A krónikus veseelégtelenség (KVE) az egyik legjelentősebb kardiovaszkuláris (KV) rizikófaktor. Munkacsoportunk korábban KVE-ben az antioxidáns és antiaterogén humán paraoxonáz-1 enzim (PON1) csökkent aktivitását találta. Azt vizsgáltuk, hogy KVE-ben a PON1 aktivitásának változásában milyen mértékben játszanak szerepet a genotípus és a fenotípus az átlagpopulációhoz képest. A cisztatin C kiválasztása KVE-ben csökken, így markere a vesefunkció beszűkülésének, ezért pozitív korrelációt mutat a kardiovaszkuláris események előfordulásával, ugyanakkor a cisztatin C ateroszklerotikus plakkot stabilizáló, védő hatású. A KVE-ben gyakori, proaterogén hiperhomociszteinémia károsítja az endothelt. Megvizsgáltuk, milyen kapcsolat van a PON1, cisztatin C és homocisztein között. A KVE-ben gyakori alacsony HDL-C miatt a HDL PON1-aktivitásra gyakorolt hatásának megítélésére egészséges kontroll helyett alacsony HDL-C-nel rendelkező, primer dyslipidaemiásokhoz (DL) hasonlítottuk a vesebetegek PON1-aktivitását. A vártnál nagyobb különbséget találtunk a PON1 genotípusa és fenotípusa között. A genotípus- és fenotípus-megoszlás között nem volt szignifikáns különbség. Következtetésünk szerint ezért a PON1-státusz meghatározásához a fenotípus és genotípus meghatározása egyaránt szükséges. A KVE-ben létrejövő anyagcsere-változások eredményként a PON1 a cisztatin C-vel és a homociszteinnel negatív, míg a cisztatin C és a homocisztein pozitív korrelációt mutatott. A cisztatin C tehát a homocisztein mellett a vesebetegek és vesetranszplantáltak antioxidáns státuszának is prediktora lehet. DL-ban a PON1 paraoxonáz-aktivitása hasonlóan csökkent, míg a PON1 arilészteráz-aktivitásának csökkenése KVE-ben kifejezettebb volt. Ez arra utal, hogy KVE-ben csökken a májsejtekben a PON1 enzimfehérje szintézise és az ezzel korreláló arilészteráz-aktivitás, de ez nem magyarázható a csökkent HDL-C-nel. Az alacsony HDL-C-nel rendelkező KVE betegek fokozott kardiovaszkuláris mortalitása nem magyarázható a PON-aktivitás, vagy a fenotípus-megoszlás változásával.

Chronic renal insufficiency (CRI) is one of the most important cardiovascular risk factors. Previously in CRI our research group discovered decreased activity of the antioxidant and antiatherogenic human paraoxonase-1 enzyme (PON1). We aimed to clarify the role of the enzyme’s genotype and phenotype in the changes of PON1 activity in CRI compared to the general population. The elimination of cystatin C is decreased in CRI, rendering it an important marker of renal impairment, and consequently correlating positively with cardiovascular events. Cystatin C has been discovered to stabilize atherosclerotic plaques, thus protecting against atherogenesis. Proatherogenic hyperhomocysteinemia is common in CRI, and it induces endothelial dysfunction. We investigated the relationship between cystatin C, homocysteine and PON1. Low HDL is common in CRI, so to determine the effect of HDL on PON1 activity, we compared PON1 activity in CRI to primary dyslipidemia (DL) and low HDL-cholesterol (HDL-C) rather than healthy individuals. Unexpected discordances between phenotype and genotype were observed. There were no significant differences between patients and controls in genotypes and phenotypes. We concluded that both phenotype and genotype determinations are necessary to estimate PON1 status. The metabolic changes in CRF result in an inverse relationship between PON1 and cystatin C as well as PON1 and homocysteine, and a positive correlation between cystatin C and homocysteine. Thus, cystatin C may be a predictor of both homocysteine and the antioxidant status in CRI and renal transplantation. We saw similar changes of PON1’s paraoxonase activity in CRI and in DL, while PON1’s arylesterase activity was more seriously impaired in CRI. This implies that the hepatic synthesis of PON1 enzyme proteins and the correlating arylesterase activity is decreased in CRI; however, this is not explicable by decreased HDL-C. The increased cardiovascular morbidity of patients with CRF and low HDL-C is not attributable to changes in PON1 activity, nor to phenotypic distribution.