A dolgozat elkészítésének célkitűzése, hogy tudományos alapokon megválaszolható legyen az a kérdés, vajon a felsőoktatás tömegesedése vezetett-e túlképzéshez Magyarországon a rendszerváltást követően. A dolgozat első része megteremti ennek az elméleti alapjait: foglalkozik azokkal az irodalmakkal, amelyek az oktatás szerepét vizsgálják, ezen belül az emberi tőke, a spence-i szűrő, az állásverseny és a hozzárendelési elméletekkel (3.1-es fejezet), és megvizsgálja, milyen módon lehetséges a túlképzés értékelése. A különböző lehetőségek közül a nemzetközi vizsgálatokban is alkalmazott egyik módszerrel, a munkavállaló munka által megköveteltnél magasabb iskolai képzettsége, azaz a túlképzettség vizsgálatával foglalkozik részletesebben (3.2-es fejezet). A mérés alapját az úgynevezett ORU (Overeducation – Required education – Undereducation) specifikáció jelenti, amely a minceri kereseti függvény továbbfejlesztésének tekinthető, és amely az iskolaévek keresetnövelő hatása helyett megkülönbözteti a túlképzettség (overeducation), az éppen megfelelő iskolai végzettség (required) és az alulképzettség (undereducation) bérre gyakorolt hatását (lásd például Duncan-Hoffman 1981). Bár a módszer a minceri kereseti függvény továbbfejlesztésének tekinthető, az általa kapott eredmények sok esetben ellent mondásban állnak az emberi tőke elmélet alaptételeivel. Így az is érdekes kérdés, hogy ez a módszer hogyan viszonyul az oktatással foglalkozó elméletekhez, beilleszthetők-e azoknak a keretei közé? A dolgozat második része empirikus elemzéseket tartalmaz. Egyrészt a hazai irodalomban fellelhető empirikus elemzések eredményeinek és statisztikai adatok feldolgozásának a segítségével igyekszik átfogó képet adni a felsőfokú végzettek foglalkozási helyzetére vonatkozóan. Vizsgálja a munkapiac kínálati és keresleti oldalának változását, és ezeknek az eredőjeként a diplomások foglalkozási helyzetében és a kereseteiben bekövetkezett változásokat (4.1-es fejezet). Ezek a vizsgálatok elsősorban a felsőfokú végzettek gazdasági pozíciójában bekövetkezett változások bemutatására alkalmasak, és ezek alapján úgy tűnik, hogy a 2000-es éveket követően a felsőfokú végzettségűek bérprémiumában negatív irányú változások figyelhetők meg. Másrészt saját empirikus vizsgálatot is tartalmaz (4.2-es fejezet), amelyben a szerző a Debreceni Egyetem 2007-ben és 2009-ben végzett hallgatóinak esetén keresztül igyekszik részletesebb képet adni a felsőfokú végzettek foglalkoztatási helyzetéről. Bár ilyen formában nyilvánvalóan nem lehetséges az egész országra vonatkozó következtetések levonása, és szükséges a regionális helyzetből adódó torzítások szem előtt tartása, ugyanakkor mint az ország egyik legnagyobb egyeteme, lehetőséget nyújt bizonyos mértékű tendenciák azonosítására, és korlátok között ugyan, de ebből való következtetések megfogalmazására. Az esettanulmány vizsgálja a felsőfokú végzettek különböző rétegeinek egymáshoz képesti (a túlképzetteknek és a túlképzettségen belül elkülöníthető kategóriáknak) a bérhátrányát, mivel középfokú végzettséggel rendelkezők nem szerepelnek az adatbázisban. Az eredmények szerint a túlképzettek rétege nem homogén, mivel a tömegesedéssel rosszabb képességű diákok is bekerülnek a felsőoktatásba, és ha ezeket a csoportokat elkülönítjük, akkor szignifikáns különbséget találunk a kereseteik között, ami azt jelenti, hogy a legrosszabb helyzetben lévő csoport akár 32%-kal is kevesebbet keres, mint a végzettségüknek megfelelően elhelyezkedő társaik. Ez lényegesen több, mint amit a túlképzettek bérhátrányával kapcsolatosan átlagosan megállapítanak – 13% Chevalier (2003) szerint és 12,2% és 16,3% között a saját vizsgálat eredményei szerint. Mivel feltételezzük, hogy ezek a rosszabb képességű rétegek a tömegesedés hatására kerülnek be, így úgy tűnik, hogy a munkapiacon megjelenik egy jelentős kereseti hátrányban levő réteg, ami úgy tűnik, hogy a felsőoktatás túlzott mértékű bővülésének eredménye. Emellett azonosításra kerülnek azok a tényezők is, amelyek hatására a Debreceni Egyetem végzettjei nagyobb valószínűséggel válnak túlképzetté (ezen belül is a túlképzettség különböző csoportjaiba tartozóvá.)The main goal of this paper is to answer the following question on a scientific basis: Has mass education led to overeducation in Hungary? Besides theoretical analyses, which provide a basis for examination, I conduct an empirical analysis. First the author introduces those theories that examine the role of education, such as human capital, screening, job competition and assigning models. (Chapter 3.1) After that, she examines the topic of overeducation in order to collect different definitions and chooses the one which defines overeducation as the discrepancy between the educational attainment of workers and the educational requirements of their job (Chapter 3.2). The basis of the method used is the so called ORU specification, which distinguishes the effect of over-, under- and required education on wages (see Duncan-Hoffman 1981).Although the ORU specification is rooted in the Mincerian earning function, the results seems to be in contrast with human capital principles. So the relationship between ORU and theories is an interesting question. Is it embedded into these theories’ frameworks or not? The empirical analysis can be divided into two parts: in the first part the results and statistical data from domestic and international empirical analyses are introduced, in order to give an overall picture of the employment of graduated students. The author examines the change in both demand and supply on the labour market and introduce the change of employment status and wage premiums of educated workers (Chapter 4.1). These studies are appropriate to introduce the changes in the economic position of graduates; and it seems that after 2000 negative tendencies appeared regarding the wage premiums of these workers. However to evaluate overeducation an own empirical analysis is conducted (Chapter 4.2), which examines the employment status of students graduating from the University of Debrecen (UD) who finished their studies in 2007 and 2009. The main reason is that the domestic statistical databases do not contain questions and data about the overeducation status of individuals. Bias stemming from the regional nature of the sample must be considered, so we cannot make conclusions relating to the whole country. However, as one of the biggest universities in Hungary the case of the graduates of UD can help us to identify the phenomenon mentioned and its effect and make final conclusions. In the case study the author examines the wage penalty of the different categories of overeducated graduates relating to their matching counterparts. We must use wage penalty here, because those with a secondary school education are not represented in the database. So we can only determine the wage premium or wage penalty of higher education categories in relation to each other. According to this, the group of overeducated graduates is not homogenous, since by expansion students with lower abilities can attend higher education. If we differentiate these inner groups, we can find significant differences among wages: the worst group can earn 32% less than those who can find a job which requires their education level. This is more than the wage penalty of the overeducated as determined earlier: 13% according to Chevalier (2003) and 12-16% according to my analysis, as we assume that students with lower abilities start to attend to university under expansion. Thus, as a result of higher education expansion there appears a group of graduates who suffer from a significant and higher wage penalty. In addition, the paper identifies those factors which affect the probability of being a genuinely or an apparently overeducated graduate.