A zöldség- és gyümölcstermesztésnek Magyarországon tájegységei alakultak ki. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye almatermesztése az elmúlt években csökkent. Míg 2001-ben 437 954 tonna volt az összes betakarított almatermés, addig 2010-ben már csak 280 894 tonna. (s1) A múlt század második felétől, a tudatos, egészségorientált táplálkozásnak köszönhetően, egyre több gyümölcsöt fogyasztanak. Előreláthatólag 2012-ben kicsivel meghaladja az átlagos 150-200kg közötti éves szintet. (Statisztikai Tükör, 2008) Édesapám, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében almatermesztéssel foglalkozó gazdák által leginkább preferált almafajták a következőek: Golden Delicious, Elstar, Jonagold, Starking, Granny Smith, Idared. Ezen fajtáknak a tárolási paraméterei megfelelőek. A tárolás a gyümölcs természetes állapotban való eltartását jelenti rövidebb-hosszabb időn keresztül. Biológiai értelemben a szedéstől számítható, hiszen onnantól kezdve az alma önállóan folytatja anyagcseréjét. A tárolás alatt az alma íze folyamatosan kiteljesedik, zamatos, lédús lesz, fajtától függően kásás húsú. A túlérett gyümölcs minősége állandóan romlik, eltarthatósága napról-napra csökken. A korszerű gyümölcstermesztésben a tárolás egyet jelent a hűtvetárolással. (Pethő, 1984) A szabályozott légterű almatárolás célja, hogy a betárolt gyümölcs az elraktározási minőségét, paramétereit minél hosszabb ideig, minél jobb állapotban megtartsa. Ezen tárolási formánál a reduktív körülmények hatására a termelt CO2 mennyisége tovább csökken. A metabolitikus aktivitás függ a tárolási időtől, mivel az alma jelzi a megváltoztatott légösszetétel hatását (Szalai, é.n.). Az ULO tárolásnak nemcsak anyagi, gazdasági előnyei vannak. Lehetővé teszi, a betároláskori szín megőrzését, a jobb minőséget, a kemény húsállományt, a gyümölcs külső paramétereinek változatlanságát, valamint a kismértékű húsbarnulást. Az oxigénszegény légterű tárolás problémája a magas beruházási költség. A szabályozott légterű tárolás az oxigénszegény légterű raktározáshoz képest 20-30%-kal rosszabb eredményeket ad, még akkor is, ha a betároláskor az alma minőségi mutatói megfelelőek. Nincs olyan tárolási mód, ami 100%-os eredményt biztosítana. (Z. Kiss, 2003) Az almánál az érési folyamatot az etilén indítja meg. Annak hatására változik a gyümölcs színe, a zöld alapszínt, felváltja a piros fedőszín, alakul a hús keménysége, és megkezdődik az aromaképződés is. Az új módszer a tárolás és a minőség javítására az 1-metilciklopropen (1MCP) kezeléses eljárás. Az alacsony O2-szint és a megnövelt CO2-szint megakadályozza az etilénképződést, ezáltal lassítja az érési folyamatokat. Az 1-metilciklopropen egy olyan kémiai anyag, amely nem csak gátolni képes bizonyos gyümölcsök és zöldségek esetében az öregedési folyamatot, hanem képes megállítani azt. Az USA Környezetvédelmi Hivatala szerint biopeszticidnek minősül az MCP, nem károsítja a környezetet, nem karcinogén hatású, nem gerjeszt mutagenitást és már egészen kis dózisban is hatásos. A közel ideális raktározás fontos szerepet játszik a tavaszi kitárolásnál és értékesítésnél. Tökéletes, veszteség nélküli tárolás nem létezik, de ezen tárolási módokat használva, már szinte minőségveszteség nélkül tárolható el hónapokon keresztül, akár a következő szüretig az alma. A hazai fogyasztók nagy részének a legfontosabb az, hogy egész évben friss, egészséges alma kerüljön az asztalára. Azért, hogy ez megvalósuljon rengeteg időt és energiát, valamint nem kevés pénzt áldoznak a gazdák. Úgy hiszem, van a magyar mezőgazdaságnak jövője, megéri a földekkel foglalkozni. Érdemes pályázatokat írni, új fákat ültetni, és tárolókat építeni. A fáradtságos munka meghozza gyümölcsét. A tudomány folyamatos fejlődésének köszönhetően, mindig lesznek új eljárások, kezelések, aminek következtében egyre inkább a betároláskori gyümölcsminőség tartható fent. Abban bízom, hogy évek múlva is elmondható lesz, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az alma hazája és, hogy a szabolcsi almának nincs párja.