A Hortobágyi Nemzeti Park területén található Egyek-Pusztakócsi-mocsárrendszer szántóin, valamint rekonstruált és természetes gyepein végzett kisemlős (Rodentia, Insectivora) élvefogó csapdázás során összesen 12 fajt mutattunk ki. 2011-ben tavasszal és ősszel, ugyanazon módszerekkel elevenfogásos mintavételt alkalmaztunk a 12 kijelölt kvadrátban, és összesen 4320 csapdaéjszaka adatait dolgoztuk fel. A kisemlősök tavaszi és őszi előfordulási különbségeit elemeztük a fajgazdagság és abundancia tekintetében. A tavaszi periódus során három faj 20 egyedét fogtuk meg, ezzel szemben az őszi mintavételezés során nagy számbeli különbséget tapasztaltunk a fogott kisemlősök fajszámában és abundanciájában (359 egyed/12 faj). A két időszak közti nagy fogási eltérés a kisemlősök gyors reprodukciós képességeivel, valamint a talajvízszint nagymértékű apadásával magyarázható. Az ismételt méréses ANOVA elemzések segítségével bizonyítottuk, hogy az élőhelytípusoknak és a gyeprekonstrukciók korának nincs hatása a kisemlősök fajszámára és abundanciájára. A gyeprekonstrukció szempontjából ez fontos eredmény, ugyanis ez azt jelenti, hogy a kisemlősök a vegetációs időszakban történő diszperzió során a gyepeket népesítik be, nem tekintve annak korát. A gyepeken végzett kezelések azonban hatással vannak a kisemlős abundanciára, de a fajszámra nem. A kezelés ugyanis befolyásolja a növényzeti borítás magasságát, amely takarást biztosít a kisemlősöknek a ragadozó madarakkal szemben. Minél kevésbé bolygatott tehát egy gyep növényzete, annál több kisemlőst tartalmaz. A ragadozó madarak hatását a kisemlősökre nem sikerült egyértelműen bizonyítani, de maga a kölcsönhatás negatív előjelű. Térbeli elrendeződésük az adott élőhelyfoltban annak függvényeként írható le, hogy milyen minőségűek és mennyiségűek azok a források, amelyek biztosítják számukra a túlélést, valamint utódaik biztonságban történő felnevelését. Azaz olyan habitatokat választanak kolonizációra, amelyek rendelkeznek a szükséges növényzeti magassággal, táplálékforrással és a ragadozókkal szembeni védekezés szempontjából megfelelő búvóhellyel. Csapdázásaink során bebizonyítottuk, hogy az általunk használt csapdázási metodika megfelel a jelen kutatás céljaira. Az egy csapdára eső csapdaéjszakánkénti fogás szinte megegyezik a 121 csapdát tartalmazó kvadrát fogási értékével. Az állítólagos rossz véleménnyel ellentétben bizonyítottuk, hogy a Sherman típusú csapdák kiváló kisemlősfogó eszközök, melyek fogási precizitása magas.