A cézium megkötődését vizsgáltam 63 m maximális szemcseméretű kvarc szorbensen radioaktív nyomjelzéssel, azzal a céllal, hogy leírjam a szorpciós folyamatot, és jellemezzem a kvarc felületét. Vizsgáltam a megkötődés kinetikáját inaktív hordozót nem tartalmazó 137Cs(I) oldattal (c=~10-15 moldm-3), valamint 10-4 és 10-3 moldm-3 koncentrációjú inaktív hordozót tartalmazó cézium oldattal, három különböző hőmérsékleten. Mindhárom cézium(I) ion koncentráció mellet a megkötődés sebessége nőtt a hőmérséklettel. 2°C-on a megkötődés sebessége csak a legnagyobb koncentráció esetén mutatott magasabb értéket, míg 24°C-on és 45°C-on a megkötődés sebessége határozottan nőtt a koncentrációval. A két kisebb koncentráció esetén kísérleti hibán belül azonos aktiválási energia értéket kaptam, míg a legnagyobb koncentráció esetén mintegy 20 %-kal nagyobb aktiválási energia értéket kaptam, ami azonban még mindig ugyan abba a nagyságrendbe esik. A meghatározott aktiválási energia nagyságrendje azt a feltevést támasztja alá, a meghatározott sebességi együtthatók a cézium diffúziójának sebességét adják meg a kvarc szemcséket körülvevő hidrát burkon át. Vizsgáltam a cézium(I) ion megkötődésének koncentráció függését a fenti három hőmérsékleten, amelyből ki tudtam számítani a cézium felületi kötőhelyeinek számát. 2°C-on nagyobb, míg 24°C-on és 45°C-on közel azonos és a 2°C-os értéknél határozottan kisebb értéket kaptam a felületi kötőhelyek számára, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy a kvarc szemcsék felületén lévő hidrát burokban magasabb hőmérsékleten kevesebb cézium(I) ion marad kötve.