A dolgozatban a Tokaj Hegyalján lévő 9 szőlőültetvényben 10 év alatt bekövetkező erózió mértéke került megvizsgálásra. A dolgozathoz szükséges mérések 2011 szeptemberében 9 szőlőtáblán történtek. A területek gyalogos bejárással lettek felmérve, az adatok centiméteres beosztású mérőszalaggal valamint 400x600 milliméteres acél derékszög segítségével lettek felvéve. A táblák a hegy déli oldalán elhelyezkedő Hétszőlő, Kis-Garai, Tajpó valamint Szarvas dűlőkön találhatóak. Az ültetvények 2001-ben lettek telepítve, eltérő tengerszint feletti magasságban és jelleggel. 5 tábla lejtőirányú, míg 4 szintvonalkövető telepítésű volt. Egyik sem rendelkezik növényborítással. A felvett és kiszámított adatok alapján kiderült, hogy a szintvonal követő ültetvények esetén 348,797 m³ az erózió mértéke, míg a lejtőirányúakban 278,140 m³. A meglepő eredmény esetén azonban figyelembe kell venni, hogy a vizsgált szintvonalkövető telepítések magasabb tengerszint feletti magasságokban helyezkedtek el, valamit a táblákban lévő sorok hossza 21 métertől egészen 81 méterig terjedt, illetve a szintvonalkövető táblákból kimosódó talaj az alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban található lejtőirányú sorokba mosódott, ezzel töltve fel azokat. A telepítéstől eltelt 10 év alatt több mint 662 m³ termőtalaj mosódott le a 9 szőlőtábla felszínéről, ami évi 238,543 m³/ha mértékű eróziónak felel meg. Az így eltűnő talaj miatt a hegy tengerszint feletti magassága évről-évre csökken, a termékeny talaj vastagsága is folyamatosan fogy. Ez egy folyamatosan romló tendencia, ami hosszú távon veszélyezteti a Világörökség részét képező kultúrtájat. A nemzetközileg is elismert Tokaji bor termőterületének védelme azonban viszonylag alacsony költségbefektetés mellett megoldható. A szintvonal követő telepítések, a zöldtrágya növények vetése jelentősen csökkenthetik az erózió mértékét, továbbá utóbbiak a szerves anyag utánpótlásban is segítenek. Javítják a defláció elleni védekezés lehetőségeit, illetve a talaj vízháztartását is kedvezően befolyásolják. A célnak legmegfelelőbb növények a taréjos búzafű, a fonalas-, a barázdált-, a felemás levelű- és a vékonylevelű csenkesz, illetve a sudár rozsnok, a fehérhere és a baltacím. Környezetbarát védekezési lehetőség még a táblák aljába telepített véderdő sáv is, ahol fontos, hogy őshonos fafajokkal történjen az erdősítés. Ezek a módszerek csak az alacsonyabb térszinteken lévő ültetvények esetén nyújtanak megoldást, a meredek és magasan elhelyezkedő lejtőket azonban ki kell vonni a művelés alól és vissza kell erdősíteni őshonos fákkal vagy gyepesíteni szükséges.