Egy szervezet sikeressége azon alapul, hogy az ott alkalmazott emberek milyen teljesítményt képesek elérni. Ennek felismerése egyre több szervezetet sarkall arra, hogy a teljesítmény értékelésére kiemelt hangsúlyt fektessen, és formalizált kereteket biztosítson hozzá. A hosszútávon gondolkodó és sikerorientált szervezetek döntő többsége létrehozza saját teljesítményértékelési rendszerét. Dolgozatomban iskolai pedagógusok teljesítményértékelését vizsgálom a Herman Ottó Általános Iskola és Munkácsy Mihály Alapfokú Művészetoktatási Intézményben. Érdekelt, hogy melyek a teljesítményértékelési rendszer prioritásai egy hagyományosan nem profitorientált szervezetnél. A téma vizsgálatát többek között az indokolja, hogy teljesítményértékelési rendszer mindössze három éve működik az iskolákban, így kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy ezeket milyen minőségben alakították ki, mennyire működik hatékonyan vagy hogyan vélekednek róla az értékeltek. Esettanulmány által mutattam be az iskola teljesítményértékelési rendszerének felépítését, jellemzőit. Annak érdekében, hogy árnyaltabb képet kapjak a kialakított rendszerről, mélyinterjút készítettem az iskola egyik pedagógusával. Kíváncsi voltam arra, hogy az előzőekhez kapcsolódva az értékeltek hogyan látják saját értékelési rendszerüket, mit gondolnak annak szerepéről. A mélyinterjú és az esettanulmány által kapott eredmények segítségével már meg tudtam fogalmazni bizonyos feltételezéseket a pedagógusok teljesítményértékeléssel szembeni hozzáállásukkal, véleményükkel, attitűdjeikkel kapcsolatban, amit egy kérdőíves felmérés segítségével ellenőriztem. Az intézményben tett megfigyeléseim alapján elmondható, hogy az iskola kiemelt jelentőséget tulajdonít pedagógusai értékelésének, számos értékelő eljárást alkalmaznak, és a pedagógus munkakör minden lehetséges változóját igyekeznek figyelembe venni. A rendszer pozitívumaként kiemelem, hogy a fejlesztő értékelésre nagy hangsúlyt fektet az intézmény a minősítő elemeken túl, és kompetencia alapú vizsgálatot is végeznek. A rendszer fejleszti az önértékelést, elismeri az egyéni teljesítményt, segít a problémák megoldásában, ill. magas szintű együttműködésre ad lehetőséget beosztottak és vezetők között, azonban nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek ténylegesen nagyobb teljesítmény elérésére motiválnának. Ezen kívül az értékelés módszereinek objektivitását is számos kritika érte a pedagógusok részéről. Örömmel tapasztaltam, hogy az oktatói munkával azonos szinten kezelik a nevelői tevékenységet az iskolában, így a tanórán kívüli tevékenységek megfelelő súllyal számítják be az értékelés során. Mindent összevetve úgy érzem, hogy sikerült egy olyan oktatási intézményt választanom kutatásom terepéül, ahol kellő körültekintéssel oldották meg a problémát egy olyan teljesítményértékelési rendszer kidolgozásával, amely mintául szolgálhat más intézmények számára is, ennek ellenére még ez a rendszer is, ahogy bármely más, módosításra és folyamatos fenntartásra szorul az állandóan változó elvárásoknak megfelelően.