölve ezzel a vizsgálandó csoport legjelentősebb részét, s közvetve a műveket is. Az ötödik fejezetben az egykor Kovásznai Péter tulajdonában volt, Kolozsváron fennmaradt köteteket áttekintve, a lelkészi könyvtár összetételét vizsgáltuk, a radikális fellépést elméletileg megalapozó könyvek után kutatva. Nagyari Benedek esetében a visszafogott írásbeli, és a kategorikus szóbeli közlések közötti különbséget próbáltuk meg érzékeltetni. Enyedi Sámuel nagyenyedi előadásai nyomán Descartes és Regius eszméinek korai erdélyi megjelenését mutattuk be. Borsati Rákóczi Zsigmond emlékére írt deklimatióját, a forrás azonosításával megfosztottuk a rózsakeresztes és a katolikus misztikával összefüggésbe hozó képzetektől. Tarpai munkáiban a katolikusokkal folytatott vita argumentációs bázisát elemeztük, illetve azon egyházjogi fejtegetések újszerűségét az idevágó hazai irodalomban, amikkel a válás és az uzsora reformáció koráig visszanyúló problémás kérdéseire ad választ. Az Amest fordító Komáromi Szvertán István imádságelméleti munkáját Medgyesi Pál felfogásával vetettük össze, hasonlóságokat és különbségeket keresve a két „puritán” szerzőnél. Pankotai Ferenc kapcsán, Szalonta és lelkésze szinte példátlanul hosszú együttműködésének magyarázatát kerestük. Kisfalvi Tamás élettörténetében a két bibliakiadással is összefüggő mozzanatokra hívtuk fel a figyelmet. A jelentősebb szerzők közül utolsóként Diószegi Bónis Mátyás részegeskedés elleni fejtegetéseit vizsgáltuk abból a szempontból, hogy az angolból fordított szöveg milyen puritán elgondolásokat tartalmaz. Az utolsó fejezet az 1657–1660 közötti időszakot mutatja be. A marxista puritanizmus-paradigma szerint ez már a váradi independentizmus korszaka, melynek során a lelkészek nyomására megalakult a presbitériumok mintájára szervezett, demokratikus városigazgatás. A Szalárdi János által vezetett testület tulajdonképpen a presbiteriális törekvések világi intézményesülését jelenthetné, melynek lehetőségét Szalárdi krónikája alapján részletesen is megvizsgáltuk. Ugyanebben a fejezetben foglalkoztunk az ún. Váradi Biblia kiadásának körülményeivel, és itt vettük számba Várad örökségét is. Abstract

In the thesis through the survey and analysis of a relatively narrow corpus from the local aspect I propose a new view of the period of ‘radical Puritanism’ under the principality of György Rákóczi II. The thesis deals with the processes going on in Varad in six larger units. The first chapter presents the statements referring to Varad in the literature of Puritanism; the second chapter reconstructs the Puritan image of the participants at the synod in Szatmárnémeti on the basis of the summary of the synod written by Benjámin István Szilágyi. The third chapter describes the receptive environment and clarifies certain misunderstandings related to the history of the grammar school in Varad. The analysis of the Pasquillus of Varad, which is the marrow of the present thesis, is presented in the fourth chapter. The satirical poem, having been created immediately before the synod in Debrecen in 1655, gives a tableau vivant and ridicules the pastors and schoolmasters from and around Varad who professed the Presbyterian concepts or just sympathised with them. It also marks the most significant part of the group and indirectly their works that should be examined. Through the study of the volumes which used to be the property of Péter Kovásznai, and which can still be found in Kolozsvár, in the fifth chapter I examine the contents of the priest’s library looking for books that theoretically founded his radical action. In the case of Benedek Nagyari I try to demonstrate the differences between the reserved writing, lacking straightforwardness and the determined and unwavering oral statements that he had, presumably on the basis of the resolutions of the synod. The early appearance of the doctrines of Descartes and Regius in Transylvania is presented through the lectures in Nagyenyed given by Sámuel Enyedi. Since I identify the source of school play that Borsati wrote in memory of Zsigmond Rákóczi, I deprive it of the concepts that connected it with the Rosicrucian and Roman-Catholic mysticism. I analyse the basis of the arguments Tarpai used in his works in which he had debates with the Roman Catholics. I also examine the novelty of his commentaries on canon laws that give answers to the problematic issues of divorce and usury, going back to the time of Reformation. I compare the theory of worship written by István Komáromi Szvertán, who also translated works of Ames, with the concepts of Pál Medgyesi. In this comparison I look for similarities and differences in the works of the two ‘Puritan’ authors. When presenting Ferenc Pankotai, I try to find an explanation for the unprecedented long cooperation between the town of Szalonta and its priest. While describing the course of life of Tamás Kisfalvi, I call the attention to the moments related to the double publishing of the Bible. Lastly, among the major authors, I study the commentaries of Mátyás Diószegi Bónis against drunkenness, looking for the Puritan ideas present in the text translated from English. The last chapter describes the period of 1657–1660. In the view of the Marxist paradigm of Puritanism this is the time of Independentism in Varad. It is when, under the pressure of the priests, the democratic government of the town was created following the model of the Presbyteries. The governing body led by János Szalárdi could actually mean the secular institutionalisation of the Presbyterian ambitions. I thoroughly examine this possibility on the basis of the chronicle written by Szalárdi. I also deal with the circumstances of the publishing of the so-called ‘Váradi Biblia’ in the same chapter. I take into account the heritage of Varad in the last chapter as well.